Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-27 / 205. szám
DN HÉTVÉGE 6. TÁRSADALOMPOLITIKA 1980. JÚLIUS 27. Utcáról u te car ci Az újmecsekaljai bútorraktár, amely körül a rendezetlen terepből majdan parkolót alakítanak ki Újból a 6-oson (2.) Ami a csomópontok között van Legutóbb a 6-oson tett sétánk tapasztalataiból a csomópontokról beszélgettünk Görriö. ry János városi főépítésszel. Most a séta másik része kerül terítékre: az, ami a csomópontok között van. Hosszú útszakaszok, megannyi jellegzetes része a városnak, amelyek ösz- szességükben adják ezt a 3,5 km-es utat; ami más élményt nyújt oz autósnak és mást a gyalogosnak. De akár erről, akár arról van szó, egy dolog o lényeg: ezeknek a szakaszoknak kell olyan színvonalra emelkedniük, hogy az egész 3,5 km méltóan töltse be a város egyik főútvonalának a szerepkörét. A Rákóczi úttól indulunk. • Ahogy megyünk a Rózsa Ferenc úton, visszatekintünk a Fel. sőmalom utca felé. amely fölött ott lebeg a fehér havihegyi kápolna. Tisztességes képet mu. tat a Forbáth-ház, a kis földszintes DÉDÁSZ-ház' is, de mögötte az új, egyébként jól sikerült bérház fehér tömege „kilóg" a sorból. „Ugye nem hiába beszélünk annyit párkány- magasságról ...” — jegyzi meg a főépítész. A BÉV téglakerítése mellett megyünk el és azon tűnődünk, hogy ha az építők kiköltöznek innen, vajon o roppant fontos terület átmeneti hasznosítása nem zavarja-e a későbbi városrendezési terveket? Átnézünk a túloldalra, az egész útszakaszt a kommendán- si hivatal épülete uralja: „Nem szükséges, hogy ez az épület ilyen börtönszürke legyen .. Hát szó, ami szó, egy kellemesebb színt jobban el lehetne viselni. A hajdani Regős utca maradványát tapadjuk egészen addig, amíg . . . Hogyan is írtam egy és háromnegyed éve? „ . . . ott, ahol a régi utca és az új út spoiccben összefut, zavarba jövök. Minden olyan esetleges, olyan befejezetlen. Pedig éppen négy esztendeje, hogy az út elkészült...” A főépítész is a hely befejezetlenségét jegyzi meg. Viszont kellemes látványt nyújt innen is a vásár- csarnok árkádok alatti üzletsora. Nem úgy a volt Sopiana üzemcsarnokai, amelyek jó da. rabig „díszítik" még az utat. Vajon így kelI-e díszíteniük? A nagy'parkoló mögötti „díszletfal" kopott, ócska — ha évente egyszer lemeszelnék, másként nézne ki. • MHSZ - SZMT-székház. Az épületről potyog a lila csempe. mind több rajta a szürke szeplő. De nem is erről akarok beszélni, ez csak úgy az eszembejutott. Hanem arról, hogy ha a székházon túli területet nem is bántjuk — nagyon reméljük, hogy előbb utóbb építési terület lesz — a székház előtti azonban befejezettnek tekinthető. Vagy mégsem? Tény, hogy idén harmadszor állították fel Hullanak a kerámia burkolólapok a Szalai András úton az MHSZ székházáról Fotó: Kopjár Géza itt a május 1-i dísztribünt, tehát e célra a legalkalmasabbként véglegesnek tekinthető. Ha pedig így van, érdemes lenne azon gondolkodni, nem lehetne-e itt olyan, a térségből mindössze néhány széles lépcsőfoknyira kiemelkedő „térplasztikát" készíteni, ami ama egyetlen napra dísztribün, a többi 364-en pedig valamiféle ücsörgő-pihenő lenne. Még valami kis csobogó vizet is el lehetne képzelni. A Jókai utca—Szabadság út közti szakaszon szó nélkül megyünk végig, de jó is, hogy itt nings semmi megjegyeznivaló! Így aztán átvágunk a Szabadság úton és rácsodálkozunk a három OTP-ház középsőjére. A két szélsőt átszínezték (az egyiket talán túl harsányra) ez meg maradt csak így. Gömöry János megnyugtat: erre is sor kerül. És ahogy megyünk tovább, elmaradoznak a nagyobb házak és látni, hogy ez a rész néhány évtizede még Pécs perifériája volt. • Az út valamennyi szakaszának van (saját neve) igaz: utca- neve), de a Tüzér utcától a Páfrány útig húzódó része névtelen. Építészetileg is csak kevéssé vették figyelembe a majdani utat, amiről kezdettől — tehát negyedszázada — tudta ynindenki hogy lesz. Jó szerivel csak a BÉV-szálló és a Szuper. márket az, ami építészetileg is az útra tekint, de . . . Nos, a BÉV-szálló „lakcíme”: Szántó Kovács János utca 1., a Szupermarketé pedig dr. Münnich Ferenc utca 2. Tehát: van a város közepén egy névtelen út, amelynek minden hátat fordít. Ez a szakasz egyébként végtelenül lehangoló. Pozitívumot - azon kívül, hogy az út kitűnő minőségű - szinte semmit sem mutat. Mert mit is láthatunk? Burjánzó gaztengert, egy furcsa betonvályút, amely vízelve zető lenne (az út magasabban van a környezeténél, s féltek, hogy a csapadékvíz alámossa) de inkább mindenféle szemét tel, hordalékkal (már ebben megterem a gaz!), no meg eső után pangó vízzel van tele. T nem sikerült egyenletesen lej tősre építeni. És vajon ki fog ja takarítani ezt a hosszú árkot? „A Szupermarket előtti par kólót tovább bővítjük az Ybl Miklós utca felé, a Faludi Fe renc utcát még az idén becsat lakoztatjuk a 6-osba, így a bú torraktár is kijárathoz jut, az előtte lévő üres telek pedig parkoló lesz.” A lakóházak eltávolodnak az úttól, a BÉV-szálló előtti jár dán folytatjuk a sétát, aztá jön egy keresztutca, amelynél „vége a világnak”, a járda be sétál a Tarr Imre utcába. Ak egyenesen folytatná az útját, annak kerülnie kell. Ehelyett azonban inkább egyenesen mennek (ezt bizonyítja az út menti keményre taposott csa pás is), már csak azért is, mert a következő keresztutcától ismét van járda. Ki érti ezt? . . . Tarr Imre utcától egyébként „parksáv” szegélyezi az utat, de ez csak így, idézőjelben érvényes. Kár.. . A Páfrány útnál vagyun Egyelőre az út végénél. Szem közt a közeljövőben megkezdi a befejező szakasz építésének az előkészületeit. Jövőre meg lesz, s akkor teljes értékűvé vál a 6-os út pécsi átkelési szaka sza. , Hársfai István Kiváltak vagy kitaszíttattak a családból Csövesek T eknős, aki fogadásból kopaszra nyíratta fejét, kifordítja a zsebeit, üresek. Meg lyukasak is. A fiú egyáltalán nem látszik ijedtnek. A Baranya megyei Rendőr-főkapitányság ifjúság- védelmi előadójának, Pálosi Csaba rendőr főhadnagynak a szobájában • beszélgetünk. Vendégünknek nincsen személyi igazolványa. Szép, kerek történetet mesél el arról, hogy hová is lett az igazolvány. Ő szeretne újat kapni, de nincsen pénze okmánybélyegre. Mert, hogy nem dolgozik. Már harmadik hónapja utcákon, tereken, hegyoldalon, lépcsőházakban tölti a napjait. Haza nem mehet, mert a szülei ad,- dig látni sem akarják, amíg nincs munkahelye. — Hogyan telt. a tegnapi nap? — Fent aludtunk a Tettyén egy barátommal. Neki van hálózsákja. Azután a haverok összedobtak egy kis pénzt és a tejbisztróban ettünk. A Széchenyi téren összejöttünk, beszélgettünk, jártunk a Barba- kánnál. Délután ugyanez. Kapuzárás előtt találtunk egy jó lépcsőházat a Szalai András úton, ahol nem zavart senki. — Mosdás? — A múlt héten az egyik barátom szülei nem voltak otthon és ott lehetett.- Miért hagyta ott a munkahelyét? — Nehéz volt nekem az a munka a vágóhídon és nem is fizettek valami jól. — S az előzőt? — Ott jobban fizettek, de az is nagyon fárasztó volt. — Kik a barátai? — Mindenféle gyerekek. Vannak köztük csövesek, melósok, sokan össze szoktunk jönni a téren. Rendes fiúk, lányok, olyanok, mint én. A nevüket nem tudom, mert mindenkinek van valami beceneve. Ja, meg-néhány intézetis is le szokott jönni. — Kik azok a csövesek? — Én nem. Rólam is azt hiszik sokan, hogy az vagyok, mert csőnadrág van rajtam. Dehát ez csak a látszat. Mindenkire rásütik, hogy csöves. Én már a jövő héten dolgozni fogok, ha ad a nővérem pénzt okmálybélyegre és találok egy olyan helyet, ahol nem kell megszakadni. • — Miért szorítja mindig magához a nagykabátot ilyen időben? „ — Kicsit lyukas a nadrágom és még nem akadt, aki megvarrja. Ezért kell eltakarni. Mosolygós és tisztátalan emberünk még kap néhány nap haladékot, hogy beváltsa ígéretét és elhelyezkedjen. Addig is irány a tér. A délutáni Széchenyi téren megszokott nyári látvány. Fcgy- laltozók a Mecsek cukrászda előtt, diákok különbuszra szállnak a Nagy Lajos Gimnáziumnál, olajzöld Mercedesből nap- szemüveges társaság kászálódik elő, és a dzsámi előtti kőpadon fiatalok. Csíkos csőnadrág, tetovált, karok, zenekarnevekkel telefirkált tarisznyák, rongyos tornacipők, révedező tekintet. Igazoltatás. Hárman rendeU keznek munkahellyel, két lány eltartottnak mondja magát, négyen iskoláskorúak, egy intézetis és két fiú személyi igazolványában az utolsó lepecsételt rovat a „Munkaviszonya megszűnt". Ha összedobnák zsebpénzüket, akkor a közös kasz- szából egy ebédre sem futná a szemközti étteremben. A Barbakán padján ülő társaság átlagéletkora 13 esztendő. Iskolások, a szülők dolgoznak. A legrövidebb szoknyájú kislány édesanyja pedagógus, édesapja gépkocsivezető. Nyakában pettyes szalag. — Mi pettyesek a Beatrice- zenekart szeretjük. Kár, hogy nincs több lemezük, pedig nagyon jók — mondja kérdezet- lenül. A pettyes kislány kérésünkre hibátlanul felmondja néhány futó Beatrice-sláger szövegét. Nem akad el, bár szomszédai könnyen kisegítenék. Koravén, megbámult fogsorú udvarlója Hobo-rojongó. Nadrágján a felirat: ÉLJ SZABADON, SZERESS FORRÓN, HALJ MEG FIATALON! Öt a hármas jelszó értelmezésére kérjük:- Szeretnénk szabadon élni. Ügy, hogy senki ne szólhasson bele a dolgainkba. Mindig azt csinálni, amihez kedvünk van. Ügy, hogy ne nagyon kelljen dolgozni. Számomra az lenne a szabadság, ha mindig együtt utazhatnék Hoboékkal, s minden koncertjükön ott lennék. Amikor őket hallgatom, akkor tudom, hogy hogyan kell élni. A szüleim se hagyják, hogy mindig elmenjek. Igaz, nem hallgatok rájuk, de ha nem adnak pénzt, akkor már nem élhetek elég szabadon. A szerelem is fontos. Forrón szeretni azt jelenti, hogy ebbe se szólhasson bele senki. Hogy ne tegyenek megjegyzést, ha a pádon csókolózunk. És csak addig szeretni valakit, amíg igazán forró a szerelem. Ha elmúlik, akkor jöjjön a következő. Fiatalon meghalni? Ezen még nem gondolkoztam. Nem akarok megöregedni, nem akarok olyan lenni, mint a szüleim. Gürcöltek egész életükben és még a gyerekükből sem lett semmi. Ez nem életcél. Inkább éljek jól, még ha rövi- debb ideig is. ♦ Csövesek. Gyűjtőnév ez, bár külön-külön sokuk tiltakozik a meghatározás ellen. Közös eszményeik nég'y zenekar nevébe sűríthetők: Beatrice, Hobo Blues Band, Piramis és Edda. Ezen túl már csak bizonyos külső jegyeket figyelhetünk meg. Combra, vádlira feszülő cső- radrág, filctollal telefirkált trikó, ápolatlan külső. Többségük még nem rendőri eset. Pálosi Csaba rendőr főhadnagy szerint szinte észrevétlenül válik néhányukból bűnöző. A csoportokban néha akad egy-egy börtönviselt, aki már nem elégszik meg a kéregetésből származó kétforintosokkal. Közös csínyre biztat, s elkezdődnek a kisebb-nagyobb lopások. Csövesként kezdte pályafutását az a két fiatalember is, akik a minap a Hullám közelében leütöttek és kiraboltak egy idős férfit. Csövesek. Tizenévesek, akik kiváltak vagy kitaszíttattak a családból és nem találtak örömet a munkában. Az otthonnál vonzóbb számukra a tér, a műhelynél csábítóbb a semmittevés. Tervek, vágyak helyett néhányon már kábítószerrel kísérleteznek. A mai tizenévesek már elfelejtették, hogy az előző generációban is alakult ki fiataloknak egy csoportja, akik csöveseknek nevezték magukat. Náluk nem a csőnadrág volt a megkülönböztető jegy; ők a csőlakóktól származtatták magukat. E régi csövesek ma már középkorú, felnőtt emberek. Akadnak közöttük tisztes családapák, hivatásuk megszállottjaként dolgozó szakemberek és olyanok is, akik csőlakókból börtönlakókká lettek.' A választás lehetősége még a mai tizenkét- húsz esztendős csövesek előtt is nyitva áll. Nagy hiba lenne, ha a keresztútnál magukra hagynánk őket és nem segítenénk a választásban. Többnyire ugyanis a szép élet és a könnyű élet nem azonos fogalmak. És ők ezt még nem tudják . .. Erdős Ákos
