Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)

1980-07-20 / 198. szám

DN HÉTVÉGE 6. TÁRSADALOMPOLITIKA 980. JÚLIUS 20. Utakr sportpályák társadalmi munkával Augusztus 20-án kerül átadásra Geresdlakon a tsz-központ új üzemi konyhája, melyhez étterem is csatlakozik Fotó: Kopjár Géza Összefognak a geresdlakiak Egy felmérés tanulságaiból LEO, a hűsítő jég krém Nyáron igazi csemege a fagylalt, a jégkrém viszont té­len is az. LEO, a jégkrémet nyaló bumfordi oroszlán belop­ta magát a gyerekek, a fel­nőttek szívébe, olyannyira, hogy tavaly már 34 000 karton — átszámolva 3 400 000 darab —- pálcikást fogyasztottunk a pécsi lerakat jóvoltából. A fa­gyi kényes termék, a jégkrém még kényesebb, mert tárolásá­ra mínusz 20 fokos hideg szük­séges. (Ezen viszont fél évig is eláll.) A BUDATEJ törökbálinti üze­mének LEO-ja sikerrel nyito- gatja a pénztárcákat, állja a versenyt a fagyival és a kör­mendi Tápszergyár ROLL jég­krémével. Hogy mindenki hoz­zájusson, a BUDATEJ sorra építi az országban a mélyhűtő- tárolás lerakatait. A Baranyát, Tolnát, Somogyot és Bács-Kis- kun megyét ellátó pécsit ta­valy áprilisban adták át. A te­rületet, a faház felállítását, az alapok elkészítését a Pécs vá­ros és Vidéke ÁFÉSZ adta, il­letve végezte, a 100 légköb­méteres - egyszerre 3000 kar­tont befogadó — elemekből összeállított Tyler mélyhűtő­kamrát a Jászberényi Hűtő­gépgyár készítette, a szerelési munkákban a VILLGÉP szak­emberei jeleskedtek. A törökbálinti üzemből na­ponta érkező árut három zárt­terű Barkas hordja szét az áfészeknek, a vendéglátó, az utasellátó, az élelmiszerkeres­kedelmi és a Zöldért egysé­gekbe, valamint a Skála Coop áruházakba. A Barkasok szá­razjéggel hűtött tárolóiban a megrendelőhöz mínusz 20 fo­kon érkezik a LEO. A jégkrém mindenkinek jó üzlet. A kereskedők lehetősé­ge, hogy minden eladott 100 000 pálcikás LEO után használatra egy ZM 220-as mélyhűtőt kapnak — eddig 70- et osztottak szét. A pálcikás LEO, Rakéta és a ROLL a mélyhűtőből kivéve nem adja ki az ízét, felenged­ve viszont hamar leválik a pál­cikáról és szétolvad. Ezért egyre keresettebb a 7 dekás poharas — hétféle ízben ké­szül - és a 30 dekás három­féle ízben kapható családi LEO. Ezek az otthoni hűtő- szekrényben 0 fok körüli hő­mérsékletre felengedve adják az igazi ízt. M. L. Tíz geresdlaki közül nyolc bizonyára gondolkodás nélkül azt válaszolná erre a kérdésre: mire büszkék leginkább a falu közös létesítményei közül? — hogy a sportpályára. A villany- fényes, öltözőkkel, sportszertár­ral is kiegészített labdarúgó- pálya a megyei II. osztályban szereplő csapatuk otthona. A hazai mérkőzéseken nem megy ritkaságszómba a 250—300 fős közönség. Kétségtelen, hogy a többség „született" focirajon­gó, ám szép számmal akadnak köztük olyanok is, akik csak azóta járnak labdarúgó-mér­kőzésre, mióta ez a pólya el­készült. Inkább készülgetett, hiszen egyik évben épületre, a má­sikban a világításra, aztán a szertárakra futotta az erejük­ből. Az építés oroszlánrészét a termelőszövetkezet vállalta, de nagyon sok társadalmi munkát végzett a lakosság. Nem fá­radtak el. Az idén hozzáláttak két kispálya társadalmi mun­kában való kialakításához. De segített a falu népe a szilárd burkolatú utak építésében is.. Elterítették, elegyengették a követ, amit a termelőszövetke­zet - a község lakóinak több­sége itt dolgozik — ingyen szállított az erdősmecskei kő­bányából. A közös létesítményekben egy kicsit mindenki saját elképze­lését, akaratát, két keze mun­káját látja viszont és még vé­letlenül sem mondják, hogy a községi sportpálya, hanem mindig így: a sportpályánk. így említik a termelőszövetkezet most épülő éttermét, konyhá­ját is. Néhány hét múlva avat­ják, s már mindenki örül, hogy ezután tágas helyük lesz a la­kodalmak, ünnepségek rende­zésére, hogy talán több idős ember étkeztetését tudják meg­oldani. — Még nem konkrétizáltuk, hogy a termelőszövetkezeti ét­terem miben és mennyire tud­ja figyelembe venni a községi kéréseket — mondja Zólyomi Gyula tanácselnök, népfront területfelelős, de már beszél­gettünk a termelőszövetkezet vezetőivel. Ök eddig is rend­kívül sokat tettek Geresdlakért, soha nem zárkóztak el a kéré­seink elől. A kéréseket a nép­frontbizottságok tagjai, aktívái, a tanácstagok közvetítik. Gyakran a kéréssel együtt ér­kezik a javaslat is, hogy mi­ként lehetne megcsinálni, amit akarnak. Hogy példát mond­jak -, nálunk is gond a köz­ség tisztasága. Idén kétszer rendeztünk nagytakarítást. A lakók mondták, hogy mindenki elvállalja a kijelölt napon a portája előtti terület .'rendbe tételét, mi gondoskodjunk a hulladék elszállításáról. A nép­frontosok és a tanácstagok egyeztették az időpontot, hogy a többségnek mikor lenne jó és két szombaton takarítottunk. Az általános iskolások a tere­ket tisztították. A szemetet a termelőszövetkezet gépkocsija hordta el. Ebben az évben több mint egymillió forint értékű társa­dalmi munkát terveztek a ge­resdlakiak, és a társközségek, Fazekasboda, Maráza lakói. Azt mondják, maguknak for­málják, szépítik a falut. így gondolkodnak a fiatalok is. Többségük itt vásárol telket, itt épít házat. A közeljövőben újabb 25 házhelyet kínál meg­vételre a tanács ... T. É. ,,Manapság lenézik azokat, akiknek még érettségijük sincs." „Szükséges tanulni, ha nem fi­zikai munkát akarok végezni.” „Azért tanulok, mert úgy ér­zem, hogy még keveset tudok ahhoz, hogy később megálljom a helyem.” Néhány válasz a kérdőívek egy pontját illetően, amely így hangzott: „írd le részletesen, hogy miért tanulsz." Idézem minden további következtetés nélkül abból a felmérésből, melyet a közelmúltban értékel­tek az MSZMP Pécsi Közép­fokú Oktatási Intézmények Bi­zottságán, s amelynek az volt a célja, hogy képet adjon a ta­nulóifjúság erkölcsi arculatáról, ezen belül is különösen arról, hogy milyen a fiatalok munká­hoz való viszonya. Városunk valamennyi közép­fokú oktatási intézményét — szakmunkásképző iskolákat, gimnáziumokat, szakközépisko­lákat — felkeresték a kér­dőívekkel, segítségül hívták a pedagógusok tapasztala­tait, elemezték a tanulóif­júságra vonatkozó dokumen­tumokat. Csoportos és egyé­ni interjúkat készítettek az osz­tályfőnökökkel, tanulókkal. Pécsett tizenhatezren járnak középfokú oktatási intézmé­nyekbe, közülük tizenegyezren a nappali tagozatra. A vizsgáló­dás a nappali tagozatosokat érintette, közülük is konkrétan 1100 tanulót, az összlétszám 10 százalékát. így bizonyos követ­keztetésekre mód nyílik. A vizsgálatból megállapít­ható, hogy a tanulók magatar­tását, munka- és tanulási tevé­kenységét tanulmányaik folytán mindhárom iskolatípusban kü­lönböző erkölcsi tényezők befo­lyásolják. A tagozatos gimná­ziumokban a legegyenletesebb a munkafegyelem. A szakmun­kásképző intézetek fiataljainak tanulási módszerei nem meg­felelőek, a szülők sem igen buzdítanak a tanulásra. A szak- középiskoláknál és az általános gimnáziumokban a tanulók ké­pességeivel nincs probléma — inkább a szorgalommal. A felmérés negatív tapaszta­latai között első helyen van a „kevés tanulással is meg lehet élni” szemlélet. Az elég az elégséges is — főleg a reál tantárgyaknál jelentkezik. Elő­fordul, hogy a tanulók között nincs becsülete a jól végzett tanulmányi munkának. Vannak iskolák — osztályok — ahol a negatív hangadók viszik a prí­met, így a tanulói önkormányzat nem tölti be szerepét a munka irányításában. A „hangadók" vezetnek és nem a közösség ál­tal választott vezetők. A munká­ról kialakított vélemények között is sok a „nem kívánatos" meg­nyilvánulás. így például az egyik intézményben a munka eredmé­nyének csalással történő meg­szervezését passzív magatartás­sal fogadta a diákok 30 száza­léka. Van olyan nézet, hogy tanulás nélkül is meg lehet él­ni: „Anélkül is keresek annyit, amiből megélek". A diákok nagy része csak ta­nári segítséggel képes dolgozni, az iskolák egyötödében igen alacsony szinten áll az öntevé­kenység, önkormányzat. A ta­nulók nem tudnak élni jogaik­kal. Még a legjobb tanulmányi eredményeket felmutató iskolák­ban is találkozott a vizsgálat olyan kéréssel, miszerint jó len­ne, ha a „tanárok érdekesebben tanítanának". Sok az érdekte­len óra, elfoglaltság s ez a tanulóifjúságot „lógásra" kész­teti. Az iskolák többségében magas a hiányzások száma, akár igazoltról, akár igazolat­lanról van szó. Ennyit a negatívumokból, hozzátéve: természetesen ezzel együtt nem katasztrofális a kép, egyértelműen elparentálni diák­jainkat, felelőtlenség volna. A felmérés is bizonyítja: a tanuló­kat érdekli a környezetük, jelen­tős számban vesznek részt köz­hasznú társadalmi munkákban, építőtáborokban, az iskolák két­harmada bekapcsolódott az ,Egy napot Pécsért" mozgalom­ba. örvendetes, hogy az utóbbi években csökkent az iskolai ron­gálások száma. Tanulási készségüket illetően a felmérés első három helyén a következő állhat: 1. Minél töb­bet tanulunk, annál hasznosabb tagjai lehetünk a társadalom­nak. 2. A jól végzett munka minden érték forrása. 3. Szemé­lyes életünk rövid, és okosan kell megszerveznünk. Mindeb­ből kitűnik: a fiatalok ismerik a helyes erkölcsi értékeket. Az más kérdés, hogy helyenként másként cselekednek és ma­gatartásukban ez nem tükrö­ződik kellőképpen. A vizsgálat figyelmeztet: nem elég csak értékelni, dolgoztat­ni, osztályozni, közben arra is figyelni kell, hogy a tanulókban kialakítsuk a tenniakarást, o kezdeményezőkészséget, nevel­jük öntudatos és szigorú mun­kafegyelemre, a szocialista tu­lajdon védelmére, gyarapításá­ra, egymás tudatos segítésére, együttműködésre. Ez a peda­gógusok kötelessége, de nem egyedül csak az övék. A szülők, a felnőtt társadalom is próbálja azokat a nemes elveket meg­tartani, melyeket a diáktól el­vár. Kozma Ferenc Most újítják fel a sportpályát Geresdlakon. A képünk hátterében lévő épületet, amelyben öltöző, mosdó és kondicionálóterem van, már kivül-belül kifestették. DUIHAI «VESSZELVEK Négy vízbe fulladás Július 6-án, vasárnap a vízi­járművek ellenőrzései során három embert is találtak a mo­hácsi Duna-szakaszon, akik it­tasan ültek csónakba. Pedig — ha már nem is emlékeztek az előző évek riasztó statiszti­káira — elővigyázatosságra int­hette volna őket az idei négy haláleset. Baján egy négyfős illuminált állapotban levő társaságot kí­sértett meg a fitogtatás szelle­me. A felborult csónakból ket­ten a partra vergődtek, kettő­jüket azonban elnyelte a folyó. Mohácson egy háromszemélyes csónakban hatan kísérelték meg átszelni a folyót. Kettő nem élte túl a vakmerő vál­lalkozást. Ügy tűnik az emberi felelőt­lenségnek nincs határa. „ Egy közbiztonsági razzia során ki­derült, hogy az ellenőrzött csó­nakok több mint 50 százaléká­nál találtak hiányosságot. Négy esetben ittas volt a jár­mű vezetője, egy ellen kény­telenek voltak bűnvádi eljárást indítani. A vízirendészeti rendőrőrs vezetői kérik, hogy a csónak­kal rendelkezők fordítsanak na­gyobb figyelmet a csónakköz­lekedés szabályaira még akkor is, ha a megváltozott szabály­zat szerint vízijárművezetői en­gedély csak a 125 köbcentimé­teres és annál nagyobb hen­gerűrtartalmú motorcsónakok vezetéséhez kötelező. Termé­szetesen ez nem jelenti azt, hogy a 125 köbcentinél kisebb űrtartalmú motorral meghaj­tott, vagy evezős csónakok ve­zetését nem kötik szabályok. Különösen fontos e szabályok közül az, hogy a csónakban tartózkodó és úszni nem tudó részére minden esetben bizto­sítani kell a mentőövet. A Duna déli szakaszán egyetlen tanács sem jelölt ki strandot, ezért még inkább megnőtt a folyóban fürdőzők életveszélye. Az, hogy nincs a Dunán kijelölt szabad strand, ám ez nem azt jelenti, hogy tilos a fürdés. Vannak azon­ban tiltott folyószakaszok. Egy fiatal nő a közelmúltban ittas állapotban fürdésre tiltott he­lyen kívánta lehűíeni szesztől felforrósított hangulatát. Há­romnapos kórházi kezelés után térhetett otthonába. Nem kevésbé riasztó annak a budapesti férfinak az esete sem, aki ugyancsak ittas álla­potban akarta bizonyítani, hogy ő a magyar Jonny Weiss- müller. A társai által már ha­lottnak vélt meggondolatlan embert három kilométerrel lej­jebb halászták ki a vízből. S bár végül boldogan vállalta a büntetés kifizetését, nem aján­latos követni példáját. Mindebből az a tanulság — állapították meg a mohácsi vízrendészeti őrsön —, nem elég tudni, hogy tilos fürödni a hajóutakban, a hajóutat és hajózási akadályt jelző bóják, nagy hajók, úszó munkagépek és úszóművek 50 méteres kör­zetében, hidak, zsilipek, vízki­vételi művek, egyéb vízi műtár­gyak — komp- és révátkelő­helyek —, valamint vízimunkák 100 méteres körzetében, hajó­kikötők, lekötőhelyek, hajóállo­mások területén, valamint azon helyeken, ahol tiltó tábla van. Tiltott helynek számít a Duna- part Mohács város felőli part­ja még akkor is, ha felelőtlen emberek néhány helyen eltá­volították a tiltó táblákat és a rendőrségnek még nem sikerült pótolni azokat. Kapuvári László Jó idő esetén a tiltó tábla nem elég figyelmeztető a fürödni vá­gyóknak, hogy Mohácson, a kompkikötő melletti töltésnél stran­doljanak

Next

/
Thumbnails
Contents