Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-20 / 229. szám

Szocialista kultúráért ■ Dr. Fiilöp István Irodája falán gyönyörű leo­párdbőr, a könyvespolcon vala­mi, kölyökkorban kimúlt raga­dozó — kitömve természetesen —, a sarokban pedig délceg hattyú áll és üvegszemeivel egy­kedvűen nézi dr. Fülöp István vendégeit. 1968 óta dolgozik Fülöp 1st-' ván a Mecseki Kultúrpark igaz­gatójaként. Irodához kötött ál­lást hagyott ott, a pécsváradi, n.ajd pécsi járás népművelési felügyelői posztját. Nem mintha itt nem kellene gyakran az író­asztalra könyökölnie, de ha csak teheti, kilép a szobából. Az élet­rajzát ismerve ezen aligha lehet csodálkozni. — Jugoszláviában születtem, a háború után kerültünk át Ma­gyarországra. Félárván nőttem fel Bogdásán, mert az apám 1942-ben elesett a fronton. A nagyapám nevelt föl, és iskolai tanáraim segítettek a faluban, majd később Pécsett, a Nagy Lajosban is. Bennem mindig az dolgozott, hogy az embernek egyszer vissza kell adnia, amit másoktól kapott. Mivel nem va­gyok zseni, ezt csak vasszorga­lommal végzett munkával lehet megtenni. A bajai Felsőfokú Ta­nítóképzőt végeztem el, aztán kis falvakban töltöttem el igen szép esztendőket. Tanító, tanár, népművelő, tanácstag, népfront­munkatárs voltam egyszemély- ben. A hetvenes évek elején befejeztem a jogi egyetemet. előtte pedig állattenyésztő szakmunkás-bizonyítványt sze­reztem. Itt valamennyi végzett­ségemnek hasznát veszem, de különösen az ad alám biztos ta­lajt, hogy sokáig falun tanítot­tam . . . Levelet mutat: egy kisfiú írta Dombóvárról. Megköszöni ben­ne a lehetőséget, hogy dolgoz­hatott a pécsi állatkert ,,zoo- iskolájában”. — Nehéz volna eldönteni, hogy létesítményeink közül me­lyiket kedvelem jobban. A lát­szat ellenére a vidámpark jár nagyobb felelősséggel, hiszen úgy kell veszély nélküli, játékos pihenést biztosítani az embe­reknek, hogy erőfeszítéseink ne zavarják a szórakozásukat. Az állatkert pedig — a látnivaló­kon kívül — arra is jó, hogy rá­szoktassa az ápolónak jelentke- 5 ző több száz gyereket: dolgozni kell. A munka nem mindig öröm, de szükséges. Jobb, ha ezt minél előbb megtanulják ... H. J. A népfrontmunkáért Schuszler Adam Belépve a deszkakerítéshez támaszkodó kapun, a látvány alapján azt hinné az ember: ebben a hatalmas diófa árnyé­kolta udvarban a ,,tanító úr­nak" meglehet az elfoglaltsá­ga. Méhészkedés, a tornácot hűsítő szőlőlugas hajtásainak irányítása, nyáridőben az ár­nyékban olvasgatni, amíg a konyha felől jó illatok burkol­ják körbe a karosszéket. A diófa, a lugas s talán a jó illatok is megvannak, ám a méhészet már nem. Valamikor ugyan foglalkozott ezzel is- Schuszter Adóm, a borjádi ál­talános iskola igazgatója, ma már azonban felhagyott a csa­ládok gondozásával, a mézper- getéssel. Annyi minden elfog­laltsága támadt időközben, hogy nem jutott ideje a kaptá­rok körül szorgoskodni. Hirte- lenében el is sorolja, mi min­den tisztséget vállalt el, ame­lyek közül néhány még mindig munkát ad, másokot feladott Ho| kora — 61. évében van —, hol a falu életében bekövetke­ző változások miatt. Volt tehát a járási népfront­bizottság elnökségének tagja, a községi HNF-bizottság elnö­ke, sportköri titkár, az önkéntes tűzoltóegyesület vezetőségének tagjo,' a kultúrotthon igazgató­ja, községi tanács és a végre­hajtó bizottság tagja — és ter­mészetesen az iskola igazgató­ja. Néhány évvel ezelőtt még mindez egyszerre. Felesége is pedagógus, jó­szerével nem él a környéken olyan ember, ki ne tőlük tanul­ta volna meg az írást, a szá­molást. Ha visszagondol az el­múlt évekre, először a kedves emlékek bukkannak elő, a né­hány kitüntetés, közöttük a Munka Érdemrend bronz foko­zata is. Szívesebben szól a je­lenről, a falu előtt álló és tár­sadalmi munkában megoldás­ra váró feladatokról. S ha ezt mondom: de hiszen jövőre már nyugdíjban lesz, a válasza eny- nyi: — Munka nélkül nem lehet az elkövetkező éveket sem el­képzelni ... Tegnap a HNF Országos Ta. nácsa székházában vette át a Népfront Munkáért kitüntető jelvényt. A helyénvaló indoklás szerint: „a kiemelkedő mozgal­mi munkásságért”. M. A. Nem „ideg-elme", hanem pszichiátria Alkotó közösség az új kórházban Szeptemberben fogadják a betegeket Az orvosok vállalják ló, önbizalmat keltó munka Röntgenterem, balról a képerősítővel Oly sok aggódás, még több utánajárás, ígéretek és határ­idő-módosítások után most az örömé a főszerep mindazok számára, akik annyira várták Dunántúl legnagyobb pszichiát­riai kórházának elkészültét. (A szakorvosok kérésére ezután így nevezzük a korábban szigetvári ideg-elme kórházként emlege­tett létesítményt - mivel ez utóbbi a korszerű gyógyászat­ban már túlhaladott elnevezés.) Az Egészségügyi Miniszté­rium, a Baranya megyei Tanács, Szigetvár város Tanácsa, egész­ségügyi és műszaki dolgozók sok-sok munkája Segítette Ba­ranya megyét ehhez az igazán szép és jól felszerelt, 330 ágyas kórházhoz. A kórtermekben telefon, mos­dó, valamennyi tágas, kényel­mes, a fürdők, WC-k a legké­nyesebb higiéniai igényeket is kielégítik. A környezet ideális, a szomszédos erdő békés nyu­galmat sugall. A megbízható diagnosztiká­hoz, szomatikus — testi — keze­lésekhez a hazánkban kapható berendezések közül a legkor­szerűbbeket szerelték fel. A la­boratóriumbon elvégezhetők vér-gázanalízis segítségével az úgynevezett vérszérum állandók meghatározásai, a röntgennél egy monitorra vetíti ki a vizs­gált testrész képét a gép, a kü­lönféle agyi vizsgálatok elvég­zésére ott a korszerű elektro- enkefalográf. Korábbi tudósításainkban már szóltunk a kiszolgáló léte­sítményekről : a kazánházról, amely a remélhetőleg megvaló­suló második ütem kiszolgálá­sára is alkalmas lesz, a moso­dáról és központi sterilizálóról, amely a régi kórházat is ellát­hatja, a nagyszerűen felszerelt konyháról és egyéb szociális lé­tesítményekről. Mindez már szintén elkészült, sajnos nem mentesen a már megszokott kezdeti zökkenőktől. A figyelem most érthetően ar­ra irányul, milyen szakmai mun­ka várható itt, mi a helyzet en­nek szervezési, személyi feltéte­leivel? Dr. Kézdi Balázs megyei pszichiátriai szakfőorvos, a szi­getvári kórház-rendelőintézeti egység igazgatóhelyettese a kórház szervezeti felépítéséről a következőket mondta: — Három szerkezeti egységre tagozódik az intézet. Az egyik a neurológiai és neuropszichiát- •riai osztály. Ide helyezzük el azokat a betegeket, akiknél bizonyos testi okokon alapulnak a pszichés zavarok. Mintegy 30 —35 százalékát kapják az összes ágyszámnak. Itt lesz az alkoho- lógia és az intenzív osztály is. — A második a pszichoterá­piás és pszichiátriai osztály, ahol azok részesülnek kezelés­ben, akiknél nem testi folyama, tokkal, hanem a személyiség változásával, kríziseivel függ össze betegségük. Itt elsősor­ban pszichiátriai kezelés szük­séges. — A harmadik a szocioterá- piás és rehabilitációs osztály. Itt azok kapnak helyet, akiknek állapota, illetve annak rende­zése hosszabb időt vesz igény­be. Ide tartozik a munkaterápia és más rehabilitációs foglalko­zás. — A személyi feltételek meg- vannak az induláshoz? — A létszámot tekintve igen. Huszonkét orvos — közülük öten rendelkeznek szakvizsgával —, a szükséges asszisztensi, ápolói és takarítói létszám is rendelke­zésre áll. A fő figyelmet most arra fordítjuk, hogy kialakítsuk az eredményes munkához nél­külözhetetlen egységes szemlé­letet. A korszerű pszichiátria team-munkát igényel, amihez szerencsére igen jó, lelkes gór- do jött össze. Annál is inkább fontos ez, mivel az előbb em­lített hármas tagozódás nem jelenthet merev elkülönülést, ellenkezőleg. A különféle profi­lok állandó, rugalmas alkal­mazkodását a beteg állapotá­hoz, A sokfelől összesereglett, fiatal orvosi gárda a kezdettől kiindulva részese lehet az alko­tás minden kínjának és örömé­nek. Ügy látom, ezt valameny- nyien szívesen vállalják. • Az egyik társalgóban hatan ülnek oz asztal körül, valameny- nyien jóval 30 év alatti, fiatal orvos. Dr. Szabó Péter a szek­szárdi kórházból jött.- Jó és önbizalmat keltő, hogy itt szükség van a fiatalok véleményére is, az ember ré­szese lehet a különféle normák kialakításának — mondta. Dr. Bander Zsuzsa még ezzel toldotta meg:- Jó tudni, érezni, hogy d többiek is hasonlóképpen gon­dolkodnak. Ami a későbbi mun­kánkat illeti, lesz bőven tenni­való, hiszen a kórház bár szép, világos, tágas, mégiscsak a hagyományos terápia szellemé­ben épült. Nekünk kell megtöl­teni a korszerű pszichiátria tar­talmával. Dr. Szekeres Valéria nyolc hónapot dolgozott a Pécsi Ideg­klinikán, mielőtt idejött.- Eleinte belgyógyász akar­tam lenni, de most már nem cserélnék. Különösen azokért, amiket ettől o kórháztól remé­lek szakmailag, emberileg. • Az egész megye betegellátá­sa érdekében bízunk abban, hogy ezek a remények, szép ambíciók meg is valósulnak már szeptembertől kezdve, mi­kor az első betegeket fogad­ják. Kurucz Gyula „Ami tegnap elég volt# az ma már kevés..." A bólyi új lakótelep Boly, a „mezőváros”... Boly — ha a térképet nézzük — sehogy sincs Baranya „cent­rumában". A községnév mégis patináson cseng a megye, sőt az országhatáron túl is. Gyarapodó község - fogal­mazhatnánk tömören. De így sem igazi a jelző. Környezeté­nek központja, irányítója, meg­határozója, a gazdálkodást — a mezőgazdaságot — szeretők és abból élők számára biztos jelent nyújt, s biztos jövőt ígér. Ha lenne ma a településkate­góriák között mezőváros, Boly bizonnyal mezőváros lenne. így kiemelt alsófokú központ. ♦ Bősz Józsel, a község tanács­elnöke nem kis büszkeséggel kalauzolt az újtelepen, ezen a vadonat új községrészen. A ne­mes egyszerűséggel tervezett, harmóniát sugárzó utcasorok igazolni látszanak a statiszti­kát: a ma 3530 fős község erős fejlődésnek indult, a letelepe­dőknek a legtöbbet nyújtja: biztonságot. — Nézze — magyarázza a ta­nácselnök — én ha a település funkcióit nézem, kettőt mint legfontosabbat kiemelek. Az egyik a lakóhely, a másik a munkahely funkció. Boly mind­kettővel dicsekedhet. Mit jelent ez? Egyrészt, hogy a kombinát, a tsz, valamint a többi gazdálkodó egység jó megélhetést biztosít. A szép fi­zetés - vonzó. Másrészt a köz­Az agy vizsgálatára szolgáló EEG-berendezés rr**»Mi^fn^nr*nnfmrrj,?iirTTwnf>ffvrrTCTTWTin^FmnTiTT*rrB"r"j.-;iVi'wi.ii i

Next

/
Thumbnails
Contents