Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-30 / 147. szám
1980. május 30., péntek Dunántúlt napló 3 (Folytatás a 2. oldalról) A nevelők ünnepe Virágerdőbe öltöznek a katedrák kát szervező embereknek meg kell érteniük, hogy nincs több munkaerő, a technikai és a műszaki színvonalat kell fejleszteni s a munkaszervezést javítani. örvendetes, hogy javult az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés munkája. Az építőipar az idén az első négy hónapban — ésszerűbb és jobb munkával — 7 százalékkal több lakást adott át, mint amennyfit korábban, az előző év hasonló időszakában. Az ellátás kielégítő, annak ellenére, hogy olykor ez vagy az hiányzik. De hát ha az időjárás miatt nincs annyi szántóföldi zöldség, akkor az, amit a fólia alatt termesztenek, drágább. A pénzt egy kissé jobban meg kell számolni, de a pénzért lehet vásárölni, mert általában elfogadható az ellátás színvonala. Kedves Elvtársnők, Elvtársak! A nemzetközi helyzet az enyhülés évéhez képest éleződik, feszültségek, problémák jellemzik. Kongresszusunk értékelése szerint ez árrá vezethető vissza, hogy bizonyos reakciós, imperialista körök szeretnék az erőviszonyokat — főleg katonai területen — saját javukra megváltoztatni, s ebből politikai hasznot húzni, a társadalmi haladást megakadályozni, megállítani. Megpróbálják felszámolni a népek harcának eredményeit. Meggyőződésünk — és ezt kongresszusunk is világosan kifejezte —, hogy ez a reakciónak semmiképpen sem sikerülhet. Nem változtathatja meg a maga javára az erőviszonyokat, mert a szocialista országok — az eddigiekhez hasonlóan — a jövőben is gondoskodni fognak biztonságukról, önvédelmükről. Meggyőződésünk, hogy sem az egyetemes emberi haladást, sem a társadalmi fejlődést nem lehet megállítani. A kizsákmányoltak mindig is harcolni fognak azért, hogy megszabaduljanak a kizsákmányolástól. A nemzetek szabadságtörekvéseinek sem állhatja útját senki. A népek meg akarnak szabadulni a gyarmati rendszer maradványaitól, maguk akarnak dönteni sorsukról, arról, hogy milyen úton haladjanak tovább. A nemzetközi reakció és az imperializmus azért elégedetlen az enyhülés éveivel, mert közben Kubában megerősödött a szocializmus. Angola szabad lett, Mozambik megszabadult a gyarmati sorstól, Etiópia önálló fejlődésének útjára lépett, Dél-Jemenben szocialista célokat tűztek ki. Nem azért, mert valamilyen szovjet vagy NDK-beli ügynök márkát vagy rubelt adott valakinek, hogy „lázadjon föl", hanem mert a népek szabadságra vágynak és ki is vívják azt. Az elnyomott osztályok akkor is felkelnének szabadságukért, ha bárki megpróbálná lebeszélni őket, mondván: jó úgy ahogy van, élj továbbra is úgy, mint eddig. A reakciónak azt is meg kell értenie, hogy a szocializmus útjára lépett népeket sem tudják soha többé a kapitalista igába visszakényszeríteni. Ma már nincs olyan hatalom, nincs olyan erő a világon, amely erre képes lenne! (Taps) A volt gyarmati területek elnyomott népei sem hagyják, hogy még egyszer gyarmati sorba szorítsák őket. Akik egyszer visszanyerték emberi méltóságukat, megalkották saját arculatukat, azok soha többé nem nyugodnának bele abba, hogy letérítsék őket a nemzeti függetlenség útjáról. Mi meggyőződéssel valljuk: a békebontó törekvések leküzdhetők, az enyhülés vívmányai megvédhetők, de nekünk keményen meg kell dolgoznunk azért, hogy a háborús törekvéseket visszaszorítsuk, az enyhülés vívmányait megvédjük. Nálunk már évtizedek óta szabály: csak annyi — és nem több — bér és jövedelem juthat a lakossághoz, amennyihez árufedezetet tudunk biztosítani. Minden normálisan gondolkodó ember megérti: öncsalás — mondhatni, népcsalás — lenne, ha megtömnénk az emberek zsebét pénzzel, - de azzal semmit sem tudnának kezdeni. Ezért mondhatjuk, hogy nálunk a jelenlegi viszonyok — gazdasági lehetőségeink, élet- színvonalunk, szociális helyzetünk — elfogadhatók. Mi most szocialista elveink jobb érvényesítéséért, rendszerünk szocialista vonásainak erősítéséért, a fejlett szocialista társadalom további építéséért és népünk boldogulásának biztosításáért szádunk síkra. Ezzel állunk a választók elé, ésehhez kérjük a szavazók támogatását. Nekünk, magyaroknak — és nemcsak magyaroknak — az a kívánságunk, hogy szilárd és tartós béke legyen a földön. A világűr pedig ne váljék atomfegyverek útjává, hanem maradjon az emberiséget szolgáló békés kutatómunka területe. Honfitársunk a világűrben És itt egy pillanatra megállnák. Nagy eseménye életünknek. hogy a fölöttünk több mint kétszáz kilométerre keringő űrállomáson a négy űrhajós közül oz egyik o honfitársunk. Büszkék vagyunk arra, hogy Popov, Rju- min és Kuöászov űrhajósok mellett , az Interkozmosz-program keretében, Farkas Bertalan személyében magyar űrhajós is eljutott a világűrbe. Ez nagy elismerés számunkra. Párt- és állami küldöttségünk, amely jelen volt a startnál, és az összekapcsolást is megvárta a Szovjetunióban, hazatérte után elmondta: a szovjet szakemberek nagyon jól vélekednek a magyar űrhajósról. Éppen úgy mint társáról, Magyari Béláról, akivel együtt készült fel kitűnően a nagy feladatra, s aki csak azért nem repülhetett, mert kettejüknek nem volt egyszerre hely az űrhajóban. Tudjuk azt is, hogy magyar kutatók, tudósok munkájának eredményeivel, magyar műszerekkel és más eszközökkel is részt veszünk a világűr békés kutatásában. Köszönetét mondunk a Szovjetuniónak, s mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra. A Föld körül keringő négy űrhajósnak pedig jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánunk) Örömünk akkor lesz teljes, ha a szerencsés visszatérés után itt a földön üdvözölhetjük majd őket. (Nagy taps.) A Szovjetunió, a Varsói Szerződés országai békét akarnak. A mi közösségünk mindenekelőtt politikai erő, de katonai erő is, amely az egész emberiség javát szolgálja. Ennek köszönhető, hogy korunkban senki sem robbanthat ki új világháborút büntetlenül. Minden nép számára nagyon fontos, hogy ez a tömörülés a béke, az enyhülés mellett lép fel, a kapitalista országokhoz fűződő kapcsolataiban a békés egymás mellett élésre, sokoldalúan gyümölcsöző kapcsolatokra törekszik és az egyenlő biztonság elvét vallja. Mi elismerjük a másik fél jogát is o biztonságra. De azt szeretnénk és akarjuk, hogy az egyenlő biztonság ne a fegyverzet még magasabb, hanem alacsonyabb szintjén valósuljon meg. Mi a katonai enyhülés és leszerelés igazi kérdéseinek a megoldását tekintjük a központi célnak. Ezért harcolunk. A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé a közelmúltban a szövetség jellegéhez, céljaihoz, eddigi munkásságához és fennállásának negyedszázados jubileumához méltó ülést tartott a lengyel fővárosban. A találkozón egység nyilvánult meg s a tagországok nyilatkozata újra kifejezte békés céljaikat, szándékaikat. A világ elé tárta az egész emberiségért érzett felelősséggel megfogalmazott javaslataikat. A résztvevők közös felhívása újra kifejezte, hogy a Varsói Szerződés államai — együtt és külön-külön — készek összefogni mindazokkal a haladó erőkkel, amelyek békét akarnak, békés egymás mellett élésre törekednek, készek együttműködni a kapitalista országok józan, felelős ál- lamférfiaival is. Aki békességet, békés egymás mellett élést, enyhülést akar, aki a fegyverkezés korlátozására, a fegyverkezési verseny lefékezésére törekszik, annak a Varsói Szerződés szervezete — s minden tagállama — készséges és jó partnere. Ez a varsói tanácskozás mondanivalója a világ számára. Az ott elfogadott dokumentum felhívja a világ különböző térségei országainak felelős vezetőit: üljenek össze, tárgyalják meg a nemzetközi helyzet megoldásra váró kérdéseit. Küldöttségünk felhatalmazásának megfelelően vette ki részét a tanácskozás munkájából. Tevékenységünket itthon az illetékes párt- és kormány- szervek teljes mértékben jóváhagyták, s határozatukban leszögezték: mindent megteszünk, ami rajtunk múlik a közös álláspont valóra váltásáért. Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít a társadalmi erők mozgósításának, üdvözölte az európai kommunista és munkáspártok párizsi tanácskozását, amely helyes álláspontot foglalt el a feszültség okainak feltárásában és az enyhülésért vívott harc kérdéseiben. A Magyar Szocialista Munkáspárt üdvözölte a Béke-világ- tanács elnökségének Budapesten végzett felelősségteljes munkáját. Nagyra értékeljük a magyar társadalmi szervek nemzetközi tevékenységét, hasznosnak ítéljük erőfeszítéseiket a béke védelmébén. Ezen munkálkodnak szakszervezeteink, ezért is dolgozik a Kommunista Ifjúsági Szövetség, e célt szolgálják tömegszervezeteink, tömegmozgalmaink, békebizottságaink. Az egyházak is fontos és hasznos nemzetközi tevékenységet fejtenek ki az enyhülés, a béke és a békés egymás mellett élés érdekében. Tömegszervezeteink és tömegmozgalmaink folytassák és fejlesszék tovább ezt a hasznos munkát, mert — bár nagyon fontos a béke szempontjából, hogy mit tesznek a különböző államok felelős vezetői — nem mellékes tényező a nemzetközi élet alakításában a szervezetek tömegmozgósító, közvéleményformáló ereje. Mi a vitás kérdések politikai rendezését szorgalmazzuk. Úgy gondoljuk, hogy az európai fegyverzetek kérdésében, a közel-keleti kérdésben is a tárgyalás, a megállapodás a megfelelő 'út. Ez a helyes út az úgynevezett afgán kérdésben is. Álláspontunk ez utóbbit illetően is ismert: mi az afgán nép forradalmi törekvéseivel teljes mértékben szolidárisak vagyunk és egyetértünk azzal a sokoldalú segítséggel is, amelyet a Szovjetunió az afgán forradalomnak nyújtott. Teljesen világosak a közelmúlt eseményei. Nyilvánosságra kerültek az afgán kormány konstruktív, a rendezést magukban hordozó javaslatai, s a Szovjetunió is megfelelő módon értésére adta a világnak: az afgán nép szabadságát, függetlenségét, önrendelkezési jogát tiszteletben tartó politikai megoldást támogatja. Politikánk békepolitika Mi is a konfliktusok tárgyalásos megoldásának, a politikai találkozók, a kontaktusok hívei vagyunk, ödvözöljük, hogy az osztrák államszerződés 25. évfordulója alkalmából Bécs- ben összejöttek a nagyhatalmak és az Ausztriával szomszédos országok — köztük hazánk — külügyminiszterei. Azt is helyesnek tartottuk, hogy a Szovjetunió külügyminisztere, Gromiko elvtárs és az Egyesült Államok új külügyminisztere, Muskie úr találkozott, tárgyalt egymással, ödvözöljük és hasznosnak tekintjük azt a találkozót, amely Varsóban Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Giscard d’Estaing úr, a Francia Köztársaság elnöke között létrejött. A nemzetközi helyzet feszültségpontjainak helyes megközelítése véleményünk szerint: tárgyalások, találkozók, eszmecserék. E kontaktusok folytatását kívánjuk. Nemzetközi tevékenységünkkel, külpolitikánkkal a jövőben is az ilyen találkozók előmozdításáért fogunk dolgozni. Külpolitikai törekvéseink, céljaink lényegét így foglalhatjuk össze: lankadatlanul és szívóson küzdjünk, dolgozzunk az enyhülésért a béke megvédéséért és megszilárdításáért sző. vetségeseinkkel együtt, minden erre kész erővel összefogva. (Taps.) Nemzetközi téren ez a mi választási programunk. Ezekhez a törekvésekhez is kérjük népünk eddig is tapasztalt, számunkra rendkívül fontos, odaadó támogatósát. (Taps.) Tisztelt Nagygyűlési Kedves Elvtársnök, kedves Elvtársak! Kérem a választópolgárokat: június 8-án támogassák, kövessék a Hazafias Népfront felhívását, szavazzanak jelöltjeire. Ez a választás legyen méltó ahhoz az ügyhöz, amit szolgálnia kell. Népünk szavazatával, a választás méltóságával is mutassa meg, hogy támogatja a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját Fejezze ki a szocializmust építő magyar nép egységét, elkötelezettségét a béke és a szocializmus ügye mellett. (Hosszan tartó taps.) A választási nagygyűlés Trautmann Rezső zárszavával és az Internacionálé hangjaival ért véget. J únius első vasárnapja sok éve a nevelők ünnepe. Óvónőké, tanítóké és tanároké az általános iskolákban csakúgy, mint a középiskolákban vagy az egyetemeken, főiskolákon. Jelzi az ünnep, hogy közel már o vakáció — ismét maga mögött tudhat a nevelő, és a tanítvány egy tanévet. Nem könnyű tanévet, tesszük hozzá mindjárt. 1968 és 1975 között évente 150—170—190 ezer csecsemő látta meg a napvilágot, ezt követően viszont ismét csökkenő volt a gyermeklétszám. A görbe felfelé ívelése annyit jelent: a nyolcvanas évek közepéig a korábbi időszaknál mintegy 300 ezerrel több kisdiák koptatja majd az általános iskolák padjait. (A hullám természetesen tovább halad később a középiskolákba is, előre vetítve már az ottani, későbbi teendők sorát.) Jelen pillanatban az óvodák és az általános iskolák bizonyulnak szűköknek: az óvónők, illetve a tanítók helyzete a legnehezebb a pedagógusok csaknem kétszázezres társadalmában. A gyarapodó gyermeklétszám — örömünk forrása —a te. lepülésstruktúra változásaival egyidejűleg sokféle módon okoz problémákat, vet fel megoldandó kérdéseket az iskolai életben. A nagyvárosok, illetve a nagyobb települések lakótelepein már jelenleg is harmincötnegyven kisdiák kerül egyazon osztályba. Szűkek az amúgy is sok helyütt szűkre méretezett tantermek, kevés a napközis férőhelyük s nem elegendő az étkezési lehetőség. Mindez hatványozottan tapasztalható az óvodákban is. Másutt, főleg kis településeken, ugyanakkor elnéptelenedő kisiskolák megszüntetése, körzethatárok módosítása okoz ideig-óráig fe. szültségeket. A tantestület és a szülők is érzékelik a változásokat és kihatásaikat Új, korszerűbb matematikaoktatás, új tantervek, átdolgozott nevelési tervek, folyamatosan változó tankönyvek, mindez csak néhány példa arra, hogy a férőhelygondokkal egvütt pezseg, forr, sok szempontból átalakul az oktatás. Tessék csak elgondolni: ezernél több új tankönyv kerül a „fogyasztókhoz” ezekben az esztendőkben folyamatosan az általános és a Az ismeretterjesztésben, a szakköri és klubfoglalkozások tervezésében több mint tízéves tapasztalattal rendelkező TIT Természettudományi Stúdió a jövőben o természettudományi szakköri tevékenység országos módszertani központjaként is működik. Ebből az alkalomból csütörtökön találkozóra hívták a Bocskai úti stúdióba a művelődési otthonok vezetőit, hogy ismerkedjenek az intézmény tevékenységével, tapasztalataival, s tájékozódjanak a természetközépiskolákban. Fokultációra kerül sor a gimnáziumokban, 11 napos tanítási rendet terveznek a középiskolák számára is, átdolgozott tantárgyak és újfajta tanítási módszerek, pedagógiai kísérletek jelentkeznek. Igen, már a felsorolás is soknak tűnik, pedig a teendőknek még korántsem jutottunk a végére. Az elvégzendő munka oroszlánrésze — rájuk, a nevelőkre hárul... Próbára tesz erőt és idegeket, teherbírást és tűrőképességet. Mert az új tankönyv sok korábbi módszer és anyagrész változását is jelenti; A fakultáció tömérdek szervezést, a módosított tanítási ciklusok sűrítettebb órarendet, a nagylétszámú gyermek- csoportok nagyobb intenzitású, tanórai munkát igényelnek, és még több odaadást, fáradozást jelent mindez a pedagógusok számára. Nevelők egymás közt sokszor megvitatják helyzetüket, gondjaikat, teendőik alakulását Most, a közelgő szakszervezeti kongresszust megelőző számvetések során például a legtqbb tantestületben, szakszervezeti és más fórumon esik szó az oktató és nevelőmunka távlatairól, a megoldásra váró kérdésekről. Természetes, hogy a tanév végére a fáradtság érzete is felerősödik: hogy nemcsak a diák várja a kiérdemelt vakációt, hanem a tanító, a tanár is. A nevelőtársadalom minden törekvése, erőfeszítése azt jelzi, hogy igyekszik megbirkózni a gondokkal. Az iskola és a család közös munkája nyomán — ha lassan is —, de formálódnak, tökéletesebbé lesznek a nevelés módszerei, a korszerű világnézetű, megfelelő erkölcsi alapokkal rendelkező ifjúság alakításáért egyre többet tesz a nevelők nagy tábora. A kotedrákat borító virágok — szeretetről és háláról tanúskodnak. Diák és szülő köszönetéről. Ifjú nevelőknek és évtizedek katedrái tapasztalatait már maguk mögött tudó idős pedagógusoknak egyformán kijut a figyelmességből. Fáradozásukat megköszöni, méltányolja az állam, a társadalom is a legjobbaknak kijáró jutolommol, kitüntetésekkel: a pedagógusok őszinte megbecsülésével. tudományos szakköri mozgalom közös feladatairól. Rendkívül kiterjedt az országban a szakköri mozgalom, a művelődési otthonokban 5700 ismeretterjesztő szakkör működik, több mint 170 ezer résztvevővel. Ezenkívül a különböző társadalmi szervezeteknél 7 ezer szakkörben és klubban 300 ezer tag dolgozik. E szakköröknek nyújt a jövőben o stúdió módszertani, szakmai, szervezési segítséget. A szocialista országok gondoskodnak önvédelmükről Kádár János elvtárs beszédét mondja Várkonyi Margit Ismeretterjesztés a művelődési otthonokban < Kádár János a budapesti választási nagygyűlésen
