Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-08 / 156. szám
1980. JÚNIUS 8. GAZDASAGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. n sikerélmény a legnagyobb hajtóerő Gyerekek a tanműhelyben 8 tonna műszaki porcelánt éget ki naponta a Zsolnay Porcelángyár RiedHammer-féle alagút- kemencéje Fotó: Proksza László Hogyan lehet talpon maradni... (I.) Célravezető elképzelések, hasznot- hajtó tettek a Zsolnay gyárban — Nekem van egy néger barátom is — mondja Böröcz Laci, a fekete szemű, zömök kis srác, mintha erre lenne a legbüszkébb, miközben az elmúlt évről, a munkájáról faggatom a Pécsi 500-as Szakmunkásképző Intézet tanműhelyében. Elsős géplakatos-gépszerelő tanuló. Műhelyvezető szaktanára szerint ritkaságszámba megy akaratereje, kitartása. — A fehérhegyi iskolában tanultam angolul, amikor felvettek ide, az ötszázasba, arra gondoltam: nem hagyom abba, mert akkor úgy elfelejtem, mintha sohasem tanultam volna. Beiratkoztam a TIT haladó nyelvtanfolyamára. Nagyon szerettem volna beszélgetni az órákon kívül is, ezért egyszer az utcán megszólítottam angolul az egyik néger orvostanhallgatót. Azóta nagy barátság született köztünk, hét végén sokszor eljön hozzánk, azt mondta, majd egyszer elvisz Afrikába, a hazájába. — A, én egyáltalán nem akartam lakatos lenni - folytatja. Azt hiszem, nem is tudtam, mit is akarok, mert a továbbtanulási papírra először azt írtam, hogy autószerelő, másodszor meg bútorasztalos. Egyik helyre sem vettek fel. Akkor az édesanyám bejött ide az iskolába: kérdezte, milyen szakma tanulására van még esélyem. Többfélét ajánlottak, de többségükről nem is sejtettem, hogy mit is kellene dolgoznom. A géplakatosságot azért választottam, mert édesapám, aki most ugyan bányász István-aknán, de eredeti foglalkozása ez, és otthon segítettem már neki apróbb munkákban. Most már jó, hogy itt vagyok. Azt mondják, mostanában egyre inkább olyan szakemberek kellenek, akik idegen nyelveket is tanulnak, akiket kiküldhetnek külföldre is, a magyar gépeket javítani. Csonka József esztergályos tanuló is más szakmát akart tanulni. A Zipernovszky szak- középiskolába szeretett volna menni: — Sajnos a négyes tanulmányi eredményem ellenére sem javasoltak az iskolában. Először nagyon csalódottnak éreztem magam, most úgy gondolom, jobb, hogy így történt. Szeretem a szakmunkásképző intézetet, főképpen ezt a tanműhelyt. Bár mindig a történelem volt a kedvenc tantárgyam, most úgy megszerettem ezt a szakmát, hogy forgácsoló szakkörbe is járok, ahol kötetlenül, fantáziánkat szabadon engedve dolgozhatunk. Az 500-as Szakmunkásképző Intézet tanműhelye a Tüzér utcából nyíló Ifjúmunkás utcában van. Az 1973-ban épült korszerű létesítményben kabinetsze- rűen oktatják a különböző fém- megmunkáló szakmákat. A tizenhárom kabinetben a csoporCsonka József tok önállóan, egymás zavarása nélkül dolgozhatnak. A tanműhely kétszáz férőhelyes, mivel két műszakban folyik a foglalkoztatás, így jelenleg is több mint négyszázan tanulnak itt Húsz oktató foglalkozik a tanulókkal. A tanműhelyek szervezeti felépítése megegyezik az üzemekével, gyórtáselőkészítő- től kezdve a meósokig valamennyi beosztás megtalálható. A tanműhely folyosóján egyik sarokban szenesvödrök sorakoznak: — Ezek a gyerekek az egyszerű kalapácstól, a szenesvödrök- től kezdve a bonyolult gépalkatrészekig mindent megcsinálnak - mondja Kecskés József igazgatóhelyettes, a tanműhely vezetője. — Az előírt tantervek alapján úgy próbáljuk összeválogatni a feladatokat, hogy azok hasznot hajtsanak. Szerződést kötöttünk több vállalattal (TITÁN, Mecseki Ércbányászati Vállalat, Pécsi Vasipari Szövetkezet. . .), azt szeretnénk, hogy megrendelőink számára, bármit is kérnek, megcsináljuk, még ha csak egy-két darabról van is szó. Ezek a 14—15 éves gyerekek évente két—két és fél millió forint értékű terméket állítanak elő, pedig itt csak elsőévesek dolgoznak. Olyanok, akiknek az első hónapokban még azt kell tanítani, hogyan fogjon meg egy szerszámot, és egyáltalán, mi is az a szerszám, amit kézbevesz. — Hogyan érjük ezt el? Következetességgel - folytatja Kecskés József. — Az van a köztudatban, hogy ide csak a nehéz, a gyenge előmenetelű gyerekek jönnek. Lehetséges, hogy valóban nem a legjobb tanulók kerülnek hozzánk, az azonban biztos, hogy nagyon kevés sikerélményük volt eddig az általános iskolákban. Számunkra éppen az a feladat, hogy a kicsi, vézna, a hirtelen megnőtt óriásbébik, az agresszív és a félénk gyerekek számára egyaránt adottságaiknak megfelelő feladatot találjunk, már az első próbálkozásaikban sikerélményhez jussanak, még akkor is, ha mondjuk olyan munkadarabot készítenek, amelynek csak harmada is jó. Különleges.sikerélménynek számít például nálunk a tanműhely munkaverseny-moz- galmában a sikeres szereplés. Minden hónapban értékeljük a legjobb teljesítményeket és a legjobb csoportokat vándorzászlókkal ösztönözzük. Talán a kívülállónak ez nem mond sokat, ezeket a gyerekeket azonban éppen a sikerélmény miatt annyira ösztönzi, hogy a munkatempójukhoz szükséges anyagellátást és más szervezési munkákat nekünk nehéz megoldani. Persze szívesen csináljuk, alig hiszem, hogy a szakmunkásképzésben ez ne lenne kellemes gond .. . Sarok Zsuzsa Böröcz László Meglehetős bátorságra vall: a FIM Pécsi Zsolnay Porcelán- gyárában 1980-ban csaknem annyi nyereséget terveztek, mint amennyit 1979-ben elértek. Az elmúlt esztendőben 350 millió forint termelési értéket állítottak elő, amely 19,5 milliós nyereséget hozott. Az idén is várhatóan azonos értékű termelés várható, a nyereségtervük pedig 18,5 millió forint. A Zsolnayban ezek szerint 1980. nem lesz olyan „mumus év”, mint erről a gazdasági vezetők többsége beszél? Őket kevésbé szorítják az új gazdasági szabályzók? De igen, mint Pálinkás László gazdasági igazgatóhelyettes és Loósz Lajos, a kereskedelmi osztály vezetője elmondják, kiszámították, hogy ha idén is mindent csak úgy csinálnának, mint 1979-ben, éppen felére csökkenne a nyereség. Épp ezért alapos elemzés alá vették valamennyi gazdasági tevékenységüket, és kiderült, hogy magasra lehet tenni a mércét, csupán az ugrás technikáján kell változtatni. Az ugyanis nem elég, ha kicsit jobban dolgoznak, kicsit nagyobb erőfeszítéseket tesznek . . . Sok mindent most nem jobban, hanem egészen másként kell csinálni. Nagyító alatt az önköltség Elsősorban az önköltség elemeit kezdték vizsgálni, hiszen termelésüket nincs mód növelni. Ha az árbevétel nem nő, csak a költségek csökkentésével juthatnak többletnyereséghez, termelés költségeinek nagy hányadát, negyedét a munkabér alkotja, kézenfekvő volt hát, hogy itt lehet elsősorban eredményes forintvadászatot rendezni. Természetesen felülvizsgálták és továbbra is figyelemmel kísérik a létszám összetételét, a foglalkoztatottak léterheltségét. Ahol ez eddig nem volt megfelelő, igyekeztek változtatni. Senkinek sem mondtak fel, gyáron belüli átcsoportosításokat hajtottak végre, a kilépett, vagy nyugdíjba ment dolgozók helyett nem vettek fel újat olyan munkahelyekre, ahol az nem volt indokolt, fgy az év első hónapjában 80 fővel csökkent a létszám. Ugyanakkor az egyes dolgozókkal szemben is nagymértékben növelték a követelményeket, az első negyedévben 600 munkanormát vizsgáltak felül, átlagosan 10 százalékkal szigorúbban állapították az újakat, persze a műszaki feltételek biztosításával. Érdekes, hogy volt olyan munkahely is, ahol lazítani kellett a teljesítmény-követelményeken. Ehhez a kényes művelethez felhasználták az üzemi demokrácia valamennyi fórumait, igyekeztek megértetni az intézkedések szükségességét. Január 1-én 2 százalékos béremelést adtak, de nem zárták ki, hogy a második félévben ismét lehetőséget találjanak erre. A nagyobb teljesítmény-követelményekhez természetesen megfelelő ösztönzési rendszer is kellett. Növelték a mozgóbér arányát, az évi 80 milliós bérköltség 10 százaléka most már ilyen formában került kifizetésre a legjobban dolgozók között. Mindenütt nagyon fontos, a finomkerámia-iparban különösen az a selejt csökkentése, az elsőosztályú áruk mennyiségének növelése. Ez szinte meghatározó gazdasági tényező. Az anyagi ösztönzés is főként erre irányul. Nos, az első negyedévben egyötöddel kevesebb volt a selejt, mint az elmúlt év azonos időszakában, nőtt az első- osztályú termékek aránya: 1,3 millió forint többletnyereséget hozott ez. Ezenkívül is számtalan lehetőség kínálkozik a költségek csökkentésére: az égetési segédeszközök nagy hányada például importból származik. Igyekeznek most olcsó, de a célnak megfelelő hazai termékeket találni, ezeket a mostaninál sokkal többször felhasználni. Nőm kell hangsúlyozni mennyire fontos a porcelánok gondos csomagolása, Persze az sem szorul magyarázatra, hogy ezek mennyire drágák. Olcsóbb, de a mostaninál jobb megoldásokra törekszenek. Energia, termékek, árak Aligha lehet kétséges, hogy az energiagazdálkodás, mint mindenütt, a Zsolnayban is mennyire befolyásolja a gyár eredményeit, ötvenmillió forintnyi értékű energiát használnak fel. Az idén több olyan terméket gyártanak, amelyek csak sokkal több energiával állíthatók elő, mint a korábbi, piacukat vesztett gyártmányok. Elképzelhető tehát, hogy a külön szervezet létrehozása sem tekinthető feleslegesnek, amely az ésszerű energiagazdálkodással foglalkozik. Új termékekről, a termékszerkezet átalakítását sejttettem az imént, azt hiszem egyik legdöntőbb összetevője éppen ez lehet a Zsolnay gyárban született bátor elképzeléseknek. Várható volt, hogy 1980-ban csökkennek a beruházások, a műszaki porcelánok értékesítése is nehezebb lesz. A piaci igények felmérése közben rádöbbentek, hogy díszműből, edényből és még építési kerámiából is a piac kielégíthetetlen most, ezekből a termékekből növelni lehet a termelést. Az alagútkemencében, ahol régebben szigetelőket gyártottak, most edényeket égetnek, az égetőkocsikat, más szállítójárműveket és eszközöket ennek megfelelően alakítottak át, második műszakot szerveztek .. . Ez lenne minden? Dehogy. Csak valamennyi gazdasági folyamat összehangolt és egymást gerjesztő hatása biztosíthat ma eredményt. Ilyen eredményt. Az ármunka döntő szerepéről pedig aligha vitatkozhatunk. A Zsolnay gyár termékeinek árkalkulációja Pécsett készül, de persze a végső kialakításukban a FIM döntő szerepet játszik. Gyártmányaik 90 százalékának ára, a világpiaci árak színvonalán van, hiszen termékeinek 13—15 százalékát közvetlenül exportálják, nagy mennyiségben pedig alkatrészként kerülnek exportra. Nos hát ennek ellenére is gazdálkodásukban jelentős szerepet játszik az ármunka. Nemrégiben például engedtek, kompromisszumot kötöttek egyik termékük árában, mert a termék nagy sorozatban készült, hosszú távra várható megrendelés, gyártókapacitásukat optimális szinten akarták működtetni. Ugyanakkor más termékekből az exportpiacokon 8— 10 százalékos áremelést is el tudtak érni a minőségnek köszönhetően. Az ármunkát azonban korántsem szűkítik saját termékeikre, ugyanilyen erőfeszítéseket tesznek, hogy az általuk vásárolt anyagokat is a lehető legkedvezőbb áron vásárolják meg. Új piacok, felfutó export Végezetül külön említést érdemel a gyáriak kockázatvállalása, hiszen még az 1980-as szabályozókat sem ismerték, azok hatásáról különösen nem lehet fogalmuk, amikor új piacokat kerestek, termelésüket ezek igényeinek mgfelelően kezdték szervezni. Az idén már 1 millió dollár és 1 millió rubel értékben exportálnak, amely nagy előrelépést jelent figye- lembevéve, hogy korábban a Zsolnay gyár a hazai piacok ellátására volt beállítva. Lombosi Jenő w Óvatos vállalatok Elégedettség? Tespedtség? Óvatos kivárás? Félelem a kockázatoktól? Bizonyára mindenféle ok közrejátszik. A bankemberek mindenesetre riadóz- tatnak: ijesztően megcsappant az érdeklődés a fejlesztési hitelek iránt. A vállalatok és a szövetkezetek nem tülekednek sokat ígérő fejlesztési elképzelésekkel pénzért a bankban. A vállalkozói kedv igencsak alábbhagyott, az év első öt hónapjában az előző évek hasonló időszakához képest jóval kevesebb hitelre nyújtottak be kérelmet. Baranyában is mindössze néhány mezőgazdasági üzem bátorkodta lenyomni a kilincset a bank ajtaján. Kétségkivül, a vállalatoknak és a szövetkezeteknek az elmúlt hónapokban éppen elég bajuk volt, mintsem hogy fejlesztésekről álmodozzanak. Meglehetősen ideges hangulat uralkodott. Igencsak változtak a közgazda- sági szabályzók és a termelői árak, az ipar egy része áttért az úgynevezett kompetetív árképzésre, a világpiac hűvös levegője betört a szélesebbre tárt gyárkapukon. Mindenekelőtt meg kellett tanulni számolni az új szabályzókkal és árakkal, s eközben pedig felmérni az erőteljes változások hatásait. A kényszerű szembesítés nem kis idegességet váltott ki. Az új szabályzók és árak tükrében a vállalatok között a teljesítményeket és a jövedelmezőséget illetően gyors átrendeződés ment végbe. Az új értékrendnek és megítélésnek megfelelően egyesek a rangsorban az élre ugrottak, mások jócskán hátrább sorolódtak. Vállalatok sokaságáról derült ki, hogy a megváltozott követelményekhez képest tulajdonképpen veszteségesek, s ha továbbra is így dolgoznak, még szintentartásra sem futja pénzükből, vagyis, hogy a lenni vagy nem lenni nyomasztó kérdése fenyeget. Ilyen megrázkódtatások közepette a fejlesztéseket illetően a vállalatok érthetően óvatosak és tartózkodóak lettek, annál is inkább, mivel nyílt titok, fog még havazni a nyáron, a termelői árváltozásoknak még nincs vége. Más kérdés, hová vezet a nagy óvatosság? Régen rossz annak a gazdaságnak, amelyikben nem buzog a vállalkozói kedv. Ugyan hitel ma sem áll korlátlanul rendelkezésre, sőt az elkövetkezendőkben inkább szűkülnek, mintsem bővülnének a hitellehetőségek. Ám a jó elképzeléseknek, a gyorsan megtérülő beruházásoknak most is zöld útjuk van. A bank továbbra is támogatja a tőkés export szintentartását, még inkább az export fokozását célzó fejlesztési elképzeléseket. Újabban megkülönböztetett figyelemben részesülnek és hitelre számíthatnak az olyan beruházások is, melyek révén tőkés import takarítható meg. Az ilyen, minden piacon jól eladható árukat létrehozó, gyorsan megtérülő beruházásokba annál is inkább most kellene belevágnunk, mivel külföldi hiteleink visszafizetése zömmel a következő években esedékes. A túlzott óvatosság, a hosz- szas kivárás megbosszulhatja magát. Fejlesztési elképzelések kovácsolása, okos fejlesztések hiányában óhatatlanul lemaradunk. Számolni kell azzal is, hogy a már kész, de egyelőre az íróasztal fiókjában lapuló, „jobb időkre" tartogatott fejlesztési tervek is gyorsan elavulnak. Ismét neki kell tehát buzdulni, mert - bármilyen közhelyszerűen is hangzik, így igaz -, nem fejleszteni is óriási kockázat. Miklósvári Zoltán
