Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-23 / 171. szám

Mánfa: Kamarakoncert A komlói munkáskórus énekel Fotó: Erb János Vasárnapi kórusmuzsika Mohács: Fergeteges kólók Somogy: Faragótábor Vasárnap a Somogy me­gyei Szőcsénypusztán az Erdészeti Szakmunkáskép­ző Intézetben faragótábor kezdődött. Az egyhetes turnuson negyven faragó vesz részt. Legfontosabb témájuk ezúttal a dunántú­li bútorok díszítése. Meg­ismerkednek ezen kívül — előadásokon, filmvetítése­ken — a magyar népművé­szettel, Dunántúl pásztor­művészetével, viseletével, bőrmunkáival. A faragótá­bor résztvevőinek munkái­ból a Marcali Művelődési Házban kiállítást rendez­nek.------------------------------J Fotó: Soós György II vasárnap krónikája Ha az élet ritmusát csil­lagunk, a Nap „járásához" igazítjuk, akkor elmondhat­juk, hogy tegnap volt az első igazi nyári vasárnap, hiszen a csillagászati nyár szombaton 16 óra körül kö­szöntött be a Föld északi féltekéjén. így tehát va­sárnap volt az év leghosz- szabb nappala: a Nap 4 óra 47 perckor kélt és 20 óra 45 perckor nyugodott Magyarországon, nyári idő­számításunk szerint. Majd­nem kétszer olyan hosszú volt a nappal, mint az éj­szaka, pontosan 15 óra és 58 perc. * Itt a kánikula, kutya me­leg van, szoktuk mondani, s legtöbbször nem is gon­dolunk rá, hogy ezt a kife­jezést is a csillagászatból kölcsönözték őseink, ami­kor Kutya-csillagképek égi megjelenésével hozták kap­csolatba a nyári forrósá- got. * Meteorológiai értelem­ben tulajdonképpen nem is volt kánikula, hiszen a hőmérséklet 30 fok alatt maradt: Pécsett 25,4. a Ba­latonnál 24 fok volt csak kora délután, s kissé bo­rongás idő is, épp úgy, mint egy éve amikor csak 20,7 Celsius fokot mérteik. * A kevés napsütés elron­totta a strandolok mulat­ságát a Balatonnál, hiába volt a víz majdnem 23 fo­kos. Délutánra feltámadt a szél (47 km/órás széllöké­sek), a strandokra csak a merészebbek mentek ki. Délután három órától es­tig a viharjelzés volt ér­vényben a tó partján, amit egy rövid zápor is igazolt. Hasonló volt a helyzet Dél-Dunántúl többi strand­ján is: Harkányban csak 15 000-en, Sikondán ezer- nyolcsiázan voltak, Guna- rason mintegy négyezer vendéget ugrasztottak meg a zivatarfelhők. A pécsi strandidény első vasárnap­ján alig „negyedház”, 600 vendég volt a Balokóny- ban, s valamivel több mint 1000 a Hullámfürdőben. Az előbbinél dicsérték, az utóbbinál szidták az ellá­tást a strandolok, a remek rántott tengeri hal, illetve a nemrég harmadosztályú­vá nyilvánított balokányi büfé 22 forintos osztrák sö­re miatt. ' * Nem volt igazán nagy forgalom a közutakon sem: az ÚT INFORM jelentése szerint sehol nem volt a Dél-Dunántúlon és a Bala­ton partján közlekedési du­gó: alig haladta meg a forgalom a hétköznap szintjét. A Pécsi Autóklub sárga angyalainak is mindössze egyetlen kocsit kellett kisegíteni egész va­sárnap. Tegnap álltak át a balatoni hajózásban a nyá­ri menetrendre, s az első vasárnap utaslétszáma (tíz­ezer utas) a hétköznapi szintet sem érte el. * Túl nagy kirándulási kedv a pécsieket sem jellemez­te, hiszen a Volán 12-es Vállalatnak mindössze húsz mentesítő járatot kellett in­dítania a Mecsekre, és a távolsági járatoknál is csak 13-at, főként Orfűre és Harkányba. □ hétfői A Komlói nyár című rendez­vénysorozat keretében méltán számíthat figyelemre a mánfai Árpád-kori templomban vasár­nap délutánonként felcsendülő kamarakoncert-program. Eddig a Pécsi Építők Madrigálkórusa, majd a Bakfark Consort adott önálló hangversenyt. Tegnap délután Vasárnapi kórusmuzsi­ka címmel a Komlói Munkás­kórus és a Komlói Pedagógus Kórus lépett a tekintélyes szá­mú közönség elé. A helyreállí­tott műemlékten^Jom, amely XI—XII. századi, majd késő-ro­mánkori és gótikus stílusjegye­ket egyaránt magában foglal, önmagában is sok gyönyörűsé­get okozhat. Ez az élmény meg­hatványozódik, ha a templom­belsőben, legalább 50 gyer­Hazánkban különösen ritka vadmadarakat figyeltek meg a Madártani Egyesület Tolna me­gyei csoportjának tagjai. Az if­jú madárkutatók a nagydorogi vasútállomás épületén és kör­nyező fáin egy tiszta hófehér színű házi verebet vettek észre. A rendkívül ritka fehér veréb vígan ugrált társai között, azok nem bántották, pedig más ma­dárfajok általában elűzik ma­guk közül a tőlük feltűnően kü­lönböző albínókat. Palkó Sándor, a Tolna me­gyei csoport titkára elmondot­ta azt is, hogy Tolna-Mözs ha­tárának fűzbokrokkal, náda­sokkal szegélyezett rétjein fau- nisztikai felméréseket folytatva, rábukkantak egy jelentős bak­csótelepre is, amelynek védetté nyilvánítását javasolják. Szerin­E gy Tv-híradó riport nyo­mán értesülhettünk júni. us első napjaiban Ko- marno jeles ünnepségéről. Fel­avattak egy teret és egy szob­rot: Lehár Ferenc emlékére. Ez alkalomból emlékkiállítás is nyílt a térrel szomszédos Jókai Múzeumban. Ez a látnivaló vonzott átsétálni a Duna-hídon túlra, ahol némi udvarias vám- és útlevélformasógok után köz. vétlenül a híd lábánál jobbra azonnal megpillanthatja az em. bér a valóban nagyon szép új teret a Lehár-szoborral. s köröt. te a sétautak, zöldek és hal­ványlila petúniák tengerével. A hídláb bal oldalán egy megejtően szép kis barokk pro. voszláv templom tőszomszédsá­gában áll a Jókai Múzeum helytörténeti és egyházművé­szeti részlege. (Utóbbi a temp, lomban). Ebben az épületben kapott helyet két apró szobá­ban a Lehár-emlékkiállítás. Régen túl vagyok operettra­jongó korszakomon, de Lehár, ma is úgy érzem, valami több, valami más, mint a századelő tya fényében felsorakozik egy- egy dekoratív öltözetű kamara- együttes és felhangzónak a kö­zépkori muzsika gyöngyszemei. A Komlói Munkáskórustól Tóth Ferenc és Szabó Szabolcs vezénylésével többségében re­neszánsz és klasszikus egyház­zenei műveket és egy Kodály-kó. rust hallottunk; a Komlói Peda­gógus Kórust Nagy Ernő vezé­nyelte. Ök Palestrina-, Arcodéit-, Monteverdi-. Friderici-, Hinde­mith. és Bárdos-műveket éne­keltek. A továbbiakban július 13-tól folytatódik a mánfai sorozat: az ifjúsági zenei tábor muzsi­kusainak, a Musica Antiqua Hungarica együttesnek majd a Komlói Spirituálé együttesnek a koncertjével. (w. e.) tűk az ország egyik legnagyobb bakcsótelepére találtak. Amit az is bizonyít, hogy a napok­ban mintegy ötven bakcsófió­kát meggyűrűztek a szekszárdi ornitológus fiatalok. A szekszárdi dombvidék er­dőkkel szegélyezett szőlős-gyü- gyölcsöseiben rátaláltak egy ritka mediterrán bagolyfajtára: a füles kuvikra is. Az egyik öreg gyümölcsfa odvábán rejtőző kis bagoly azonosítására a hely­színre látogatott Büki József, a kiskunsági Nemzeti Park termé- szentvédelmi őre, akinek után­zóhangú füttyögetéssel sikerült előcsalni tanyájáról a ritka vad­madarat a szürkületben. A fiatalok megfigyeléseik, fel­fedezéseik eredményeit továb­bítják az Országos Madártani Egyesületnek és Intézetnek is. Batlabás László és a két világháború közti év­tizedek neves magyar operett­komponistái: Jacobi, Kálmán, Huszka, Szirmai, Ábrahám Pál és a többiek. Két okból. Az egyik az. hogy már a század­előn (1905) a Vig özveggyel a szokványos libretto- és zenei operettsémákkal szemben elin. dította és megteremtette az igényesebb színpadi könnyűze­ne forradalmát. Azt az operett­típust, amely minden tekintet­ben a vígopera formavilágá­hoz és színvonalához közeledik tudatosan. A másik ebből kö­vetkezik. Éppen a Víg özvegy óta Lehár Európa, később az USA legnépszerűbb operett­komponistája is lett. Művésze­te internacionális —, gyermek­kora óta járta Európát és a vi. lágot —, magyarságtudatával és műveivel együtt viszont — keve­sek közt ő is - feff valamit azért, hogy o század első felé­Pogány: Ég és föld között Ejtőernyős MHSZ-tábor Mint apró, hegyesgombák hulltak alá ezer méter magas­ból. Lent a földről szép látvány, elismerő figyelem, némi irigy­séggel kombinálva. Fent elein­te kis szorongás, aztán felszaba­dult lebegés, majd a bizton­ságos, többnyire pontos földet- érés. Vasárnap összesen húsz­szor szállt fel a Pécstől néhány kilométerre lévő pogányi repü­lőtérről az AN-2-es egymoto­ros gép és az Ml—8-as típusú helikopter. Mintegy háromszáz ugrást hajtottak végre róluk az ejtőernyősök. Tegnap kora délután fejező­dött be a Pécsett rendezett ej­tőernyős MHSZ-tábor, melyen dunaújvárosiak, győriek, kis- kunfélegyháziak és a rendező pécsiek vettek részt. Itt hajtotta végre első ugrását a kiskunfél­egyházi Deák Ildikó is, aki egyébként a pécsi Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola hallgató-' ja. — Egy évfolyamtársam be­szélt ró, s nem bántam meg, hogy elkezdtem az ejtőernyő­zést — mondta. — Félt az ugrás előtt? — Inkább szorongtam egy ki­csit. — Gondolt arra, hogy mi lesz, ha nem nyilik ki az ernyő? — Ha erre gondolna az em­ber, akkor nem ugrana. — Milyen érzés volt lebegni? Mit látott ezer méterről? ben vállalt retrográd politikai szerepünk, helyzetünk ellenében ne csak pejoratív legyintéssel emlegessék Magyarországot a* világban... És ez azért nem kevés. Persze nem ezt, hanem érté­keit, művészetének hangsúlyait: rangját, az életmű fontos, ki­emelkedő mozzanatait vártam komarnoi emlékkiállításától. S azt, hogy miért ez vagy az a műve értékes, maradandó má­ig is. Csalódnom kellett. A ki­nagyított fotómásolatok, s a jól. esően kétnyelvű feliratozás semmiféle különbséget nem tesz A drótostót meg a Vig öz­vegy vagy A mosoly országa között. Az időrendben, de tel­jesen „ad hoc”-módon egymás mellé rakott képek illusztratív jellegűek. Semmi nem derül ki belőlük abból amit egy bé­csi kritikusa „anno” így foL galmazott meg: „A zenés szín­Deák Ildikó immár a földön, felszabadultan az ejtőernyőjét hajtogatja Kopjár Géza felvétele — Amikor kinyílt az ernyő, valami határtalan megkönnyeb­bülés volt, a repülőtér pedig akkorának látszott, mint egy vi­rágágyás. (A repülőtér három kilomé­ter hosszú, és majdnem ilyen széles.) — Meg tudna válni az ejtő­ernyőzéstől? — Nem hiszem ... Palásthy György, a klub tit­kára elégedett a tábor ered­ményességével, de már előre tekint: — Közvetlen ezután nyílik a kezdő vitorlázó repülők tábora, huszonnyolcadikától pedig itt rendezzük meg a vitorlázó re­pülők MNK-versenyeit. padnak három műfaja van: opera, operett — és Lehár" ... A kiállítás jó szándékú dilet­táns munka, ahonnan messze űzték a színháztudomány szak- moi igényességét, ilyenformán méltatlan a szülőváros Komá­romhoz és a zeneköltő emléké­hez. Kicsit szomorúan ballagtam le a térre, felüdülni. Sikerült. Emil Venkov pozsonyi művész szép és hangulatos bronzszobra a vezénylő Lehár egy mozdula­tát örökíti meg a dirigensi pult. nál. A posztamensen magyar szöveg: „Ezen a helyen állt a világhirü zeneszerző szülőháza. A szobrot és a parkot Komar- no városa létesítette születésé­nek 110. évfordulója alkalmá­ból". Wallinger Endre Délszláv néptáncosok tábora A lassúból mindegyre sza­porodó lábdobogások ritmusá­ra fergetegessé gyorsuló kóló­val kezdődött meg csütörtö­kön délelőtt a mohácsi Bartók Béla Művelődési Házban a ha­zánkban élő délszlávok nép­tánc-, népdaloktatók és ko­reográfusok négynapos tábo­ra. A Szlovéniából eredő go- renszkói körtánc pedig azért került a Baranya megyei Nép­művelési Tanácsadó szervezé­sében és a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetsége támogatásával immár harmadik éve megrendezésre kerülő továbbképzésének nyi­tó darabjának, mert a megnyi­tó időpontjára egyedül az eszé­ki népzenész nem érkezett meg Mohácsra. Délutánra azonban már tel­jes volt a stáb. A táncokat betanító András Izsa, az éne­ket tanító Borenic Hugó és a később érkezett Tanackovic Mi­roslav — mindhárman az eszé­ki vasutas művészeti együttes vezetői teljes lendülettel dol­gozhattak a Baranyából ér­kezett 27, és az ország más délszlávok által lakott terüle­teiről érkezett 13 táncossal és énekessel. A délelőttök a Pannon-terü­leteken élő délszlávok táncai­nak: a baranyai, szlavóniai, vagyis a Dráva és a Száva menti, a közép szerbiai, vala­mint a bácskai bunyevác tán­cok megismerésével és gyakor­lásával telt, míg délutánon­ként Baranya és Szlavónia népdalaival ismerkedtek a tá­bor résztvevői. A megtanult, koreografálva előadott táncok­ról és dalokról film- és hang- felvétel készült tegnap délután a tábor zárónapján. K. L. Komló: MSZBT­program Befejeződött tegnap Komlón, az MSZBT baranyai ügyvezető elnökeinek kétnapos tanfolya­ma. Az előadássorozat kereté­ben tájékoztatókat kaptak a magyar—szovjet barátsági munka elvi és gyakorlati kér­déseiről, a Szovjetunió béke­politikájáról, a szocialista bri­gádok szerepét értékelték a magyar—szovjet barátsági munkában, valamint a konzul­tációkon kicserélték tapaszta­lataikat. Tegnap délelőtt Somssich Lászlóné, a megyei párt-vég­rehajtóbizottság tagja az MSZMP XII. kongresszusa ha­tározataiból következő felada­tokról tartott előadást. Kis Gyu­la, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának munkatár­sa a magyar—szovjet barátsá­gi munka baranyai tapaszta­latairól és feladatairól beszélt. Tolna megye: Ritka madarak K. Gy. Lehár emléke Komarnóban

Next

/
Thumbnails
Contents