Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-13 / 191. szám
1980. július 13., vasárnap Dunántúlt napló 3 H szolgalat ma sem könnyű Hornyák István áHomásfőnök Sziblinger Antal raktámok Bogdán Lajos kocsirendező Hoffer Mátyásné kocsitisztitó Vasutasok között Készülődés a 69. OMÉK-re Egy emlékezetes régi kiállítási kép: a magyar szürkemarhák felvezetése Minden eddiginél nagyobb mezőgazdasági kiállítás ■ 18 ország és Nyugat-Berlin ■ Nyitás: augusztus 19-én Délelőtt kilenc óra. A hajnali, kora reggeli csúcs rnár elmúlt, a forgalmi szolgálattevőknek még van egy óra idejük, mire ismét megélénkül a pécsi ragyállomás. Addig is, a kocsirendezőknek leginkább a hátsó vágányokon pihenő szerelvényekkel akad dolguk. Mindösz- sze egy dízel húz el mellettem néhány személykocsit a mosóhoz gördítve. Hornyák István állomásfőnök három órája kezdte el a mai szolgálatot, holott később is érkezhetne: dehát így szokta meg. Harminchatodik esztendeje szolgálja a vasutat. — Vasutas famíliából származom. Apám pályaőrként szolgáit, így aztán nem is te- kintgettem másfelé. A pécsvá- radi, bük’kösdi, abaligeti és a sásdi állomásokon gyerekes- kedtem. Én is úgy kezdtem, mint annyian: pályamunkásként. Később tisztképző tanfolyamra küldtek, éppen harminc esztendeje. Mi voltunk az első jelöltek, akiket ünnepélyes külsőségek közepette avattok tisztté. Az akkori közlekedés- és postaügyi miniszter, Bebrics Lajos előtt tettünk fogadalmat. Hornyák István egy évtizede Pécs állomás főnöke. Naponta negyven személyvonat indul és érkezik ide és kétszázra teheiő a teherszerelvények száma. Mindez hatszáz ember összehangolt munkáját követeli. Mindebből mi, utazók csak a felszínt, a külső jegyeket érzékeljük, o belső változásokat alig, vagy csak felszínesen.- Pedig sok mindenben történt változás, mióta itt teljesítek szolgálatot. Ma már másképp kell az emberekkel foglalkozni, a korábbi merevség, a roppant következetes szigorúság emberibbé vált. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy az utóbbi tíz évben igen nehéz időszakot éltünk át. Legalább kétszázötvenen mentek nyugdíjba. Alig hihető, de volt olyan évünk, mikor harmincnyolc százalékot is elérte a fluktuáció. Ez volt a legkritikusabb időszak, mert az itt maradottakra nehezedett a még nagyobb megterhelés, az irdatlan sok túlóra. Külsőleg is változott az állomás képe. Eltűntek a qőzmozdonyok, személykocsijavító és -karbantartó vágány épült, a mechanikus működtetésű jelzőket fényjelzők váltották föl, a tolatószolgálatnál megvalósult az URH-összeköt- tetés, a személykocsik takarításához ma már kisgépekkel rendelkezünk . .. Elholadok a sokszintes, még épülő szociális létesítmény mellett és újrafogalmazódnak bennem az állomásfőnök mondatai. A századelőn épült raktársor egy idő múltán lebontásba kerül, helyén újabb vágányokat fektetnek le: innen indulnak és érkeznek majdan a személyvonatok. Eljön az az idő, mikor végleg eltűnnek a főpályaudvarról a tehervagonok. Egykoron talán a megépítendő aluljáró révén biztonságosabban juthatunk a vágányok közé. Sziblinger Antal raktárnak kerékpáron érkezik valohonncn a hátsó vágányoktól. A kis irodahelyiségben négy íróasztal: az övé az ablak előtt, a tehervágányokra néz. — Többször elmehettem volna, hívtak a Volánhoz, mégis maradtam. Megtetszett ez a szakma. A munkámat a kocsirakományok le- és feladása képezi. Ide azok a küldemények érkeznek főként, amit mi csak kereskedelmi árunak titulálunk: leginkább bútor, műszaki cikkek. Ezeknek a kereskedelmi vállalatoknak ugycnis nincs iparvágánya. Mióta a díjszámítási súlyoknak megfelelő tarifa életbe lépett, a szállíttatok is jobban odafigyelnek, hogy mekkora raksúlyú kocsit biztosítunk a részükre. Most már jobbon találkozik a vasút és a fuvaroztatók ilyen irányú igénye. De ez még ma sem mondható el a hétvégi rakodásról. Szombaton és vasárnap alig látni rakodó teherautót a vagonok mellett. Ugyanez a helyzet az éjszakás műszakban is. Egyébként naponta átlagosan nyolcvan vagon érkezik, kivéve a hét elejét: mindez abból fakad, hogy hét végén nem rakodnak. Egyszerűnek tűnik a mi munkánk, de a tizenkét órás szolgálat ideje alatt sok mindenre kell figyelni. Többek között orra is, hogy a vagonok ne legyenek szennyesek, ne ázzanak be és szükség szerint feleljenek meg a nemzetközi forgalom előírásainak is. A beszélgetés itt félbeszakadt, egy küldemény adotcit egyezteti Sziblinger Antal. Én pedig a kocsimosó irányába indulok, ohol éppen a holnapi Mecsek expressz vagonjait „fürdetik”. Bogdán Lajos kocsirendező barna, érdeklődő tekintetű fiatalember. Megvárja, míg a szerelvény kihúz a mosó alól, s csak aztán áll meg néhány percre. — Naponta ötven kilométert vonatozok Kistamásiból, de nem bántam meg, hogy három évvel ezelőtt a barátomra hallgatva a vasútra jöttem. Korábban konzervgyári munkás voltom Szigetváron. Itt több a pénz és a szabad idő is. A huszonnégy órás szolgálat után két napot tölthetek otthon. Nem nehéz a munkánk, csak sokat kell hajolgatni a vagonok alatt a vonatösszeáilításnál és -szétszedésnél. Ezért végleg én sem akarok itt maradni: szeretnék továbbtanulni, más munkakörbe kerülni, csak az nem alakult még ki bennem, hogy később hová is kérjem magam. Eddig sokot segítettek rajtam, de annak örültem a legjobban, hogy befogadtak, ígéretet kaptam arra is, hogy segítenek a házvásárlásban. Jelenleg egy nyárikonyhában lakom a feleségemmel és a két kislánnyal. Ha a vasúttól megkapom a hatvanezer forint kölcsönt, jobb körülmények közé kerülhetünk. Hoffer Mátyásné éppen harminc esztendeje dolgozik a vasúton. Furcsán nézhetek rá, mikor megjegyzi: — Fűtőként dolgoztam a pécs-harkányi vonalon, a há- romhuszonnyolcas mozdonyba szórtam a szenet egy éven át. Akkor nem volt más választásom, nehéz volt az elhelyezkedés. A beteg szüleim miatt viszont vállalni kellett a nem éppen nőnek való munkát is. Tizenkét hónap után a vasúti főorvos eltiltott a lapát mellől: így lettem hivatalsegéd, majd - ennek már huszonöt éve — kocsitisztító. Négy fordulós és két nap nappalos brigád tartozik hozzám. Elég nehéz irányítani őket, egy részük írni, olvasni sem tud. Ilyen helyzetben csak türelemmel boldogulhatok. Naponta legalább száz személykocsit takarítunk az utasok után. Sokszor bizony látni kellene, hogy mit hagynak maguk után: nem egyszer hiányoznak a fejvédő huzatok, a függönyök és még sorolhatnám . .. Hoffernénak még négy éve van a nyugdíjig. Alig öt percre lakik az állomástól, a Kolozsvár utcában. Egyedül él, talán ezért alakult ki benne, hogy hajnaltól késő délutánig a munkatársai között van: igaz, ő azt mondta, elsősorban azért, hogy elvégezhesse a munkáját. Salamon Gyula Ugyan még messze van a nyárvég, még várni kell a pompás tenyészmének ünnepi bevonulására, ám a kőbányai nemzetközi vásárközpontban immár javában folyik a készülődés a 69. országos mező- gazdasági és élelmiszeripari kiállításra és vásárra. A legújabb hír: lezárultak a nevezések. A végleges kiállítói lista szerint a több mint 100 hazai vállalat, gazdaság és intézmény mellett 18 ország és Nyugat-Berlin kiállítói vesznek részt a rendezvényen. A bemutatók területe jelentősen meghaladja az öt évvel ezelőttit, a kiállításrendező HUNGEXPO tájékoztatása szerint a mezőgazdasági kiállítások hazai történetében az idei OMÉK lesz a legnagyobb. Százezer négyzetméternyi területen Lássuk először is a méreteket. összesen 41 500 négyzet- méternyi — 1975-höz képest 6000-rel több — fedett csarnok és pavilon áll a kiállítók rendelkezésére, a nyitott terület pedig meghaladja az 58 000 négyzetmétert, szemben az öt évvel ezelőtti 44 000 négyzetméterrel. A külföldi kiállítók számára a korábbinál több, összesen 4000 négyzet- méternyi alapterületű fedett részt biztosítanak, míg nyitott területük 1000 négyzetméter lesz. A jelek szerint tehát sikerül enyhíteni a kiállítók helygondjait, mivel a BNV területét minden eddiginél jobban hasznosítják. Az augusztus 19-én nyíló és szeptember 4-ig tartó OMÉK a magyar mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és faipar széles körű nemzetközi részvétellel rendezett seregszemléje lesz. Kitűnő alkalom a megmérettetésre, a nemzetközi összehasonlításra, a mezőgazdasági termelés szakmaiműszaki eredményeinek felvonultatására. Emellett jó alkalom az élelmiszertermelés háttériparának, például a vegyiparnak és a mezőgépgyártásnak a bemutatkozására is. A mezőgazdasági kiállítások látogatói, mindenekelőtt a főváros és a városok népe mindig is elvárja, hogy a bemutatókról ne hiányozzanak az állatok. Az idei OMÉK e tekintetben gazdag látnivalót ígér. A kőbányai vásárközpontban már megkezdődött az állattartó telep építése. Főként könnyűszerkezetes elemekből több istállót emelnek, továbbá a vásárváros régebbi épületeit ideiglenesen átalakítják erre a célra. Az állatoknak összesen 5500 négyzetméternyi alapterületű új színt építenek, ehhez tartozik még további 17 ezer négyzetméternyi nyitott kifutó. Lovasbemutatók, agárverseny A tenyészlóistálló, ahol 72 kancát és mént helyeznek el, 1000 négyzetméteres lesz. A műsorokban szereplő lovakat és az országos lovasbajnokságra felérkező állatokat — szám szerint 120-at — a kiállítás egy másik részén szállásolják el. Ide nem mehet be a közönség, viszont a tenyész- istállót meglátogathatja. A magyar lovasbajnokság második fordulójára egyébként augusztus 20-25-e között kerül sor, ezenkívül műsoros lovasbemutatókat, nemzetközi kutyakiállítást és agárversenyt is rendeznek. A szarvasmarhákat három 600 négyzetméter alapterületű istállóba kötik be, Négyszáz állat kap itt ideiglenesen otthont, mégpedig azok a korszerű fajták, amelyeknek például a hazai tejtermelés fellendülése köszönhető. Külön épületekben helyezik el a speciális szaporítási móddal, a zigóta-átültetéssel „előállított” állatokat. Az őshonos állatok elhelyezésére egyszerűbb kivitelű istállókat építenek, itt látható majd a magyar szürke szarvasmarha, a racka juh, a mangalica és az egykor híres magyar tyúkfajták mai állománya. A ka- rancslapajtői tsz két 600 négyzetméteres istállót szállít a juhok beszállásolására. Ugyancsak innen származik majd a sertésistálló is. A látnivalókról egyébként szakképzett állattenyésztők és mezőgazdasági egyetemisták tájékoztatják majd az érdeklődőket. Kombájn bontott állapotban Megkezdődtek az OMÉK egyik mezőgazdasági gépészeti érdekességének, a szervizés javítóműhelyeknek a berendezési munkálatai is. A vásárváros egyik csarnokában olyan berendezéseket, gépeket és javító-karbantartó technikai eszközöket vehetnek majd szemügyre a látogatók, melyeket a nagyközönség gyakorlatban nemigen láthat. A vendégeket itt is szakértők várják, akik tájékoztatót adnak a gépészeti megoldásokról. A javítóműhelyben kiállítanak egy E—516-os kombájnt is, mégpedig megbontott állapotban, szemléltetve a különböző javításokat. Itt is számos érdekesség várja majd a látogatókat. M. Z.
