Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-29 / 146. szám
© Dunántúli napló 1980. május 29., csütörtök Tüskés Tibor szerzői estje Kaposvárott Tüskés Tibor 50 éves. Az ünnepi könyvhéten a megjelenő két új kötete e gazdag pálya termését gyarapítja tovább, s ajándék — az olvasónak, akihez azért is különösképpen közel áll, mert okos szóval, tiszta szívvel tanítója is. A szülőmegye köszöntötte hétfőn este az írót, a Pécsett élő, de Somogy- hoz is kötődő Tüskés Tibort. A műveiből bemutatott összeállítás — a zalaegerszegi Reflex színpad műsorát Gelencsér Ist- ván szerkesztette és Molnár Árpád rendezte - a címében is hordozta azt, amit az író vall: az írás szolgálat.' Fodor András, akivel tevékeny formálója Somogy és az ország irodalmi életének, bensőséges szavakkal méltatta a születésnapját ünneplő barát, a pályatárs munkásságát. 1956-ban jelent meg bemutatkozó írása Babits Mihály pécsi kapcsolatairól, két évvel később Pécsi múzsa címmel jelent meg első önálló kötete. Ezt követően szerkesztői, kritikusi és tanári tevékenysége mellett a publikációk sorozata indult el írói műhelyéből. Jelentőségét így méltatta Fodor András. „A sokszor és méltón emlegetett 40- 50 közti nemzedékben, mely az irodalmi folytonosság legnehezebb terheit hordozza, nincs még egy esszéista, aki ennyi választ adott a közműveltség és közélet, az irodalmi, művészeti jelenségek különféle problémáira, mint Tüskés Tibor. Nemcsak méltányolt jó műveket alkotott, de szinte a szak- irodalom mintáit teremti meg, akár irodalomtörténeti monográfiát ír, akár városszociológiát, útikönyvet vagy földrajzi összegzést Magyarországról.” Három megyéhez, Somogy- hoz, Zalához és Baranyához különösen erős szálak fűzik. Mondhatni a Dunántúlhoz. A tájhoz és az évszázados történelemhez, az itt élők alkotó munkájához. Egyik nyilatkozatában írta: „Nem több vagy jobb a Dunántúl más vidékeknél, egyszerűen — más. A szellemi mozgás nyitottsága, folyamatossága itt jobban kitapintható az évszázadok folyamán mint másutt. Ehhez kapcsolódik egyfajta racionalitás, gyakorlatiasság és ugyanakkor az értékek tiszteletére és megőrzésére való képesség." Az ünnepi könyvhéten Mű és mérték címmel lát napvilágot két évtizednyi kritikusi munkássága, s a Szülőföldünk, a Dunántúl a Tankönyvkiadónál jelenik meg a 12—18 éves korosztály számára. A hétfői ünnepi est a közelgő könyvhét nyitánya volt Kaposváron. Horányi Barna Minden tanköteles gyerek Hazánkban is törvény kötelezi a szülőket arra, hogy a hatodik évüket betöltő gyerekeiket beírassák iskolába és 16 éves korukig taníttassák. Köztudomású, hogy ezt a törvényt nem mindenki tartja tiszteletben. Napjainkban is akadnak iskolakerülők, felelőtlen szülők sajnálatra méltó gyerekei. Polinszky Károly oktatási miniszter tájékoztatást adott egyebek közt arról, mit tesz a tankötelezettségi törvény végrehajtásáért a magyar közoktatás- ügy központi irányító szerve. — Tisztázzuk rögtön az elején: nem kizárólag és nem elsősorban az Oktatási Minisztérium feladata a tankötelezettségi törvény megtartása. Az alsó- és középfokú oktatási intézményeket nem az OM tartja fenn. A minisztérium feladata az irányítás, a szabályozás. Rendeleteket, intézkedéseket ad ki, olyan esetekben is, amikor a feladatokat egymástól eltérő körülmények között kell megvalósítani. Ez például, és sok minden más is, feltételezi, megköveteli az önálló döntéseket, az önálló munkát a különböző hivataloktól, intézményektől. A tanácstörvény életbelépése (1971) óta az alsó- és középfokú iskoláknak — az óvodákkal és a gyógypedagógiai intézetekkel együtt — a tanácsok a fenntartói. A tanácsok felelősek városuk, községük, egészséges fejlődéséért, a társadalmi élet minden területén, így a kulturális fejlődésért is. Ehhez elválaszthatatlanul hozzátartozik, hogy minden gyerek iskolába járjon, s az alapműveltséget megszerezze. — Az idei tanévre vonatkozóan mit árulnak el a számok a törvény teljesítéséről? — Hazánk különböző területei között eltérőek a számok, ahogy vannak különbségek az iskolák elátottságát, az oktatás színvonalát tekintve is. Az 1979/80-as tanév statisztikája szerint a 6—13 éves éves gyerekek 98,8 százaléka általános iskolás, illetve ebből 2,5 százalék valamilyen gyógypedo- gógiai intézmény tanulója. Ez országos arány, pontosan megegyezik a tavalyival. Tulajdonképpen elégedettek is lehetnénk vele, világviszonylatban sem rossz eredmény ez. Mégsem vagyunk nyugodtak, a híjárjon iskolába Beszélgetés Polinszky Károly oktatási miniszterrel ányzó 1,8 százalék ugyanis az a 14 121 gyerek, aki az idén nem került iskolába.'S 39 százalékuk (5564 gyerek) hatéves, tehát tanköteles korba lépett. Az ő indulásuk a műveltség megszerzésére korántsem megnyugtató. Pedig az idei beiratkozás — a hatéves népességet tekintve — jobb a tavalyinál: 0,1 százalékos javulásról tanúskodik országosan. Borsodban 3,1 százalék, Hajdú-Biharbon 2,6 , Szabolcs-Szatmárban 3, Tolnában 4 százalékos a javulás. Baranyában, Nógrádban, Vasban és Zalában szintén kedvezően alakult. Alaposabb a beíratandó gyerekek felkutatása, összeírása. Romlott viszont a hatévesek beiskolázása Somogy, Komárom, Győr-Sopron, Heves, Békés és Pest megyében, több helyen a beiskolázási fegyelem lazulása miatt. — Mi történt azzal az 5564 hatévessel, aki nem került első osztályba? — Nem tudnak az iskolák 1370 gyerekről, 240-et képezhe- tetlenség miatt nem vettek föl; 3954-nek későbbi iskolakezdést javasoltak. Zömük visszamarad az óvodákban, illetve iskolára előkészítő foglalkozásra jár még egy évig. Többségüket föl- zárkóztatják, s egy év múlva jó reményekkel kezdhetik az iskolai tanulást. Nagyon nyugtalanító viszont, Tiogy csaknem 800 gyerekkel többet mentettek föl az idén az iskolába járás megkezdése alól, Mnint tavaly. Ezt nem indokolja az sem, hogy a hatévesek létszáma növekedett. Figyelmeztető adat ez a közvélemény, a szülők, a népművelési intézmények, de a szülők munkáltatói számára is. E probléma forrása a szülők magatartásában, életvitelében is keresendő. — Nyilván szülők felelőtlensége az oka annak is, hogy 1370 gyerek „elveszett". Hogyan lehetséges ez, egyáltalán honnan ismeretes ez az adat? — A népesség mozgása miatt lehetséges, s azért, mert sokan a kötelező bejelentést is elmulasztják, amikor egyik helységből a másikba költöznek. Az adatokról mi onnan tudunk, hogy a hat évvel korábbi születések számát összevetjük az abban az évben beiratkozottak számával. Tudjuk tehát, hány gyerek hiányzik. De nem tudjuk, hol tartózkodnak. A tanköteles korú gyerekek jelenlegi nyilvántartása nem tökéletes, ezen változtatni, javítani kell. — A tankötelesek közül hányán fejezik be 16 éves korukig az általános iskolát? — Többen mint a korábbi években, arányuk folytonosan javul. Ez bizonyára így alakul majd lassú, egyenletes emelkedéssel a következő években is. Ismert adat: 14 éves korig tanulóinknak csaknem 85 százaléka, 16 éves korig 92 százaléka végzi el a nyolc osztályt. Ha a gyógypedagógiai intézményekben végzőket is ide számítjuk, azt látjuk: a korosztály 94,4 százaléka megkapja az alapfokú képzést, befejezetten. Ezek sem rossz arányok. De ismét csak azt kell mondanom: gyerekek ezreit jelenti az a hiányzó öt és fél százalék. Az ő kimaradásuk, elkallódásuk nagyon is szomorú. Mert ők benn voltak már az iskolában, a lehetőség adva volt számukra. Környezetük visszahúzó hatása miatt, a segítés, törődés hiánya miatt lemorzsolódtak. A kimaradások, a tanulás abbahagyásának oka az esetek többségében a tanulmányi elégtelenség, a hiányzások, a túlságosan könnyen megadott felmentés. — Hogyan lehetne felgyorsítani a tankötelezettségi törvény végrehajtását? — Elsősorban a helyi tanácsok tehetnének többet. Javíta- niok kellene a népességnyilvántartás módszerein, hogy ne lehessen szem elől téveszteni egyetlen iskolaköteles gyereket sem. Ezenkívül nagyobb szigorral, hatékcyiyabban kellene eljárni azokkal szemben, akik hi. básak abban, hogy gyerekük nem jár iskolába vagy kimarad onnan idő előtt Gyorsíthatná a javulást, ha az iskolák is több figyelmet szentelnének azoknak a gyerekeknek, akiket tanévvesztés fenyeget. Tudom, igen súlyos terhek nehezednek manapság a pedagógusokra, mégis azt kérjük tőlük: ne engedjenek kimaradni, felmenteni, elkallódni egyetlen gyereket sem, ha az környezetének áldozata, amiatt tudatlan és neveletlen. S végül: gyorsíthatná a javulást, ha a közvélemény jobban odafigyelne rá, hogy minden tanköteles iskolába járjon. A be nem íratott gyerekek fölkutatásában eddig is segítettek a társadalmi szervek, a tömegkommunikáció. Több száz gyereket sikerült így beíratni, akik egyébként a szüleik mulasztása miatt évet, esetleg éveket vesztettek volna. Ezt a társadalmi segítséget kellene még erősebbé, szélesebb körűvé tenni, s akkor minden bizonnyal hamarabb eljutnánk oda, hogy a törvény minden betűje és szelleme érvényesüljön. Csontos Magda lfendégünk volt Erik Hsen dán költő Hórihorgas, őszülő férfi, arcéle mint a penge, bőrét a nap, a szél cserzette, és mély torokhangon beszél. Igazi dán — állapíthatnánk meg rólc», ha olyan sok alkalmunk volna dánokkal találkozni. Erik Knudsen költő, író, főiskolai tanár és békeharcos. Nem fiatal már, az ötvennyol- cadik évét tapossa, de ez a kor nála éppen arra jó, hogy az összegyűjtött élettapasztalatokat műveibe önthesse. A verseken kívül tévéjátékokat, musicaleket ír, sőt festeni is szokott. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének vendégeként járt Magyaror. szágon és hétfőn Pécsre látogatott. A TIT Bartók Klubjában találkozott az érdeklődőkkel. Természetesen sok mindenről szó esett. Megtudtuk például, hogy egészen a legutóbbi időkig könnyű volt könyvet kiadni Dániában .. — Rengeteg kiadó van, ezért nem gond egy művet megjelentetni. Ennek ellenére nem mondhatnám, hogy ajnározzák a fiatalokat. Most, a rosszabbodó gazdasági helyzetben számolni kell azzal, hogy a könyvkiadási lehetőségek is csökkenek majd. Dánia kapitalista ország: any- nyi szabadságod van, amennyit megveszel magadnak. A befutott író gyakorlatilag mindent kimondhat, ha a kezdő teszi ugyanezt, a kiadó esetleg el sem olvassa a művét — mondta Erik Knudsen. Magyarországon eddig mindössze öt verse jelent meg. Hazájában az egyik legismertebb költő-író. Jellemzésül csak any- nyit: egy svéd szociológusnő Lukács Gyöirgygyel merte párba állítani az olvasottságra kíván, esi vizsgálatában. (Nem ezért, de Knudsen nem szereti Lukácsot, és inkább Brecht irodalmi nézeteit vallja magáénak.) Hogyan érzi a saját helyzetét a világirodalomban egy — a magyarhoz hasonlóan — kis nép költője? — Azzal számolni kell, hogy az én televíziós darabjaimat Svédországban és Norvégiában is megértik, tehát ebben a tekintetben nem vagyok elszigetelt. Az egyik játékomat vetítették az NDK televíziójában is — persze németül — s ennek alapján kérte a jugoszláv tv is. Mindettől függetlenül, azt hiszem, nekünk először a saját népünknek kell írnunk; s ha az olyan, vegye át más is. De ismétlem, az én mércém elsősorban a dán közönség. Erik Knudsen — mivel a költészetből Dániában megélni nem lehet — népfőiskolán tanít Krogerupban. A népfőiskola több, mint százéves múltra visszatekintő „szabadegyetem". Kurzusaira bárki beiratkozhat, legyen akár 19, vagy 60 éves, és bizonyos térítési díj ellenében — a kormányzat anyagi támogatásával — 'diplomát szerezhet. Szeptembertől áprilisig tartanak kétszer négyhóna. pos részletben a kurzusok, és van egy intenzív nyári tanfolyam is. Vizsga nincs, mert Dóniábarv az az általános oktatási elv, hogy ha a tanár nem tud érdekesen oktatni, akkor a vizsga már nem sokat segít... Hct meg érdekesen oktat, akkor nincs szükség vizsgára. — Nálunk egyébként is diák- uralom van az iskolákban — mondta Erik Knudsen — de ezt a tanárok nagyon élvezik, mert a hallgatóság erős kritikája állandó szellemi frisseségben tartja őket. — Hogyan látja a magyar irodalom helyzetét Dániában? — hangzott az egyik kérdés. — Nálunk elsősorban magyar prózát fordítanak, lírát kevésbé, s ezért nincs biztos áttekintésen» óz irodalmi kapcsolatokról. Budapesten találkoztam Csák Gyulával, aki a Magyar írószövetség képviseletében fogadott. Ö megemlítette, hogy több dár» költő verse van fordítás alatt Ugyanezt mondhatom én is magyar költőkről Dániában. Havasi János Fotó: Kálmándy Ferenc Tömegkommunikáció a 17. században Könyvtári gyűjtemények értékes darabjait képezik a régi kalendáriumok, melyeknek tartalma és a tulajdonos beleírott személyes feljegyzései — születésről, halálról, üzleti ügyekről — értékes információkkal szolgálnak távoli korok mindennapjairól. Az első magyar nyelven megjelent naptár az „Uj és O Kalendáriom" 1664-es évre szóló példányát most a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és Baranya megyei testvérintézménye jelentette meg hasonmás kiadásban. Az eredeti megtalálója, a kiadvány, valamint a baranyai kooperáció szervezője Berda László, a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének vezetője. A Német-, Magyar- és a környező országok használatára szolgáló kalendáriumot Bécs- ben nyomtatta ki Kürner Jakab János, Alsó-Ausztria könyvnyomtatója. A naptár eddig ismeretlen tulajdonosa régi szokás szerint az üres lapokon kézírásos bejegyzésekkel rögzítette az év legfontosabb eseményeit: részt vett. Zrínyi Miklós téli hadjáratában, s bejegyezte kalendáriumába a költő-hadvezér tragikus halálát e szavakkal: „Gróf Zrínyi Miklóst, horvátországi bánt vadászatban egy ördög megölte.” Az eset után egy hónappal csodás égi jelenséget jegyez fel, egy égből leszakadó tüzes labdáról, amely a Dráva mentében tűnt el. Két nap múlva jegyzi fel „szegény volt” Zrínyi Miklósnak temetését Muraközben. Maradjunk még e személyes vonatkozásoknál: ismeretien krónikásunk híven rögzíti a téli hadjárat fontos állomásait. Szigetvár után Turbék várának megvívását, Pécs, Dárda ostromát, az Eszékre való megérkezést, és február elsején, másodikén a stratégiailag nagyfontosságú eszéki híd felégetését. Aztán Kanizsa ostromát, Újzrínyivár bevételét, „a török és a császári hadak szégyenére, Montecuccoli 60 ezer embere szeme láttára”, akik tétlenül nézték Zrínyi erőfeszítéseit. Kanizsa ostromának napjaiban egy személyes bejegyzés olvasható a naptárban: „Meghalt szegény fiam, István." Aztán egy sikeres földszerzés jó hírét írja fel májusban, Pünkösd havában. Külön érdekesség maga o kalendárium, amely rendkívül fontos hírszolgálati eszköz a 17—18. században. A csatákról kiadott röplapok mellett ez a műfaj szinte a sajtót, a hírközlést pótolja. Először is megtudja beíőle az olvasó, hogy az 1664-es év a világ teremtése utáni 5626. esztendő, hogy 4059 évvel vagyunk a vízözön, és 2414 esztendővel Róma városának alapítása után. 226 éve áll fenn az ausztriai uralkodóház, 9 éve uralkodik a dicsőséges Lipót császár. Egy-egy ábra mutatja az égi jeleket, s hogy mikor jó eret vágni, köpölyözni, vetni, plántálni. Április, Szent György hava 29-ére, Róbert napjára például az ikrek jegye az uralkodó, s tisztuló, jóra hajlandó időt jelez a vénséges naptár. Rövid „tanúságot" kapunk ezután az érvágásban való rendről, a purgációk és más orvosságok alkalmazásáról, melyek akkor hatnak legjobban, amikor a hold a vízi jegyekbe — rák, halak, skorpió jegyébe lép. Majd jön a prognosztió az 1664-es esztendőre, amely „háborúság, zűrzavar, betegségek nélkül nem lészen. A Mars a hadakozásra nem kicsiny szerencsét ígér". (Hiszen nem is a hadiszerencsével volt baja Zrínyi Miklósnak sem e baljós évben, amikor is „a Sa- turnus hirtelen halálokkal fe- nyegetődzött”.) Rettegve és bizakodva olvashatott a korabeli ember a planéták hatalmasságáról, melyek az emberi természetet követik, s azon uralkodnak. Éppen ezért a naptár írója bölcs mérsékletre, orvosságok tartására inti alázattal a kegyes olvasót. Megírja, mi történt az elmúlt években, megjövendöli, milyen lesz a tél, „a kegyes és minden vigasságokkal teljes kikelet”, majd tudományos pontosságú leírást ad a várható hold- és napfogyatkozásokról. A mai kommentátorok módjára latolgatja a háborúk esélyeit, panaszolja a katonák garázdaságát, s a polgári lakosság szenvedéseit. Mert hiszen akkor sem volt könnyebb. S UjczO Skalendariom! KRISTUS URUNK. SxúlttétcutAo m M. DC. LXIV «Pl ESZTENDŐRE Budapestgyűjteményében ulélhttó Kalendárium Hitonmá« Kiállt egyszerűbb az élet, s akkor sem vártak mást az emberek az égi és földi hatalmaktól, mint békét, nyugalmas éveket. Gállos Orsolya Az első magyar nyelvű kalendárium
