Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-17 / 226. szám

1980. AUGUSZTUS 17. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Szövetség, országépités, demokrácia Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a HNF Országos Tanácsának titkárával Az idén várhatóan 10 millió forinttal emelkedik a Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvá­rosi gyára hirdi gyártelepe, bő­vítették a hídgerenda-gyártó kapacitást, korszerű berendező, seket helyeztek üzembe, a fizi­kai munka könnyítésére a sab­lonok mozgatását gépesítették. Emellett elkészült egy 20 ton­na teherbírású híddaru. A fej­lesztés költsége elérte a* 20 mil­lió forintot. A hirdiek által gyártott E-je- lű födémgerenda és a körüreges feszített födémpanel iránt vál­tozatlanul nagy a lakossági igény, ennek megfelelően gyár. tókapacitásuk 75 százalékát e két termék gyártására fordítják, így várhatóan mérséklődik o hiány. Födém­gerenda, födém­panel Dunántúli naDlö i GKÉRI DEZ1 D I A párt szövetségi politikája országépítő tevékenységünknek egyik leglé­nyegesebb alkotó eleme, mozgatója. Mindennapi gyakorlásának országnyi méretű szerepe a szocialista építés céljaival egyesítő erőket egybefogó nép­frontmozgalom. Az osztályszövetség, a cselekvő nemzeti egység és az ezekhez nélkülözhetetlen demokrácia mai tartalmáról kértünk interjút S. Hegedűs Lászlótól, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárától. — A felszabadulás óta eltelt évtizedek alkotó munkájának eredményeként immár a fejlett szocialista társadalom építése a célunk — kezdte S. Hegedűs László. — A fejlett szocializmus­hoz való közeledés főútvonala nem egyéb, mint mai és hol­napi tennivalóink lelkiismeretes, magas színvonalú elvégzése. — Gondolok napjainkban például arra a szerkezetváltoz­tatási folyamatra, amely a mind teljesebb egyensúly ki­alakítását szolgálja mind a társadalomban, mind a gazda­ságban. Ami az utóbbit illeti: közismert, hogy azt és annyit kell termelnünk, amit és amennyit idehaza, illetve külföldön meg­vesznek, felhasználnak. Ezzel mindenki egyetért, ám ugyan­csak mindenki tudja, hogy ez a feladat nem kevés munkaerő­gazdálkodási, átcsoportosítási gonddal jár. Miként szüntessük meg a kor követelményeinek megfelelően, a tegnap még humánusnak látszó foglalkozta­tásközpontú szemléletet? Társa­dalmi méretű feladat ez, és a megoldáshoz bevált szövetségi politikánk alapján juthatunk el.- Véleménye szerint me­lyek az egyensúlyteremtés legfontosabb tennivalói a gazdaságon kívüli területe­ken? — Az első: tovább dolgozni azért, hogy egyenlő létfeltéte­lek alakuljanak ki városon és falun. Kívánatos folyamat kez­dődött meg például a koráb­ban elmaradt területek — Sza­bolcs, Zala stb. — differenciált fejlesztésével (egyebek mellett a túlzsúfolt iparú főváros egyes üzemeinek a megyékbe való telepítésével, hiszen a gazda­ság, az ipar kérdései jjyen dolgokban sem kerülhetők meg.) Az ügyet mégis hiba volna pusztán Budapest és a vidék viszonyára, fejlettségi arányszámaira leegyszerűsíteni. Az előbbi pozitív példák iga­zolják ugyan, hogy nem kell teljesen újra gombolni a mel­lényt. Mostani városfejlesztés­sel kapcsolatos felfogásunkat mégis érdemes lenne mégegy- szer végiggondolni. Vajon csak attól város-e egy település, hogy sokan lakják, és hogy anyagi, kulturális alapellátása megfelel a feltételül szabott normatíváknak? Aligha hin­ném. Legalább ennyire fontos, hogy mennyire tud központjává válni a vonzásába tartozó ki­sebb településeknek. A megye- székhelyek és a járások városi rangú székhelyei — kisugárzó szolgáltatásaikkal, intézmé­nyeikkel és más természetű le­hetőségeik révén — hasonmód számadással tartoznak környe­zetüknek, mint ahogy Budapest az egész országnak.- Azt jelentené-e ez, hogy az összes fontos szolgálta­tást integráljuk ezekbe a központokba?- Korántsem. Lehet, hogy el­ső hallásra meghökkentő a kérdés, de vajon törvényszerű-e például, hogy a megyei kór­háznak — a megyeszékhelyen kell lennie? Hiszen meglehet, hogy közben a megye egy má­sik tája a tiszta levegő, vagy a gyógyvíz, a gyógyítás olyan lehetőségét kínálja, amelyek miatt érdemesebb az intéz­ményt, vagy legalábbis megfe­lelő osztályait odateíepíteni. A művelődésügy némely kérdései­ben hasonló a helyzet. Ma­gam is büszke vagyok száz­kétszázezres lélekszámú és sok­ezres diáklétszámú iskolaváro­sainkra. Ám tény, hogy az ok­tatási intézményeket több or­szágban ma már nem feltétle­nül a legnagyobb népességű településeken építik. Egy sáros­pataki tanár, vagy eminens diák valószínűleg sokkal inkább érezheti magát egy egész tele­pülés ismert személyének, mint ha valamelyik nagyobb város­ban dolgozna, illetve tanulna. Ez mindenképpen kötődést, egészséges lokálpatriotizmust teremt. Hozzáteszem, hogy az ilyesfajta koncepció egyáltalán nem csökkenti a nagyváros szerepét, ellenkezőleg, több le­hetőséget, eszközt és energiát hagy a valóságos város- és i nf rastruktú rafej lesztésre. — A kedvezőbb hitelfeltéte­lektől kezdve az építési anya­gok választékának bővítésén át egészen az engedélyezési eljá­rás meggyorsításáig sok min­den beleértendő ebbe. Nyomó­sán indokolja ezt a népgazda­ság korlátozott teherbíró ké­pessége, amely a célcsoportos lakásépítkezést legalábbis be­határolja. Esetünkben azonban nemcsak erről, hanem a barát­ságos arculatú településszerke­zet, városkép formálásáról is szó van. A családi házak és a néhány lakásos társasépületek tömeges építése beletartozik egy város arculatába. Elnézést, hogy megint csak külföldi pél­dával hozakodom elő, de jár­tam Japánban olyan összkom­forté családi házakban, ahol az etázsfűtéstől a gyümölcsös­kertig minden volt, amelyeknek közös bekötőútjáról röpke per­ceken belül rá lehetett haj­tani az országos autópálya­hálózat háromszintes csomó­pontjára. Hazai lehetőségeink még közel sem kiaknázottak. Nem mindenki tudja például, hogy Budapest területének ke­reken háromnegyede „földszin­tes", és a fővárosi lakosság 40 százaléka kertes házban él. Ncgyvárosban is van hát még mit termi a létkörülmények ja­vításáért. — A legfontosabb forrása ennek is a munka. Az egész társadalomé, és benne az egyéné is.- Éppen ezért jelenünk fon­tos napirendi pontja a szorgal- mcs, precíz munka megbecsü­lése. Az emberi alkotó tevé­kenység fegyelme, áldozatkész­sége, színvonala persze soha nem jámbor óhaj kérdése, ha­nem mindig adott történelmi­társadalmi helyzet terméke. A jó munkának például azelőtt is megvolt a becsülete. Aki nem dolgozott tisztességesen, az ugyanis nem élt meg. A létbiztonságnak nálunk ma már munkára alapozott alkotmá­nyos garanciái vannak. Mégis kötelességünk a szocialista közmorál szüntelen fejlesztése, ez ugyanis visszahat a produk­tumra. Az emberek többsége szorgalmas, és rendet, fegyel­met szeret maga körül. Erre építsünk!- ötvözhető-e ezekhez a követelményekhez a demok­ratizmus?- A demokrácia számára legkedvezőbb táptalaj a rend és a fegyelem. Ahol zűrzavar uralkodik, ott hirdethetik akár a legteljesebb szólásszabadsá­got; a helyzet nem ad módot az okos javaslatok megvalósu­lására, értéket gyarapító alkotó munkára. — A demokrácia önállóságot is jelent, hiszen a legkisebb szervezetnek is szüksége van bizonyos autonómiára. Demok­ratikusan és érdemben beleszól­ni valamibe csak akkor lehet, ha az adott ügy helyben dől el. Nem kell félni a hatáskörök ésszerű decentralizálásától, hi­szen aki jogot „ad”, az egy­úttal kötelességeket is meg­szab. A szövetkezeti önállóság például nem csökkentette, ha­nem inkább növelte e szerve­zetek felelősségét. A tsz-ek minden külső utasítás nélkül, rövid úton bocsátják egymás rendelkezéseire szárító beren­dezéseiket és egyéb eszközei­ket, az időjárás mesterkedé­seit pedig gyakorta Dunántúl— Alföld méretű együttműködés­sel védik ki, amikor traktoro­kat, munkagépeket irányítanak át a másik térségbe. Az értel­mesen gyakorolt demokratizmus a lakossággal való alkotó pár­beszédre is kiterjed. A nagyobb ügyekben való tájékozódást ugyancsak lehetővé kell tenni az állampolgár számára, hogy ha kell és akar, ezekről is véle­kedhessél Napjainkra is ér­vényes az a lenini norma, amely szerint a szocializmus számára nélkülözhetetlen az ál­lampolgárok tényleges, töme­ges részvétele a hatalomban. — Milyen társadalmi erők­re lehet számítani település­fejlesztési céljaink megvaló­sításában? — A Hazafias Népfront tele­pülésfejlesztési társadalmi mun­kaverseny felhívása nyomán a lakosság a tavalyi esztendő vé­gére 4,7 milliárd forintnyi új értéket teremtett oly módon, hogy az akciókban vállvetve dolgoztak üzemi szocialista bri­gádok és kisiparosok, tsz-tagok és értelmiségiek, hívők és nem hívők, nyugdíjasok és háztar­tásbeliek. Imponáló eredmény ez akkor is, ha tudjuk, hogy a fejlett szocializmus elsősorban természetesen a napi munkaidő kötelező nyolc órái alatt épül. Erre a cselekvő egységre és aktivitásra számít a Hazafias Népfront a közeljövőben is, amikor a hatodik ötéves tervet társadalmi vitára fogja bocsá­tani. Az „össznépi párbeszéd” szándékaink szerint a népfront­kongresszusra való felkészülés­nek is méltó társadalmi fóruma lesz. R. T. J. Beruházási lassújelzések és az építőgépgyártás Kilábalás a hullámvölgyből r Uj megrendelők után nézett, exportot vállalt az ÉPGÉP Leapadnak az eladatlan készletek A beruházási szélcsönd vi­hart kavart az építőgépgyár­tóknál. Ilyen sem volt még: ta­vasszal az ÉPGÉP pécsi gyárá­ban gépek tucatjai vesztegel­tek, megrendelések híján 24 millió forintnyi készlet halmo­zódott fel, ráadásul ja^ü^ptni sem igen akartak a vállaltok. Sanyarú napokat éltek át. Vé­gül is segítettek magukon: nem tornyozták tovább eladatlan készleteiket, igyekeztek j^gy megélni, hogy a második félév­re esedékes munkákat hoztak előre, másrészt új munkák és megrendelések után néztek, külpiaci szállításokat vállaltak. Ha az árbevételt tekintve el­maradásaik is vannak, a kész­lethegyek leolvadoztak, a má­sodik félévre sikerült bőven el­látni magukat munkával és megrendeléssel. A jelek szerint év végéig utoléri magát az ÉPGÉP pécsi gyára. Könyörögni kellett Az évkezdés bizonytalansá­gait a Nagyárpádi úton lévő új gyárukban idézzük fel Fu- tács Kálmán igazgatóval és Papp Álmos főmérnökkel. Az idén költöztek át a Vasút ut­cai, időközben lebontott gyár­telepről. — Év elején az ár- és sza­bályzóváltozások közepette a vállalatok várakozó álláspontra helyezkedtek. Ügy kellett kö­nyörögnünk, hogy legalább a javításra esedékes építőgépei­ket hozzák be — émlékszik Fu- tács Kálmán. Megrendelések nélkül termel­tek, csak gyűltek a készletek. Persze, a termelést nem lehe­tett egyszerre leállítani, hiszen egy-egy gép gyártásához meg­felelő sorozatnagyság eseté­ben kezdenek, a gyártást már korábban elhatározták és prog­ramozták. Ezzel együtt bíztak abban is, hogy a kereslet- visszaesés csak átmeneti, a raktáron lévő gépekre végső­soron szüksége van az építő­iparnak. Amit végül is tenni tudtak: csökkentették a soro­zatnagyságot, s olyan munká­kat hoztak előre, melyek tel­jesítését a megrendelők csak a második félévben várták tő­lük. Mindennek eredményeként nem állt le a termelés, a gyár hasznos időalapjából semmi nem fecsérlődött el. Közben új munkák és meg­rendelések után néztek, amiben a budapesti anyavállalat is se­gített, más gyárainak többlet­feladataiból átadva Pécsnek, illetve bekapcsolva őket az ex­portba. Mindezek a megbízá­sok mór átvezetnek a második félévbe. Min dolgoznak most? Többek között házgyári sablo­nokat gyártanak csehszlovák megrendelésre. Húszmillió fo­rint értékű munka, melynek bi­zonyára jövőre is lesz folyta­tása. Az Elba céggel együtt­működve autóra szerelhető be­tonhordókat készítenek, az arab piacra négy ilyen mixer­kocsit küldenek, de gyártják a hazai piacra is. Olasz cég megrendelésére készül az új tí­pusú markológép, prototípusát szeptemberben mutatják be, majd a negyedik negyedévben ötven garnitúrát gyártanak be­lőle. Licenc alapján komplett árokdúcoló gép gyártását kez­dik meg. Biztatóan indult tehát a má­sodik félév, még akkor is, ha a készletek nem is fogytak el teljesen, még mindig 10 millió forint értékű gép — cementsi­lók, cementszállító csigák, gőz- fejlesztők és más építőipari gépek állnak raktáron. Eladásukról most is folynak tárgyalások, s bíznak benne, hogy év végéig gazdára találnak a gépek. S bíznak abban, hogy a terme­lésben is utolérik magukat. Je­lenleg ugyanis az előre hozott munkák miatt sok a befejezet­lenül álló gép, ezért nem tel­jesülhetett a félévre előirány­zott 110 millió forintos árbevé­teli terv, miután a készáruter­melés csak 87 milliót tett ki. A harmadik negyedév végére mái 150 milliót hoznak, így tehát a pécsi és a hozzá tartozó mo­hácsi gyár termelésének és ja­vításainak értéke év végén el­érheti a tervezett 215 millió fo­rintot. Feltéve, ha az amúgy sem zavartalan anyagellátás nem romlik tovább. Főként o minőségi anyagokból és egyes import alkatrészekből van hiány, s emiatt gyakran gépek tucatjai, állnak befejezetlenül. Dupla célprémium, nagy hajtás Mindent egybevetve, az ÉP­GÉP pécsi gyárának a jelek szerint sikerül kihevernie a be­ruházási lassújelzések okozta megrázkódtatásokat. Körülnéz­ve a gyártócsarnokokban, min­denütt nagy a hajtás, jóllehet forró napokat és a nyári sza­badságolások idejét élik. Kellő hajtóerőt jelentenek a célpré­miumok is, összegüket a har­madik negyedévben megdup­lázták. A megrendelések és ez a magas fordulatszám a terme­lésben minden bizonnyal átlen­díti a nehézségeken az építő­gépgyártókat. Miklósvári Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents