Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-20 / 198. szám
1980. JÚLIUS 20. HAGYOMÁNY DN HÉTVÉGE 7. Sikó Miklós erdélyi festő képei Pécsett Lyka Károly írja a XIX. századi Erdélyről: Erdélyben a főnemesség és a nemesség pénz. felen, begubózott életet él, el van vágva a nagyvilágtól. Azt sem tudja kihez,, mihez tartozik, politikájának nincs vezető csillaga, esztétikai igényeinek kielégítését csak az irodalomtól várja. A gótikus templom árnyékában éli csendes életét a ma- radiság, nincs egy átfogó gondolat, amely az emberek vérét pezsgésre hevítené. Általában inkább toldás, semmint új szellemben való teremtés képét kapjuk. A nemesi osztály tagjai aga- rásznak, vadásznak, pipáznak, zsörtölődnek, de nem cselekszenek, ímmel-ámmal ellátják hivatalukat, ha van, táblabírói teendőket. A polgár fukar, takarékos, pénzben bővelkedik. Nem a megerősödő eszményeket szolgálja, hanem elvész a hétköznapok gyakorlati feladatainak ellátásában. Az utókor ezeket az évtizedeket, amelyek a napóleoni háborúk és a szabadságharc közé esnek, a táb- labiróvilág korának nevezte el. A kor művészete a biedermeier, amely nem más, mint a korai romantika kispolgári változata, amely a klasszicista épületek hideg, józan hősei, élettelen formái mögé, finomkodó, aprólékos, szenvedélymentes, tetszetős világot termeteit. Az otthonokban azok a bútorok kaptak helyet, amelyek tartósak, praktikusak voltak, s a sima falú almáriumokban metszett poharak, szép porcelánok csillogtak. A kárpitozott ülőalkalmatosságokat lágy csipkefüggönyök védték a napsugaraktól, s tették gazdagabbá a szobabelsőket. A falakon a históriákat s zsiványro- mantikát színpadi érzelgősséggel tálalva megjelenítő képek mellett a tisztességes polgárhősök, vagy nemes ősapák szomszédságában helyet kaptak az új arcképek is. A kor követelménye az volt a portrékkal kapcsolatban, hogy azok méltóságot, tisztességet hangsúlyozzanak. A felismerhetőség kritériumának is megfelelve a figurák ünnepi ruhában, bodorí- tott frizurával, sokszor kifejezéstelen arccol tekintettek a nézőre. A kor kedvenc műfaja o kicsi, hordozható, akár nyakba is akasztható, vagy gyűrűbe beépíthető elefántcsontra vagy pergamenlapra festett kép, a miniatúra. Akik ezeket festették, joggal kapták a „türelem hősei" titulust, aprólékos, kicsiny helyre minél többet festésmódjuk miatt. Az alkotók vándorpiktorként megfordultak nemes udvarházakban és józan polgári otthonokban is. Arcképek megfestése mellett rajzolásra is tanították a család gyermekeit. Ebben az időben a rajzolgatás, akvarellel történő festegetés fontos szerepet kaptak a gyermek, különösen a lánykák nevelésében, az életre való felkészítésben, ugyanúgy, mint a kézimunká- zás s o muzsikálás. Ebben a világban érett festővé Sikó Miklós. 1818-ban született Septéren. A táblabíró édesapja Marosvásárhelyre küldte református kollégiumba, majd Nagyszebenben jogot tanult, s a táblánál írnokoskodott. Kisgyermekkora óta szeretett rajzolni, de mivel egy nemesi ifjúhoz nem volt méltó, el is tiltották tőle. Amikor a jegesár elárasztja Pestet, 1838-ban, az erdélyi származású már neves mester, Barabás Miklós Kolozsvárra érkezett, Sikó Miklós egy hónapra melléje szegődött, s tőle tanult akvarelltechnikót. Az atyai tilalom ellenére megnősült. 1845-ben feleségül vette a szépséges Filep Rózát. A következő hónapokat Borszéken töltötte, ahol az ott üdülő bojárok elhalmozták megrendelésekkel. Pályája szépen ívelt felfelé, s már tervei között szerepelt a müncheni akadémiára való beiratkozás gondolata is. A 48-as szabadságharcot nemzetőrként végigharcolta, majd hosszú ideig álnév alatt bujkált Kolozsvárott. Régi vágya teljesült, amikor eljutott Münchenbe és beiratkozott az akadémiára. A müncheni barátok társasága, a nagy műalkotásokkal való találkozás a festőből művészt formált. Élete utolsó szakaszában egyre nagyobb gondokkal küzdött. Utolsó éveit Marosvásárhelyen töltötte. A sors különös játéka, hogy a késői korszakát két mű is dokumentálja Pécsett. 59X69 cm nagyságú olajképeket, Kálmán fiáról és annak feleségéről Varjú Gizelláról festette. Pécsett őrzi féltő szeretettel ezeket a képeket Sikó Miklós egyik unokája Sikó Ákos. Az elegáns, érett asszonyt, Varjú Gizellát virágdíszes frizurával festette meg. Csipkés, fodros ruhájára selyemstóla borul. Finom ékszerek, függő nyakék teszik teljessé az öltözetet. A portrén a mester tanultsága, iskolázottsága a finom, érzékeny fogalmazás, a jellem s a karakter sajátosságait ismerő alkotói biztonságot érezzük. A kép meleg sötétbarna hátteréből ha. tározottan villannak ki a félalak aranyló sárgái, okkerei és a kép friss rózsaszín kelméi, A mű 1885-ben készült. Három évvel később festette fiáról a másik portrét. Ez már halkabb hangvételű, fáradtabb. A festő mintha csak tudomásul venné Kálmán fia létezését, elkészítve az előző kép párját. Ezzel régi adósságát törleszti. Nem időzik már az arc fény-árnyékának vizsgálatánál, s a ruházat megoldását is leredukálja. A csaknem százéves képeket a családban mindig a legidősebb fiú örökölte. Sikó Miklós fiára, Kálmánra hagyta. Tőle a legidősebb fiához került, Sikó Andorhoz. Vele vándorolt a kép Erdélyből a zalai Kehidára, onnan Békéscsabára, s aztán Pécsre, a jelenlegi tulajdonosához. Sikó Miklós sorsa sem jobb kortársai sorsánál. Neki is küzdelmes élet, a megpróbáltatások, a kevés siker, s végül is az életmű el- kallódása, s szinte a teljes elfelejtés lett osztályrésze. A Pécsett élő utódaival együtt Így emlékezünk meg Sikó Miklósról, akiről Biró Béla a negyvenes években így ír tanulmányában: ,,Ha nem tudta leküzdeni az urambátyámősöktől örökölt csúf rontást, amellyel még Ady Endrének is hadakoznia kellett, örök érdeme marad, hogy vállalta a magyar művészsorsot azon a területen, ahol a művészsors a legnehezebb volt és maradondó alkotások egész sorával gazdagította a magyar művészet kincsesházát." Pandúr József Sikó Kálmán és Varjú Gizella portréi Id. Kapoli Antal szarusótartójának részlete: Madarassy László (1880-1943) Július 10-én volt száz éve, hogy megszületett Kecskeméten Madarassy László, a magyar néprajzi kutatások egyik jelentős alakja. Tanulmányai az Alföld és a palócság problémái mellett Baranyát is érintették: 1933-ban jelent meg A „pusztakapu" az Ormány- ságban c. írása, 1934-ben pedig a bűvészkedő magyar pásztorok c._ kötet lapjain mutatja be Hoffer Jánost az ormánysági Szaporcáról, és id. Kapoli Antalt, a zselici So- mogyhárságyról (röviden kitérve ifj. Kapoli A. faragóművészetére is). Madarassy a magyar pásztorművészet kiváló ismerője és népszerűsítője volt. Dunántúli tükrösök c. albuma (1932) mellett ugyanebben az évben, a Kincses Kalendárium XXXVI. évfolyamában jelent meg a nagyközönséghez szóló írása A magyar pásztorművészetről, melynek képei között több baranyai tárggyal is találkozunk. „ ... a pásztorművészet legszebb emlékeit gyűjtötte össze a Néprajzi Múzeum számára." — írta róla Gönyei Sándor, s bár nevét nem említi, reá utalnak a kákicsi lelkész, Kiss Géza sorai is: „... nem csekély anyag került Ormányság híres pásztorai, Hunyadi István, Hoffer János, a börtönülő Hodó s a balaskájára büszke vén Pál János kezéből a Néprajzi Múzeumba". A budapesti Néprajzi Múzeum egyébként most, a Ma- darassy-centenárium idején nyitotta meg A népművészet remekei V. — Hodó József faragásai című kiskiállítását. A pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya is sok Hodó-faragványt őriz (évkönyvünkben magam ismertettem őket) — nem ktéséges, hogy annak idején Madarassy hívta fel Igaz Lajos figyelmét e tárgyakra, így kerültek be Baranya vármegye Népművészeti Gyűjteményébe. Alább egy okorági rokkafa részletét mutatjuk be Madarassy László emlékére. Mándoki László Baranya ipariskolái a múlt század végén B aranyában a tanoncok iskolarendszerű oktatásának megindulása a rajziskolák felállításához vezethető vissza. A rajzoktatást Pécsett 1786-ban vezették be a Normál Iskola keretében. Az iparban foglalkoztatott fiatalok rajzoktatása 1791 őszén indult meg. A másik forma a vasárnapi iskola lett, de több céh akadályozta inasainak iskolába járását. 1846 novemberében Pécsett megnyitották az Ipartanodát, vezetője Kunszt Tamás lett. Az igazgatói tisztet 1860- ban Szauter Antal kapta meg, aki jelentős elméleti és gyakorlati ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkezett. A céheket 1872-ben megszüntették, s vele a válságba került tanodái rendszert is. Először ipartársulatok, majd 1884-től ipartestületek szerveződtek megyénk területén is. Pécsett, Mágocson, Mohácson, Németbólyon és Siklóson iparostanonc-iskolákat állítottak fel, amelyek felügyelő igazgatója Schneider István lett, aki rengeteget fáradozott az intézmények körülményeinek javításáért, új oktatási objektumok felállításáért, sőt a női iparoktatás szintjének emeléséért. A tanoncok oktatásáról az 1893/94. tanévben országos szinten felmérés készült. Az erről készült jelentés a baranyai állapotokról így írt: „M á g o c s i iparostanonc- iskola. Bizottsági elnök: Bach Gyula; igazgató: Krammer Róbert. A tanítás szeptember 17- től június 29-ig tartott. Az iskola az r. k. népiskolában van elhelyezve. Rajzterme nincs. A miniszteri tantervtől nem volt lényeges eltérés. A három osztály együttesen taníttatott. Az iskolát a bizottsági elnök és tagok látogatták. Az iskola semminemű felszereléssel nem bír, s a szükséges taneszközök hiányoznak. A tanítás eredménye középszerű. Az igazolatlan mulasztások ügyében a hatóság nem intézkedett. A kereskedő-tanulók az iparosokkal együtt tanulnak. Mohácsi iparostanonc-iskola. Bizottsági elnök: Német Lipót; igazgató: Böhm Ignácz. A tanítás szeptember 5-től június hó 29-ig tartott. Az iskola az r. k. népiskolában van elhelyezve. Egy rajzterem áll rendelkezésre. A legújabb miniszteri tanterv csak az első osztályban érvényesíttetett, a II. és III. osztályban a régi tanterv szerint történt az oktatás. A jelentés kiemeli, hogy a következő tanévben mind a három osztályban az új miniszteri tanterv lesz általánosítva. Az előkészítő osztály párhuzamos volt. A rajzoktatás három csoportban végeztetett. A rajz clól felmentett tanulók részére külön csoport volt szervezve. Az iskolát a bizottsági elnök és tagok többször látogatták. Az iskolának csak rajzfelszerelése van. A tanítás eredménye középszerű. Az igazolatlan mulasztások száma föltűnően nagy, s mégis csak 7 esetben alkalmaztatott büntetés. A kereskedő-tanulók részére külön iskola tartatik fönn. Németbólyi iparostanonc-iskola. Bizottsági elnök: Köszdorf Antal; igazgató: Hoh- mann György. A tanítás szeptember 15-től június hó 17-ig tartott. Az iskola a községi népiskolában van elhelyezve. Rajzterme nincs. A miniszteri tantervtől nem volt eltérés; a tanítás német és magyar nyelven végeztetett. Az iskolát a bizottsági elnök s a tagok látogatták. Felszerelése hiányos. A tanítás eredménye középszerű. A kereskedő-tanulók nem iskoláztak. Pécsvárosi iparostanonc-iskola. Bizottsági elnök: Kindl József; igazgató: Schneider István. A tanítás szeptember 15-től június 15-ig tartott. Az iskola a községi népiskolában van elhelyezve. Két rajzterem áll rendelkezésre. A miniszteri tantervtől nem volt eltérés. Az iskolát a királyi tan- felügyelő, a városi főkapitány, a bizottsági elnök,' a tagok, s az ipartestület kiküldöttjei gyakran meglátogatták. Az előkészítő osztály négyszer, az első osztály háromszor, a második és a harmadik osztály kétszer volt párhuzamosává; az építő iparos-tanulók a második és harmadik osztályban együttesen oktattattak. Az építő-iparágak tanulói részére külön tanfolyam szerveztetett, mely november 1-től márczius végéig tartott. Ezen tanfolyam tanulói hetenként 11 órai oktatásban részesültek: a rajz tanulás vasárnaponként 3 órában ezekre nézve is egész évben kötelező. Az iparossegédek részére fenntartott továbbképző tanfolyamot 27 segéd látogatta. A tanítás eredménye az előkészítő osztályokban középszerű, a felsőbb osztályokban jó. Az iskolának nincs saját felszerelése; a népiskola taneszközeit használja. Az iskola vezetése és ügykezelése mintaszerű. Az igazolatlan mulasztások ügyében a hatóság rendesen intézkedik. A kereskedő-tanulók részére külön iskola van szervezve. Pécs: Zsolna y-féle iparostanonc-iskola. Bizottsági elnök: Kindl József; igazgató: Sikorszky Tádé. A tanítás szeptember 4-től június 24-ig tartott. A gyárban két tanterem van az iskola czéljaira berendezve. A miniszteri tantervtől nem volt eltérés. Az iskolát a királyi tanfelügyelő és a bizottsági elnök látogatták. A tanítás eredménye jó. Siklósi iparostanonc-iskola. Bizottsági elnök: Novák Sándor; igazgató: Szabó Ferenc. A tanítás szeptember 15-től június 16-ig tartott. Az iskola a községi polgári iskolában van elhelyezve. Egy rajzterme van. A miniszteri tantervtől nem volt eltérés. A rajzoktatásban a tanulók kezdők és haladók csoportjára voltak osztva. Az iskolát a királyi tanfelügyelő, a bizottsági elnök s az ipartestület kiküldöttjei látogatták. Az iskola a polgári iskola felszereléseit és taneszközeit használja. A tanítás eredménye középszerű. Az építő-iparosok, szám szerint 36- an, téli tanfolyamban nyertek oktatást november 1-től márczius végéig, és pedig a közismereti tárgyakban hetenként 8, a rajzban hetenként 6 órában. A kereskedő-tanulók részére külön tanoncz-iskola van." A tanévben összesen 721 tanoncot iskoláztak a megyében, akik 49 féle mesterséget tanultak. A legtöbb fiatalt a kovácsok, a kőművesek, a lakatosok, a mészárosok, a nyomdászok, a sütők és a szabók adták az egyes iskoláknak. Anyanyelvűk szerint magyarokra (1016 fő), németekre (333 fő), szerbekre (37 fő) és horvátokra (32 fő) oszlottak. A tanítók száma 37 fő volt, képesítve 28 fő. A jelzett tanévig egy, a minisztériumon kívül álló szakközeg intézte és irányította a tanonciskolák ügyeit, 1893-tól a minisztériumon belül, illetve azzal közvetlen kapcsolatot fenntartó megbízott személy vette át a teendők ellátását. Ifj. Erdődi Gyula levéltári munkatárs (Mindkét mellékelt rajz Monori Magdolna munkája)
