Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-06 / 184. szám
DN HÉTVÉGE 6. TÁRSADALOMPOLITIKA 1980. JÚLIUS 6. Baranyai képeslapok... A város néma siklósiaké Talán igaz a cím, talán nem. Mindenesetre egy szerény hétköznap délelőtt is mindenütt az idegenforgalom jegyei. Kirakatokat néző, sétáló, várhegyre kapaszkodó külföldiek . .. Siklós megyénk egyik legszebb pontja, tagadhatatlanul. Százarcú. Néha alvó kisváros, máskor — különösen az elmúlt vasárnap — fesztiválváros, a vendégek egymás nyakában, s várni kell egy üres asztalra, sorba kell állni a belépőjegyért. Dr. Sági Tibor tanácselnök-helyettes a fiatal város egyik fiatal vezetője. A közelmúltban megalakult tanácsi testületről így nyilatkozik: „ütőképesebbé váltunk a testület kibővült létszámában is, és sok a fiatal, tettrekész emberünk ...” Idézzünk is néhány dolgot, amiről az idegen nem vesz, nem vehet tudomást. Épül az új zeneiskola, s az év végén végre új otthonba jutnak a zeneiskolások. Tegyük hozzá: megérdemlik, hiszen példamutatóan jeles a város zenei élete. Prózai emellett: de épül az új Patyolat-szalon. Augusztus 20-án átadják. A Köztársaság téren lakók régi álma teljesül az idén: új élelmiszeráruház nyit ősszel a kesztyűgyár mögötti részen. Rövidesen új gyógyszertárat avatnak, 20 férőhellyel bővítik az 1-es számú bölcsődét — s ezzel mindennemű bölcsődei gond megszűnik Siklóson. Öröm továbbá, hogy folyik a kórházi rekonstrukció - igaz a kivitelező nem brillíroz, a határidők tekintetében —, s megkezdődött az új, 3-as számú általános iskola építése is . . . Okosan használják a tanácsi pénzeket, okosan mozgósítanak arra, amire nem telik. A turista csak azt veszi észre, hogy meg- ifjodott a várkörnyék, a helybeliek azt is tudják, hogy ez 1,8 millió forintba került, s hogy ez az utolsó fillérig a társadalmi munka gyümölcse; Sétálhatunk bármerre a városban, utunk mindig a rendőrség épülete mellett vezet el - a város talán legszebb épületéről vqn szó —, hogy aztán a várban megpihenjünk, a falakról messzire nézzünk. Egy újabb öröm: megnyílt a napokban a várterasz, közel 10 év után. Az Idegenforgalmi Hivatal kezelésében levő vár ugyanis már hosszú évek óta régi babéraiból él, s ma már joggal hiányoljuk a látványt nyújtó, speciális kiállításait, bemutatóit. Ez a középkori miliő igazi otthona lehetne a korban hozzá illő témák bemutatásának. A várétterem nemcsak látványos boltíveket nyújt, hanem kiváló ízek hazája is. A főszakácsot dicsérőn. Igaz: az árak sem a régiek már, ötven forinttal senki se üljön be. További látvány: kerámiakiállítás ... Estére pedig a várkápolnában Kristen Sensen vezényletével dán kórushangverseny kezdődik. S végül még egy dolgot: városszerte beszélik, hogy a fúvószenekari találkozóra eljött a japán televízió is, de a magyar nem . .. K. F. „Embernek lenni mindig és mindenütt...” Lassuló szívdobbanások A fasizmus legsötétebb napjai Párizsban. Az álmok, fények, a frivolitás, és szerelem városában, a piszkos vizű Szajna partján egy kisvendéglőben magyarok beszélgetnek. Gyenge vörös bor mellől adják-veszik a hírt: a magyar kolónia papja, Uhl Antal életmentő igazolványokat készít. F rissen sült pogácsa kerül az asztalra porcelán lapostányérban, odakinn eláll a hirtelen jött nyári zápor. A baranyaszentgyörgyi papiak dolgozószobáját elönti a fény. — Erős idegek, hihetetlenül erős idegek kellettek — mondja Uhl Antal. — Sohase törődtem az életemmel, hiszen valamikor erre esküdtem. Magam előtt is ... Nehezen veszi a levegőt: öreg, törékeny ember. Szív- és tüdőasztma gyötri, figyelmezteti; a régi lendületből engedni kell. Negyvenöt kiló, s mondja, szerencse ez. így bírja csak. Három községben misézik, s most, hogy rövidesen a nyolcvanadikba lép, vigyázni kell. .. Fényképeket, könyveket rak az asztalra. Ez itt a lille-i időket idézi, ez már Párizs . . . Kis- pap korában kezdett levelezni egy francia pappal, aztán az 1930-as években, ahogy a gazdasági válság sok magyart sodort ki a nagyvilágba, felkérték: menjen Lille-be, legyen az ottani magyar kolónia papja. — Papnak mentem, de több volt a munkám — meséli. — Intéztem mindenfélét. Vasmunkások, bányászok meg textilmunkások között éltem, tolmácsoltam, segítettem elhelyez, kedni, részt vettem a munkaügyi vitákban,- segítettem a magyar kapcsolattartást. . . Zsikó Gyula fiatal újságíró akkoriban azt írta rólam, hogy magyar konzul voltam. Persze, ez nem igaz . . . Korabeli újság írja: „Nagy kitüntetés érte Uhl Antal lillei magyar lelkipásztort, az északfranciaországi magyar bányászok és munkások népszerű lelkivezetőjét: a francia—magyar kultúrkapcsolatok elmélyítése terén végzett értékes irodalmi működésének elismeréséül a párizsi Latin Akadémia (Académie Latiné des Sciences, Arts et Belles Lettres) egyhangú határozattal tagjai sorába választotta." 1941-ben Párizsba kerül. Ekkor már megkezdődött- a külföldiek ellenőrzése, a származásigazolás. A mise után kör- beállják a papot: „Mi lesz velünk?" És Uhl Antal zöldtáblás noteszébe jegyzi a kérdéseket. Kétszer utazik haza Magyarországra és hozza az anyakönyvi kivonatokat, híreket. Ezt a postára nem lehetett bízni. veszélyes.” Károly Sándor.. . kertész... életjelt! Hadnagy László, Budafok, Török utca 4. ... és egy utólagos bejegyzés: elfogatott... Stern Irma... Weisz Kató, 160 rue Charcot: Weinrach Anna üdvözli ... — Talán hallott Aldo Mey- ről — kérdi, miközben a dokumentumértékű noteszt lapozgatja. — Olasz pap volt. A németek azért lőtték agyon, mert megmentett egy zsidót. Katolikus irodalmi díjat neveztek el róla .. . Akinek nem tudott „jó" anyakönyvi kivonatot szerezni, annak kiállította a Párizsi Magyar Misszió tagsági könyvét. Ez is menlevél volt. Egy lépcső az Amerikába vezető úthoz. A hátára fénykép került, pecsét, és Uhl Antal kézjegye: a havi tagsági díj befizetve ... Amikor a Gestapo letartóztatja, már közel ezer embert mentett meg. Az akkor Párizsban élő magyarok felét. A házkutatás során negyven, még szét nem osztott tagsági igazolványt találnak nála. Uhl Antal — a mohácsi kötelesmester fia — jól beszél németül is. A hadbíró csak azt ismételgeti: „Disznóság, disznóság ... Egy katolikus pap zsidópártoló ..." Mutatja a Gestapo „behívóját” is. — A szerencse a jó embereket soha sem kerüli el. Alig egy évvel a letartóztatás előtt egy német repülőst is ápoltam francia kórházban. Cigarettát, csokoládét vittem neki, s amikor jött a megszállás, úgy volt, elviszik Angliába. Kért, hogy írjak a feleségének, s a névjegyemre ráírta a felesége berlini címét. S mit ad a Jóisten? Ők igazolnak a Gestapo előtt... A volt Luftwaffe pilóta pár éve itt járt Baranyaszentgyör- gyön. Persze, a Kállay-kormány is menti a magyar papot. Kállay miniszterelnök fia, Kristóf, ugyanis Lille-ben volt diák, így a család is ismerte Uhl Antalt. Hazahozták Baranyaszentgyörgyre. — Feltétlenül említse meg — köti a lelkemre —, hogy a párizsi német városparancsnok akkor von Stülpnagel tábornok, aki részt vesz a Hitler elleni merényletben. Előbb úgy értesül, hogy az akció sikerült, erre lefogatja az SS-t. Amikor a másik hír is megérkezik, megindul haza. Verdunnél ön- gyilkosságot kísérel meg, de nem sikerül. Fölakasztják. Nevek a zöld noteszből. Geigei Richard festő. Akkoriban Verne Gyula könyveit illusztráló magyar művész, aki később hálából egy festményt ajándékoz Uhl Antalnak. Leány — torockói népviseletben. Simán Erzsébet újságíró, az Újság című lap párizsi tudósítója. A Magyar Irodalmi Lexikon ezt írja róla: „Szenvedélyes hangú, szimbolizmusba hajló verseiben az asszonyi lélek hétköznapjait énekelte meg. Ma az USA- ban él.” Ligeti József a fel- szabadulás után Erdélyből települt át, s 1970-ben a Magyar Sajtó Házában fogadást rendez a szentgyörgyi pap tiszteletére . .. Vásárhelyi Győző — Victor Vasarely — akinek a neve mellett a noteszben csak ennyi áll: „Kis koffere van.” A Markovics család — Wallenstein főrabbi sógora és sógornője . .. Mód Péter, Mód Péterné, Stettinger Irén. „Magyarországra visszamenni élet— Tisztelendő úr, ön hisz a csodákban? — Igen. Mondom: nem értem a be- zárkózottságot, nem értem Ba- ranyaszentgyörgyöt. Nem válaszol, fogja a templom kulcsát, s megyünk fel a papiak melletti kaptatón. Fenn a tetőn visszafordul: — Nézzen körül, fiam. Látott már valaha ennél szebbet? Előtérben a tornácos ház: muskátli a boltívek alatt. Odébb a rét, az erdő. Aztán megtudom: ide mindennap jön a postás. Levelek kötege érkezik a világ minden tájáról, Amerikából, Belgiumból, a két Németországból, Franciaországból, Üj-Guineá- ból, Kanadából. . . Megtudom, hogy 1947-ben Károlyi Mihály párizsi követünk kéri levelében, hogy Uhl Antalt küldjék vissza a francia fővárosba. Mindenki egyetért vele, de Uhl Antal mégsem utazik. A faluban följelentik németpártolásért. — Láttam azokat a visszaéléseket, melyeket a híveimmel elkövettek. A szószékről tettem szóvá: prédikáltam, békítettem őket. Pécsett volt a népbírósági tárgyalásom, ott a zsina- igóga mögött. Mondtam: én már megszoktam az ilyen idézéseket. Kérdik: hogyan? Mondom: már a Gestapo is faggatott. Nincs ítélet, nincs eljárás. De a párizsi út elmarad . .. Igaz, már nem is akar menni. A híveinek itthon is szükségük van rá. Uhl Antal életéről könyvet írnak. Legutóbb dr. Holvényi György, az ELTE főkönyvtárosa írt, hogy meglátogatja; a két világháború franciaországi magyar telepeiről akar egy könyvet kiadni, s kellenek a dokumentumok. — Kitüntetés? Erre soha sem volt szüksége, de aztán úgy esett, hogy ólmai legszebb kitüntetését is megkapta. Véletlenül tudta meg. Ki akarták nevezni préposttá, s ehhez kellett az Egyházügyi Hivatalnál fekvő személyi lapja. Azon áll egy szó: Humanista. — Hát ez az - mondja mosolyogva. — Embernek lenni mindig és mindenütt. Ezzel indított útnak édesapám ... Ez a legnagyobb kitüntetés. E gy napon valamennyi magyarországi zsinagógában érette imádkoztak. Az aranymisén Szent- györgyre jön a főrabbi. Idézzünk dr. Schweitzer József egy korábbi leveléből: „Prépost Ür a fasiszta métely közepette felismerte az igazságot és volt bátorsága azért cselekedni, szembeállva azokkal, akik ócsároltak és gyaláztak mindenkit ... ha a védtelen és kiszolgáltatott zsidók érdekében cselekedni mertek.” Bizonytalan kézzel, betegen írja a sorokat verseskönyvébe: „Ó, Párizs, ó Párizs, — meglátlak-e még? — Te drága kaláris — te messzi, te.szép...” Néha álmodik a városról, az emberekről. Mostanában már egyre ritkábban. Mint mondta: már máshova készül... Addig is, rendezgeti az iratait, intézi a levelezéseit, várja a híveit a vasárnapi misére. Kozma Ferenc A felvételeket Cseri László • készítette
