Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)
1980-05-25 / 142. szám
DN HÉTVÉGE 6. RIPORT 1980. MÁJUS 25. A starthelyre szállítják a „Vertikal—8" geofizikai rakétát Huszonöt éves a bajkonuri íírrepiilőtér Szojuz—13 űrhajó kilövése (Fotó: APN—KS) R startoló űrhajók városa A Szovjetunióban 25 évvel ezelőtt, 1955- ben határozatot hoztak: a mesterséges holdak, űrhajók és bolygóközi önműködő állomások segítségével végzendő űrkutatások céljából tudományos gyakorlóteret kell létesíteni. Az APN tudósítója, Alena Sze- vasztyanova kérésére erről beszél Jevdokim Bohanov mérnök, a bajkonuri építkezés résztvevője. — A Szovjetunióban 1955-ben geofizikai rakétákkal már végeztek magaslégköri kutatásokat. Ezeknek alapját azok a repülési kísérletek vetették meg, amelyeket az Sz. P. Koroljov konstruktőr-irodában korábban kidolgozott R-l A rakétákkal végeztek. A kísérletek igazolták a leválasztható konténerekkel felszerelt, folyékony üzemanyaggal működő rakéták ki- fejlesztésének elvi lehetőségét. 1951-ben hat alkalommal bocsátottak fel R—I B rakétát, tudományos berendezéssel és kí. sérleti állatokkal, 100 km-esés ezt meghaladó magasságba. Munkálatok folytak nagy teljesítményű hordozórakéták kifejlesztésére. Napirendre került a kozmosz megostromlásának kérdése. A jövendő űrexpedíciókhoz szükség volt különleges űrrepülőtérre. Hol építsék ezt meg? A szakemberek tudták, hogy a maga nemében ilyen egyedülálló objektum színhelyét energiafelhasználással összefüggő elképzelésekből úgy kell megválasztani, hogy minél közelebb legyen az Egyenlítőhöz és biztosítva legyen nagy méretű rakományoknak az építkezés körzetébe, majd pedig a rakéták felbocsátásának színhelyére való szállítása. Ráadásul a felbocsátondó objektumok röppályájának gyéren lakott térségek fölött kell vezetnie, az elhasználódott rekéta- fokozatok visszahullási övezetének pedig teljesen lakatlannak kell lennie. S végül a kiszemelt helynek az évszak nagy részében felhőtlennek kell lennie és kielégítő mennyiségű energia- és vízkészletekkel kell rendelkeznie. Ezeknek a követelményeknek teljes mértékben megfelelt a kazahsztáni végeláthatatlan Ki- zil-Kum sivatag. 1955 végén megkezdődték a földmunkák, megalapozták az indító létesítmények komplexumát, a szerelő- és próbacsarnokot, az irányítótermeket, megépítettek több száz kilométernyi műutat és földutat, s ezzel párhuzamosan folyt a hő- és vízszolgáltató rendszerekkel ellátott lakótelepek építése. S a vörös homokkol borított óriá. si területen mindenütt ezrével dolgoztak építőgépek, amelyek átláthatatlan porfelhőket vertek. Ezt a „csiszolópor-felhőt” még az általunk „homokfúvók- nak" elnevezett, télen roppant hideg, nyáron túlságosan forró állandó helyi szelek sem voltak képesek eloszlatni. A déli nap tűző sugarai sem törtek át rajta. A gépek éjjel-nappal bekapcsolt fényszórókkal dolgoztak ez azonban vajmi keveset segített... Befejeződött a nagyméretű berendezés szerelése, megkezdődtek az elektronikus berendezéssel és a hidraulikus követőrendszerekkel kapcsolatos munkálatok, majd a beszabályozás. Aztán elérkezett az építkezés befejező szakasza: az indítóállomás felkészültségének ellenőrzése a rakéta felbocsátására, komplex kipróbálása. Az űrrepülőtérre, mint ahogy már akkoriban neveztük, megérkeztek az egyes rendszerek konstruktőrei és Sz: P. Koroljov akadémikus, a főkonstruktőr. Attól számítva már nem sok idő telt el. A vakmerő úttörők tettei révén az emberiséget meglepték az éterbe elhangzott szovjet rádiójelzések: „Itt Moszkva beszélt ... Ma ... a világon először ..Közéjük tortozott az első szputnyik, Mojd Gagarin, Tyereskova, Leonov, az első huzamos expedíciók, és az első nemzetközi startok. A bajkonuri űrrepülőtérről 45 szovjet és négy szocialista országbeli űrhajós indult a kozmoszba, akik együttvéve 5 év 190 nap, 3 óra 40 percet dolgoztak Föld körüli pcilyán. A mai Bajkonur modern vái- ros képét mutatja, de megvan a sajátos profilja. Ott, ahol 25 évvel ezelőtt sátrak és barakk- épületek álltak, nagyszerű lakó- és szolgálati helyiségek nőttek ki a földből. Olyan emberek lóknak itt, akik a kozmikus technikát készítik elő az űrrepülésekre és indítják útba a csillagok felé. S bizonyos, hogy az emberiség még sokszor lesz szemtanúja azoknaka hőstetteknek, amelyek Bajko- nurból indulnok ki. Ez a legna. gyob elismerés és az építőkre való legszebb emlékezés. APN—KS Csaladok közelről... A fiúk után, hogy várták a kistestvért! Amikor megszületett ... Évit öthónapos korában hozhatták haza a saját otthonukba, aztán reménykedve vitték operációról, operációra, Reménykedtek és elcsüggedtek, bíztak és hittek az orvosokban, pedig tudták, hogy csodára ők sem képesek. S mégis! Hátha... Évi karácsonykor lesz tízéves. Mozgássérült. Helyváltoztatásra képtelen szülei ölben viszik, akár a pályást. A szülők? Az eltelt évtized alatt hozzáedződtek az emberfeletti áldozatvállaláshoz, talán a sajnálkozó tekintetekhez is. Szeretik Évit, a gyermekük. Sokan vannak így. A természet csapását szeretettel, törődéssel igyekeznek legalább enyhíteni. Néha azt is jaj, de nehéz... Pécsett, második emeleti kétszobás panellakásban élnek. A férj, Gonda Barnabás tűzoltó százados, a feleség, Éva végzettsége gyors- és gépíró, (tizenkét éve házasok), Barnabás tízéves, Évi kilenc. A tanácsi bérlakást 1971-ben kapták, összkomfortos, 49,5 négyzetméteres, erkély nélküli. A férj: — Marcaliban végeztem az általános iskolát és a gimnáziumot. Az iskolával szemben volt a tűzoltólaktanya ... Érettségi után 1959-ben Kaposváron lettem tűzoltó. A BM Akadémia tűzoltó szakán végeztem, Pécsváradra kerültem járási vezetőnek, majd a járás megszűntével Pécsre előadóként a városi parancsnokságra. Szeretem a munkámat, változatos, szerteágazó, egész embert kíván. Lovászhetényben laktunk, bejáró lettem, a vonaton ismerkedtünk össze Évával. A feleség: — Pécsett születtem, a szüleim kiköltöztek Pécsváradra. Az általános iskola után Pécsre jártam be gyors- és gépírást tanulni. Szerződésesként az Erdőrendezőségen. majd a Statisztikai Hivatalnál dolgoztam, a BARANYAKER-nél 68-ban véglegesítettek. Még abban az évben összeházasodtunk. Három évig laktunk a szüleimnél, amikor a férjem munkahelye segítségével 71-ben megkaptuk ezt a lakást, Barni már megszületett,' Évi is megvolt, őt már ide hozhattuk, amikor ki adták a klinikáról. Barni: — Ide, az Építők útiba járok, negyedikes, sporttagozatos vagyok. ötödiktől inkább zenét szeretnék tanulni, most fejezem be a zenetagozat előkészítőjét. Hegedülni szeretnék, mint apu, de a tanárnőm mondta, hogy a kezdéshez már öreg vagyok. A fúvóshangszereket ajánlották, azt hiszem, a klarinét mellett döntök. (Eleven, jóeszű. Hobbija a két akvárium a halakkal, a terrárium a két ékszerteknőssel és a rajzolás). — Játszol a kishúgoddal? — Labdázunk, kártyázunk, olvasgatunk, tanulgatunk, de csak olyat játszunk, amit ő ülve csinálhat. És néha összeveszünk. (Ezen jót derülnek valamennyien). Évi csendesen ül a fotelben, ahová apja ültette. Kézmozdulatai, arca, szeme tele élettel. Szemüveges és hosszú barna hajú. Illedelmesen hallgat, csak amikor a tanítónénikről esik szó, akik második éve járnak hozzájuk, hogy tanítsák, akkor kap igazán szóra. — Már másodikos vagyok., Ma is kaptam ötöst olvasásból és nyelvtanból... meg egy négyest is. A Barni iskolájából tavaly a Bárdy és a Kovács tanítónénik jöttek, idén a Kovács tanítónéni és a Vincze tanítónéni felváltva hetente négy délután. — Szeretsz tanulni? — Szeretek. A tanítónéniknek és anyukámnak is örömet szerzek. Az Ajtósi Dürer utcai lakás ablaka 'alatt épített aszfalt- grundon gyerekek fociznak. Betölti a szobát a kinti mozgás zaja, az önfeledt gyerekzsivaj. Barni feszeng, látszik, legszívesebben lent lenne a pályán. Évi mozdulatlanul ül. (Édesanyja súgja: „Néha még megkérdezi, Anyu, én miért nem futkározhatok?” Gyerekszájból torokszorító kérdés. Talán még nem . . . Vagy már tudja?) Évi születésétől átrendeződött a teljes családi életritmus. A pécsi idegklinikai műtétet Budapesten négy ortopédiai műtét követte, hogy Évi járógépet kaphasson. A térdműtét azonban nem sikerült. Évi hősiesen viselte hónapszám a gipszágyat, hónapokig a gipszet csípőtől lefelé. Az édesanya: — Még jó, hogy gyesen lehettem itthon hároméves koráig. Amikor lejárt,, nem tudtuk mitévők legyünk, kellett a pénz is. Kértem a volt igazgatómat, a szakszervezeti titkárt, ha lehet adjanak itthoni munkát a gyerek miatt. Mellém álltak, leltárszorzó lettem. Aztán egy évig bent is dolgoztam a központban, a beteges nagymamák felváltva voltak itthon a kislánnyal. Ismét hazajöttem, mert sokat kellett itthon maradnom a munkából, és ez nem volt jó se a vállalatnak, se Évinek,* se nekünk, egyszerűbb volt végleg a fizetésnélküli szabadság. Nem tehettünk mást, ide így se bírtuk egy fizetésből. Három éve újra kértem a vállalati vezetőket, segítsenek. Azóta itthon dolgozom Évi mellett, ismét leltárszorzóként. Sokat köszönhetünk az emberségüknek ... Meg a tanárnéniknek. Nem is tudom hogyan hálálhatnám meg azt az áldozatos, kitartó segítségüket, hogy házhoz jönnek Évit tanítani. Erőt ad a lányomnak is, nekem is. Az édesapa: — Nem kérünk, de az önzetlen segítség nekünk többszörösen jólesik. Mosta Posta Szállítási üzem vezetője Szabó János és a „Hunyadi János” szocialista brigád tartogat gyermeknapi meglepetést. Testhezálló, méretre szabott tolókocsit készítenek, amit Évi maga is hajthat, és később akár akkumulátorhajtásúra is át lehet építeni. Az ő segíteni akarásuk ' megszabadíthatja Évit a kényszerű szobafogságtól. o Álmaik, terveik kerülnek szóba. Elsőként a lakáscserét említik. Ha itt a környéken kaphatnának legalább egy ugyanekkora, földszinti, de legalább er- kélyes lakást... Vagy 2,5—3 szobásat, földszinten, ami er- kélyes ... A tanítónénik a szemközti Építők úti iskolából jönnek, szeretik Évit, ő is őket, ezért mindenképp itt kell maradniuk o környéken. Barnihoz feljárnak a barátai. . , Egyre kínosabb Évi miatt, ezért is jó lenne külön szoba. Erkélyes meg azért, hogy jó időben nézelődhessen, legalább így legyen a gyerekek között. Földszinti meg azért, hogy ne kelljen ölben hordani, ha vinni akarják, a kocsijában maga is lemehetne. örökségből vettek egy használt Zsigulit, a sógorékkal közös telket a Dombay-tónál, így együtt is kirándulhat a család. (Utoljára öt éve voltak üdülni, pedig minden évben kaphatnának beutalót). — Évi szállítása miatt kellett ez a nagy kocsi. Rendes a tanács alig kell utána adót fizetnünk, talán egyharmadát — mondja a férj. — Lejár a tv-részletünk, utána talán egy varrógép következik. Elvégeztem a szabásvarrás tanfolyamot, sokat tudnék itthon varrni a gyerekeknek. Meg kell fognunk minden fillért — sorolja a feleség. — Otthonba nem adhatnák be Évit? A házaspár együtt: — Ha kaphatott volna járógépet, bevették volna Budapesten a Mozgássérültek Intézetébe, de nekünk is fel kellett volna költöznünk a fővárosba. Évi a mi gyerekünk, mi akarjuk felnevelni * Majd’ évtizede Évi határozza meg életüket. Nehéz volt beletörődni. Már (hozzászoktak. Emberfeletti áldozatvállalásukért cserébe nem követelőznek, nem kérnek. örülnek minden segítő szándéknak. Nemcsak Gondáék élnek így. Murányi László Idén 3500 szálastakarmány-betakarító gép készül el, a Mezőgép Vállalat tószegi gyáregységében. A Lipcsei Nemzetközi Vásáron aranyérmet nyert adapter sorozatgyártását NDK—magyar kooperációban az idén kezdték meg.
