Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-09 / 157. szám

ü választásokról jelentjük — Akit először jelöltek képviselőnek Nem hiszem, hogy pontosan képes megfogalmazni Med- vetzky Antalné országgyűlési képviselőjelölt (mire e sorok megjelennek, már bizonyára képviselő lesz), hogy mire gon­dol most, amikor a borítékot, melyben az egyik szavazóla­pon az ő neve szerepel, az ur­nába dobja, örömet érezhet, hiszen az ember életében nem lehet mindegy, hogy egy na­pon sok ezren rá szavaznak, benne látják érdekeik legjobb képviselőiét. Talán némi szoron­gással is"jött ide a pécsi Ma- kár-bisztróba: már a jelölő gyűléseken, rétegtalálkozókon érzékelte, hogy milyen nagy­mértékű kötelesség hárul mos­tantól rá. Végül is nem merem megkérdezni mit érzett, mit gondolt a szavazás közben, aligha lehetséges erre nagy szavak nélkül válaszolni. Mást kérdek. — Életem legfontosabb pilla­natai? Mindegyik fontos, talán a gyermekkoromból is jó néhá­nyat idézhetnék, de amikor a diplomám megkaptam, amikor férjhez mentem, természetesen sosem felejtem el. öreg nénike jön a szavazó­helyiségbe, előtte az urna, de valahová a székek mögé rakná borítékját, ha a bizottság tag­jai nem segítenék az eligazo­dásban. — Képes lesz ön majd nemet is mondani, az emberek ügyes­bajos dolgaikat nagyon sokszor összetévesztik a közérdekkel.- Igen. Már eddig is nagyon sok segítséget kérő levelet kap­tam, a jelölő gyűléseken és a rétegtalólkozókon is kiderült, hogy az emberek sokkal inkább ismerik jogaikat, mint köteles­ségeiket. Szenvedélyesen képe­sek küzdeni érdekeikért, sokkal kevésbé becsülik meg ami meg­van, amit meg kell őrizni, le­gyen az játszótér, iskola, vagy akár az államtól kapott otthon. Elhatároztam, hogy megválasz­tásom esetén minden kérésnek utánanézek, minden levélre vá­laszolok, az indokolatlan köve­telésekre azonban mindig ne­met fogok mondani, sosem fo­gok ígérgetni. Persze igyekszem majd azt is megmagyarázni, miért nem teljesíthetők a vá­lasztóim kérései. — Képviselői munkájában most mit tart a legfontosabb­nak? — Ha a város érdekei úgy kívánják, műszaki területen, ha a felsőoktatásban van erre szükség, ott teszek nagyobb erőfeszítéseket választókörze­tem érdekeinek képviseletében. Bizonyára sokat várunk egy­mástól, de hangsúlyozni sze­retném, egymástól: képviselő és választópolgárok . .. L. J. Pécsvárad: Először az urnák előtt Vokány: Korán leszavaztak a községekben Hagyomány, hogy a szava­zatszedő bizottságok elnökei pár szóval külön köszöntik azo­kat a fiatalokat, akik életük­ben először lépnek nagykorú állampolgárként a szavazóhe­lyiségbe, és vesznek részt a vá­lasztáson. így volt ez Pécsvá­rad 2. számú választókörzeté­ben is, ahol Kruckenberger Ti­borral beszélgettünk az első választók közül. — A község egyik nagyon szép részén lakunk szüleimmel, húgommal és nagyapámmal, a Bem utcában. Jó itt lakni, mert mindenki nagy gondot fordít a háza, udvara csinosítására — csak a közeli gépjavító szerelő- csarnoka teszi kicsit zajossá ezt a környezetet. Jól ismerem a tanácstagunkat, Apaczeller Józsefet, egy utcában lakunk már régóta, jó ismerőse a csa­ládnak. Nem is kell külön fo­gadóórát tartania, mert na­gyon közvetlen, barátságos em­ber, aki jól ismeri a körzetét. Tibor tavaly érettségizett a Leöwey Gimnáziumban, és utá­na rögtön munkát vállalt. Er­ről és terveiről kérdeztük. — A mentőknél helyezkedtem el tavaly szeptemberben. Nem akartam zárt helyen, irodában dolgozni, éppen ezért nagyon megszerettem a munkahelye­met. Ápoló vagyok, járjuk a megyét minden nap, éjjel, nap­pal, és nagyon örülök, hogy munkámmal segíthetek az em­bereken. Itt akarok maradni, letenni a mentőápolói szakosító vizsgát, esetleg később, munka mellett továbbtanulni főiskolán. Egyik fő tervem a tanulás, hi­szen nem elég az, amit a gim­náziumban megtanultunk; és szeretnék rendesen dolgozni, hogy meg legyenek elégedve a munkámmal. — És a munka, a tanulás mel­lett .. .? — Nagyon fontosnak tartom, megszerettem a rendszeres spor­tolást, a közösséget a helyi cselgáncsszakosztályban. Nagy kár, hogy feloszlott, mert tartoz­tunk valahová, és nemcsak fi­zikailag erősödtünk, de sport- szerűség, fegyelem terén is so­kat tanultunk. Szabadidőmben azért szeretnék továbbra is sportolni, úszni vagy futni, hi­szen a sport nekünk, fiatalok­nak minden szempontból nagyon sokat jelent. G. O. Egy stopost vittem be- Vo- kányba — úgy kilenc óra felé —, Újpetrén szavazott, s most segít a testvérének: építkeznek. Már állnak a falak: fent a te­tőgerendákat rakják. A hason­lat előretolakodik: a jövőt építik ... Bent a szavazóhelyiségben Fekete Gusztáv, a bizottság el­nöke informál: ,,Ifj. Koós Zoltán jött először, már fél hatkor. Ki­csit korábban kezdtük, s az igazság az: Koós Zoli,egy má­sik szavazóhelyiségben dolgo­zik,, Egyébként úgy néz ki, hogy rövidesen megkezdhetjük a számolást, a körzet 396 válasz­tópolgára közül alig néhányon nem jöttek még.” Bencze Bélánét Bozsányi Fe- rencné követi a szavazóurna előtt. Az előbbi nyugdíjas, a férje bányász volt, őutána kap­ja a nyugdíjat. Siet, mert jön a fordulóban a busz, s megy be Pécsre, a fiához. A fiú ka­tona, de most époen a honvéd­kórház betege. Egyébként Gá- zsity Milutinné a terület or­szággyűlési képviselője. A tanácsi kirendeltség épü­letébe megyünk, ott tart tele­fonügyeletet Mester Mihályné. Informálódnak: hogy megy a szavazás Újpetre társközségei­ben: Kiskassán, Pettenden, De- vecserben, Kistótfaluban, és ter­mészetesen itt helyben, Vo- kányban. Rozsnai Sándorné pe­dagógus most a községi vá­lasztási bizottság elnöke: — Minden a legnagyobb rendben folyik, Kiskassán már megkezdték a számlálást. . . Közben jön Nesz Vilmos a szomszédból: itt is befejeződött a szavazás. Vas Henrik, az új- petrei tanács elnöke már men­ne egy további társközségbe, amikor megkérdem: Mit kap­hat a terület a VI. ötösben? — Kevés a pénzünk, nem vi­tás, de azért vannak álmaink és reális elképzeléseink is. Legfőbb célunk az elkövetkező öt esztendőben az alapellátás fejlesztése, utak burkolása, köz­területi világítás korszerűsítése. Ezen túl a gyermekintézménye­ket - iskolát-óvodát-bölcsődét — szeretnénk korszerűsíteni, egy kézbe integrálni a hat köz­ségben levő rendszert. És még egy: a gyermekkörzeti orvosi ellátást szeretnénk újpetrei székhellyel megszervezni ... Mindehhez mosolyogva teszi hozzá: „Azért várjuk ki a sza­vazatok értékelését. Mindezt most, mint magánember tet­tem ...” K. F. Zavartalanul folyt le a választás A megyei választási elnök­ségre délután egymásután ér­keztek a jelentések. 4 órakor a megye lakosságának 96 szá­zaléka már leszavazott, ami azt jelentette, hogy a választókerü­letek kb. háromnegyed részé­ben befejeződött a száWips. Megtudtuk, hogy főleg a falusi választókerületekben a szavazó­körök egynegyedét már reggel 5-kor kinyitották a helybeli- vá­lasztók kívánságára. A kettős jelölések a megyében mintegy 40 ezer választópolgárt érin­tettek; délután 5-ig még nem érkezett jelentés arról, hogy hol lesz szükség pótválasztásra. Vi­szont ... Szentlőrincről ekkor futott be a jelentés: a 14-es országgyűlési választókerület­ben eldőlt, kit küldenek a par­lamentbe. Kétharmados szava­zati aránnyal Hódosi Jenöné kesztyűvarrónő lett képviselő. Pécsett hagyományszerűen az István-aknai 6. sz. választóke­rületben fejezték be a szava­zást, utánuk Hird, majd Vasas jelentette a szavazás végét. A megyei választási elnökség megállapítása szerint Baranyá­ban jó hangulatban kezdődött a választás és mindvégig za­vartalanul, a törvényes előírá­soknak megfelelően folyt a sza­vazás, a választópolgárok nyu­godt körülmények között adhat­ták szavazatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire. A pécsi 61. számú tanácstagi választókörzetben — ahol az or­szágban egyedül fordult elő né­gyes jelölés — Kamarás Geor­gina kapta meg a szavazatok 66 százalékát, s így ő lett a kör­zet tanácstagja. Mohács: Zenés ébresztő, népi együttesek műsorai Délszláv népi együttes műsora a város főterén — Reggel hétkor zenés éb­resztő köszöntötte a város la­kóit a választások napján — mondta Borsos János, az MSZMP Mohács városi Bizottságának első titkára, amikor reggel a pártbizottság épületében talál­koztunk. - Igaz ugyan, hogy a szavazóhelyiségeket már 5-kor megnyitottuk. Sokan fordultak ezzel a kéréssel a választási szervekhez, mert ekkor indultak dolgozni a hétvégi kertekbe, szőlőkbe, s nem kevés nálunk a hajnali horgászat kedvelője sem. Együtt jártuk a város szavazó­□ hétfői helyiségeit, melyekben minden­hol láthattuk a Hazafias Nép­front megyei képviselőjelöltjei­nek fényképeit bemutató plaká­tokat, köztük Borsos Jánosét, aki a. 9. választókerület ország- gyűlési képviselőjelöltje. Magyar, német, horvát sza­vak keveredtek a helyiségekben, a szavazotszedő bizottságok tagjai mindenkivel anyanyelvü­kön beszéltek. Több bizottság­ban népviseleti öltözetben fo­gadta néhány tag a választó- polgárokat. Ezek is jól tükrözték a város nemzetiségi összetéte­lét. Vidám volt a hangulat a sza­vazóhelyiségek előtt is. Magyar és délszláv népi együttesek, ze­nekarok szórakoztatták a szava­zásra indulókat, vagy azokat, akik már eleget tettek állampol­gári kötelezettségüknek. A tere­ken, utcákon sokan tekintették meg hangulatos műsoraikat. Általábon mindenki igyeke. zett kora reggel, vagy a dél­előtti órákban leadnii szavaza­tát, így ebédidőre már kevés volt a városban az olyan vá­lasztópolgár, aki ne járt volna a szavazóhelyiségben, ahol sok kedves pillanat tanúi lehettünk látogatásaink során. A családok általában együtt étkezték sza- vozni, szülők gyermekeiket hoz­ták magukkal, az időseknek KISZ-tagak segédkeztek a köz­lekedésben. A HNF és a KISZ városi bizottságai közösen díszes emléklapot nyomtattak ki, me­lyekkel az első alkalommal vá­lasztó fiatalokat köszöntötték, ezeket a szavazás után a hely­színen nyújtották át számukra. M. E. Az állami díjas vegyész­mérnök Ribli János, a Pécsi Bőrgyár állami díjas gyárrészlegvezető­je reggel fél kilenckor járult az urna elé a pécsi 38-as számú tanácsi választókerület szavazó polgáraként az Építő- és Tata­rozó Vállalat előcsarnokában. Több évtizede él a pécsi bel­városban, a Felsőmalom utco 21-ben, a Park mozi szomszéd­ságában. Számára fontos, hogy ez a történelmi városrész meg­őrizze építészeti formáiban az eredetiségét, a patináját. Elégedett azzal, hogy a vá­rosi tanács nagy gondot fordít a régi házak, az ipartörténeti értékű épületek' felújítására, va­lamint rendszeres karbantartá­sára. Az egykori tímárházak eredetiségükben láthatók, az ö házuk is egy ilyen bőrös házi feldolgozó üzem volt. Reméli, hogy a történelmi városrész mentőmunkája tovább folytató­dik, ahogy a modernizálását sem hanyagolják el. örül annak is, hogy a Park mozi megszépül a korszerű igé­nyeknek megfelelően, hogy o Bőrgyár irányában javult a köz­lekedés és nem kell már 10—20 percet várakozni a megállóbon. Utcájukban és a környéken be­vezették a gázfűtést. Szeretné, ha a közeli piacon mindig friss zöldséget és gyümölcsöt lehetne kapni. A körzetük tanácstagjától, országgyűlési képviselőjüktől azt várja, hogy messzemenően Pécs város érdekeit képviseljék, gyorsan rgagáljanak az ügyes­bajos problémáikra és kitűnő, vagyis folyamatos kapcsolatot alakítsanak ki a választókkal, a* Park mozi környéki városne­gyed lakóival. Ribli János 56 éves, 1952-től dolgozik a Bőrgyárban mint vegyészmérnök, jelenleg mint o sertésbőrgyárrészleg vezetője. Többször tüntették ki kiváló szakmai teljesítményeiért, így megkapta a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntést, a Kiváló Újító kitüntetés arany fokoza­tát, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, nemrég pedig az Állami díjat. Cs. J.

Next

/
Thumbnails
Contents