Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-06 / 184. szám
1980. JÚLIUS 6. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. A Magyar Kereskedelmi Kamara Exportszállítmányt csomagolnak a pécsi baromfifeldolgozóban Hazánk világpiaci helyzetét külkereskedelmünk fejlettsége, az exportban érdekelt vállalótok termelési színvonala, termékeik minősége és gazdaságossága határozza meg, A Magyar Kereskedelfhi Kamara éppen ezeknek a céloknak elérését tűzte ki legfontosabb feladatául, Átfogó szervezete felöleli az ország exportjának 80 százalékát előállító vállalatokat, melyek o kamara tagjai. Magyarországon jelenleg 21 minisztérium és más főhatóság felügyelete alá tartozó 480 vállalat képviselteti magát a kamara 53 testületében, o szakmai tagozatok szakértőinek megbeszélésein, Ezáltal a kamara egyre jobban a tagválla. latok információs, konzultatív és koordinációs fórumává válik. Nincsen új a nap alatt A kereskedelmi kamarák története az újkor kezdetéig nyúlik vissza. A középkorban kialakult céhek vezetői rájöttek arra, hogy érdekük a szövetkezés, egy közös érdekképviseleti szerv megteremtése. Európában az első kereskedelmi és iparkamara 1650-ben alakult meg, Magyarországon az ipar lassúbb fejlődése miatt csak 1811- ben. Fiume hazánk egyetlen kikötővárosa volt, a tengerentúlról érkezett áruk itt cseréltek gazdát a kontinens kereskedői között, ez a város volt az első kereskedelmi és iparkamara bölcsője. A felvilágosodás eszméjét a reformkor váltotta valóra, Széchenyi István: Hitel című munkájában gazdaságunk fellendítése érdekében sürgette a kamara megszervezését és ezzel Kossuth is egyetértett. 1841-ben megalakult az Országos Iparegyesület-és két évvel később a Magyar Kereskedők Társasága. A történelem vihara hol elsodorta, hol éppen a felszínre vetette a magyar gazdasági élet e fontos szervezetét, de kétségtelen, hogy a mai, korszerű Kereskedelmi Kamara vállalja a nemzeti hagyományainkat és érdekeinket képviselő korábbi testületek örökségét. A Magyar Kereskedelmi Kamara támogatja a termelő és c külkereskedelmi vállalatok között az együttműködést, vizsgálja kölcsönös érdekeltségük helyzetét, külföldi és belföldi vál. lalatok között üzleti kapcsolatokat teremt és feltárja a kooperációs lehetőségeket. Fontos feladató a külföldre irányuló gazdasági tájékoztatás. Ezt a célt szolgálják a külföldön rendezett magyar gazdasági napok és ez évente mintegy 600 ezer példánybon kiadott idegen nyelvű kiadványok. A múlt év áprilisában a francia fővárosban nyílt magyar tájékoztatási központ. A magyar—francia gazdasági kapcsolatok bővítése mindkét ország érdeke. A tájékoztatási központ célja azoknak a témáknak felkutatása, melyekben mindkét félnek reális lehetősége nyílik az együttműködésre. A francia szakemberek számára megtartott előadásokon átfogóan ismertetik ipari, mező- gazdasági lehetőségeinket tervező — tehát szellemi — és gyártó kapacitásainkat, megmondjuk, hogy mit tudunk nyújtani és azt is, hogy mit akarunk kapni. A párizsi kísérlet eredménye attól függ, sikerül-e felkelteni a francia üzleti partnerek érdeklődését Magyarország iránt. Hírnevünk a nagyvilágban Az üzleti életben a bizalom nagy kincs. Megszerezni rendkívül nehéz, elveszíteni könnyű. A magyar külkereskedelmi vél. lalatok azonban a mai válságdús világpiaci helyzetben sem mondtak le arról, hogy termékeinknek helyet és tekintéivt szerezzenek. Legjobb áruinkat olyan védjeggyel látjuk el, amely garantálja a vevőnek a minőséget. A világpiacon ugyanis olyan furcsa helyzet olakult ki, hogy egy termék árát nem kizárólag annak minősége, műszaki színvonala, pontos szállítása határozza meg, hanem a termelő ország hírneve, a piac bizalma is. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar szorosan egymásra épülő gazdasági szférák — korábban a kamara tagozataiban csak az állami gazdosá-^ gok és néhány exportjogú szövetkezeti vállalat képviselte a magyar mezőgazdaságot. A termelőszövetkezetek belépése a kamarába átfogóbbá teszi mezőgazdaságunk külkereskedelmét; ennek előnyeit felismerve 20 termelőszövetkezet lett a kamara tagja. A Magyar Kereskedelmi Kamara szorosan együttműködik a Szovjetunió Kereskedelmi és Iparkamarájával, amely négy évvel ezelőtt megnyitotta magyarországi képviseletét. Jó az együttműködés a többi szocialista ország hasonló kereskedelmi szervezetével is. Egy-egy gazdasági üzleti probléma megoldására kerekasztal-be- szélgetéseket tartanak és egymás országaiba piacfeltáró utakat szerveznek. Mindez o KGST komplex program és a szocialista gazdasági integráció megvalósulását segíti elő. Az együttműködés eredményének tekinthetjük az NDK kama. rájával közösen létrehozott munkacsoportot, melynek közreműködésével érezhetően javult a járműalkatrész-utánpótlás. A cspporttól a gépjárműipari együttműködés további javítását várjuk. Hazánk és a nagyvilág A Magyar Kereskedelmi Kamara a világ számos gazdasági szervezetével áll kapcsolatban. Az ENSZ iparfejlesztési szervezetével, az UNIDO-val olyan együttműködést sikerült kialakítani, melynek révén Indiából, Iránból, Nigériából és más országokból érkeztek hozzánk tapasztalatcserére szakemberek. Megállapodásunk von ezzel a fontos nemzetközi szervezettel műszer-, elektronikai, híradástechnikai és alumíniumipari együttműködésre is. Hasonlóan jó kapcsolataink vannak az UNCTAD és GATT által közösen fenntartott Nemzetközi Kereskedelmi Központtal, amely ipari és vásárszakemberek több csoportját küldte már hazánkba. Fontos helyet foglal el kapcsolataink között a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC), amely többek között a kelet—nyugati kereskedelem fejlesztését tartja feladatának. Hazánk gazdasági-kereske- delmj kapcsolatainak bővítése elsőrendű ügyünk. A kamara ezt sok tekintetben segítheti, szervezeti kereteit is biztosítja. Tényleges eredményei Ottói függnek, hogy tudunk-e az áruval — a legjobb minőségben - ott, és akkor jelentkezni a világpiacon, ahol arra éppen kereslet van. Bermann István Csuka, süllő, keszeg és ponty a hálókban Vizsgálják az Alföld „Balatonját” A kiskörei Tisza II. vízlépcső megépülésével 127 négyzetkilométeres, hatalmas víztükör körvonalai rajzolódtok ki a tervszerű duzzasztás révén. Ártéri területek, a hajdani Ti- szo-völgyi erdők helyei kerültek vízborítás aló az Adria feletti 89 méteres duzzasztás! szint elérésével. A tározótér első duzzasztása óta a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kiskörei szakaszmérnökségének vízminőség vizsgáló laboratóriuma folyamatosan vizsgálja és értékeli az itteni Tisza-szakasz és a kiskörei tározó vízminőségének alakulását és helyzetét. A Balaton egyötödének és a Velencei-tó négyszeresének megfelelő nagyságú tó területét tulajdonképpen a Tisza, az Eger- és a Laskó- patak töltötte fel, ezt igazolták a vízkémiai és biológiai vizsgálatok is. Megállapítható, hogy o tározó egyes részein jelentős különbség van a víz minősége között. Ez a körülmény azzal magyarázható, hogy az Eger- és a Laskó-pa. takon érkező víz a felső vízgyűjtő szennyezettsége következtében, egy minőségi osztállyal rosszabb a Tisza vizénél. Ezzel szemben a kiskörei tó egyik legklasszikusabb része, az abádszalóki öböl elkülönül a Tisza víztestétől, ál. lapotára, az öböl vizének minőségére a tavi viszonyok a jellemzők. Igazolódott eddig az az előzetes feltevés is, hogy a tározón keresztül átfolyó élő Tisza vizének minősége nem okoz romlást a mesterséges tóban, az esetleges szennyeződés az átfolyó víz sodrásával távozik a duzzasz. tó alatti szakaszra. Ezt igazolták a múlt évi vizsgálati adatok is, amelyek szerint a tóból kiszolgáltatott öntözővíz és a duzzasztóművön keresztül távozó víz megfelelő minőségi szinten elégítette ki az igényeket. A víz gazdag tápanyagtartalma megfelelő, mondhatni ideális életkörülményeket te. remt a vízi állatvilág számára, Még azokon a területeken is számottevő a halszaporulat, ahol a vízminőség alacsonyabb osztályba sorolható. A meggyőző adatokat a poroszlói halászati termelő- szövetkezet szolgáltatta, amely a Magyar Horgászok Országos Szövetségének a felkérésére lehalászásokat végzett. Ezek alkalmával főleg csuka, süllő, keszeg és ponty került nagyobb mennyiségben a há. lókba. A víz minőségének megóvásáért, illetve szabályozásáért felelős vízügyi szervek további lépéseket tesznek a lehető legideálisabb körülmények megteremtésére. Rész. ben a Kis-Tisza, a Laskó. és az Eger-patak szabályozására készítenek feladattervet. Sor kerül öblítő csatornák építésére is, mindenekelőtt oz abádszalóki öböl térségében, valamint Tiszafüred és Négyes községek határában. Ezek a munkálatok is segítik majd, hogy a romantikus nagy üdülési körzet pihenni, felüdülni vágyó látogatói minél több örömet leljenek a nagy víztükörben, a fürdőzéstől a horgászáson át a vízisportig. E. S. Kinek az érdeke? Demokrácia és dialektikus gondolkodás. Egyiknek sincsenek túl nagy hagyományai a magyar történelemben, holott nélkülük a mai modern igényeknek, szükségleteknek megfelelő élet el sem képzelhető. A csak hatalmi pozíciókban csak fekete-fehéren gondolkodó, látó egyének nem is érezhetik jól magukat egy olyan újabb társadalmi-politikai közegben, ahol kimondatik, hogy uram bocsá' két igazság is létezhet egyszerre, hogy egy igazságnak két vagy több azonos súlyú és jelentőségű oldala van, hogy a dialektikus egység ellentéteket fog össze. Az ilyen tudat megszédül attól a kényszerhelyzettől, hogy a „másik fél" gondolatait is számba- vegye. De hol a „másik fél”? Rendszerint sehol ... Az országgyűlési és tanácsi választások idején beszélgetésekben több helyen és hangsúlyosan megfogalmazódott az, hogy a tanácstag, a képviselő személyiségének „kulcsszerepe" van az érdekek egyeztetésében. Mondván: van egy tanácsi, állami érdek és van egy lakossági, ha úgy tetszik, választói érdek ... A tanácstag igyekezzen egyeztetni ezt a „két" dolgot. Csakhogy itt nem két dologról van szó, hanem egy dolognak a két oldaláról. Mert az állami érdekben ott van eleve a lakossági érdek, mint ahogy a lakossági érdek is azon nyomban államérdekké válik társadalmunkban, mihelyt túlnő partikuláris voltán. Nem egymásnak ellentmondó érdekek állnak itt egymással szemben, hanem legtöbbször egy- gyökerű, egyirányba ható, de más hatásmechanizmusú, más tudatosultsági és megvalósulási fázisban levő érdekek. így kerülnek néha látszólagos konfliktusba a köztudatban (és nemcsak ott) az ágazati és a regionális, a népgazdasági és a vállalati, a társadalmi és az egyéni érdekek, holott ezeket dialek- rtikus egységben kell látni, dialektikus egységük megteremtésére kell törekedni. Az egymásnak látszólag ellentmondó, de tulajdonképpen egységet képező fogalompárok közül, hacsak egyet is" közelebbről szemügyre veszünk, mindjárt kiderül, milyen meredek dolog ezeknek az érdekeknek a „konfliktusáról" beszélni. Az egyéni érdekkel szemben elsődleges a társadalmi érdek — mondjuk,, és legtöbbször sajnos beérjük eny- nyivel. Holott, már ez az aránylag egyszerű viszony is igen bonyolult háttérrel rendelkezik. Szembeállítjuk a két érdeket, „ütköztetjük" őket egymással és persze, hogy az „erősebb" győz. Holott inkább az azonosságukra kellene egy kicsit több figyelmet fordítani. Mert, ha azt mondjuk, hogy az érdek alapja a szükséglet, nyilvánvaló, hogy már a szükséglet (a fiziológiaiakon túli) csakis a társadalomban alakulhat ki az egyénben. Az is nyilvánvaló, hogy a szükségletük kielégítése ismét összekapcsolja egymással az embereket, tehát nem képzelhető el a társadalmon kívül. Akármilyen szükséglet legyen is az. Ahogy az egyén is csak elméletileg különíthető el a társadalomtól, ugyanúgy az egyéni érdek is csak elméletileg választható el a társadalmitól. Mert mint ahogy az egyén nemcsak személyes egyén, hanem osztályegyén is, ugyanígy az érdekei sem csak személyesek, hanem osztályérdekek is. Ezen túl az sem közömbös, hogy az egyéni érdekeket az adott társadalmi és a történelmi fejlettség határozza meg. Az egyéni érdeket eleve a társadalmi érdek determinálja, tehát sorrendileg föltétlenül a társadalomé az elsőbbség, de az a sorrendiségi meghatározottság nem jelenti azt, hogy a társadalmi és az egyéni érdek máslényegű dolgok volnának. Az az ember, aki ma személygépkocsiért vagy hétvégi házért hajt, csak azért teheti ezt meg, csak azért lehet mindez egyéni érdeke, mert a társadalom fejlődése lehetővé tette a számára, mert a társadalom eljutott oda, hogy az emberek ilyen szükségleteket tudatosítsanak magukban és ezzel ilyen jellegű érdekeik érvényesítésén fáradozzanak. Mindezzel az érdekek marxi elméletének hatalmas tárgykörét csupán egyes pontokon érintő néhány gondolattal nem az volt a célom, hogy tompítsam az érdekek ellentmondásosságáról a köznapi tudatban kialakult' kép kontrasztjait (bár ez sem volna ma időszerűtlen), hanem az, hogy fölvillantsak néhány finomabb árnyalatot azoknak az összefüggéseknek a köréből, amelyek át- meg átszövik mindennapjainkat, amikről valamilyen formában naponta szót ejtünk — akár di- csérően, akár elmarasztalóan. Egyéni érdek — társadalmi érdek. A kettő a mi társadalmunkban már-már egyszerre érvényesül, mert a társadalmi érdek érvényesítése az egyénnek is alapvető érdeke. A XII. pártkongresz- szus határozatában az életszínvonalpolitikáról — többek között — ez olvasható: „A hatodik ötéves terv időszakában az életkörülmények javítását szolgáló eszközöket úgy kell felhasználni, hogy ösztönözzék a termelést, és tegyék lehetővé a legfontosabb szociális igények kielégítését. Mindezt segítse elő a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítése, az egyéni jövedelmekben jobban fejeződjék ki a végzett munka minősége és mennyisége, társadalmi hasznossága. A társadalmi juttatások jobban igazodjanak a szociális körülményekhez, elsősorban az idősek, a több gyerekes családok és a családalapító fiatalok helyzetét javítsák. Az életkörülményeket közvetlenül befolyásoló beruházások továbbra is növekedjenek.” Idézhetném a következő bekezdést is, amely a megfelelő egyéni érdekeltség, az anyagi ösztönzés, a differenciált bérezés alapján a jobb, a társadalom számára hasznosabb, értékesebb munka színvonalasabb elisme. réséről, a spekuláció és o visszaélések felszámolásáról szól. Kinek az érdeke mindez? A válasz nyilvánvaló: az egész társadalomé, beleértve annak minden becsületes állampolgárát, minden egyénét. De még az ilyen érdekek érvényesítése is támaszthat elégedetlenséget abban az elenyésző * kisebbségben, amely a többség javára ezúttal netán „megrövidül". Ezért jó, ha tényleges társadalmi érdekek, a többség minden egyes tagjában lehetőleg minél magasabb szinten tudatosulnak. Bebesi Károly
