Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-27 / 205. szám
1980. JÚLIUS 27. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. „Hulladékkapacitásból” megvalósuló késedelmes építkezés Munkáslakások a Hajnalka utcában A lakókat nem érdekli a magyarázkodás Hajnalka utca — 73 munkáslakás a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozóinak. A vállalat, amely „hajdan" egy egész városrésszel gazdagította Pécset, most arra kényszerül, hogy el-elpötyögtessen lakásokat a városban és környékén, ha munkaerőgondjain enyhíteni akar. Munkáslakásokat építtet Lvov-Kertvárosban . és Szentlőrincen, előkészít Pellér- den és (ismét) tervez Pata- cson. A Hajnalka utcai különleges vállalkozás. Annak idején fé- lig-meddig modellnek is szánták. Voltaképpen jó ötlet volt, de ma már látnivaló: nem megy. Az Ércbányász Munkáslakás- épitő és Fenntartó Szövetkezet fővállalkozóként vágott bele az építkezésbe úgy vélvén: elegendő az ész, a szervezőkészség, a tucatnyi alvállalkozó munkájának összehangolása, és megy minden, mint a karikacsapás. Nem ment.- Azt hittük, hogy fővállal- kozcy szerződéses rendszerben meg lehet ezt oldani — magyarázza dr. Szikszói Géza, a MÉV belsőellenőrzési osztályának vezetője, aki évek óta intézi a vállalati munkáslakásépítések pénzügyeit. - Dehát nincs szerződéses fegyelem . . . Saár József, a MÉV beruházási osztályának csoportvezetője, az építkezés műszaki ellenőre — ez is arra vall, hogy a Hajnalka utcai lakásépítés vállalati ügy — elsorolja a különféle alvállakozókat, kiknek sorában a legnagyobb a Pécsi Építőipari Szövetkezet, amely az alagútzsalus épület szerkezetét „szállította”, azaz öntötte a házat, s ez a beruházási költségnek közel a felét tette ki. Ezt meg kell jegyezni két okból is. Tavaly februárban ott járván optimista, ám bátortalan nyilatkozat hangzott el: bányásznapra elkészül a lakások egy része. A bányásznapot szép csendben megúsztuk, talán csak a majdani lakók kérték számon — magukban — az ígéretet, s most már a másodikhoz közeledünk. A késedelem okára vagyunk kíváncsiak és máris megvan az említett két ok egyike: a szövetkezet „elúszott” az öntéssel. És ha a legnagyobb munkánál csúszás van, a kisebbeknél már csak rátenni lehet a késedelemre, elvenni aligha. Különösen, ha . ..- „Hulladékkapacitásból” épül a Hajnalka utca — közli Saár József — és így néz ki az ily módon megvalósuló lakásépítés. A késést meg tudom magyarázni, de azt nem lehet elfogadni és a lakókat sem érdekli. Volt egy csomó munka, amire személyes ismeretség alapján, tehát szerződés nélkül lehetett kivitelezőt találni. S jól tudjuk: némely helyen a szerződést sem tekintik szentnek, hát még ha nincs is szerződés . . . Csaba Gyula, a BARANYA- TERV építésze tervezte a Hajnalka utcai együttest, a kiviteli terveket Zámbó István, a MÉV építésze dolgozta ki. Vízszintes és függőleges tagolásában egyaránt mozgalmas épületsor szintenként két-két lakást magába foglaló szekciókból áll, azokat egymáshoz előre-hátra eltolta a tervező. Két-, három- és négyszintes szekciók váltják egymást, a legfelső szint meredek, vörös cseréppel borított tető mögé húzódik. A lakások 2,5-3 szobásak. Nem lehet szó nélkül hagyni : — Lehetett volna ez egy hosszú, lapos, sima doboz is. Mennyivel került többe így? — Talán egymillióval — vágja rá a műszaki ellenőr, mint aki már készült erre a válaszra. - Ennyit egy .ilyen nagyságú építkezésnél - a beruházási költség 55 millió forintot tesz ki - lehet, sőt kell áldozni az esztétikumnak. A lakók is jobban érzik majd magukat ilyen környezetben. Erről ennyit. És most térjünk vissza a bonyodalmakhoz.- Nehéz a minőséget is megkövetelni akkor, amikor az ember "„csak rád való tekintettel” kapja a munkát — panaszkodik tovább Saár József. — Ettől függetlenül is elégedettek lehetnek majd a lakók: a műszaki ellenőr ugyanis pesszimizmusa ellenére is „kihajtotta" a minőséget. Volt, hogy a kész tapétát is leszedette, mert szemlátomást rossz minőségben ragasztották fel. így folytatja: - Ennyivel is több lakásunk van De egyszerűbb lett volna az egész, ha kulcsátadással egy fővállalkozóra bízhattuk volna ezt a munkát. Itt lép be a korábban említett két ok közül a második. Dr. Szikszói Géza annak idején 1,5 millió forint összegű bérpreferenciát harcolt ki 1978 -79-es felhasználásra a felettes szervektől. Ez annyit jelent, hogy az igénybevevő vállalat bértömegétől független a kiáramló bér, amit azonban a bázis-bérszínvonalba be lehet számítani. Tehát már szemre is előnyös. Ennek felajánlásával akarták fővállalkozónak megnyerni a szövetkezetét, amely ennek ellenére is előnyösebbnek látta első számú alvállalkozónak lenni. Mellesleg: a bérpreferencia egy része elúszott, mert a 78-ast 79- re, a 79-est 80-ra nem lehetett áthozni. 1977 júliusában kapta meg a MÉV — pontosabban az Ércbányász Munkáslakásépítő és Fenntartó Szövetkezet - a várostól a területet, augusztusban adtak megbízást a beruházási program elkészítésére, a lakóknak idén januárban kellett volna megkezdeni a törlesztő részletek fizetését. Az első 45 lakásba augusztus közepéig szeretnék beköltöztetni a lakókat, a visszamaradó 28-at év végéig adnák át. 1981 elején a legelső szekció földszintjén kis ABC nyílik. A Ickások fűtését egy francia licenc alapján gyártott tetőtéri gázkazán - Pécsett ez az első — látja el, a középnyomású gázvezeték nyomóscsökkentő állomása ott van a házsor közelében, mintegy jelezve: a kovácstelepiek is gázhoz juthatnak majd innen. A lakások központi antennáról hat tévéprogramot kapnak: a két-két magyaron és jugoszlávon kívül két osztrákot is, mert a Hajnalka utca már nincs a Jakabhegy „árnyékában". Hársfai István IP,;--. Diákok a termelésben Nyaralópénz H ét-nyolc éve még a munkaerőhiány pótlására alkalmazott a Pécsi Bőrgyár nyáron diákmunkásokat. Ma már nincs ilyen gondjuk, de a hagyomány folytatódik: idén is 170—180 diákot foglalkoztatnak a nyáron. Ezek a fiatalok teljes értékű munkával helyettesítik a gyár szabadságon lévő dolgozóit. Akik idejönnek dolgozni, előre tudhatják: termelő és nem alibi-munka lesz, s hogy éppen ezért sokat lehet keresni. — Teljesítménybérben dolgoznak és ez nagy ösztönző. Mindazokat a juttatásokat megkapják, ami a gyár dolgozóinak jár. — monja Szabó Ernő, a munkaügyi osztály vezetője. A munka általában nem könnyű, főként azok számára, akik mór betöltötték a 18. életévüket, s így három műszakban is foglalkoztathatók. Mindenki szereti őket itt a gyárban, mert jól dolgoznak. A művezetőink is jobban örülnek a diákoknak, mint a két-három hétig fanyalogva dolgozó vándormadaraknak. Igaz, a többségüket már évek óta jól ismerik, mert nagyon sok rendszeresen visszatérő diákmunkásunk van. — A diákok egy része családi, baráti kapcsolatok révén kerül a gyárba; itt dolgoznak a szülei, testvére, szomszédja vagy barátja. Akadnak azonban köztük Pécsett tanuló külföldi diákok is. Az átlagos munkateljesítmény 103 százalék, s ezért egy hónap alatt - munkahelytől függően 3500—4500 forintot lehet keresni. Nem akármilyen zsebpénz-kiegészítés egy diáknak. Isgum Ilona még így gumicsizmában, munkaruhában is nagyon csinos, szőke lány. Elsőéves matematika—fizika szakos hallgató a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Most a sertéscseresben dolgozik egy hónapig. Nem ismeretlen előtte a bőrgyári munka: édesanyja a gyár dolgozója, s ő maga is már másodikos gimnazista kora óta keresi meg a nyári zsebpénzt. — Ügy számítom, hogy 3500 forintot fogok keresni. Augusztus végére egy kis utazást terveztem Lengyel- országba. Nagy Györgyöt, a Budapesti Műszaki Egyetem elsőéves hallgatóját Ilona szervezte ide a Bőrgyárba. Gyuri a vegyszeradagolóban dolgozik, s mintegy 4500 forintra számít egy hónap munka alapján. — Azért jöttem ide, hogy a sok ülés után most fizikai munkát végezzek. Falun éltem, s ott nyáron együtt dolgoztam édesapámmal az aratásnál. Mostani keresetem arra is jó, hogy megve- hetem belőle a tankönyveket. Tóth Imre és Arató Gyuri júniusban érettségiztek a Pécsi Széchenyi István Gimnáziumban. Imre most nemcsak a nyaralásra gyűjt: szülei vettek neki egy Trabantot. — Harmincezer forint volt. Szüleim megelőlegezték a pénzt, de ebből és 20 000 forintot magam erejéből akarok előteremteni. Két hónapot dolgozom itt, s már ez is 10 000 forint. — S közben izgatottan várom az eredményt, hogy felvettek-e a műszaki főiskolára. Arató Gyuri szűkszavúan nyilatkozik. Minél több pénzt akar keresni ezen a nyáron. Autószerelőként végzett, s most egyelőre még nincs munkahelye, nem tudja még, hol helyezkedik el a szakmában. — Majd szeptemberben — mondja —, addig is nem árt, ha egy kis kezdőtőkét gyűjtök. D. J. Rotkó Sándor János Sándor Nyelvtudás Kitartás és állandó gyakorlás Állítólag V. Károly németrómai császár , a fél Amerikát birtokló Spanyolország királya mondta valamikor a XVI. század közepén: „Any- nyi embert érsz, ahány nyelvet beszélsz." Róla mondták a kortársai, s ő is gyakran dicsekedett vele, hogy birodalmában soha nem nyugszik le a nap, hiszen hatalma Magyarországtól a chilei partokig különböző nyelveket beszélő népek tucatjaira terjedt ki. Bölcs mondása azonban nemcsak szellemesség, hanem egyféle ' kormányzati elv is volt. * Rotkó Sándor, a Mecseki Szénbányák gépészmérnöke, műszaki előadó, 55 éves. Majdnem 50 éves volt, amikor 1973-ban német nyelvből, majd két évre rá franciából nyelvvizsgát tett. Budapesten, az I. László Gimnáziumban kezdte el a francia és a német nyelvet tanulni, aztán az egyetemen folytatta. — Egyetemista koromban — 1949-ben végeztem — még nem volt olyan kiterjedt a szakirodalom-fordítás és-kiadás, mint mostanában. Akkoriban egy műszaki egyetemistának a német nyelv tudása szinte elengedhetetlen volt. Ha a professzor va- milyen szakirodalmat ajánlott a hallgatóknak, szinte kivétel nélkül német könyveket emlitett. Kénytelenek voltunk jól megtanulni németül. Később is használtam, de nyelvvizsgát nem tettem. Csak néhány éve, kollégáim unszoláséra vállalkoztam rá. A német nyelvtudásomat egyedül próbáltam felfrissíteni, tökéletesíteni, a francia nyelvhez már nyelvtanár segítsége kellett. Talán ezen múlott, vagy a sors iróniája, de német nyelvből csak középfokú, francia nyelvből viszont felsőfokú nyelvvizsgát szereztem. — S hogyan hasznosítja nyelvtudását a munkájában? Szegényéből kiemel egy csomó műszaki folyóiratot. A legfelsőt fellapozza: — Ez a folyóirat mindig tartalmaz olyan szakkatalógus, amelyből kiderül, hogy valamilyen témáról melyik műszaki folyóirat melyik számában írtak. így lehet naprakészen tájékozódni világ- viszonylatban szakmai kérdésekről. Szóba kerül a nyelvtudás olyan haszna is, ami már nem a munkához kapcsolódik. Utazásairól mesél: — Soha nem kellett izgulnom idegen országban, hogy eltévedek, nem találok szállást, hogy amíg külföldön vagyok, minden információtól elzár a nyelvtudás hiánya. Mit tagadjam, ez is sikerélmény. * János Sándor, a pécsi Mechanikai Laboratórium 28 éves gyártásfejlesztő villamosmérnöke, másfél év alatt most júliusban járt ötödször Irakban. Nem turistaúton, hanem mint szakember, hiszen a pécsi gyár stúdiómagnóinak és stúdió-lemezjátszóinak Irak az egyik legfontosabb vásárlója. — Ezt a megbízást kétségkívül angol nyelvtudásomnak köszönhetem — mondja. — így minden egyszerűbb, könnyebb. Nincs szükség o szakkifejezéseket alig, vagy ’pontatlanul ismerő tolmácsra, s a tárgyalópartnerekkel is sokkal közvetlenebb a kapcsolat. Feladatom a meglévő kapcsolat biztosítása: az általunk szállított műszerek beállítása, garanciális javítása. Akkor is hasznosíthattam a nyelvtudásomat, amikor Irakból jöttek hozzánk tanulók, a műszereink kezelését elsajátítani, s néha az üzleti tárgyalásokon is én tolmácsolok angolul. Az idegen nyelv szakmai hasznosításának ez azonban csak az egyik része: szakterületemen a szakirodalom döntő többsége angol nyelvű. A fordítás nem tud lépést tartani az újdonságokkal, s ha nem tudnék angolul, csak több hónapos késéssel jutnék azoknak a találmányoknak a leírásához, amelyeket tulajdonképpen napra készen kellene ismerni egy szakembernek. — Mikor és hogyan tanulta meg az angol nyelvet? — Budapesten születtem, s csak azután kerültem Pécsre, hogy megnősültem. Kísérleti iskolába jártam, s ott ötödik általános iskolás koromban angol tagozatos osztályban kezdtem el tanulni a nyelvet, s ez folytatódott tovább a gimnáziumban, majd az egyetemen is. Tizenegy évig tanultam, most már el merem mondani, hogy a tudás szinten tartása „csak" o feladat. Állítom, hogy némi nyelvérzék mellett a kitartás és az állandó gyakorlás a nyelvtudás alfája és ómegája. — Kollégái közül van valakinek nyelvvizsgája? — Nem tudok róla. Megemlítem V. Károly császár mondását. — Nem hiszem, hogy az ember legfontosabb mércéje a nyelvtudós lenne, de azért ebben a mondásban van valami. Elég sokat utaztam külföldön, Nyugat-Európában, Angliában, a szocialista országokban, persze s Irakban —, ahol rengeteg olyan ember is beszél angolul, aki egyébként írni-olvasni sem tud. Mindig magabiztosan léphettem idegen földre, hiszen tudtam az emberekkel beszélni. S ez nagyon sokat jelent: ha nem is vagyok több ember mint más, de külföldön sem vagyok kevesebb, mint otthon. Dunai Imre Idegenben is magabiztosan
