Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-08 / 156. szám
DN HÉTVÉGE 6. TÁRSADALOM POLITIKA 1980. JÚNIUS 8. A Dunántúl! napló MEGKÉRDEZTE! Merre tart a televíziózás? A nemzetközi televíziózásban két nagy folyamat indult el a hetvenes években. Az egyik: összeszűkíteni, a másik: kitágítani a világot. Bár az időbeli egybeesés a véletlen műve, de két hazai esemény is jelzi ezeket a tendenciákat. 1977-ben űrtávközlési állomást avattak Taliándörögdön és ugyanebben az esztendőben kezdte meg üzemszerű működését az MTV első két körzeti stúdiója. Hogyan változik a televíziózás a nyolcvanas években? Erről a kérdésről beszélgettünk Nagy Ri- chárddal, az MSZMP Központi Bizottságának tagjával, a Magyar Televízió elnökével. — Jelenleg 440—450 millió televíziókészülék működik a világban. Ez azt jelenti, hogy földünk lakosságának a fele tartozik a tévénézők táborába. A nyolcvanas esztendők várható változásai közül a legjelentősebbnek a szatelit világközvetítő rendszer kiépítésének megkezdését tartom. Számolnunk kell azzal, hogy a közeli években megvalósul a műholdak és a televíziós vevőkészülékek közötti közvetlen kapcsolat Ezek a műholdak a Föld körül nagy magasságban együtt keringenek égitestünkkel — azaz gyakorlatilag a Föld egy térsége felett állnak. Hatalmas erejű adóik lehetővé teszik, hogy egy alig 1 méter átmérőjű parabola-antennával fogható legyen az általuk sugárzott műsor Megvalósult tehát a műsor- sugárzó műbolygó és a vevő- készülékek közvetlen összeköttetése. Magyarország földrajzi fekvése különösen kedvező az ilyen adások vétele szempontjából. Újfajta kihívással kell tehát szembenéznünk: a műholdakról jövő műsor mind ideológiailag, mind pedig színvonalban konkurenciát jelent majd. — Hogyan tudunk méltó módon válaszolni erre a kihívásra? — Mindenekelőtt le kell sző. gezni, hogy folynak bizonyos tárgyalások az ENSZ égisze alatt, hiszen rendkívül fontos lenne nemzetközi jogi megállapodásokkal tisztázni a helyzetet. Mi e téren is békés egymás mellett élésre, egymás érdekeit és jogait tiszteletben tar. tó megállapodásokra törekszünk, de nem félünk a kihívástól sem: közös erővel próbálunk megfelelő ellenszert találni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szocialista országok is éljenek a műholdas közvetítés lehetőségével, amely a szocialista világrendszert felölelő Intervízió multinacionális adását kell hogy jelentse. Másrészt az MTV-nek is olyan műsorprogramot kell kidolgoznia amely mind az első mind a második csatornán nagy tömegeket köt le, ugyanakkor az egész orszáq területén jól fogható. S végül módszereinkben is fejlődni keli: a gyorsaság itt is a versenyképesség alapja ... Vannak természetesen másfajta lehetőségek is. ilyen például a kábeltelevíziózás esetleges kifejlesztése ... — Gazdasági helyzetünk lehetővé teszi-e a nagyléptékű elképzelések megvalósulását? — Tudományos és kulturális kapacitásunk megfelelő hátteret biztosít a fejlesztéshez. Technikailag, a miniatürizálás sok területén viszonylagos költség- csökkenést is eredményez. A szocialista országok együttműködése azt is lehetővé teszi, hogy az Intervízió együttesében működő technikát minden fél javáro jobban kihasználjuk. Az adásidőnk fejlesztésében úgy véljük, nincs szükség nagymérvű növekedésre. A jelenlegi heti 83 órát kívánjuk bővíteni az optimumra, amely megítélésünk szerint a heti 100 órás műsorszolgáltatást jelenti. — A változásokból mit észlelhet majd a néző az 1981- es esztendőben, melynek tervezése most folyik a televízióban?- Műsorstruktúránk 1981- ben jobban fog igazodni a nézői szokásokhoz. Jelenleg például a 20 órával kezdődő napszakot tekintjük főműsoridőnek. A korai fekvők, a hajnalban kelők, a több műszakban dolgozók igényeinek nem felel meg ez a műsorpolitika. Késő délutánra tervezzük az újabb főműsoridő kialakítását; televíziós szóhasználattal élve, úgynevezett szórakoztató sávot szeretnénk létrehozni, 17 és 18 óra közötti indítással. A több műszakban dolgozók életrendjét figyelembe véve jobban ki fogjuk tölteni a délelőttöket. A háziasszonyok, a nyugdíjasok több milliós nézőseregének régi kívánsága egy jól átgondolt délelőtti ismétlési rendszer kialakítása. Másik lépésünk a hétvégi műsorok színvonalának emelését szolgálja, számolva a rövidített munkahét következtében felszabaduló szabad idővel. — Negyedik esztendeje készülnek műsorok a televízió pécsi és szegedi körzeti stúdiójában. Mi a véleménye: hogyan találták meg helyüket a vidéki stúdiók a televízió műsortengerében? — Kategorikus választ tudok adni: várakozásainknak megfelelően, sőt bizonyos tekintetben azt meghaladóan beépültek a körzeti stúdiók mind az intézménybe, mind pedig a műsormunkába. Nagy becsülettel, gyors tanulással, rugalmas illeszkedéssel oldják meg feladataikat. A Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld hat megyéjének bekapcsolódása pezsdítőleg hatott intézményünkre. A körzeti stúdiók kezdeményezőkészségét jól példázza a nemzetiségi műsorok beindítása Pécsett. Korábban úgy terveztük, hogy Budapesten készülnek majd ezek az adósok, de a pécsi körzetben ennek minden feltétele adott volt, s ők gyorsabban, s talán olcsóbban is oldották meg ezt a feladatot, mint ahogy erre a központi intézmény képes lett volna. Szeretnénk, ha a jövőben a körzeti stúdiók nagyobb mértékben vennének részt az önálló, legalább kamara jellegű tévéjátékok, filmek készítésében és a szinkronmunkákban. Már az indításkor fontos célkitűzésnek tekintettük a két körzet művészeinek fokozott bevonását a munkába, s ezt az elképzelésünket nem adjuk fel. A központ az ember — Pécsett júniusban helyezik üzembe az új központi kapcsolótermet, amely már több helyszínes, összetett adások lebonyolítására is alkalmas. Az Ön által aláírt alapítólevél kettős jogosítványt biztosit a vidéki stúdióknak: műsorkészítés és műsorsugárzás. A megyei pártértekezlet határozatában is megfogalmazódott a helyi adások beindításának óhaja ... — Valóba^ az a helyzet, hogy Pécsett sok szempontból már megérett a lehetőség tech- niailag a regionális műsorok sugárzására. Szegeden -még nem. Miért húzódik mégis, miért kell még egy kicsit kitolnunk a helyi műsorszórás megkezdésének időpontját? A körzeti stúdiók avatásakor még nem tudtuk, hogy a második program országos vételkörzetének kibővülése lelassul. Most minden anyagi erőnket, a postával egyetemben, a második program országossá tételére összpontosítjuk. E folyamat lezárulása után lesznek anyagi lehetőségeink a helyi adások beindítására. — Mit várhat tehát a térség lakossága? Mikor >'aduinak meg — legalább kísérleti jelleggel — a helyi adások? — A Magyar Televíziónál egyetlen műsorperc bruttó költsége 5540 forint. Biztos vagyok abban, hogy a helyi műsorszórás nemcsak technikai, hanem létszámfejlesztést is igényel. Nem lenne értelme most megkezdeni a kísérleti adásokat, s azután abbahagyni. Fel kell készülni minden tekintetben erre az új feladatra, s akkor lesz értelme a kísérleti adásoknak is. Magyarországon a helyi adások Pécsett indulnak majd meg először. Megértem a lakosság türelmetlenségét, véleményem szerint körülbelül két év múlva érnek majd meg a feltételek a helyi műsorszórásra. — A helyi adásokkal függ össze a kábeltelevízió kérdése. Több városunkban — így Pécsett is — folytak bizonyos kísérletek az új eszköz kipróbálására. Ma azonban még az is vitatott, hogy a kábeltelevíziónak ki legyen a gazdája ... — Évről évre egyre több országban működik kábeltelevízió. A vezetéken való műsortovábbítás technikai és tartalmi megújulás. Javul az adásminőség és nő a műsorválaszték. Véleményem szerint a kábeltelevízió Magyarországon csakis a központi intézmény kebelében működhet, alkalmazkodva az MTV műsorpolitikájához. Véleményem szerint ma még nem vagyunk felkészülve a kábeltelevíziózásra, de hogy idővel rá leszünk kényszerítve erre az új eszközre is — abban nem kételkedem. — A Magyar Televízió elnöke mennyi időt tölt a képernyő előtt? Ha száznak vesz- szük azt az elképzelt állapotot, hogy ön minden műsort megnéz és önnek minden nagyon tetszik, akkor menynyi az ön esetében a tetszés/ és a nézettségi index? — Zavarban vagyok, mert én a műsorokat nem csupán a sugárzási időben nézem, hanem gyakran az átvételnél is. Ha a kettőt összeadom, akkor körülbelül 60—70 százalék lesz az én egyéni nézettségi indexem. A világ sok televízió-állomásának voltam már vendége, így van összehasonlítási lehetőségem: azt mondhatom, hogy műsoraink minden tekintetben versenyképesek a világ legnagyobb, legerősebb tévéállomásainak kínálatával. Az általunk vásárolt produkciók színvonalával mór nem vagyok ilyen mértékben elégedett. A világon évente mintegy 4500—5000 játékfilm készül. A választási lehetőségünk azonban ennél jóval korlátozottabb, s így nem tudunk annyi jó filmet megvásárolni, mint amennyit szeretnénk. Ha tehát csupán az MTV által készített műsorokról beszélünk, akkor azt mondhatom, hogy — hála a javuló munkának, 3500 dolgozónk feszült és nagy stresszben végzett tevékenységének — a Magyar Televízió szolgáltatásai elérik azt, amit a nemzeti ízlés, a műveltségi szint, egyszóval a nézők megkövetelnek. Szóval az én esetemben a tetszési index — ha az importfilmeket nem számítom — eléri a 75—80 százalékot. Ezzel a világért sem mondanám azt hogy elégedett vagyok, hiszen mindennap megpróbálunk újat és jobbat adni. — Van önnek kedvenc műsora? — Természetesen. Nagyon szeretem a Nemzetközi Stúdió adásait, kedvelem a Kék fényt. Zenei műsoraink közűi azoknak vagyok nagy híve, amelyek a látvánnyal többletet tudnak nyújtani. És bármilyen furcsán hangzik, szeretem a magyar meséket. Szeretnénk a gyerekek számára is tovább bővíteni a választékot, mert hálásabb tévénéző mint a kisgyermek, nincsen. S őket kell megnyernünk már ebben a korban, hogy felnőve is kritikus és szakértő hívei legyenek a televíziónak. Erdős Ákos Kiindulóelv és jelszó, felismerés és követelmény — sok minden volt, és bizonyára még hosszú ideig lesz is ez az alapvető társadalomfilozófiai tétel: „Aközpont az ember". Mindez pedig összefügg a történelem általános lehetőségeinek és szubjektív esetlegességeinek ellentmondásos történetével. Ez utóbbiak okozzák, hogy mindig csak annyit értünk bele állításunkba, ameny- nyit a kor egyértelműen megkövetel, vagy éppen megkövetelni látszik. Az érdekek egymásnak feszülő és egymást ke. resztező törekvései több-kevesebb egyértelműséggel mindig kijelölik azt a mozgásteret, amelyen belül ez az elv érvényesül, s egyúttal le is határolódik. Ám a történelem mégsem egyszerűen üres struktúrák és keretek kényszereinek és „szükségszerűségeinek” ember előtti és ember feletti folyamata. Hiszen e keretek és struktúrák is az emberi tevékenység eredményeként születnek meg és öltenek jellegzetes átmenetibb, vagy masszívabb formákat. A tett működik bennük; a szenvedély, a jó és a rossz egymást erősítő és tisztázó végletei lehelnek lelket a létezés mindenkor tárgyiasított keretébe. A múlt krónikáinak legdrámaibb oldalai ezért szólnak mindig helytállásról és vereségről, önpusztításról és hősök, népek és nemzetek nagy dicsőségeiről; az ember előtt álló mindenkori történelmi lehetőségek megvalósítóiról és kiteljesítőiről. Mert az elvont lehetőségek szintjén sok mindenki győzhet, sok mindenki nagy lehet, ám a valóságban mégis csak kevesek a győzők, az igazán megmaradtak, és sok a vesztes, az utód nélkül maradt és ezért a feledés homályába vesző nép és népcsoport. És éppen erről van szó! A történelmet nem lehet megfosztani emberi értelmétől. Csakhogy e tétel egyetlen népet sem „ítél" szükségszerű fennmaradásra, csupán csak felkínálja számára a fennmaradás és a továbbjutás ismételt lehetőségeit. És ezt teszi ma is. Igaz, nem a múlt látványos tuséinak, csaták zajának, véres zászlóknak és győzelmi rohamoknak halhatatlan harci erényeket idéző formáiban. Ma már elképzelhetetlen a „népek csatájának” természetesként való értelmezése, a valóság borzalmát és kínját az erény és dicsőség közösséget fenntartó pátoszába öltöztető és ezért feledtető igazsága, az a magá- tólértetődőség, amely a győztes jogait a harcnak és a háborúnak az emberi élettel való szerves összefüggésével igazolta. Mindehhez képest nagyot változott a világ, s ma inkább harci erények fitogtatásáról és arroganciájáról beszélhetünk. Arról a modern civilizációt veszélyeztető militáns konzervativizmusról, amely a modern kor megkövetelte, és egészen más jellegű teljesítményekre való képtelenségét fedi át a „mandin- ka-erények” felelevenített, tragikomikus kultuszával. A „népek csatájának” napóleoni korszakában még az általunk idézett történetfilozófiai- lényegi értelemben volt középpontban az ember. Látványosan, ám egyúttal — különösen mélyebb és általánosabb kö- vetkerményeit tekintve — már egy új korszak eljövetelét sejte- töen. Ma azonban racionalizált és bürokratizált gépezetek tömeg- és civilizációpusztító világégetését idézhetjük csak meg a magunk számára, s a roncsait mindannak, ami ma számunkra az élet. A harc és a háború nem olyan kerete már az emberi életnek, amelyben a hősiesség, az erény, a nemzeti életerő és a közösségi összetartás, azaz minden veszteség és fájdalom ellenére a megújhodás és újjászületés kerekedhet felül. Az atombomba e lehetőség előtt végleg bezárta a kört. De ha a társadalom és az emberi élet le is vetette régi problémamegoldó ruháját, amelyben ily módon mór csak önmagát veszélyeztetve tetszeleghet, azért az emberi élet központja ma is csak az ember. Tegyük hozzá: a továbbra is egymással versengő és vetélkedő ember, mégpedig egy olyan világban, ahol a siker kudarcot von maga után a másik oldalon, s a továbbélő hierarchiákban újjászületik a mindenkori „lent” és „fent”. Az élet játékszabályait és általános keretét azonban — mint egyetlen, még rendelkezésre álló racionális alap — a népek és nemzetek, a rendszerek és kultúrák békés egymás mellett élésének alapkövetelménye szabja meg. Nemzetek és rendszerek világvetélkedőiében a teljesítmények békés, példát provokáló, kultúrát módosító, gondolkodást alakító, életet formáló és gazdagító formái kerülnek előtérbe. Az életrevalóság és „virtus” modern körülményei az alkalmazkodás a rugalmasság, a megújulás és alkotóképesség dinamikáiénak életre keltését és biztosítását feltételezik. Mindennek teljesítéséhez és véghezviteléhez azonban meg kell idézni és fel kell szabadítani magát az embert, az alkotást, Mégpedig sokkal mélyebb értelemben, mint ahogy ez bármikor meatörténhetett valahol is a történelemben. Hi. szén az így felgyülemlő deficitet nem lehet, nem szabad áthidalni a „barát-ellenség” lo- qika kiélezett és háborút ‘éte- lező irracionalizmusával. Nincs más kiút (és nem szabad, hogy más kiút legyen), mint a belső megújulás, a belső forradalma- sodás és evolúció. És ezen buknak el az élet „világcsináló" szándékú bürokratáinak és technokratáinak elképzelései, amikor olyan kész kereteket akarnak rákényszeríteni a társadalomra, a világra, amelyek éles ellentétben állnak az önalkotás, az önformálás és önkifejezés nagyon is sokféle és sokszínű autonómiájával. Márpedig ez utóbbiak nélkül hiányzik és hibádzik a megkívánt társadalmi teljesítmény, az összhang, az együttgondolkodás, s a közben kiformálódó társadalmi morál, alkotókedv és felelősség; azaz röviden szólva: az ösztönző társadalminemzeti önismeret. Töretlen tetterő, áldozatokat vállaló helytállás, a bonyolult helyzetek által megkívánt józan logika és ítélőképesség pedig nincs, egyre kevésbé lehetséges ezek nélkül. De éppen ezért sodorhatnak veszélybe nemzeteket és rendszereket a magán- és monopol- érdekek durva és brutális érvényesítései, a „szívesség" és az atyáskodó „demokratásdi” szerepjátszásai, a megmerevedett és társadalmilag válságba jutott társadalmi és hatalmi formák, s az általuk kényszerűen feltámasztott „mandinka-eré- nyek” szerte a világban. Ma nem luxus a klasszikus értelemben vett, a népek tényleges érdekeit tudatba emelő és öntudatot formáló politizálás, hanem — elodázhatatlan korparancs. Éppen úgy, ahogy nem maradhat a világ számára csupán könyvtári porosodásra, vagy üres ünnepi jelszavakká ítélt világonkívüliség a most megidézett történelmi igazság. Mert a központ valóban az ember. Hülvely István Beszélgetés Nagy Richárddal, a Magyar Televízió elnökével
