Dunántúli Napló, 1980. április (37. évfolyam, 91-118. szám)
1980-04-14 / 102. szám
A vasárnap krónikája Vasárnap délelőtt 11 pótjárat indult Pécsett a Mecsekre. Délutánra viszont gondolt egyet a Volán és a tömegre való tekintettel nem pótjóratozott, hanem 10 percenként indított hegyre menő buszokat. Mivel tegnaptól országosan beindultak a fürdőjáratok, nem volt zsúfoltság az Abaliget, Orfű felé tartó buszokon. Félóránként közlekedtek ezek a járatok. De Sikondára, Harkányba, Aranyosga- dánybc» is elindultak a fürdőjáratok. * Tegnap mindenütt rengeteg gyermekkel találkozhattunk. Az Abaliget felé vezető út menti részen alkalmi focicsapatok alakultak, a legkisebbek bogarak, csigák után kutattak, virágot szedtek. A Hermann Ottó-tó partján viszont csak a Trabant leeresztett ablakain át szívhatta a friss levegőt az a három apróság, akiket gondos nagymamájuk kísért, s miután negyedóráig így „levegőztette" őket, — de jót kirándultunk gyerekek! felkiáltással feltekerte az ablakokat, indította a kocsit. * A Balaton-partról sokan már kora délután hazafelé tartottak. Ök bizonyára otthon akarták nézni a csehszlovák—magyar mérkőzést. Az ÚTINFORM tájékoztatása szerint az élénk kirándulóforgalom ellenére nyugodt tempóban hajtottak az autósok, bár most is akadtak, akik fütyültek az északi és déli parton egyaránt folyó nagyszabású útfelújítások miatti sebességkorlátozó táblákra. * Virslit, cukrászsüteményt evett, Kinizsi sört, üdítőt ivott az a több mint 300 vendég, akiket a szépen terített asztalok csábítottak tegnap Pécsett a Kioszk kerthelyiség cukrászdába. Nemcsak a Kioszk, egy sor — főként a kirándulóhelyeken lévő — kerthelyiség, büfé tegnapi nyitva- tartása igazolja, hogy a vendéglátóipar a szép idővel együtt, azaz jókor startolt. A Remélve, hogy a feldo- bottságunk, jó hangulatunk továbbra is összhangban marad az időjárással, hadd mondjuk el, hogy a hírek szerint a tegnapi jó idő tartja magát, sőt állítólag tovább javul... T. É. □ Hétfői Gyermán István és Gy. Vass Agnes hegedűművész adott kamarahangversenyt tegnap délelőtt Mar- tyn Ferenc Káptalan utcai kiállításán Cseri László felvétele Pécs: ßaditz képei Baditz Balázs képeiből nyílik kiállítás ma délután 6 órakor a Helyőrségi Művelődési Otthonban, Pécsett. A Somogybái Baranyába származó festő autodidakta, aki a Moziüzemi Vállalat művészeti előadója, magáról így beszél: — 1948-ban Dégen születtem, de ehhez a községhez nem sok közöm van. Hároméves koromban elkerültem onnan és a Balaton mellett éltem mindaddig, amíg 1976-ban Pécsre költöztem. Voltam asztalos, műtőssegéd, pincér, lakatos és képesítés nélküli pedagógus. Ez utóbbi foglalkozásom tette lehetővé, hogy 1971-ben beiratkozzam a Pécsi Tanárképző Főiskola biológia-rajz szakára, ahol 1975-ben szereztem diplomát. — Az első kudarc akkor ért, amikor nem ismerve a magasszintű követelményeket, az Ipar- művészeti Főiskolára jelentkeztem és nem sikerült bejutnom. Nyugalomba vonult Gömöry János, a Nagykanizsai Sörgyár Eötvös Lóránd-díjas igazgatója. Az ebből az alkalomból rendezett bensőséges ünnepségen részt vett: Trethon Ferenc munkaügyi miniszter és Debreczeni István, a Söripari Vállalatok Trösztjének igazgatója. Varga Gyula a Zala megyei Pártbizottság első titkára mélPakson, az atomerőmű-építkezés új lakótelepének munkásművelődési központjában fejezte be nagy sikerű magyarországi vendégszereplését vasárnap este a Szovjetunió „Sarain” Én magam is tudom, hogy rajztudásom nem is ütötte meg a kívánt mértéket. Elárulom azt is, Hogy a kézműves szakmákat is azért akartam közelről megismerni, mert azt reméltem, ezzel is többet tudok meg az anyagok kezelhetőségéről. Kevés kiállítási lehetőségem volt és ezek is szűkebb környezetemhez kötődtek, Balatonszent- györgyhöz és Máriafürdőhöz, illetőleg az utóbbi néhány kiállítás már Pécshez. A pécsi művészeti élettel kevés kapcsolatom van. Ez nagy hátrány, hiszen ezen az úton lehetne egyrészt szakmailag fejlődni, másrészt személyes kapcsolatokat teremteni. Ma már alapkövetelmény az. hogy egy festő a Művészeti Alap tagja legyen. Ahhoz viszont, hogy alaptag legyek, kiállításokra van szükségem. így alakul ki a saját farkába harapó kígyó, amivel nem nekem kell először megküzde- nem. tatta az ünnepelt több mint négy évtizedes gazdasági és közéleti tevékenységét és átnyújtotta a Munka Érdemrend arany fokozatát a nyugalomba vonulónak. A társ-sörgyárak vezetőinek üdvözletét dr. Rugási Endre, a Pécsi Pannónia Sörgyár igazgatója tolmácsolta. A Nagykanizsai Sörgyár új igazgatója dr. Beleky József. abhái állami táncegyüttese. Az öt- ventagú együttes az abház népi hagyományokon kívül a Szovjetunió számos, többi nemzetiségének néptáncait is színpadra vitte. Harkány: Nyit a gyógyüdülő Harkányban megkezdődött az idei üdültetési szezon. A termelőszövetkezetek gyógyüdülőjében ma várják az első vendégeket. Hétfőn már jókor reggel talpon lesz a szálloda egész személyzete. Az üdülő éttermében ma estétől Cserháti Gyula és együttese játszik, a dunaszek- csői halászcsárdából szerződtek ide át. A gyógyüdülő nyolcvan dolgozója várja hetek, sőt hónapok óta ezt a napot. A központi fűtéssel felszerelt, egész évben, szünnap nélkül működő gyógyüdülőben, melegváltásos rendszerrel kívánnak minél több termelőszövetkezeti tagnak pihenést, gyógyulási lehetőséget biztosítani. Ezért április 14-től 20-ig, két turnusban egy-egy hetes főpróbát tartanok, melegváltással. Ez azt jelenti, hogy a vendég, a váltás napján — ez később is mindig szerdára esik — reggel 9 óráig köteles a szobát takarításra átadni. Az érkező vendég ebéddel kezd és a szobáját 14 órától foglalhatja el. Az első beutaltak a „vendég- munkások”, vagyis azok a termelőszövetkezeti tagok, akik a mezőgazdasági holtszezonokban, három télen át dolgoztak az üdülőépítkezésen. Számukra ez a mostani jutalomüdülés, ők egész héten át a gyógyüdülő vendégei. Április 23-án kezdődik meg Harkányban az igazi, a rendes beutalóval történő üdülés. Rné Nagykanizsa: •• Ünnepség a sörgyárban : Abház táncosok búcsúja Pécs: Rekordforgalom a vásáron Még délelőtt tizenegy órakor is tömött buszok igyekeztek átvergődni a Kertvárost ellepő sok száz gépkocsi között, délig összesen 95 fordulót tettek a vásári különjáratok, de megesett, hogy a csúcsforgalomban fél óráig is eltartott egy forduló. Maga a vásár a felhozatal és az érdeklődés csúcstalálkozójának minősült Lovak, marhák, malacok, autók, motorkerékpárok, prémek, kötött holmik, féltalpú bakancs, élét vesztő reszelő, szentképek. Csont- váry-poszterek, édességek, melyek csak ilyen helyen kaphatók, originál nyugati lemezek, „turkáló"-halamban a férfizoknik és női harisnyanadrágok („nem érdemes mezítláb járni, tessék választani, tizenkét forint egy pár zokni..."). Képtelenség mindent felsorolni, de ízelítőül íme néhány szemelvény a vásár rekordforgatagából: — UD-s Trabant 43 ezerért, IC-s Wartburg 42 ezerért, IZ-s Zsiguli 55 ezerért. Fonott hintaszéket 1250 forintért is lehetett venni. A malacokat úgy vitték, mintha ingyen adnák, pedig a nyolchetesekért elkértek 1700—1800 forintot is. A bikaborjú tartja az árát, tízezerre taksálták a gazdák. Egy vemhes kanca árán (40 ezer forint) már egy jó karban lévő Trabantot is lehetett volna venni. S ha valaki nem tudott ellenállni gyermeke könyörgésének, vehetett egy tenyérnyi mézeskalácslovat 16 forintért. K. Gy. Dombóvár: Kétszáz kutya Emberkék és kutyuskák Kárpátbérci Athosz nagy tap. sot kapott. A jeles eb kitűnően hajtotta végre a különböző gyakorlatokat, tulajdonosa: Miklós Imre vezényletével. Az ötéves német juhász maga is kellemesen érezhette magát vasárnap Dombóvárott, a Gólyavár melletti réten, hiszen kétszáz kitűnő kutya sütkérezett még itt a napsütésben. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének dombóvári szervezete egész napos „B" törzskönyvezéssel és tenyész- szemlével egybekötött kutya- kiállítást rendezett. Első alkalommal került itt sor ilyen rendezvényre és a siker elsöprő volt. A dombóváriak és a köp nyék lakói alighanem kedvelik az ebeket, oly nagy számmal voltak ugyanis kíváncsiak a látványosság. A különböző magyar fajták mellett nagy sikerük volt a vadászkutyáknak és a sokat tudó, jól képzett őrzővédő kutyáknak. A dombóvári kutyakiképző iskola bravúros gyakorlatai a laikusok számára is meggyőzően bizonyították, hogy a szakosztály eredményesen működik. Délután került sor a díjkiosztásra. A Dombóvár szépe díjat a Városi Tanács ajánlotta fel. Gyarapodott a kutyatulajdonosok tábora, mert a tombolán kisorsoltak két törzskönyvezett ifjú juhászkutyát. E. Szekszárd: Megyei borolimpia Bontják a budai városrészt A bádogkapu mögötti tenyérnyi udvar sarkában apróka korcs gubbasztott a lábtörlőn. Mikor beléptünk, nyüszítve el- kotródott a Lánc utca irányába. Stefán — azt kérte, így szólítsam — néhányszor utána ordított, lemondóan intett, aztán beljebb tessékelt. A szobában hevenyészett sezlon, néhány falbavert szögön lógó kabát, odébb „békebeli” vekker hajnali ötre húzva. Két év után ismét a környéken jártam, a szomszédban kötényes fiatalasszony fogad; mondja, gyorsan kérdezzem mit akarok, mert épp a vasárnapi ebéd van a tűzhelyen. — Az alattunk lakók? Úgy tudom végül is Kertvárosba ment a férj, az asszony után. A nevére nem emlékszem, de azt hallottam, hogy mikor a férjuramat felszólították, hogy nem maradhat tovább, összeszedte a cuccait és jöttek a bontók. Azóta nemcsak Stefán háza tűnt el a Budai városrészben. Az Irányi Dániel tértől keletre, a Farkas István utcáig úgyszólván háborús állapotok vannak. Egymás után rogyasztják térdre, az évszázados és későbbi épületeket. Az Alsóba- lokány utca, a Harangöntő utca csak a valamikor itt lakók emlékezetében él és erre a sorsra jut a Felsőbalokány utca is. Az Irányi Dániel téren csupán a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat cukrászüzeme működik még. Tegnap is dolgoztak, Színek Lászlóné üzemvezető helyettes szerint talán az év végéig maradhatnak, aztán szedhetik a sátorfát. Ugyanerre a sorsra jut a még működő baromfi szakbolt, a Baranyaker Vasudvara, ahol valamikor Eisner Dóczi vasnagykereskedése volt. Átellenben a gyógyszertári központ régi épületének csak az utcai fala áll. Felkapaszkodom a szomszédos ház lebontott padlására, s csak most érzékelem igazán az egykori zsúfoltságot. A Lánc utcában mindössze két házban laknak. Takács Ká- rolyné nyugdíjas gyermekkora óta él az ötös számú házban. Úgy tartják, legalább másfél évszázada építették a „kissze- mű” zsalugáteres otthont. Az itt élő négy család alig várja az októbert — ekkorra ígérték ugyanis, hogy új lakásba költözhetnek. Takácsné sem sajnálja. hogy összkomfortos panelba mehetnek. Mint ahogy azok sem kívánkoznak vissza, akik már elköltözhettek. S. Gy. Szekszárdon Tolna megyei borversenyt rendeztek. Az ország neves szakértői — köztük dr. Diófási Lajos, a Szőlészeti, Borászati Kutató Intézet pécsi kutató állomásának igazgatója — csaknem száznegyven, felerészben vörösbormintát bíráltak el. A vörösök sorában a Szekszárdi bikavér, az Oporto, a Kékfrankos és a Cabernet, a fehérek közül az illatos fajták: az Olaszrizling, a Tramini és a muskotályborok kerültek elsősorban az asztalokra. A megyei versenyen most harminc arany, negyvennyolc ezüst és negyvenkét bronzéremmel minősítették a legjobb borokat, a legtöbbet: hatvanöt érmet a vörös borok kaptak. Közülük a Szekszárdi Állami Gazdaság és az Aranyfürt Tsz, valamint a Villány— Mecsekaljai Borgazdasági Kom binát vörös-, a paksi Duna- menti Egyesült Tsz és a Decsi Tsz fehérboraival tűnt ki. B. L.
