Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-15 / 163. szám

1980. JÚNIUS 15. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Víz- és csatornahálózat 830 millióért Baranya és a DÉLVIÉP Szerelési munkák folynak a budai városrészt ellátó hőtávvezeték építésén Iparosítják a mélyépítést A víz nemcsak éltető elemünk, de munkaadó is: kitermelése, tisztítása és kezelése, eljuttató, sa a fogyasztóhoz, aztán a szennyvíz elvezetése, tisztítása, a csapadékvíz elvezetése mind több munkát ad a vizes szak­mákban dolgozóknak. Az egy évtizede létrehozott DÉLVIÉP 1971-ben kezdte meg tevékenységét Baranyában, 7 milliós termelési értékkel, öt éve már 74, tavaly 198 millió forint értékű munkát végzett megyénkben. A Dél-dunántúli Vízügyi, és Közműépítő Vállalat kaposvári központjában Vigh Sándor fő­mérnökkel tekintettük át a vál­lalat 10 éves múltját, műszaki, gazdasági fejlődését, és azt, hogy mit jelent Pécs és Bara­nya számára a vállalat. — Négy megyében dolgo. zunk. Termelésünk nagy részét Somogy megyében és a Bala­tonon realizáljuk, de megala­kulásunktól napjainkig Bara­nyát 830 millió forint értékű munkával gazdagítottuk. Generálvállalkozóként a mély. építés a fő profilunk: ivóvíz- és szennyvízcsatorna-hálózat, szennyvíztelep-bővítés és -építés. De ha a szükség úgy hozza, mást is elvégzünk. — Mit jelent Pécsnek a DÉL. VIÉP? — Pénzben kifejezve is a leg­több munkát a vízellátással kapcsolatos munkák adják. Je­lenleg két kiemelkedő felada­tunk a szederkényi víznyerő te­rület gerincvezetékének építése és természetesen a Duna—2. Maradjunk az ivóvíznél! Pé­csett eddig összesen 10 000 köb. méter tárolómedencét hoztunk létre. A legnehezebb a makári ezres volt a sziklás terep miatt. Most készítjük üszögön az új tízezer köbméteres tárolót. Négy éve bővítettük o tortyogói víz­müvet, átadtuk a belvárdgyulai gyorsítóállomást. Új gerincveze. ték-hálózatot építettünk Lvov- Kertvárosba. a belvárosban is vagy újat helyeztünk el sok he. lyütt, vagy az elavultat cserél­tük ki. A Mecseki Szénbányák megbízásából megoldottuk Pécsszabolcs ivóvízellátását, és folyamatosan valamennyi bá­nyásztelepülés sorra kerül. — A megyeszékhelyen az ivó- vízellátáson túl komoly gondo­kat okoz a szennyvíz- és a csa­padékcsatorna-hálózat . . — Megépítettük a déli fő­gyűjtőt a Bőrgyártól a Fürst távvezetékkel mi láttuk el a Hő­erőműtől a Lvov-Kertvárost, most készítjük a budai városrészbe az újat, megépítettük a belvá­rosit és a pórtiskoláig vezetőt. Az új 6-os úton és az Alkotmány utcában a' Sörgyárig kiváltottuk a gázvezetéket, megépítettük a Fürst Sándor utcai BP és a Szi­geti úti ÁFOR üzemanyagtöltő állomást, a déli összekötő ipari út vasbetonhídját, ai felszaba­dulási emlékművet, most készít, jük a MÉV-nek a pofástörő mű­tárgyait. — A megyében is dolgoztak? — Szennyvízcsatorna-hálóza­tot és szennyvíztelepet építet­tünk, vagy bővítettünk Villány­ban, Sellyén, Harkányban, Or- fűn, Egyházasharasztiban a tsz sertéshizlaldájának építettünk szennyvíztisztítót. Sátorhelyen, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát megrendelésére csatornáztunk. Most építjük a Sellyéi Agroké­mia új telepének komplett köz­művesítését és szennyvíztisztí­tóját. — Szakmai berkekben köztu­dott, hogy a DÉLVIÉP úttörő­munkát végez; a mélyépítési munkákban az élőmunka helyett az iparszerü termelést helyezi egyre inkább előtérbe. — Valóban ezt szorgalmaz­zuk, mert az élőmunka minden­képpen lassú és drága, a mély. építés iparosítása a kényszer ha. tásáro is tért hódít. — Ez miben mutatkozik a DÉLVIÉP-nél? — A pécsi Makár-hegyi víz­tározó födémszerkezetét már előregyártott elemekkel oldot­tuk meg, a pécsi csapadék- gyűjtő-csatorna békaszáj-szelvé. nyeinek födémelemeit is saját üzemünkben gyártottuk. Az alap természetesen a helyszínen gyártott monolitbetonból ké­szült, mert az igazi szigetelési és egyéb követelményeknek csak az felel meg. Gépesítünk és igyekezünk meghonosítani a magasépítés­ben jól bevált technológiákat. Csak egyetlen példa: most építünk az országban elsőként üszögön olyan tízezer köbméte­res tárolót, melynél a vasbeton, szerelésnél a hálót már nem kell napokon, heteken át kötöz­ni. Az előregyártott, hegesztett vasbetonhálót a daru beeme­li az acél zsalulemezek közé . . Murányi László Épül az 10 000 köbméteres víztároló Uszögpusztán, amely várhatóan a jövő év végére készül el Proksza László felvételei 45 Hycomat Helyváltoztatási, utazási le­hetőségeink közül egyre töb­ben vesszük igénybe az autó­buszt, a vonatot, a repülőgé­pet, egyre több családnak van saját személyautója. Ugyanakkor a mozgássérültek lehetőségei korlátozottak, leg­többjüknek jószerint csak a tolókocsi jelenti az utazási eszközt, kis- részüknek viszont kitárult a világ az állami tá­mogatással megkapott Tra­bant Hycomat révén. Kik és hogyan juthatnak a speciálisan a mozgássérültek számára 'készülő Trabant Hy- comathoz? Még az ötvenes években a cseh gyártmányú Velorex volt a mozgássérültek álom-autó­ja, a félszáz igénylő közül egy tucatnyian hozzá is jutottak. A hatvanas évek közepétől a háromkerekűt felváltotta a speciális kuplunggal ellátott Trabant, ezzel együtt az igé­nyek és a lehetőségek is meg­ugrottak, öt éve 120 igénylő között 30, a tavalyi 156 igény­lőnek idén március végén 45 Hycomatot és 10 normál Tra- bant-kiutalást osztottak szét. A várakozók száma emelke­dik, néhány esetben megha­ladja a két évet is, a számuk azzal is nő, hogy 8 év eltel­tével újat lehet igényelni. A Baranya megyei Tanács egészségügyi osztályának szo­ciálpolitikai csoportvezetője, dr. Farkas Elemér elmondotta kérdésünkre, hogy kik kérhet­nek és kaphatnak ilyen au­tót. Tehát minden olyan moz­gásszervi fogyatékos, akinél az Országos Orvosszakértői Intézet (volt MUCSÖ) meg­felelő szintű bizottsága a rá­szorultságot véleményezi — egyben azt is, hogy az ille­tő vezethet-e személyautót egyáltalán —, ezután a Me­gyei Tanács egészségügyi osz­tályán adatlapot kell kitölte­ni, ami egyben kérvény is és ehhez mellékelni a szakvéle­ményt. Ezen a kérvényen fel kell tüntetni, hogy a kérvé­nyező maga akarja-e vezetni a kocsit, vagy családtagja vállalja az ő szállítását. (Eb­ben az esetben a normál Tra­bant is megfelel.) Az Egészségügyi Miniszté­rium évente megkéri Bara­nyától is a jogos igénylők számát és a behozott Hyco- matokat a megyék között ará­nyosan osztja szét. A minisz­tériumtól megkapott keret­szám alapján külön e célra létrehozott bizottság dönti el, ki kap az évbén autót. A mér­legelési szempontoknál figye­lembe veszik, hogy az igény­lő rászorult, vagy feltétlenül rászorult-e, mikor adta be a kérvényét, önmaga vezet-e vagy más, stb. Az állami tá­mogatás mellett még egy kedvezmény: az OTP a gép­kocsi vételárának 50 százalé­káig adhat vásárlási hitelt. (Viszont a Hycomat öt évig nem, vagy csakis az egész­ségügyi osztály engedélyével és csakis más rászorultnak adható el.) Érdemes a gondokról is szót ejteni. Sem az ATI, sem más szerv nem foglalkozik jo­gosítványt megszerezni akaró mozgássérültek képzésével — nincs is rá kocsijuk —, így országosan is csak a Hyco- matosok egymást segítve tud­ják megtanítani vezetni a je­löltet. Jelenleg a Trabant gyár nem tudja kielégíteni a szo­cialista partnerek ilyen irá­nyú igényeit, ezért tárgyalá­sok folynak, hogy a lengyel P—126-osból, ebből a nép­szerű kiskocsiból is készíte­nek a mozgássérülteknek hy- comat-szerű autót. Murányi A Március 21. tér Munkaeszközökről csak a leg­kisebbeknek kellett gondoskod. niuk — hozták is a játékvödrö. két, lapátokat — a felnőtteket, nagyobb gyerekeket csákányok, lapátok, gereblyék várták. Dél­után fél ötkor kezdődött a tár­sadalmi munka, s estig egy má. sodik emeleti lakásból hango­sított magnó zenéje mellett — először indulók, majd tánczene szólt — összehordták a szeme­tet, söpörtek, ástak, gereblyéz­tek, virágot ültettek, kitisztítot­ták az eldugult lefolyókat, lefes. tették a hintákat, padokat. A jól végzett munka után a gyere­kek üdítőt kaptak, majd a fel­nőttekkel együtt játszottak. Kör­tánc és foci volt az esti prog­ram. De most pörgessük vissza egy kicsit az időt! — A pécsi Március 21. tér in­kább Péter utcai KlSZ-lakóte- lepként ismert — mondja Szőke Attila, a lakóbizottság elnöke. — Valóban nagyon sok olyan család él itt, akik ma is a KISZ. ben, illetve más tömegszervezet­ben dolgoznak, aktív közéleti emberek. Ebből kiindulva gon­doltunk arra, hogy a lakóhelyen is meg kellene alapozni a kö­zösségi életet. Az első közös akcióról, a már. cius 29-i, szombati társadalmi munkáról a lakóbizottság hatá. rozott. Megbeszélték, kinek mi a feladata, milyen munkáért fele­lős. A Pécsj Kertészeti és Park­építő Vállalattól kértek és kap­tak szerszámokat, a kiürített ho. mokozóba frisset hozott a válla­lat. A munkára hívó szóróla­pokat a Népfront Pécs városi Bizottságánál stencileztették. A tömbbizalmik megbeszélték a lakókkal, hogy. a közös pénzből üdítőt vesznek a gyerekeknek. Mások a magnóról, a hangosí­tásról gondoskodtak. — Szerintem nagyszerű dél­után volt — mondja Petschnig Mária, aki a Pécsi Tudomány- egyetem közgazdasági karán tanít. — Nekiálltam délután egy bankrendszerről szóló cikk meg­írásának, de csak kínlódtam. A téren dolgozók jókedve elvonta a figyelmemet. Egy oldalnyit sem írtam, inkább lementem. Este munka után folytattam a cikket, s rövid idő alatt tíz ol­dalt írtam. Úgy hiszem, nemcsak felfrissültünk, de az együttdol­gozás megsokszorozta a munka örömét is. A május elsejei délutánra he­tekkel korábban készültek. A bogádi termelőszövetkezettől rendeltek májusfának való gyér. tyánt. A tömbbizalmik ismét végigjárták a lakókat beleegye­zést kérve a közös pénzből való üdítőital és' egyéb anyag — krepp-papír, zsírkréta, oklevél, liszt, cukor, csokoládé — vásár, lásához. A megyef úttörőelnök, ségtől különböző plaketteket, jelvényeket, trikókat kaptak. Ezeket a gyerekek jutalmazásá­ra szánták. Tombolát is tervez­tek. A gyerekek sorra járták a családokat, gyűjtötték a már félretett játékokat, könyveket. Április 30-án este néhány fél- fi megásta a májusfa helyét. Ez. alatt a nők és a gyerekek együtt kötözték a fára a krepp szala­gokat. Másnap délelőtt felvo­nultak, a majális délután kez­dődött. Néhány háziasszony el­vállalta a túrós, lekváros, ka­kaós palacsinták sütését. Ök már kora délután elkezdték a munkát. A gyerekek ez idő alatt rozsét gyűjtöttek az esti tábor- tűzhöz. A tér közepén sátrat ól. lítottak, itt voltak a játékkellé­kek, a tombolatárgyak, az üdí­tők, illetve a becsületkasszás sör ai felnőtteknek. A játék 4 órakor kezdődött. A gyerekek kor szerinti csoporto­sításban. hat ügyességi verseny, ben — rajz, kerékpárlassúsági, súlyemelés, kötélhúzás (ezt nők­nek és férfiaknak is megrendez­ték), lepényevés, zsákban futás — vetélkedtek. A legjobbgk ju. talmat és oklevelet kaptak. Fél. időben felsorakoztatták őket és kiosztották a palacsintát, meg­kapták az üdítőt. Utána követ­kezett a tombola, aminek a be. vételét a közös pénztárba tet­ték. (így az egész rendezvény 500 forintjába sem került a la­kóközösségnek.) — Az utcán sétálók közül so­kan lejöttek a térre, pusztán, ki. váncsiságból, aztán ott is ma­radtak — mondja Csuzy Sán­dor. — Az ő gyerekeik is be­álltak játszani. Agatics Anti vendégeket is hozott, a Kulich Gyula utcai gyermekvédőből. Mások, akik épp valamelyik kör­nyéken lakó családnál vendé­geskedtek, szintén velünk szóra­koztak. A délutáni gyermekprogra­mot a szerződtetett harmonikás műsora követte. Sötétedéskor a tábortűz mellett is kísérte a ma­gyar nótákat éneklő népes tár. saságot, a vacsora is közös volt, szalonnát sütöttek. — Két program, akármennyi­re is jól sikerült, még nem je­lenti azt, hogy itt jó a lakóte­rületi közösségi élet — mond­ják a főszervezők. De nem is máról holnapra akartak valamit megváltoztatni, és azt is tudják, hogy nem szá­míthatnak mindenkire. De a je­lek biztatóak. Ma már lelkiisme. retes gondozóik vannak a térre ültetett virágoknak, a lakók kö. zül egyre többen és gyakrab­ban állnak meq beszélgetni, népesek a lakógyűlések és a tér lassan eggyé válik azzal a lakóbizottsági, tanácstagi kör­zettel, ami papíron szerepel. És még egy gondolat, amit Petschnig Mária mondott: — Hogyha az emberek — mi. után beköltöztek az otthonukba — berendezték, szóval elérték, hogy vágyaik közül a legfonto­sabbak megvalósultak nyitnak a közösség felé. Társak, bará­tok, közös örömök nélkül hosszú távon az ember nem tud meg­lenni. S a jó közérzetnek, az örömnek egyik forrása pont az otthon környezete lehet. Azt hi. szem, ennek a törekvésnek cr csírái számos helyen fellelhetők a pécsi lakótelepeken. Úgy gon. dolom, hogy a kibontakoztatá­sukhoz vezető egyik legjobb út a gyerekekkel közös programo­kon át vezet. Török Éva Sándor és a Tolbuhin út keresz­teződéséig, a 3 méteres szelvé. nyű csapadékcsatornát a Bőr­gyártól két ágon a Felsőmalom és a Bajcsy-Zsilinszky Endre ut­cáig, a Kórház tér—Széchenyi tér közötti csapadékcsatornát, a Hőerőmű zagyvezetékét. Korszerűsítettük a Megyeri úti szennyvíztelepet, mely most 40 000 köbméter szennyvíz bio­lógiai tisztítására képes, ugyan­akkor ipari minőségű vizet is tud adni és az iszapkezelés is megoldódik a granuláló építé­sével. A granulálóhoz ai centri­fugaállomást, az iszapnyomó vezetéket, az épületet, a 2. sz. főépítésvezetőségünk dolgozói készítik. Most építjük a Bőrgyár szennyvízelőtisztító-telepét, a Húsipari Vállalat saját vízműte. lepének vezetékrendszerét. A komplett előközművesítéstől sem riadunk vissza sem a Lvov-Kert. városban, sem a belvárosban. Egyszerre építjük a víz- és né­ha a> gázvezetéket, a szennyvíz. és csapadékcsatornát, a távfű­tési és az energia-rendszert és a végén az utat. — Még mit építettek Pécsett? — Magas- és mélyépítésű hő.

Next

/
Thumbnails
Contents