Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)

1980-05-30 / 147. szám

a

Dunantmt ncrolo

1980. május 30., péntek

★ Kádár János a budapesti választási nagygyűlésen *

Népünk szavazatával a maga rendszerét erősíti

Elkötelezett képviselőket kell választanunk

kiket jelöl a képviselő- és tanácstagi választásokra.

Többes jelölés aránylag nem sok a képviselőjelöltek között. Többször fordult elő a tanácstagjelölteknél. Ez, úgy látszik, o mi, talán még nem helyes közfelfogásunk - miatt alakult így. Akit a több jelölt közül nem választottak meg, azt úgy tekintik, mintha bukott ember volna. Pedig szerintem tiszteletre méltó minden ember, akárhá- nyadiknak vették fel o nevét a1 jelöltlistára, akit a gyűlés felelős tisztségre méltónak tort. De aránylag azért sem sok a többes jelölés, mert az előkészítés keretében, a jelölő gyűléseken minden bizonnyal gondosan és alaposan mérlegelték a résztvevők, hogy kit tiszteljenek meg bizalmukkal.

Mi a társadalmi rendünk lényege? Azt hiszem az, amivel számunkra oz új világ kezdődött: a munkásosztály a nép hatalma. A választásokon ezt is megerősítjük: kiállunk a szocialista társadalmi rend mellett.

sek, rongyosak voltak. A felnőtt emberek egy részének, munkaképes, családos, dolgozni akaró embereknek nem volt munkájuk. Itt állt a Váci úton a Schlick-Nicholson gyár is — amely előtt is sok esetlen, nyomorult ember ácsorgott munka nélkül. A cigarettavégeket lesték a járda szélén, hogy rágyújthassanak.

Akkor ha az utcán ment valaki, pontosan meg lehetett mondani, mi a foglalkozása, a társadalmi állása, és milyen az anyagi helyzete. A munkásembert messziről fel lehetett ismerni. A tisztviselőt is: bár a legtöbb otthon nélkülözött, de a társadalmi norma miatt neki muszáj volt gallért és nyakkendőt felvenni, ha az utcára ment. A vagyonos embert nem ismerték fel, mert az nem szokott mutatkozni azon a tájon. (Derültség.)

Amikor azt mondjuk, hogy nálunk szocialista társadalmi rend van, akkor kijelentjük: a kapitalista múltat végképp, örökre eltemettük. (Taps.). A régi világ elmúlt. Ma az öltözék alapján nem lehet megmondani, kinél mi a foglalkozása. Még kevésbé a gyermekekről, hogy mi a szüleik foglalkozása. Ez is a mi rendszerünk — egyik vívmánya.

A munkáshatalom, a néphatalom a mi társadalmi rendszerünk, s ha időnként kritikus szemmel tekintünk intézményeire, akkor azt is meg kell érteni, hogy a felszabadult népnek, a munkásosztálynak nem volt tapasztalata a kormányzásban, a gazdasági munka irányításában, mert azelőtt mások irányítottak. A tandíjat meg kellett fizetni. De a munkásosztály megtanulta, hogyan kell az országot vezetni, a gazdasági munkát irányítani, a kultúrát építeni, hogyan kell a pedagógiával, az egészségüggyel és sok egyébbel foglalkozni.

Akkoriban a régi világnak a hatalomból kicsöppent emberei kárörvendve nézték a munkásosztályt s azt mondták: „Ezek nem értenek semmihez, hogyan fogják az országot vezetni." S bár akkor még romokban hevert az ország, de népünk megmutatta, hogy tud élni a hatalommal, s megteremtette a szocialista rendszert.

(Folytatás az 1. oldalról)

röl is szavaznak az emberek. Ez így lesz nálunk is. A képviselőknek és a tanácstagoknak adott megbízatás mellett ez a választás egyszersmind szavazás politikai intézményeinkre és rendszerünkre is.

A jelölteket mélyen demok- raifikus eljárás során választották ki. A választási rendszerekről, különbözőségükről természetesen vannak viták. Mi keveset 'beszélünk arról, hogy nálunk a demokrácia a szó régi, eredeti értelmében értendő, mert a demokrácia a régi görögök nyelvén azt jelenti, hogy népuralom. Nálunk népöatalom van, és ennek a jegyében választotta jelöltjeit a nép. A jelölést a Hazafias Népfront ajánlására a jelölő gyűlések részvevői végezték. A gyűléséken több mint kétmillió-kétszázezer ember, az összes választóknak nagy százaléka vett részt, több mint 200 ezer ember fejtette ki véleményét, majd döntött arról,

Elvtársak! A mi pártunk, a Magyar Népköztársaság felelős vezető testületéi megnyilatkozásaikban mindig tartózkodnak‘attól, hogy fennálló intézményeinket, így politikai viszonyainkat is obszolút tökéletesnek, mintaképnek állítsák be. Politikai, társadalmi intézményeinkre sem mondjuk, hogy már befutották a fejlődés teljes pályáját. Tudjuk, hogy tovább kell javítanunk ezeket a szocialista demokrácia jegyében. Ugyanígy tekintünk országunk gazdasági alapjaira, kulturális intézményeire, amelyek nagyon sokat jelentenek számunkra, s amelyeket szüntelenül tovább kell fejlesztenünk.

De amikor mj munkánk gyengeségéről, intézményeink még javítandó oldoláról és vonásairól szólunk, akkor — és szerintem ez a dolog politikái lényege — saját rendszerünkről és sóját intézményeinkről beszélünk. Bízom benne, hogy a június 8-i választás napján népünk a szavazatával a maga rendszerét erősiti tovább. (Taps.)

A szocializmus és a kapitalizmus szóvivői között mindig vannak viták a rendszerekről. Melyik a jobb? Vajon ki tudja igazán összehasonlítani őket? Azt hiszem, a most élő magyarok közül — hogy finoman fejezzem ki magamat — a középkorúak és az idősebbek tudnak különbséget tenni a két rendszer között, mert ők már éltek a kapitalista társadalmi rendszerben is. Különbséget tudnak és fognak is tenni — gondolom — még június 8-án is. (Taps.)

Nagy örömmel hallgattam, amit Bozsik elvtárs és a többi felszólaló előttem mondott. Az egyikük, Oszlánszkiné elvtársnő arról szólt, hogy harminc éve ismeri Angyalföldet. Most nem tudom, örüljek vagy sajnáljam, de én hosszabb ideje ismerem Angyalföldet, mert nyolcéves koromban lettem Hungária körúti lakos — a mai Róbert Károly körutat is úgy hívták akkor —, s bizony ennek már 60 éve. Emlékszem, hogy ifjú koromban, felnőtt emberként sokszor s a közelmúlt években is megfordultam Angyalföldön. Amikor először jártam itt, habár mint kisgyerek, de már sokat láttam. Akkor másfajta Angyalfölddel találkoztam. A gyerekek mezítláb jártak, éheElvtársak! A politika legfőbb tényezőjét, a hatalmat illetően pártunknak és a Hazafias Népfrontnak van választási programja. Ha a felhívásban ezt így talán nem is írtuk ki, de programunk az, hogy tovább erősítjük a munkásosztály, a nép hatalmát, szocialista rendszerünket. A választóktól azt kérjük: ezt a hatalmat támaszszák alá ismét, ország-világ eiőtt látható módon szavazataikkal június 8-án! (Taps.).

A megválasztandó ország- gyűlés'mint legfőbb törvényhozó szervünk határoz alkotmányos rendünkről, alkotja törvényeinket, megszabja, hogy a magyar állampolgárok milyen törvényes keretek között éljenek. A tanácsoktól is sok

tekintetben függ az emberek mindennapi élete. Az a sok, látszólag apró kis ügy, amit a tanácsokban intéznek, jórészt meghatározza az emberek közérzetét, hangulatát, talán még a rendszerhez való viszonyát is. Mert néha még a rossz vízcsapért is a rendszert szidják. (Derültség.)

Nekünk elkötelezett képviselőket kell választanunk, olyanokat, akik o Hazafias Népfront programját megvalósítva híven szolgálják népünket, a szocializmust.

Az elkötelezett emberek is többfélék: vannak közöttük

párttagok és pártonkívüliek; vannak munkások, szövetkezeti parasztok, mezőgazdasági és közlekedési dolgozók, pedagógusok, egészségügyi és más alkalmazottak. Művészek, tudósok, irodalmárok. És o szocializmusnak vannak támogatói a legkülönbözőbb hitfelekezetek egyházi férfiai között is. De mindenkinek másfajta kötelmei vannak. Állami-társadami tes- tületeinkben kellő számban vannak párttagok és pártonkívüliek is. A képviselő- és to- nácstagjelöltek nagy többsége pártonkívüli, mint ahogy a lakosság többsége is az. A mi rendszerünkben mindenki hű lehet saját világnézetéhez, élhet bármilyen hivatásnak. De oki képviselői és tanácstagi minőségében a szocializmust építő magyar nép szolgálatára vállalkozik, annak elkötelezettnek kell lennie. Nagyjából ismerem a jelölteket, s mondhatom, e!- kötelezettek, bizalommal lehet rájuk szavazni. Most nem. magam mellett agitálok, de saját választókörzetemben ezt mégis el kell mondanom. (Derültség, taps.)

A választás - számadás. Természetes, hogy a párt, a Hazafias Népfront és azoknak minden képviselője számadással is tartozik a népnek.

Teljes számadásra itt nem. vállalkozom, de ez nem is szükséges. 35 évvel ezelőtt szabadultunk fel, de \amíg az elemi dolgokat a helyükre igazítottuk és végül is eldőlt, hogy kinek a javára kell az országot újjáépíteni, erre ráment egy- pár esztendő. De azután hozzá- kezdtünk a szocialista társadalom építéséhez, s ha harminc évet nézünk, akkor a pártnak, a Hazafias Népfrontnak van mit mondania megváltozott életünkről.

A munkásosztály hatalmát megvédtük és tovább szilárdítottuk. Befejeztük szocialista társadalmi rendünk alapjainak leAz életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a politikai rendszerünkről a népgazdaságról mondtam: vannak még megoldandó feladataink, szociális problémáink, amelyeket nem vehetünk le a napirendről, ilyenek a kisgyermeket nevelő anyák, vagy az idős, nehezen élő, alacsony ösz- szegű nyugdíjasok és hasonlók problémái, a fiatal, házasulni akaró emberek lakásgondjai. Ezeket napirenden is fogjuk tartani, s lehetőségeinkhez képest a legközelebbi évekberf is megteszünk mindent a gondok enyhítésére.

De hát az életszínvonalról szólva nemcsak gondokat sorolhatunk fel, hiszen biztosítottuk az életszínvonal alapját, a teljes foglalkoztatottságot. A mai nemzedék nagy része nem tudja eléggé becsülni ezt a vívmányt. Akik valaha láttak munkanélküliséget, tudják, mi az. A dolgozó embernek nincs más létalapja, mint hogy dolgozhat, és megkeresheti a mindennapi betevő falatját, gondoskodni tud a gyerekeiről. Mindez párosul azzal is — amit én nagyon fontosnak tartok —, hogy véleményünk szerint nálunk tisztes a bér, nem rossz a közellátás, s azt is számításba kell venni, hogy az utóbbi öt évben másfél millió ember költözött új lakásba, ötrakását, és továbbfejlesztettük a szocialista társadalmi rendet. Hazánk a felszabadulás előtt elmaradott, félfeudális, agrárjellegű ország volt. 35 év alatt modern iparral és mezőgazdasággal, megfelelő közlekedéssel és egyéb termelő berendezéssel ellátott közepesen fejlett ipari országgá vált. Megvan a reményünk és o lehetőségünk, hogy Magyarországot céltudatosan, egy irányba és megfelelően dolgozva, belátható időn belül az iparilag fejlett országok sorába emeljük. Ez a mi számadásunk.

Harminc év alatt a nemzeti jövedelem ötszörösére növekedett, az ipar ma kilencszer any- nyilt gyárt, a mezőgazdaság körülbelül 10 százalékkal kisebb területén, fele annyi dolgozóval kétszer annyit termel, mint 30 évvel ezelőtt. Szállításunk teljesítménye hétszeresére növekedett és ezt az összehasonlítást hosszan lehetne tovább folytatni.

Választási programunk az, hogy hazánk tovább gyarapodjék, fejlesszük tovább a társadalmi rendszerünk gazdasági alapjait — amelyekből valójában minden érték ered, ami nélkül nem tudunk létezni.

Három évtizedre visszatekintve azt is elmondhatjuk, hogy növekedett népünk műveltsége is. Ez idő alatt a nyolcosztályos általános iskolát, illetve a vele egyenértékű iskolát végzett emberek száma megháromszorozódott, s most már a felnőtt korosztály 58 százaléka. A középiskolát végzettek száma ugyancsak háromszorosára nőtt, és ez ma a felnőttlakosság 18 százaléka. A főiskolát és egyetemet végzettek száma ma szintén háromszor okikora, mint 30 éve és most már meghaladja a felnőttlakosság 5 százalékát. Ez óriási fejlődés. A könyvek példányszáma 4,5-szeresére, a szakképzett dolgozók száma körülbelül háromszorosára nőtt, és elérte az 1 millió 300 ezer főt Itt nemcsak a szakmunkásokat említettem. mert most már a mezőgazdaságban is sok szakképzett dolgozó tevékenykedik. A munkásosztály 44 százaléka már szakképzett, akik között nem kevés az érettségizett. Mindez mutatja, hogy ezen a téren is óriási a fejlődés. Választási programunk az, hogy a műveltségnek és a szakképzettségnek töretlenül és gyorsan tovább kell növekednie, mert enélkül nem oldhatjuk meg feladatainkat.

száztízezren vásároltak személy- gépkocsit. Évente több mint ötmillió magyar állampolgár utazott külföldre. Ezek a számok nagyon sokat mondanak az életszínvonalról I

Budapesten is sok fontos változás történt az utóbbi öt évben. Felépült 80 ezer lakás. A metróvonalak hossza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió forintba kerül. Kilencszáz új iskolai tanterem készült el. Az óvodákban a korosztály 85 százalékának jut hely és ezzel lassan megközelítjük a szükséges befogadó- képességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 800 ágyas dél-pesti kórházban, s ez figyelemre méltó javulást hoz majd a fővárosi és a környékbeli egészségügyi ellátásban. Sok más fontos létesítmény is épült és épül Budapesten, ezen belül Angyalföldön. A kedvező változás a városrész külsején is látszik. A sok egyéb között — a hajógyár segítségével — munkáslakásokkal is gyarapodott a kerület.

A Magyar Hajó- és Darugyár kilencezres kollektívája számottevő tényező Angyalföldön, és fontos szerepe van az egész népgazdaságban. Néhány évvel ezelőtt nagyon bonyolult helyzet állott itt elő. Keresniük kellett a kiutat, a kialakítandó gyártmányszerkezetet. Az erről folytatott beszélgetésekre néhány évvel ezelőtt és tavaly engem is meghívtak. És most megállapíthatjuk: jelentős és jó változások történtek itt a vezetők, a dolgozó kollektíva erőfeszítésével, a kormány és más illetékes központi szervek segítségével. Sikeresen megváltoztatták a termékszerkezetet, korszerű, jó gyártmányokat — konténereket, úszódarukat, kazánokat — állítanak elő, és más intézkedéseket is tettek a gazdálkodás javítására. Ez jó dolog, örülünk neki.

Gratulálok ahhoz az elismerő oklevélhez, amelyet o korábbi nehéz évek után, a fejlődés bizonyítékaként a gyár az idén is megkopott. Ez már az ötödik ilyen elismerő okmány az utóbbi években, de ezt különösen meg ikell becsülni, mert most mindenkinek nehezebb feltételek között kell dogoznia. Élve az alkalommal megköszönöm és szívből viszonzom a gyár dolgozóinak jókívánságait és jó egészséget, sok sikert kívánok a gyári kollektíva valamennyi tagjának. (Taps)

Az országban végbement fejlődésben nagy szerepet töltött és tölt be a Magyar Szocialista Munkáspárt, oz országgyűlés, a kormány, a tanácsok rendszere, mert a párt iránymutató so, a kormány feladat-megjelölései és egyéb intézkedések nélkül nem lehetne dolgozni, előrehaKedves Elvtársnők, Elvtársak!

Feladataink nehezebbekké váltak. De aki figyelemmel követte a párt XII. kongresszusának átfogó helyzetértékelését, az meggyőződhetett róla, hogy mi optimistán ítéljük meg népgazdaságunk jövőjét. Igaz, hogy a fejlődés ütemét most egy kicsit mérsékelnünk kellett, de ezt is felhasználva hatékonyabban kell dolgoznunk. Most a minőségi munka időszakát éljük minden tekintetben, még a politikai munkában is. Minderről egy politikai anekdota jut eszembe. Egy japán és egy magyar tengerjáró halászhajóról van szó. A két hajó teljesítménynormái ugyanazok, az emberek képességei sem rosz- szabbak az egyiken, mint a másikon, a japán hajósok mégis több halat fognak. Miért van ez így? A japán erre azt mondja: „Egyszerű, mi felhúzzuk a hálót, és ha üres, újra és újra leengedjük, a magyarok pedig ilyenkor értekezletet tartanak”. (Nagy derültség.) Hát ezért mondom, hogy talán a vezető, az irányító munkát is javítani kell, beleértve a legfelsőbb vezetést is. Céltudatos, állhatatos, szilárd vezetés szükséges. A dolgozók részéről is még fegyelmezettebb és oda- adóbb munka kell, mint amilyen eddig volt. A mi népünk sokat szenvedett a régi rendszerben, sokat nélkülözött az új világ születésének időszakában is. Infláció volt, háborús romokat kellett eltakarítani, és a néphatalom gyakorlásában sem volt tapasztalatunk. Egyesek mégis valahogy előbb tanulták meg a jogokat, azt, hogy mi jár nekik, és csak fél füllel hallották meg a kötelezettségeket. E teA jövőt illetően elmondhatjuk, ráléptünk — s itt a vezetést meg a vezetetteket egyaránt értem- — a helyes útra. Munkánk már a múlt esztendőben is határozottan jó irányba változott, s ez az idén folytatódik, ezen az úton kell járnunk -tovább. Máris vannak eredményei ennék a munkának, annak, hogy egy kicsit komolyabban és szigorúbban vettünk olyan feladatokat, mint például a nemzetközi fizetési mérleg javítása, az energia- és anyagtakarékosság, a helyes munkaerő-gazladni. Maga az alkotás, a tör- ténelemformólás azonban az egész nép műve! Mindaz az eredmény, amit Angyalföldön, Budapesten, az országban elértek, az a gyár. Angyalföld, Budapest az ország dolgozóinak, népünk szellemi és kétkezi munkájának köszönhető. Ezt az eredményt tovább gyarapítani — ez a mi szándékunk! A választás napján is fejezzük ki, hogy az ország népe támogatja ezt a törekvést.

Munkánk az életszínvonalat illetően is arra irányul, hogy megvédjük, megszilárdítsuk az elért eredményeket. A feladat: a feszítő szociális kérdéseket menet közben megoldani, s megteremteni az életszínvoncl további emelkedésének anyagi feltételeit. Mert nekünk változatlanul az a programunk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonolának rendszeres emelkedésével. Mindig is ez volt a politikánk, most is ezzel lépünk a választók elé, és kérjük támogatásukat. Néha elhangzik az is: hogy a szocializmus építésének a dolgozók életszínvonala állandó emelésével kell együtt járnia. Az ilyen megfogalmazás ellen én mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos viszont a rendszeres életszínvonal-emelés, s e szabályhoz az is hozzátartozik, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk.

Céltudatos, szilárd vezetés, fegyelmezett munka szükséges

Erősítjük rendszerünk szocialista vonásait

kintetben is van még változtatni valónk.

A megfelelő teljesítményt kivétel nélkül mindenkitől meg kell követelnünk. De azt erkölcsileg és anyagilag jobban meg is kell becsülnünk, mint ahogy eddig tettük. És ennek együtt kell járnia azzal is, hogy az élősdiséget fel kell számolni, fel kell lépni azok ellen, akik helyzetünk nehézségeivel visz- szaélve, manipulációkkal igyekeznek előnyökhöz jutni.

Nálunk is vannak — ha elenyésző számban is — rablók, tolvajok, sikkasztok. Ezekkel az emberekkel a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás foglalkozik, amely rendesen, tisztességesen elvégzi munkáját, szembeszáll az ilyenfajta társadalomellenes elemekkel.

Nagyobb számban vannak olyanok, akiket a rendőrség meg az ügyészség nem tud rajtakapni. Az ingyenélőkről és az élősdiekről van itt szó, akik miatt mérgelődik, sőt sokszor dühöng o tisztességesen dolgozó ember. Ezek az ingyenélők úgy fogják fel a szocializmust, mint egy utazást, amelyen ők a potyautasok. Nem vették meg a jegyüket, vagy elfelejtették kifizetni, s úgy ülnek a helyükön, mintha a bérlet a zsebükben volna. Holott bérlete itt senkinek sincs, őnekik a legkevésbé. Társadalmi, közösségi feladat, hogy környezetük tudtukra adja: a szocializmusban senki sem lehet potyautas. Mindenkinek eleget kell tennie elemi kötelezettségeinek I

dálkodás. Már tavaly javult a nemzetközi kereskedelmi mérlegünk, és az idén is mutatkoznak már bizonyos eredmények. Ez év első négy hónapjában — a tavalyi hasonló időszakhoz képest — behozatalunk 2 százalékkal csökkent, kivitelünk pedig 6 százalékkal növekedett. Ez nagyon fontos a kereskedelmi mérleg alakulása szempontjából. Javult - de természetesen még tovább javítható-a munkaerőhelyzet. A mun(Folytatás a 3. oldalon)

Az elkövetkezőkben is tovább gyarapítjuk eredményeinkét