Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)

1980-05-25 / 142. szám

1980. MÁJUS 25. HAGYOMÁNY DN HÉTVÉGE 7. Toliseprűk Húsz év alatt, több mint há- romszázszor olvashattuk a Du­nántúli Napló ínyelwédő — nyelvművelő cikksorozatának rovatcímét: „Toliseprű”. Az el­ső időben talán csaik az elmés elnevezés -keltette fel kíváncsi­ságunkat, de csakhamar mind nagyobb érdeklődéssel olvastuk el a népszerűén megfogalma­zott, rövid, de tartalmilag min­dig igényes, nagyszerű íráso. kát. Végül sokunknak vált jó barátjává a Toliseprű; mindig örömmel fogadtuk és várjuk a jövőben is! Igaz, a cikkek olvasásakor sokszor elszomorított a felisme. rés: íme, így beszélünk, így írunk I Sokszor megdöbbentett bennünket pongyolaságunk, mellyel — ha akaratlanul is — olyan könnyelműen pazaroljuk egyik nagy kincsünket, vétke­zünk drága anyanyelvűnk tisz­tasága, szépsége ellen. Volt úgy is, hogy nem értettünk egyet a „sepregető" megálla­pításaival, következtetéseivel vagy véleményével. Beszélget, tünk, vitatkoztunk róla, de mindannyiszor Okultunk belőle. És ha már — bármilyen kis mértékben is — szebben, ár­nyaltabban, „magyarobban" fo­galmazunk, ha kerekebbek a mondataink, ha könnyebben tájékozódunk a helyesírás sok. szór bonyolultaknak tűnő sza­bályai között és nem törtjük „előkelőbbnek", „sikkesebb­nek”, „tudományosabbnak" vagy „hivatalosabbnak" egy- egy szép magyar szó helyett, magyar ember számára néha szinte kimondhatallan idegen szó használatát, mi pécsiek, ba­ranyaiak bizonyára a Tollseprű- nek is köszönhetjük. A pécsi „sepregető”: dr. Tóth István főiskolai tanár. Itt él közöttünk. Féltő gonddal és aggodalommal figyeli beszé­dünket, böngészi írásainkat, az utcanevek bosszantó helytelen­ségeit, a feliratok, a plakátok — sőt az apróhirdetésék — sok. szór mosolyt fakasztó, nyaka­tokért, bárgyú szövegét. Mér­legre teszi a tudományos, a szakmai és hivatali nyelvezet különleges, modoros, feleslege­sen bőbeszédű mondatfűzését, gyűjti és gondosan tanulmá­nyozza a mindennapi élet, az utcoi nyelv, a diáknyelv és a gyermekszáj „szóalkotásait", nyelvtani „újításait”, 'hogy meg­mentse belőlük mindazt, ami nyelvünket gazdagíthatja, to­vábbié j’lesztheti, de ugyanakkor bölcs érveléssel, vagy ha úgy adódik, szellemes, humoros urákoppintással” — ného maró gúnnyal is — harcol minden el­len, ami nyelvünket károsíthat, ja. Fáradhatatlanul magyaráz, tanít 'bennünket. Néhány héttel ezelőtt, a magyar nyelv hetének kedves ajándékaként, a‘ Tollseprű kis cikkeinek most már gazdag anyagából, értékes válogatás jelent meg, könyvalakban. Úgy gondol om, val am en nyi ü nfcnek, akiknek megadatott a lehető­ség, hogy a gyűjteményt kézbe vebessük, nagy örömöt okozott a találkozás a régi ismerősök, kel. Köszönet a szerzőnek az anyag gondos előkészítéséért; köszönet a Dunántúli Napló­nak, a kötet gondozásáért és kiadásáért; és nem utolsósor­ban köszönet a Mecseki Érc­bányászati Vállalatnak, amely — mint hasonló kulturális kez­deményezett, annyiszor már- ez alkalommal a „Toliseprűk" megjelenését is támogatta. Sajnos, o könyv csak kis példányszámban készült, köz­forgalomba nem került Pedig úgy volna helyes, ha minél szélesebb körben mélyíthetné el a szép magyar szó, a he­lyes magyar írás megbecsülé­sét, tiszteletét, szeretetét. Dr. Kolta János A komlói monográfia Mit sem ér az adatok, ese­mények folyamatában rendet teremtő szerkesztő szenvedély, o gazdasági, társadalmi, poli­tikai és történelmi feldolgozás következetessége, ha a tények révén nem jelenik meg előttünk az ember, aki az események át- élője, résztvevője. A komlói monográfia széles kört átívelő tanulmányai gazdag anyaguk alapján emberközpontúan mu­tatják be a táj és ember egy­ségében, a távoli múlt és a máig nyúló történéseket. Komlói témával már több ki. advány foglalkozott és úgy gon­doljuk, most érett meg az idő orra, hogy az egyre gyűlő anyagból — amelyből egyik­másik téma már többé-kevés- bé feldolgozott — új szemlé­letű és már a távolabbi jövő­re tekintő monográfia szüles­sen. Tudatosan vagy kevésbé szándékoltan ez tűnik ki a ta­nulmányokból, amelyek ismere­tet, gondolati előkészületet, koncentrálást jelentenek olyon pontokra, amelyek talán nem­sokára előtérbe kerülnek. A monográfia tizennégy tanulmá­nya szervesen kapcsolódik egy. máshoz, jelképezve e terület sa­játos egységében is önálló kér. désköreit. A szerkesztő dr. Ba­bies Andrásnak sikerült tarta- lom'ban-színvonalban olyan egy­séget létrehozni, amely a szak. szerűség mellett a nemkevés- bé fontos olvashatóságot is biztosítja számunkra. A természeti környezet földtani alapvetését Fejér Leontin Földtani viszonyok ta­nulmánya végzi el. A földtani meghatározottság alapján Lo­vász György A település ter­mészeti adottságaival. Fodor István az Éghajlat, Lehmann Antal a Növényzet és talaj, Er- dősi Ferenc A társadalom ha­tása ,a természeti viszonyokra tanulmányokban dolgozza fel a terület sokrétű anyagát. Bár a kötetben másutt van, de ide sorolnánk Kiss Géza A mező- gazdaság fejlődése című gaz­dagon tárgyalt anyagát is. A szerzők alapos tájékozottsága és a választott téma sokoldalú bemutatása módot ad arra, hogy az általános kép mellett olyan tényezőkre is felfigyel­jünk, mint a domborzati viszo­nyok szerepére a csapadékvíz útjában, a vízháztartás szem­pontjából és az éghajlati ala­kulás terén az erdők szerepé­re, a jelentős klímaeltérésekre, a talajhasznosítás (igaz, 1968- as adatok alapján történő) ala. kításóra, az emberi beavatko­zás következtében történő ál­landó suvadásos jelenségekre és a Komlót körülvevő általános felszínsüllyedés folyamatára. A mezőgazdasági hasznosítás kö­rében az állattartás és erdő- hasznosítás és a kiskertmozga­lom egyaránt szerepelnek — a terület további lehetőségeire is célozva. Érzésünk szerint ide kapcso­lódik o monográfia egyik leg­színesebb tanulmánya, András- falvy Bertalan Komló és perem­községei lakosságának történeti néprajza. A természeti környezet­től meghatározottan gazdálko­dók szokásai, felszerelése, va­gyona mellett feltűnő: a mos­toha vidéken sokkal több árut produkáltak, mint a megye más gazdagabb, jobb adottságú földjein. A természet legyűré­se, a megélhetés kényszerítet­te az itt lakókat a megfelelő gazdálkodás kiválasztására, de munkaerejének kizsákmányolá­sára is. Andrásfalvy Bertalan szemléletes képet rajzol a né­met népcsoport megerősödésé­ről, térfoglalásról a hagyomá­nyos paraszti keretekhez job­ban ragaszkodó és az élet szebb, de könnyebb részét kedvelő magyarsággal szem­ben. A két népcsoport fejlődé­sének sajátos útja olyan tény, amely máig érezteti hatását a terület gazaságfejlődésében. A történelem útján Szita László két tanulmánya, A település általános történe­te és Az ipar fejlődése Komlón az eddig legteljesebb feldol­gozása' Komló szőkébb törté­netének. A XIII. századtól ada­tolt események gazdag bemu­tatása nemcsak a máig tartó történelem, hanem a komlói emberek, családok életének tü­körképe is. Az árnyalt feldol­gozás az uradalmi viszonyok és vagyoni körülmények mellett jellemzően mutatja a község önfenntartásra irányuló elkese. redett küzdelmét. Pótadókkal, kölcsönökkel, jogi eljárásokkal védte igazát, építette a lehe­tőségeknek megfelelően útjait, piacát, szerzett vásár, és piac­jogot. Jól áttekinthetően fog­lalkozik a közigazgatás fejlő­désével, amely az egyre na­gyobb súlyú községet ténylege­sen is központi helyre emelte. A II. világháború korának átte­kintése és a felszabadulást kö­vető időszak bonyolult esemé­nyei majd az ellenforradalom időszakának ismertetése sok újjal gazdagítja az olvasót. A történelmi áttekintés egyenesen vezet az ipari fejlődés átfogó komlói bemutatására. Az egyes vállalatokat, üzemeket, azok keletkezését, termelésének-lét. számának alakulását, sőt terve­it bemutató fejezet a bánya­város helyett olyan ipari vá­ros képét adja, amely adottsá­gaihoz mérten talán túl is lép azokon a kereteken, amelyeket elképzelhetünk. Szénbányászat a címe Babies András tanul­mányának, amelyben életmű­ve új eredményei is tükröződ­nek. A termelés és techniká­ja. a munkásmozgalom alakulá­sa a felszabadulás előtt, majd után, a bánya növekvő súlya a területen kiemelkedő helyet foglal el a gazdagon adatolt anyagiban. Szemléletes képet kapunk a szervezeti változások­ról, majd a tervidőszak egyre növekvő követelményeiről!. A hatékonyság növelését célzó mozgalmak (Termelj többet!, melegcsákányvóltás stb.) be­mutatásával nemcsak az ered­ményeket ismerjük meg, ha­nem azokat a kiváló bányamun­kásokat is, akik a mozgalmak­ban magasfokú politikai érett­séggel vettek részt. Mértéktar­tóan mutatja be az energiapo­litikában követett változatos utat és a korábbi tapasztala­tok alapján a továbbfejlődés lehetőségét. Oktatás és művelődés Nagy munkát végzett Rácz Sándor Az oktatásügy fejlődé­se és mai helyzete című ta­nulmányai. o komlói oktatás helyzetének bemutatásával. Az oktatás szinte alapját adja mindennemű fejlődésnek és Komló esetében különös súly- lyal esik latba. A múlt korláto. zott lehetőségei a meglévő ele­mi iskola ellenére vajmi kevés lehetőséget nyújtottak az itt élők gyermekei továbbtanulásá­nak. A kiépülő Komlóval együtt fejlődött az óvoda, általános iskola és a középfokú intéz­mények hálózata, amely az is­kolai képzésen túl a felnőttok­tatásban és különböző tanfo­lyamokban is szerepet kap. A kialakított hálózat és pedagó­giai munkát végző tagjai, pe­dagógusok, szaktanárok, szak­oktatók számos kiemelkedő or­szágos és nemzetközi siker ré­szesei. Varga János A szakmai kép­zés helyzete és az általános kul­turális adottságok Komlón egy­kor és most tanulmánya azt a sa­játos kultúrkört mutatja be, amelyben a hagyományos ele­mek mellett a korszerű formák, állami, szakszervezeti és üze­mi művelődési tevékenységek szinte együtt éltek és élnek, Nemcsak a vájárképzés, majd a bővülő szakmunkásképzés — mint a munkaerőforrások egyi­ke — hanem a zeneiskola, a művelődési házak együttes munkája, diák- és szakkörei, a könyvtárak és az olvasómozgá- lom részei ennek a' sokszínű te. rületnek. A komlói énekkar, a bányászzenekar, az amatőr színjátszás múltja mellett szer­zőnk a jelen eseményeire irá­nyítja a figyelmet a szocialis­ta brigádok művelődési akciói, nak, a művészeti csoportok be­mutatásának és a nemzetközi kapcsolatok alakulásának is. mertetésével. Egészségügy és sport Komló egészségügye — Pál- völgyi László tanulmánya — a múlt egészségügyi történéséit felvillantva szakszerűen és így összefoglalva sok újat adva dolgozza fel Komló egészség­ügyének, létesítményeinek és ellátási fejlődésének folyama­tát. Az általános és szakor­vosi ellátás széles köre, az üzemorvosi hálózat kiépülése, a bányaegészségügyi kutatá­sok és gyógyító-megelőző te­vékenység a dolgozó ember ér­dekében született, nem kis erő­feszítések árán megteremtett eredményeket mutatja be. Szer­zőnk a vízellátás, gyógyszer- tárak, a mentőszolgálat és a szociális létesítmények bemu­tatásával — más témák mellett — átfogó képet rajzol Komló egészségügyének harminc évé­ről. Takács József Komló rövidí­tett sporttörténete mint jelzi is, csak áttekinti az elmúlt évti­zedek eseményeit. A felsoro­lást így is értékesnek tartjuk, mert a sportágak legutóbbi években elért eredményeit is, jeles résztvevőit örökítette meg. A szereplések mögött kirajzo­lódnak azok a feltételek is, amelyek a sportéletet — egye. netlen eredményei ellenére is — lehetővé tették: a kiépülő sportlétesítmények, a sportirá- nyítás javulása és a lakosság, különösen a fiatalok körében egyre népszerűbb tömegsport terjedése. * * * Kevés település van hazánk­ban, amely annyira követke­zetesen gondozza történetét, mint Komló. Ezt tükrözi Gallusz József, az MSZMP Komló vá­rosi Bizottsága első titkárának előszava és Morber János, Komló város Tanácsa elnökének zárszava, amely a vaskos köte­tet kíséri. A képek egyaránt idézik a régi Komlót és mutat­ják be az új létesítményeket, bár a 175. oldalon bemutatott ház 1949-ben épült. A monog­ráfiák általában teljességre tö­rekszenek de a Komlói monog. ráfia továbbgondolására kész­tet. A szerzők tanulmányai szinte ajánlják a további fel­dolgozások lehetőségét. K. B. ///rs, fsr ^CSU}AI[l F. S. Hölzl: Missa Solemnis c. művének első oldala Zenei értékek a levéltárban Iratok, kották, visszaemlékezések segítségével folyik a múlt föltárása A Baranya megyei Levél­tár, egészen a legutóbbi időkig nem rendelkezett kü­lön zenei gyűjteménnyel. En­nek ellenére a megyei és a városi közigazgatási iratok között gazdag zenetörténeti anyagot talált az érdeklődő, a kutató. Természetesen ez nem tükrözhette a város vagy a megye zenei életének egé­szét, mivel a világi zenei élet nagyrészt az egyesüle­tekben folyt. Roppant meg­nehezíti a helyzetet az a tény is, hogy a városi zene­iskolának nem maradt fönn összefüggő irdtanyaga, csak a legutóbbi időktől kezdő­dően. Élénk zenei élet folyt az iskolákban is: ennek a dokumentumai az illető ok­tatási intézménynél találha­tók. Az a lehetőség, hogy családoktól, személyektől gyűjtsenek be dokumentum­anyagot, a régebben jelent­kező egyoldalú közigazgatá­si és jogi szemlélet miatt nem valósulhatott meg. A nagy változás 1974-ben következett be. A Janus Pan­nonius Múzeum helytörténeti osztálya átadta azt a nagy­értékű anyagot, amelyet Várhalmi Oszkár adományo­zott a múzeumnak, és a vá­ros zenetörténetét összefog­laló kéziratain kívül a Pécsi Dalárda és a Zenekedvelők Egyesülete irat- és kottatárát, valamint a Pécsi Polgári Da­loskor és néhány kisebb vá­rosi dalárda iratanyagát tar­talmazta. A levéltáros mun­kája csak ezután kezdődhe­tett el: a csak kronologiku­san rendezett iratanyagot tárgyi csoportok szerint kel­lett csoportosítani, le kellett dobozolni, hogy egyrészt a kutatók részére hozzáférhető­vé tegye, másrészt az irato­kat megóvja. Újabb nehézség jelentke­zett a kottatár rendezésénél. Szkladányi Péter fuvolamű­vész, a Mecsek Fúvósötös tagja segítségével alakítot­tuk ki a végleges rendszerét. Sürgető szükségszerűség­ként jelentkezett az, hogy a levéltár a meglevő zenei anyagát bővítse, mivel az már az első pillanatban nyil­vánvaló volt: a város nagy zenei múltjához képest — bármily becses anyaggal rendelkezünk, ez az anyag még kiegészítésre szorul. Jdőközben sikerült megsze­reznünk a Rácvárosi Polgári Daloskör és karnagyának iratait. Eredeti jegyzőköny­vek, műsorok, plakátok, tiszt­ségviselői jelentések, az 1932-es rádiószereplés ira­tai, levelezések, meghívók, a fellépések nyilvántartásai találhatók a beszállított irat­anyagban. Az 1923 és 1949 között keletkezett iratanya­got Kerényi János nyugdíjas zenetanár, a kórus karnagya ajánlotta fel a levéltárnak. Ezt megelőzően, az Ábrá­nyi-család adományaként nagymennyiségű kotta­anyag került birtokunkba, amely Ábrányi (Simacsek) Alajos tulajdona volt. Ösztönző példájuk nyo­mán számbavesszük azokat a lehetőségeket, amelyek se­gítségével a neves városi ze­nészcsaládok kinnlevő irat­anyagaival bővíthetnénk gyűjteményünket. Azt, hogy minden iratnak figyelmet kell szentelni, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Péccsell semmine­mű kapcsolatban nem álló Ányos Laci nótaköltő iratai között, melyet itt élő rokonai ajánlottak föl, sikerült meg­találnom Liszt Ferenc egyik öregkori arcképét! A nagy­múltú pécsi hangszerkészítés dokumentumainak összegyűj­tése is a jövő feladata lesz. A híres orgonakészítő Ang- ster-család történetének föl­dolgozása, a város orgo­náinak történetével együtt, a közelmúltban megtörtént, szintén levéltári anyagok alapján. Remélhetőleg ez egy olyan ösztönző kezdet, melyet hasonló folytatás kö­vet majd. A korabeli iratok, doku­mentumok összegyűjtése mellett nem felejtkezünk el a visszaemlékezések megírá­sának ösztönzéséről sem. A sokszor száraz tények, ese­mények mellett mindig nagy forrásértékkel bírtak ezek a személyhez kötött, az embe­ri szubjektumot tükröző leírá­sok, melyek segítenek föltár­ni az adott kor életét. Még egy, nagy gyakorlati jelentősége van a levéltár­ban levő zenei anyagnak: a kottatárban levő pécsi zene­szerzők műveit a mai pécsi muzsikusok műsorukra tűz­hetik. Barth István, Borsay Pál, Ivasivka Mátyás és Szkladányi Péter példáját remélhetőleg egyre többen követik majd. Vargha Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents