Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)

1980-07-06 / 184. szám

1980. JULIUS 6.

HAGYOMÁNY

DN HÉTVÉGE 7.

A Pécsi Zenekedvelők Egyesülete

Ebben az évben van 85. éve, hogy a városunk zenei életében vezérszerepet játszó Zenekedvelők Egyesülete megalakult.

Természetesen nem ez volt az első zenekar a város életében. Elődje, a Pécsi Zeneegylet 1886-ban szűnt meg, de már 1893-ban 30 tagú vonós- zenekar alakult. Ebből a kezdeményezésből nőtt ki az az elv, hogy legyen Pécsnek ismét állandóan működő, teljes zenekara.

Dr. Bors Emil jogtanár, dr. Cziglányi Béla törvényszéki bíró, Girardi József és dr. Wal- lerstein Bódog orvos szervezésében az első alapszabályt 1895. február 20-ra dolgozták ki, melyet a március 10-i alakuló közgyűlés elfogadott. Az egyesület első karnagya Lőhr Vilmos lett. Az alapszabály módosítására 1934. október 10-én került sor, melyet a belügyminiszter jelentéktelen módosításokkal 1938. június 27-én fogadott el. Célként határozta meg: „Egybegyűjteni mindazokat, akik a zenét vagy a zeneirodalmat művelik vagy az iránt érdeklődnek; művelni, előadásokkal ismertetni és megkedvel- tetni a komoly irányú zenét, a magyar műzenét és általában a város, de Hazánk zenei kultúráját is fokozatosan továbbfejleszteni.”

A jelvényen kerek pajzson térdelő lantos deák látható, a köriraton az egyesület nevével. A Hunyadi úti városi zeneiskolában (ma Mátyás király út) székelő egyesület működési területének nemcsak a várost, hanem az egész megyét, sőt „ha a zenei érdekek úgy kívánják", az egész országot is tekintette. Mivel a tagsági díjak, az adományok, a kamatok és a bevételek nem mindig fedezték a kiadásokat, a város évenként változó összegekkel segítette a zenekart.

Természetesen nincs mód, mégcsak dióhéjban sem ismertetni azt a szerteágazó tevékenységet, amelyet folytatott. Két tény jellemzi legjobban működését: a rohamléptekben fejlődő város zenei igényeit mindig a legmagasabb fokon elégítette ki, de úgy, hogy a legnevesebb külföldi és hazai szólisták szívesen jártak hangversenyezni Pécsre, és a legképzettebb muzsikusok mind köréje gyűltek, másrészt a városban működő valamennyi énekkarral, de különösen a Pécsi Dalárdával jó kapcsolatot épített ki.

Az 1943. december 11-i tisztújító közgyűlésen például a következőket választották meg: Elnök - Lajos Gyula, alelnök - dr. Kovács Béla, ügyv. alelnök karmester — Takács Jenő, titkár - könyvtáros — Maros Rudolf, hangversenymester

Graef Matild, pénztáros — Pap Irma, ügyész — dr. Gosztonyi Miklós, a választmányi tagok között Mayer Ferenc, Nyolczas Ipoly, Vadas Gábor...

A hangversenyen közreműködő művészek fölsorolása lehetetlen. Csupán jelzésként álljon itt néhány név: Kürschner Emanuel, Kalliwoda Olga, F. Opritia Mária, Zupancsics Vilmos, Schlesák Auguszta, Sass Dezső, G. Höfler Mária, Halász Béla, Piovesan Sirio, Thirring Zoltán, Bán János, M. Molnár Klára, dr. Wallerstein József, Schwalm Ferenc . . .

A nevezetes hangversenyek számbavételével szintén ez a helyzet. Mutatóba csak néhányat sorolunk föl:

1897. március 9—10. Verdi: Requiem előadása a Pécsi Dalárdával.

1902. november 19. Alapszabályszerű hangverseny a Vigadóban.

1921. dec. 20. Újjáalakulás utáni első hangverseny, vezényelt dr. Boldis Dezső, 40 tagú zenekar élén.

1927. márc. 26. Beethoven- centenárium ünnepsége.

1928. nov. 21. Schubert-est a Nemzeti Színházban, karnagy Várhalmi Oszkár, közreműködött a honvédzenekar.

1930. jún. 2. Goldmark-cente- nárium ünnepsége a Pannónia termében.

1933. mtirc. 7. A városi zeneiskola 25 éves jubileuma alkalmából rendezett díszhangverseny.

1933. oki. 16-17. Amtmann Prosper, Weidinger Imre emlékhangverseny.

1935. febr. 4. Fleischer Antal vezényli a zenekart.

1935. dec. 9. Az egyesület 40 éves jubileumi ünnepsége.

1936. máj. 4. Liszt-évforduló, filharmonikus hangversennyel.

1938. márc. 7. Strauss-em- lékhangverseny.

1945. nov. 19. Hangverseny Kodály műveiből, a szerző előadásával, melynek a címe: „Magyar zenei nevelés."

1948. márc. 15. Díszhangverseny a színházban, énekkarok közreműködésével. Vezényelt Nyolczas Ipoly, Horváth Mihály, Antal György . ..

■ - \ , • -) r> \/ —~V| '■ • - ■—V , .

JJy e. r».*® -.r^ , •• ?) ScH - -•"« ,o • - A . . *> {'■ «• "*v?}; r

\ PÉCSI ZENEKEDVELŐK EGYESÜLETÉNEK

••■e; i \ i március no ’n-AN i.sti: •> ókakor \ iM.csi ni:V.zi: ri színházban tartott

BEETHOVEN-CENTENNÁRIUM

rwiTKI.YHM'k

Műsora

BEETHOVEN MAI A LAN AK >/A7.EVKS I-ITOKIHTO.IA

, r f ' ' /

TŰ' 1827-1927 X

Vargha Dezső Az 1927-es Beethoven-centenárium műsorfüzetének címlapja

A horvátországi

magyarok életéből

Eszék és Pécs mór hosszú ideje fennálló, testvérvárosi kapcsolata társadalmi, kulturális és gazdasági téren kölcsönösen kedvező lehetőségeket adott a két város lakosságának. A testvériséget még szorosabbra fűzte az a tény, hogy Eszék egyben a horvátországi magyarság szervezetének a központja, ahonnan a magyar kultúrmun- kát irányítják és itt jelenik meg lapjuk, a Magyar Képes Újság is.

Eszéken alakult meg 1949- ben a Horvátországi Magyarok Szövetsége (akkor Horvátországi Magyar Kultúr- és Közoktatási Szövetség néven), amely a közelmúltban ünnepelte 30 éves fennállását. Ebből az alkalomból Évkönyvet adott ki, amely ennek a három évtizedes munkának az eredményeit tárja a nyilvánosság elé.

Az Előszóban Tito 1942-ben tett nyilatkozatát idézi: „A népfelszabadító háború zászlaja, amelyet a Jugoszláv Kommunista Párt 1941-ben emelt a magasba a megszállók ellen, egyúttal zászlaja a népeink külön-külön nemzeti szabadságáért és egyenjogúságáért folyó harcnak is."

Ennek az alapelvnek a szellemében szolgálja immár 31. éve a Horvátországi Magyarok Szövetsége a Horvát Szocialista Köztársaságban élő magyarok mindenirányú érdekeit. Horvátország területén hivatalosan 36 000-en vallották magukat magyarnak, de nem hivatalos becslés szerint ennél jóval magasabb a számuk. Nagyobb tömbben nyolc községben és három városban élnek, de szétszórtan még néhány adriai szigeten is megtalálhatók. Éppen ez a szétszórtság nehezíti a Szövetség munkáját.

A 166 oldalas Évkönyv a Szövetség megalakulásának a körülményeiről és az azt követő három évtized munkájáról számol be.

Az anyanyelvi oktatás és a hagyományápolás

Ismerteti a magyar tannyelvű iskolahálózat és az anyanyelv- ápolós fejlődését. Első helyen természetesen az iskolai anyanyelvi oktatás áll, amely a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság minden köztársaságában és autonóm területén a nemzetiségek egyenjogúsága alapján, az állam létének a sarokpillére. Az Évkönyv adatai szerint a Horvát Szocialista Köztársaság 46 oktatási intézményében 2532 gyermek tanult magyarul, amely a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest mintegy 100%-os emelkedést mutat.

Fejleszti a magyar könyvtárakat, irodalmi rendezvényeket, kiállításokat és színházi előadásokat szervez. Ez utóbbiak során a Pécsi Nemzeti Színház öt alkalommal vendégszerepeit a Horvát Szocialista Köztársaság területén, a horvátországi magyarok pedig szervezett látogatás keretében 22 színházi előadást tekintettek meg Pécsett. De ezen kívül a Déryné Színház, a Veszprémi Petőfi Színház és a budapesti Vidám Színpad tartottak előadást Horvátország különböző helységeiben. A Szövetség által rendezett irodalmi esteken számos magyarországi művész és író lépett fel. A Petőfi és Ady irodalmi kiállítást Horvátország sok helységében mutatták be s eddig több mint 20 ezren tekintették meg. A „Szép magyar könyv" című kiállítást a budapesti Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésével közösen rendezték meg 1975-től évente. A kiállított könyveket — mintegy 2000 kötetet — a kiállítások befejezése után a horvátországi magyar könyvtáraknak ajándékozták. De jelentős segítséget nyújtott a magyar könyvtáraknak a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetsége is, a könyvadományaival. Jelenleg a horvátországi magyar és vegyes közkönyvtárakban 23 ezer magyar nyelvű könyv áll az olvasók rendelkezésére és ez az állomány állandóan gyarapodik.

Támogatja a Szövetség a magyar népművészeti és a néprajzi kutatásokat s már kiadta Baranyai Júlia „Vízbevesző nyomokon" c. Dél-Baranyáról szóló kultúrtörténeti munkáját, tavaly Josip Krleza kétnyelvű Ady fordítását, Katona Imre— Lábadi Károly szerzőpáros „Erdők, mezők, vadligetek” c. horvátországi magyar ballada monográfiáját.

A kultúrmunka keretében a művelődési egyesületek színjátszó csoportokat alakítottak, de a legnagyobb sikert a Szövetség Központi Táncegyüttese érte el. Dél-Baranyai és szia vóniai magyar néptáncaikkal a nem magyar ünnepségeken is kiemelkedő pontjai a műsoroknak.

Hogy minél több magyar or vos, mérnök és pedagógus le gyen, az arra érdemeseket ősz töndíjakban részesíti és számos fiatalnak teszi lehetővé a magyarországi egyetemeken a tanulást.

Magyarok a nép- felszabadító harcban

Hogy a horvátországi magya rok Jugoszlávia egyenjogú állampolgárai lehetnek és nem zetiségük megtartásához az ál Iámtól hathatós támogatásban részesülnek, azt a jugoszláv alkotmányban lefektetett alapelveken kívül annak a népfelsza- baditó harcnak köszönhetik amely 1941-től 1945-ig győzelemre vitte Jugoszlávia népeit És ezek között ott voltak a magyarok is. Az Évkönyv jelentős teret szentel a magyarok részvételének a felszabadító harcokban és különösképpen a Petőfi zászlóalj szerepének. A magyar zászlóalj harci útját kiállításokon mutatták be Horvát- ország-szerte és eddig 40 e^ren tekintették meg. Az ő harcaik és a hősi halottaik áldozata teremtették meg a magyarság megbecsülését és jövőjét a Jugoszláv Szocialista Szövetség Köztársaságban. Végül a délbaranyai magyar ellenállási mozgalomról és a Petőfi zlj még élő veteránjairól szóló megemlékezések, valamint a Szövetség életéből vett képek egészítik ki az Évkönyvet.

Az értékes Évkönyvet a sző vétség titkára, Tröszt Sándor szerkesztette, a horvátország magyarok lapjának, a Magyar Képes Újság munkatársainak a közreműködésével. A lap munkájáról és feladatáról Tausz Imre főszerkesztő külön fejezetben számolt be.

Kelenváry János

A pécsi reáliskola

Adatok a pécsi középiskolák történetéhez (II.)

Előző cikkemben bemutattam a pécsi reáliskola 1857-ben történt megalakulásának folyamatát. Az intézet neve Szab. kir. Pécs városi reáltanoda, jellege az Entwurfnak megfelelően formailag katolikus. Az iskola beléletében mór ilyen katolikus jelleggel nem találkozunk. Ez következik a tanári kar eléggé változatos, leginkább azonban a kordivatnak megfelelően liberális beállítottságú összetételéből. A tanulók között is megnő a nem katolikusok száma, és így a katolikus jelleg legfeljebb egyes ünnepek megtartásában, a katolikus tanulók elvileg naponkénti kötelező, de gyakran elmaradó misehallgatásában nyilvánul meg.

A tanári kar összetétele nagyon vegyes. Találunk közöttük olyanokat, akik magyarul sem tudnak, és érzelmileg is osztráknak vallják magukat. Vannak szakmailag képzetlenek, de olyanok is, akik szaktárgyukat tudományos szinten művelik. A nemzeti hovatartozás akkor válik érdekessé, amikor 1859-ben a tanítási nyelv ügyében a városi tanács döntést akar a magyar nyelv mellett. Az igazgató 1859. október 14-én kelt jelentés szerint magyarul nem tud, az I. évfolyam 53 tanulója közül 13, a II. évfolyamon 31-ből 4, a III. évfolyamon 24-ből 2. Az iskola 17 izraelita vallású tanulója közül csak egy nem tud magyarul, amely tény az izraelita vallású lakosság nagyfokú elmagyaro- sodását mutatja. Még érdekesebb az 1862/63. tanévben beiratkozott 74 elsőosztályos tanuló nemzetiségi jellege. Eszerint 60 vallja magát magyarnak, 9 németnek, 4 „szláv"- nak, 1 morvának. A magát magyarnak valló 60 tanuló szüleinek lakóhelye jelentős részben Baranya megyei német falu. (Érdekességképp megemlítem, hogy ugyanekkor a gimnázium tanulói között a német nyelv ismeretének teljes hiányát jelzi az igazgató problémaként.)

A városi tanács a felsőbb hatóságok rendelkezését be sem várva elrendeli a magyar nyelvű tanítást, csak azt köti ki, hogy a magyarul nem tudó tanulóknak az anyagot németül is magyarázzák meg. A Helytartótanács 1859. december 3-án kelt leiratában szigorú dorgálásban részesíti a városi tanácsot, és abban azzal is érvel, hogy méltánytalan a magyarul nem tudó tanulókra a magyart ráerőszakolni. (Arról nem beszél, hogy a németül nem tudó tanulókra nem méltánytalan-e a német erőszakolása.)

A városi tanács helytállására azonban a Helytartótanács megváltoztatja a véleményét, és 1860 februárban már hozzájárul ahhoz, hogy a pécsi al- reáltanodában a tanítás nyelve magyar legyen, de szükség esetén azt németül is magyarázzák meg. Ezt erősíti meg az 1861. október 5-én kelt királyi rendelet is.

Az iskola legnagyobb fejlődését Szauter Antal igazgatása alatt érte el. Szauter kiválóan képzett pedagógus volt, aki hosszabb, külföldi tanulmányút után lesz a pécsi alreáliskola, a pécsi minta főelemi és a vele összekapcsolt tanítóképző igazgatója.), majd 1874-ig a zárdában szervezett iskolák

igazgatója is. (Szauter 1874- ben elhagyja Pécset, mert Gör- csönyben lett plébános, miután pedagógiai munkássága eredményeképp anyagi helyzete nagyban leromlott.)

Visszatérve az alreáliskola kérdésre, öröklődő probléma lesz — és ezt a kérdést majd soha nem tudják megoldani végérvényesen — a helyiség kérdése. A város megszerzi az ekkor romos állapotban levő volt apácakolostort, és azt átalakítva használja az iskola igen szűkösen. Már ekkor napirenden van a bővítés kérdése, amely majd a főreáliskola korszakában következik be. (Ez az épület a mai Mátyás király utcai iskola egyik épületrésze

— amelyen a Klimo címer van

— és amelyben 1768. óta leányiskola működött. Ide költözik 1857-ben a reáliskola, és ezt bővítik 1871-ben - miután megszerveződik a főreáliskola, a mellette levő izraelita iskola épületével, és emeletráépítéssel kialakítják a mai iskolaépületet.)

A háromosztályos alreáltano- da be.*ső életéről egy 1858-ban kiadott „Értesítő"-ből tájékozódhatunk. Ebben Felsmann József tanár tanulmányában kimutatja, hogy a reáliskola egyik fő feladata az általános műveltség megadása, de emellett szakműveltséget is kell adnia.

Az anyakönyvekben a következő tantárgyakat látjuk háromévi viszonylatban, heti óraszámban: hittan 6 óra, német nyelv 12 óra, magyar nyelv 9 óra, földrajz és történelem (egy tantárgyként) 9 óra, számtan az I. és II. osztályban 8 óra, a III. osztályban számtan és váltóisme 3 óra, mértan és mértani rajz I. osztályban 10 óra, II. osztályban 4 óra, természetrajz I—II. osztályban 4 óra, természettan I—II. osztályban 4 óra, ékesírás I—III. osztályban 12 óra, építészet és építészeti rajz III. osztályban 3 óra. (Ez utóbbi magába foglalja az építőszerek tanát, az egyszerűbb épületszerkesztéseket, gazdasági épületek tervezését, költség- vetését.) Az 1862—63. tanévben értesülünk, hogy Leiner Antal hyugalmazott kapitány a Ga- belsberger rendszerű gyorsírást tanítja rendkívüli tárgyként ingyen. (A magyar nyelvet és a német nyelvet csak nyelvtani szinten tanították. Irodalomtanítás nem volt. A történelmet és földrajzot csak a kereskedelmi vonatkozásokban volt szabad tanítani. A számtan is erősen kereskedelmi jellegű volt.

A tantárgyak óraszámából is láthatjuk, hogy anyaga meny- nyiségben és mélységében egyrészt elmarad a gimnázium mögött, másrészt viszont — és itt utalok az építészeti ismeretekre — maximalista formában követel magas szintű szaktudást. Nagy szerencséje volt azonban a reáliskolai tanításnak, hogy tananyagában jóformán semmi változás nincs a kezdeti szakaszban, míg ugyanebben az időben a gimnáziumban minden évben valami mással „kísérleteznek". Az 1864-65. évi Értesítő közli a Helytartótanács 1864. április 24-én kelt rendeletét, amely az iskolai tantárgyakat szabályozza. Ettől kezdve az iskola élete eszerint folyik.

Jelentősebb változás az iskola életében majd 1870-ben következik be. Ekkor befejeződik a községi alreáliskola korszaka, és megnyílik az állami fő- reáliskola. Ennek története már újabb és nagyobb fejezete az oktatásügyünknek. (Ennek rövid történetét már egy régebbi cikkünkben bemutattuk.)

Dr. Rajczi Péter