Dunántúli Napló, 1980. május (37. évfolyam, 119-148. szám)

1980-05-22 / 139. szám

2 Dunántúli napló 1980. május 22., csütörtök Határozatok és tények Változatlanul kevesen mennek vidékre A felvételi keretszámok 10 százalékkal nőttek, a jelentke­zők létszámára a hullámzás jel. lemző. Az egyes szakpárok irán­ti érdeklődés rendkívül nagy eltéréseket mutat: 1979-ben például tizenkétszeres volt a túl­jelentkezés a német—választott szakon, majdnem hétszeres a földrajz—biológián, ugyanakkor például a matematika—ének­zene szakra csupán a keretszám háromnegyedét a fizika—tech­nika szakra pedig a keretszám egynegyedét kitevő hallgatóság jelentkezett. Többek között ezt állapítja meg az a jelentés, amelyet a Pécsi Tanárképző Főiskola ne­velési-oktatási bizottságának három tagja készített a beis­kolázás elmúlt öt évi tapaszta­latairól. A jelentést a napok­ban tárgyalta meg a főiskolai tanács és a főiskolai párt-vég­rehajtóbizottság együttes ülé­sen. Mit árulnak el a további adatok? A fizikai dolgozók gyermekeinek jelentkezési ará­nya néhány százalékkal nőtt, 1979-ben 55 százalék volt. En­nél nagyobb mértékben emel­kedett a felvett férfiak aránya; 1976-hoz viszonyítva 11 száza­lékkal, s ez azt jelenti, hogy tavaly már a felvettek több mint egyharmada fiú volt. A je­lentés azt is megállapítja, hogy a felvételi pontszómok alakuló, sára a stagnálás jellemző, s az egyes szakcsoportok pontszámá­nak átlaga szoros kapcsolat­ban áll a túljelentkezés arányá­val. Míg 1975-ben csak 40 száza­lék, 1979-ben a felvett hallga­tók 56 százaléka került ki Ba­ranyából. „A beiskolázás jelen­legi területi megoszlása nem megnyugtató" — fogalmazzák meg észrevételüket az előter­jesztés készítői. Öt év beiskolázási tapasztalatai a Pécsi Tanárképző Főiskolán Dr. Vastagh Zoltánnal, a Pé­csi Tanárképző Főiskola főigaz­gató-helyettesével ennél a té­mánál kötöttünk ki rövid beszél­getésre. — Mit jelent ez az előbbi megállapítás konkrétabban? — Azt, hogy még mindig erő­sen érezhető Pécs és Baranya túlsúlya a jelentkezésben és a pályaválasztási igényekben. A beiskolázás területi rendszeré­nek eddigi gyakorlata többek között azért sem vált be, mert a megyék ugyan megjelölték azt O' keretet, amelyet a főis­kolán látni szeretnének, de egy­részt ehhez nehéz volt a felvé­teliken ragaszkodni, másrészt a hallgatók végzése után már nem mindig igyekeztek az elő­zőleg megjelölt létszámot visz- szafogadni. — A hallgatók visszamentek volna megyéjükbe? — Bőven akad erre is példa, de sajnos még mindig igen so­kan ragaszkodnak — más me­gyéből ide került fiatalok is — a pécs-baranyai állásokhoz. Szakmai körökben nagyon sok vita1 folyik arról, hogyan lehet­ne a vidéki tanáréletet rokon­szenvessé tenni _a főiskolások számára — mindezidáig kevés eredménnyel. Ideológiai és ér­zelmi ráhatással — úgy tűnik — ez nehezen fog sikerülni. — Úgy gondolom, hogy ad­minisztratív eszközökkel sem, hiszen erre a legjobb példa a pályairányitási rendszer számos buktatója, például a kijátszha­tósága . .. A piac jobb minőséget követel Az exportbővítés megyei lehetőségei Az értékes valutát hozó ex­portbővítésekre égetően szük­ség van és ezért a rizikót, az állandó rugalmasságot vállalni kell még akkor is, ha a világ- pioci helyzet keményedig. így fogalmaztak tegnap a pécsi Technika Házában „A konver­tibilis export bővítésének lehe­tőségei, különös tekintettel Ba­ranya megyére” cimű ankét résztvevői. A műszaki és köz­gazdasági tudományos hetek ezen rendezvényén vitaindító előadást dr. Geiszt Róbert, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője mondott. Elhangzott még, hogy csak a gazdaságosan értékesíthető ter­mékek tudnak betörni minden piacra, így ma már a KGST or. szágaiba is. Mérvadónak szá­mít a tőkés piacon«' is sikert arató áru, és akkor szívesen fo. gadják a szocialista országok vásárlói is. A gyárak, a mező- gazdasági üzemek igyekeznek olyan exportpolitikát kalakíta- ni, melyben a tőkés, a szocia­lista és a hazai piac érdekelt­ségeit, igényeit a leghelyesebb arányokban egyeztetik. Nem szabad bármelyik rovására, megkerülésével export- és piac- politikát folytatni. A szocialista megrendelők számára elsősor­ban olyan cikkeket szállítsanak a gyártók, melyeknek a tőkés importhányada rendkívül ala­csony. Ilyen gonddal küszködik pél­dául a komlói Carbon Könnyű­ipari Vállalat, mely rubel­piacon akar fejleszteni. Egyéb­ként a konfekciótermékei kivá­lóak, csupán a gyártásuknál jelentős tőkés anyagot hasz­nálnak fel. A Pécsi Bőrgyár si­kereket ért el a nyers sertésbőr gazdaságos feldolgozásában, de ugyanígy a nyers marhabőr­rel is bizonyítani kell a ver­senyképességet. A Pécsi Kesz­tyűgyártól a bőrruhák előállí­tásában várnak kitűnőbb ered. ményeket, További fellendülést eredményezhetne, ha valame­lyik olcsó bőrt-adó külföldi or­szágban kihelyezett üzemet lé­tesítenének. Nagy jövő előtt áll a porcelánszigetelő, épp ezért komoly feladatok várnak a Pécsi Zsolnay Gyórro, hogy egyebek között a magas ön­költséget csökkentsék. A Pécsi Cipőipari Szövetkezettől a vi­lágdivatot diktáló egyik francia cég volt kénytelen megválni az alacsony minőségi szint miatt. Nem véletlen, hogy az egyen­letes minőség elérésére töre­kednek a szövetkezetben. A Szí. getvári Konzervgyár is hasonló cipőben jár, mint a komlói Carbon, vagyis a szovjet piacát szeretné tovább bővíteni, ami elsősorban az árustruktúro át­alakításával érhető el. Példái­ként említették a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát és a Bi- kali Állami Gazdaság alapos körültekintéssel előkészített ér­tékesítési stratégiáját. A bara­nyai mezőgazdasági üzemek exporttörekvései mindenképpen figyelemre méltóak. A hazai külkereskedelemben Baranya megye 8—10 száza­lékos aránnyal képviselteti ma. gát Cs. J. — Azt hiszem, ezeket a té­nyeket nem egy főiskolai veze­tő testületnek kell megállapíta­nia ... A mi javaslatunk to­vábbra is az, amit az idézett jelentésben is megfogalmaz­tunk: tökéletesíteni kellene a felvételi módszereket, javítani a pedagógusok anyagi és mun­kakörülményeit, tökéletesíteni a pályázati rendszert. Egyszóval minden eszközt fel kellene hasz. nálni arra, hogy a pedagógus- pálya ismét vonzóvá váljék. H. J. Magyar—hesseni gazdasági tárgyalások Heinz Herbert Karry, az NSZK-beli Hessen tartomány miniszterelnök-helypttese, gaz­dasági miniszter Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár meghívására május 15-e és 21-e között Budapesten tár­gyalt. Megbeszéléseket folyta­tott vendéglátójával a magyar —hesseni gazdasági kapcsola­tok helyzetéről és fejlesztésé­nek lehetőségéről. A hesseni delegáció kerekasztal-értekez- leten találkozott a magyar ipar és kereskedelem képviselőivel a Magyar Kereskedelmi Kama­rában, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál, és fel­kereste a BNV-t is. Heinz Herbert Karryt fogad­ta Marjai József miniszterel­nök-helyettes, Veress Péter kül­kereskedelmi, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter és Nogy János külügyminiszter-helyettes. Me «vegyük: el a kedvet Tiszta, kulturált környezetért Keues a zöldterület, sok a szemét Bíztató eredmények, elkeserítő Jelenségek Valaki azt mondta nekem egy beszélgetés során, hogy amikor Drezdában járt és az utcán rágyújtott egy cigarettá­ra, a használt gyufát- inkább a zsebébe tette, nem merte el­dobni a járdán. Ugyanis olyan tisztaság volt, attól félt, azon­nal rászól az egyik járókelő. Ez jutott az eszembe tegnap, amikor a Pécs városi Tanács nagytermében hallgattam a Hazafias Népfront Pécs városi \ Új malom épül Mohácson Kivitelezés korszerű anyagokkal A tavaszi áradástól duzzadt Duna Mohács városnak párat­lanul szép természeti környeze­tet biztosít. Ám míg a szem­közti oldalon a szép panorá­mát nyújtja, addig a város lá­bánál gazdasági szempontok­ból kiaknázható előnyöket. So­káig úgy tűnt, e lehetőséggel nem élünk eléggé, az utóbbi években azonban egyre több gyár és üzem települt a nagy víz partjaira. Először a MOFA — fatelepére uszályok hozzák a vizparti erdőgazdaságok fáit —, majd az ÉPGÉP új üzeme, az uszálykikötő épült, s most ismét új létesítménnyel gazda­godik a vidék: malom épül a mohácsi Duna-parton. Bognár Gyula művezető sze­rint lesz olyan szép, mint egy szálloda. Tulajdonképpeh új­donság számba megy a kivite­lező, a Baranya megyei Építő- ipari Vállalat számára is, mert eddig ilyen módszerrel még nem építettek. Fémszerkezete sok munkát igényel, a betono­záshoz pedig műanyag zsalu­kat használnak. Nem olcsó, de Megújul a Baranyai Művelődés Tavaly ünnepelte negyedszá. zados jubileumát a megye kul­turális folyóirata, a Baranyai Művelődés. A szerkesztőségben különböző okok következtében személyi változások történtek, s ezért szükséges volt egy szer­kesztő bizottság megalakulása, valamint új szerkesztőség létre­hozása. Erre tegnap délután került sor. A szerkesztő bizott­ságnak tíz tagja van, a megye kulturális és közéletének jeles szakemberei: Antal Gyula, dr. Andrásfalyy Bertalan, Bóna Er. nőné. Mezei József, Pirisi Já­nosné, Schenk János, Újvári Jenő, dr. Vargha Károly, dr. Vastagh Zoltán és dr. Tóth Tibor. A folyóirat szerkesztője Brandstötter György, technikai szerkesztő Lippenszky István, a képszerkesztés és a művészeti ügyek intézése Molnár G. Judit feladata. Az oktatási szerkesz­tő dr. Bárdi László lett, Kígyós Sándor a* közművelődés, dr. Szita László a helytörténet szer. kesztőségi referense. A Baranyai Művelődés to­vábbra is azt tekinti feladatá­nak, hogy az oktató-nevelő munka, a közművelődés és a művészeti élet egészét érintő fontos kérdések módszertani és vitafóruma legyen. Emellett hangsúlyozottabban kíván fog­lalkozni az oktatás, a közműve, lődés, a művészeti élet társa­dalompolitikai összefüggései­vel, a szocialista életmód kér­déseivel és a nemzetiségi poli­tikával. gyors és korszerű megoldás. A külső falat borító hosszanti rekeszes, előregyártott elemeket Bajáról szállítják Mohácsra. A messziről szembetűnő ma­gas, egyelőre szürke épület — külső színét még nem döntöt­ték el véglegesen —, úgy tűnik előrehaladott állapotban van, bár még rengeteg rajta a mun­ka. Szerelik az oldalburkoló elemeket, betonozzák a födé­met. A gépek, berendezések ponyvával letakarva mór a hely­színen várnak beszerelésre, s az építők ígérik, hogy az 1981- es év második félévére ígért befejezéssel nem lesz problé­ma. Szükség van erre a mintegy százhúszmillió forintos beruhá­zásra. A környék gabonájának feldolgozását és lisztellátását eddig szétszórt, régi és kis tel­jesítményű malmok látták el — például Bolyban, Mohácson, Szederkényben — évről évre nehezebben. Míg ezek a mal­mok csak keveset, a bólyi pél­dául hat—hét, a régi mohácsi 8—10 tonnát dolgozott fel na­ponta, az új malom egy nap alatt 75 tonna búzát képes majd lisztté őrölni. A gabonát vasúton és vízi úton is ide­szállíthatják. A már meglévő nagy gabonatároló — ahonnan csövön áramlik majd át a búza a malomba — folyamatosan, bármilyen mennyiségben tud majd fogadni szállítmányt. S. Zs. Bizottsága és a társadalmi munkát szervező tanácsi albi­zottság aktívaülésének előadó­ját, Pirisi János tanácselnök­helyettest és a hozzászólókat. A téma a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának május 11-én közzétett fölhívása volt, a „Tiszta, kulturált környe­zetért" akció, pontosabban en­nek a feladatai. S a drezdai példa nem véletlenül jutott az eszembe. Ezzel együtt számos más, külföldről hazahozott impresszió: ezek mindegyike egy irányba mutatott: úgy tű­nik, másutt az emberek nem szemetelnek az utcán, az erdő­ben és másutt sem. Számos megmozdulás, akció bizonyítja, hogy nálunk sem mindenki közömbös környezeté­nek tisztasága, szépsége iránt, de éppen elég, ha a lakosság fele az. Hiába vállalnak kör­nyezetszépítő munkát utcákon, tereken, parkokban, a Mecse­ken, gimnáziumok, szakközépis­kolák, szocialista brigádok, vál­lalatok, ha munkájuk nyomát rövid időn belül eltünteti a gon­datlan emberek ténykedése. Csak egy példa: a Széchenyi Szakközépiskola tanulói a Me­csek egy részén összegyűjtöt­ték a szemetet, s már másnap nem volt semmi látszata a tár­sadalmi munkának. így fölme­rül az a kérdés is, mi lesz, ha a ma még lelkes diákoknak, em­bereknek egy szép napon el­megy a kedvük az ilyesrhitől, hiszen látják, sokan a legke­vésbé sem becsülik meg ezt. Ezek riasztó esetek, s józan ésszel nem is lehet megérteni. Mnidezek ellenére nagyszerű eredményeket tud a város föl­mutatni a környezetvédő-szé- pítő társadalmi munkában. Csak néhány példa: az „Egy napot Pécsért” mozgalom már húszéves múltra tekint vissza; 1973-ban indult az „Építsünk óvodát”, melynek eredménye­ként ma már 1400 gyermekkel többet tudunk elhelyezni ilyen intézményekben; a szabadidő- központok, köztük legújabb a malom-völgyi; a félelemmentes gyermekvárók; vagy a Pintér­kertben végzett munka — és még sorolhatnánk. Az ötödik ötéves tervben több mint 200 millió forint értékű- társadalmi munkát végeztek, s ez nem kis dolog; ennek lett az eredmé­nye, hogy Pécs e tekintetben az utolsó helyről ebben az idő­szakban a második helyre ke­rült. S most is nagyon sok a ten­nivaló A legalapvetőbb, hogy mindenki, ha mást nem is, leg­alább a saját környezetét óvja, gondozza, vagy legalább ne szemeteljen — már ezzel is so­kat segít, s megkönnyíti azok dolgát is, akik ezen túl még vállalnak munkát. Ha a sok el­végzendő feladat közül csak egyet emelünk ki, már az is érzékelteti, nem könnyű a mun­ka: igaz, hogy az egy főre jutó zöldterület 66 százalékkal nö­vekedett az elmúlt években, de a kívánatos 12 négyzetméter he- lyétt még így is csak a 9,5-et éri el. S a Kertészeti és Park­építő Vállalatnak egyhektárnyi területre csak egy munkása jut. Egy négyzetméter park gondozására pedig 11 forint 70 fillére van. Gondolom, ez érzékelteti, mennyire szükség van arra, hogy mindannyian részt vegyünk a tiszta, kultu­rált környezetért folyó munká­ban — vagy legalább ne te­gyük tönkre azt. Dücső Csilla

Next

/
Thumbnails
Contents