Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-04 / 94. szám
1980. április 4., péntek Dunántúlt napló 3 Istókovics József és Ribli János a sertésbőr gyárrészlegben Lekörözték a konkurrenciát... Világszínvonalon a bőrgyári gyártmányfejlesztés Istókovics József és Ribli János állami díjasok Az elegáns párizsi üzlet kirakatából Pécsett gyártott, sertés ruházati extra nubukbőrből varrt, nemes prémmel ékesített kabát néz le ránk. Disznóbőr — nerccel. Tulapdonképpen szentségtörésnek számít, ha meggondoljuk, szemben a tőzsdecikként jegyzett marhabőrök. kel, a sertés nyersbőrök a legtöbb országban a bőrfeldolgozás perifériájára szorulnak, nem jegyzik, nincs is kialakult világpiaci áruk. Mármost: marhabőrből köztudottan jócskán behozatalra szorulnak a hazai gyárak, az import az utóbbi években példátlanul megdrágult és további drágulásra kell számítani. Ezzel szemben a sertésnyersbőr hazai aldpanyag. Ebből nem lehetne aranyat esi. nólni? A Pécsi Bőrgyár azt csinált. Sertésbőrből készült ruházati és cipőbőreivel a világ élvonalába tört, sőt, bársonyos tapintású nubukbőreivel, újabban pedig vízhatlanított cipőfelsőbőreivel egyedül áll a világpiacon, igen jó áron értékesítve ezeket a termékeket. A nagyszerű eredmények elérésében kimagasló része van Ribli Jánosnak, a sertésbőr gyárrészleg vezetőjének, és Istókovics Józsefnek, a gépjavító műhely főművezetőjének. Mindkettőjük munkásságát Állami Díjjal ismerték el, amit megosztva kaptak három másik budapesti bőripari szakemberrel. Tisztelegjünk hát most a Pécsi Bőrgyár élenjáró gyárt - - mányfejlesztő munkája és állami-díjas szakemberei előtt. Rögös úton indultak. Korábban ugyanis az a felfogás alakult ki, hogy a magyar bőripar a nyugati konkurrencia mellett nem léphet ki a világpiacra, termékeinek minősége elmarad a versenytársakétól. Aztán a pécsi sertés velour-bő- rök meghozták az első dollár- bevételeket. A nagy hagyományokkal rendelkező gyár műszakijait fűtötte a szakmai önbecsülés, lázas kísérletezésbefogtak, aminek újabb lökést adott az új gazdasági mechanizmus bevezetése, később az önállóság elnyerése, ezzel együtt az a tény, hogy a felfutó és rövid időn belül dollár milliókra rúgó export a vállalat nyereségét gyarapította, kinek-kinek borítékját vastagította. S miután a külpiacokon ringbe szálltak, állva is akartak maradni, igyekezve eleget tenni az újabb és újabb kívánságokkal fellépő nyugati vevők igényeinek. A Pécsi Bőrgyár a gyártmányfejlesztésben ötödik sebességre kapcsolt. * Értesítés Ribli Jánosnak: A Magyar Népköztársaság Minisz. tertanácsa az Állami- és Kos- suth-díj Bizottság javaslatára a korszerű sertésbőrgyártás és -felhasználás, valamint a külföldön is versenyképes termékek kifejlesztése terén elért kimagasló eredményeiért Állami Díjjal tünteti ki. A nyughatatlan, mindig újat akaró és kísérletező kedvű vegyészmérnökkel az új sentésbőrgyárrészleg emeleti irodájában beszélgettünk. Mindenekelőtt elhárította a gratulációt, a kitüntetés a Pécsi Bőrgyár gyártmány- fejlesztő munkáját illeti, csapatmunka elismerése. Azért ne szerénykedjünk! Ribli János, a bőrgyári termékpaletta fő ki- színezője. És most ezekben a szép színekben szeretnénk gyönyörködni. Igen ám, csakhogy a gyárrészlegvezető egészen másfelé terelgeti a beszélgetést, legújabb kísérleteinél horgonyo- zik le. A vízhatlanított cipőfelsőbőrök! A gyár legújabb termékei iránt máris nagy az érdeklődés a nyugati piacokon, vízhatlanított cipöfelsőbőrökkel — egyben kitűnő reklám Is a gyárnak — egyelőre csak Pécs tud szolgálni a világpiacon. — A sertés- és marhabőrből készült cipőfelsőbőrök vízhat- lanításával igen intenzíven foglalkozunk — mondta Ribli János. — Hét-nyolc éve kezdtem meg ezeket a kísérleteket, majd félretettem, újra és újra nekirugaszkodtam, mire sikerült. Végtére is eléggé összetettf technológia. Az eredmények jók, ezt igazolják az intézeti vizsgálatok is. A télen hatvan pár cipőt kiadtunk a bőrgyári dolgozóknak, nem tapasztaltak átázást, sőt még a só sem ütött ki a bőrön, pedig a gyári utakat igencsak sózták. Vízhatlanított bőreinket bemutattuk több nyugat-európai kiállításon is, sikerük volt. Többek között Anglia legnagyobb és legigényesebb cipőgyára adott mintarendelést. Mellesleg a külföldiek is bevizsgáltatták vízhatlanított bőreinket és igazán jó szakvéleményeket adtak. Ezekért a termékekért jó árat fogunk kapni. Most az a cél, hogy mindenféle cipőfelsőbőrünkre kidolgozzuk a vízhatlanítási technológiát. * Istókovics Józsefet úgyszólván mindenki ismeri. Elmaradhatat. lan kerékpárja nyergében nap mint nap feltűnik a hatalmas területen szétszórt bőrgyári műhelyek között, amint éppen szemlére indul. Mindazonáltal ismerhetik úgy is, mint a bőrgyár oszlopos tagját. Kereken nagyven éve, gyerekfejjel lépett be a gyárba. Dinasztia tagja, édesanyja, nevelőapja is itt dolgozott. fia is itt dolgozik. A főművezető 95 fős műszaki gárdának a főnöke. — Minden szakma képviselve van, egyik jobb szakember, mint a másik — jegyezte meg Istókovics József. — Mindent megcsinálnak, külső segítségre nem szorulunk rá. Óriási a birodalmuk. A gyárban 1600 gépet és berendezést tartanak nyilván, akad közöttük néhány gépmatuzsálem is, 1910-es évszámmal, de persze a legtöbb gép új és korszeiű. Mellesleg mindketten megerősítették — s ehhez megfelelő nemzetközi kitekintéssel rendelkeznek —, a Pécsi Bőrgyár európai viszonylatban is korszerű. Nos, ezt a — rendeltetésére, gyártási évére és külföldi gyártóira nézve legkülönbözőbb — technikai arzenált kell Istókovics Józseféknek jó karban tartaniuk, az esetleges hibákat és üzemzavarokat gyorsan elhárítaniuk. Kulcsszerepük van, hiszen — húzta alá Ribli János is — a legkisebb gépi hiba olyan minőségi károkat okozhat, hogy dobhatják ki a bőrt, de legalábbis a külpiaci értékesítésről szó sem lehet, ha pedig döcöq a termelés, hiába a legígéretesebb gyártmányfejlesztés, az új bőrök csak a kísérletezgetés, a mintadarab szintjén maradnak meg. Gyönyörű szakma hót a gépjavítóké! Mindennap minden óra hoz valamilyen új feladatot, tartogat meglepétést, okoz váratlan helyzeteket. Eqyszer egy egész gyárrészleget kell átköltöztetni, másszor kínkeserves perceket átélni, amint — szerencsétlen eset — a tűz martalékává válik a kikészítő műhely, melynek gépeit és berendezéseit aztán nekik kell helyreállítaniuk. Örökös készenlét ez, riaszthatják őket bármikor, ha szükséges; javítani kell ünnepnap, vasárnap, éjjel. S hogy e szolgálattal mennyire összenőtt Istókovics József? Olyany- nyira, hogy — mindössze két percnyire lakik a bőrgyártól. * íme, két kiváló bőrgyári szakember — Állami Díjjal felékesítve. Ketten a „csapatból”. A Pécsi Bőrgyár nyereséges gazdálkodásáért, a gyártmányfejlesztés kiteljesítéséért, a bel- és külpiaci sikerekért dolgozó vállalati kollektívából. Miklósvári Zoltán jegyzökönyuhöz csatolva... Munkásvélemények Megyénk kongresszusi küldöttei közül kilencen kértek szót, de csak kettőnek nyílt lehetősége arra, hogy a vitában kifejtse véleményét. A kongresszus szervezői arra kérték a szólásra jelentkezetteket, hogy adják le írásban a szöveget, melyet a kongresszus jegyzőkönyvéhez csatolnak. Sorozatunkban azokkal beszéltünk, akik nem kaptak szót, de mondanivalójukat a jegyzőkönyvhöz mellékelték. Elsőként három munkásvéleményt adunk közre. Deák László, a Mecseki Ércbánya Vállalat vájára: — Felszólalásomban elsősor. ban azokkal a kérdésekkel szerettem volna foglalkozni, melyek a bányászok munkáját, életkörülményeit és életmódját jellemzik. Ezek között első helyen indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy a bányászat változatlanul létszámgondokkal küzd országszerte. Ügy éreztem, hogy ez a probléma a vitában felszólaló bányászküldöttek részéről nem teljes valóságában és összetettségében került kifejtésre. Ezért gondoltam arra, hogy a Mecsek-vidé- ki bányászat tapasztalatai alapján konkrétabban és több tény, adat felsorakoztatásával mutatnám be ezt a gondot. Véleményemet ezzel kapcsolatban már a Mecseki Ércbánya Vállalat pártértekezletén is, felszólalásomban kifejtettem. Elég magas a mecseki bányákban a dolgozók átlagos életkora, viszonylag hamar, „kiöregednek”, kiválnak a termelő munkából. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a fiatalok számára Vonzóvá tegyük a bányamunkát, bővítsük azoknak a kedvezményeknek a körét, melyek elősegíthetik tartós letelepedésüket, folyamatos munkavállalásukat. Ennek módszerei között nagy jelentősége van a bányászlakásépítő mozgalomnak, mely sok segítséget nyújthat a fiatalok családalapítási és lakásgond, jóinak megoldásához. Egy másik probléma amiről szólni szerettem volna az a csökkent munkaképességű bányászok további foglalkoztatásának, a rehabilitáció kérdése. A Baranya megyei pártértekezleten is elhangzott, hogy ez nincs megoldva, nem tudunk képességeiknek és a népgazdaság érdekeinek megfelelő, hasznos és folyamatos munkát biztosítani az egész, ségükben és munkaképességükben megfogyatkozott bányászoknak. A legnagyobb gond, hogy többségükben a vállalaton belül szeretnének foglalkoztatottságot találni, erre pedig egyre kevesebb a valós lehetőség. Keresni, szélesíteni kellene a másirányú munkavállalási lehetőségek körét, hiszen például Pécs város különböző üzemeiben jobban ki lehetne választani, hogy kit, milyen munkakörben lehetne a legjobban, saját megelégedésére is hasznosítani. Végezetül: engem is, bányásztársaimat is foglalkoztat, erről pártértekezletünkön szó volt, az alkalmazotti létszám növekedése, indokolatlanul magasnak tűnő aránya. Szerettem volna szóvóten- ni, hogy csökkentése érdekében a jövőben minden területen határozottabb intézkedések, re lenne szükség! Horváth Antal, a Mohácsi Öntödei Vállalat lakatosa: — Felszólalásomban, vállalatunk tapasztalatai alapján, a fiatalok helytállásáról szerettem volna képet adni, a munkában, a tanulásban, a közéleti tevékenységben. KlSZ-szervezetünk nagy figyelmet fordít a fiatalokkal való törődésre. Évekkel ezelőtt még sokan voltak nálunk olyanok, akik a termelésben nem tudtak eleget tenni a követelményeknek. elmaradtak az előírt teljesítményi szinttől. A munka jobb megszervezésével, folyamatos figyelemmelkísérés- sel elértük, hogy ma már minden fiatal teljesíti a mennyiségi előirányzatokat, sőt a munka minősége is lényegesen javult. A fiatalok megjelölik az általuk készített munkadarabokat és azokért felelősséget vállalnak. Szép eredményeket értünk el o fiataloknak a szocialista munkabriqádokba való bevonása terén, hiszen üzemünkben a brigádtagok közel ötven százaléka harminc éven aluli. Sokat fejlődött üzemünkben a KISZ munkája, növekedett tekintélye, ezt bizonyítja, hogy a fiatalok többsége szervezetünk tagja. Nagy fiqyelmet fordítunk a fiatalok általános és szakmai képzettségének növelésére is. Különösen az öntő-formázó szakmában van gond az utánpótlásban, melyen társadalmi összefogással, a nagyobb anyagi megbecsülés biztosítósával akarunk segíteni. A szakma te: kintélyének növelésében is részt vállalunk, ezért tettük lehetővé, hogy az országos szakmai verseny házigazdája mi lehessünk az elmúlt évben. KlSZ-szerveze- tünk nagy figyelmet fordít a fiatalok anyagi, erkölcsi megbecsülésének biztosítására, lakásgondjaik enyhítésére. A munkáslakásépítő akció fiatalok számára kedvezőbb feltételeinek megteremtésén dolgozunk. Balogh László, Komló, csoportvezető vájár: — Felszólalásomban én is a bányászok munkájával szerettem volna foglalkozni. Arra készültem, hogy bemutassam azt a szocialista brigádot, mely Kossuth-bányaüzemben a „Nógrádi Sándor” nevet viseli, s melynek én is tagja vagyok. Az elmúlt években egyszer ezüst, négyszer az arany fokozatot nyerte el a 77 fős brigádunk. Kiemelt feladatot vállaltunk a műszaki fejlesztés során bevezetett új gépek és berendezések kikísérletezésében. Eredményesen megvalósítottuk a komplex gépesített fejtést, ami hosszú ideiq a Mecsekben lehetetlennek tűnt! Kikísérleteztük a sűrített levegős jövesz- tést, mely jelentősen megnövelte teljesítményünket. Ezekkel együtt jelentősen emelkedett keresetünk, uqyanakkor lényeges javulás történt munkakörülményeinkben, szociális helyzetünkben is. Én is szerettem volna szóvátenni azt a qondunkat, hogy eqvre kevesebb a bányász. Mindent meq kell tenni annak érdekében, hogy a fiatalok vállaljanak nálunk munkát, tovább növeljük a bányászok erkölcsi és anyagi megbecsülését. melyre eddig is sok szép példát lehet felsorakoztatni! Eqy másik qondunk, melyről szintén beszéltem volna felszólalásomban, hoqy örvendetesen javul a bányamunka gépesítése, azonban nem zavartalan ezek üzemeltetése, mert nincs megoldva a tartalékelló- tás folyamatossóqa. Javasolni akartam, hoav tekintettel a mecseki szén jelentőségére, a kormány foglalkozzon az ,,eocén”-programhoz hasonló „liász”-program kidolgozásával is, mely magában foglalná mindazt, amire eqy nagyberuházásként a kutatástól a feldolgozásig szükséq lenne! Ezt különösen indokolja az a tény, hogy a közvetlen kamrában tölthető kokszszén termelését évi 900 ezer tonnára szükséges növelni. Ugyanakkor egy ilyen program kidolgozása vonzó lenne a fiatalok számára is, akik hosszú távra láthatnák lehetőségeiket, a bányászat jövőjét. Mitzki Ervin Küldötteink egy másik csoportja Baranyai küldöttek egy csoportja a kongresszuson
