Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-08 / 67. szám
e Dunántúli napló 1980. március 8., szombat Aki keményen dolgozik, jól kereshet A Piramis együttes koncertje Zenekarok egyről másfélre Ifjúsági klubok a mohácsi járásban A kiszesek legyenek gazdái az új és a megszépített létesítményeknek 1979 a nagy megújulás éve volt a mohácsi járás ifjúsági klubmozgalmában. A nemzetközi gyermekévhez kapcsolódóan a járási hivatal és a járási KISZ-bizottság kezdeményezésére a községi tanácsok 510 ezer forintot fordítottak az ifjúsági klubok, úttörő csapatotthonok létesítésére, felújítására. A nagyszabású akció megvalósításához elnyerték az Állami Ifjúsági Bizottság 200 000 forintos támogatását is. A járási hivatal, a KISZ-bi- zottsóg és a községi tanácsok egyetlen feltételt szabtak a pénz felhasználására: a 700 000 forintot csak anyagra és felszerelésekre lehet fordítani, a munkát szervezzék és végezzék el maguk a fiatalok, hiszen az ő érdekük, hogy valamennyi község kulturált ifjúsági létesítménnyel rendelkezzen. A fiatalok vállalták ezt a feltételt s az év végére 700 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. így többek között felújították, illetve új klubot létesítettek Lippón, Udvardon, Majson, Erzsébeten, Hímesházán, Vé- ménden, Szederkényben. „Most már azt kérjük a KISZ- szervezetektől — mondja dr. Németh Elemér, a mohácsi járási hivatal elnöke —, hogy legyenek gazdái az ifjúsági kluboknak. Teremtsenek olyan klubéletet, amely bizonyítja, hogy nem ablakon kidobott pénz volt, amit a klubok fejlesztésére fordítottunk. Ügy tűnhet az eddigiekből, hogy ez az akció már befejeződött a mohácsi járásban, pedig korántsem; a két legnagyobb felújítás még hátra van; a bólyi ifjúsági klub és a bári ifjúsági tábor és klub. A bári munkák még el sem kezdődtek, Bolyban pedig a költészet napjára tervezik a klubavatást. Mindkét helyen a baranyai fiatal képző- és iparművészek segítségével tervezték a felújítást s emiatt elhúzódtak a munkák: nehezen találtak kivitelezőt a művészek terveihez, s Bolyban ráadásul a klub új fűtésrendszeréhez szükséges radiátorokat csak idén februárban lehetett beszerezni. Kór lenne azonban elhamarkodott következtetéseket levonni a kezdeti nehézségekből: a művészek bevonása az ifjúsági klubok berendezéseinek, bútorzatának, díszítésének tervezésébe, kialakításába életrevaló hasznos ötlet, amit érdemes folytatni, hiszen az ifjúság esztétikai nevelését szolgálja. Ez a kezdeményezés az eddiginél jobb szervezéssel a megye ifjúsági klubmozgalmának fellendítője lehet. D. I. Mennyi a koncertekért kapott gázsi? A legtöbb a középiskolás T ermészetjárók Hol vannak a munkásfiatalok? Mióta az amatőrmozgalmat nálunk is a popzene üzleti világa váltotta fel, legendák veszik körül őket. A popzenészek reflektorfényben állnak. Hol vannak már oz 50 forintos koncertgázsik, az 1500 forintos gitárok, a recsegő erősítők? A színpadon lézerek villognak, szintetizátor szól, ha ngf altiegyek emelkednek. Milliomosok ... luxuslakásban élnek .. . Mersedessel járnak . .. suttogják ma egymás között a jól értesültek és éppolyan mesebeli összegekről beszélnek, mint a focisták esetében. Kinek higy- gyünk? A szóbeszédnek vagy a zenészeknek, akik nyilatkozataikban néha túl szerénynek is tűnnek. Pillantsunk hát a kulisszák mögé, próbáljuk meg kideríteni az igozságot. A kulisszák mögött A számadatok első pillantásra valóban meghökkentőek. Egy sikeregyüttes. amely évente százezer nagylemezt ad el és 200 koncerten szerepel, átlagban 1000 néző előtt évi 17 millió forint jövedelmet biztosít az állomnak. A zenekar azonban ennek csak kicsiny töredékét kapja. Részesedése lemezenként 5 forint (ez összesen 500 000 Ft) és a szerződésben megállapított prémium alapján minden 30 ezren felül eladott lemez utón kapnak plusz 3 forintot. A kislemezekből befolyó összeg ehhez képest elhanyagolható, hiszen minden elodott lemez után csak 1 forint illeti a zenekart és Magyarországon a 30 000 példányos eladás már kiugró sikernek számít. A zenekarok másik jelentős jövedelemforrása a koncertekért kopott „gázsi”. A Piramis esetében például ez az összeg alkalmanként 3500, évente ösz- szesen 750—800 ezer forint. A lemezekért és koncertekért tehát mintegy másfél millió forint üti a zenészek markát. A progresszív adózás után azonban, omi ilyen magas jövedelem esetén eléri az 50 százalékot, csak 750 000 forint marad o közös kasszában. így, az öttagú együttesek esetében a zenészek kb. 150 000 forintot keresnek egy évben. Ez az összeg természetesen csak egy megközelítő átlagérték és elsősorban a legsikeresebbekre vonatkozik. Előfordul ennél jóval magasabb (pl. gyakori külföldi vendégszereplések vagy a szerzői jogdíjak révén) és jóval alacsonyabb (a második, harmadik vonal zenészei esetében) kereset is. Mindezek alapján úgy tűnhet, hogy a zenészek nagyon is kiváltságos helyzetben vannak társadalmunkban, hiszen „köny- nyű” munkával négy-ötszörösét keresik az éves átlagfizetéseknek. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Magyarországon ugyanis a zenekarok önmenedzseléssel tartják el magukat. Nekik kell gondoskodni a szervezésről, utazásról, szállításról, reklámokról. S mindez pénzbe kerül. Csak néhány példa: az Omega együttes idei négyhónapos koncertturnéjára egy lézert akart bérelni, amelynek heti bére 1000 márka lett volna. Négy hónapra 18 000 márka. Óriási összeg, kifizetődőbb volt, ha inkább megveszi az együttes. Az Omega felszerelését teherautóval szállítja, amelynek évi bérleti díja 240 000 forint. Koncertjeiken o látványos show. elemek, a ruhák, a fény és hanghatásokot előállító berendezések szintén olyan nagy összegeket emésztenek, hogy egy-egy koncert után, ahol a bevétel nincs összhangban a kiadásokkal, az együttes tagjai saját zsebből tesznek be a közös kasszába. Ugyancsak kevéssé ismert, hogy például a gitárokon hetente kell o húrkészletet cserélni. Som Lajos basszus- gitárján egy ilyen készlet 1200 forintba kerül. A nagy koncertekre az együttesek áramkölcsönzés „díja" wattonként 1 forint. A Piramis kisstadionbeli koncertjén 10 000 kölcsönwatt szólt. A technikusokat szintén saját zsebből fizetik a zenészek. A próbahelyiségek, garázsok bérleti díját úgyszintén. Utánpótlási gondok A legnagyobb anyagi kiadásokat mégsem ezek jelentik, hanem a felszerelés megvásárlása, felújítása, szinten tartásai. Vegyük példának a Piramis felszerelését. Som Lajos két gitárja 60 000, Gallai billentyűi 250 000, Köves Miklós dobja 90 000 forintba került. Egy komplett Marshall erősítő 40 000 (van belőle négy), egy mikrofon 7000 (van belőle 16), egy lámpatest 2000 (van belőle 60) forint. A végösszeg — nem nehéz utánaszámolni — meghaladja az egymillió forintot. S a rockegyüttesek — így a Piramis is csak a legszükségesebbeket költik a színpadi hatás fokozására. A felszerelést azonban nekik is két-három évenként korszerűsíteni, újítani kell, mert különben az élő hangzás avulttá válik. Magyarországon az utánpótlás elmaradásnak igazi okát éppen itt kell keresnünk. A kezdő zenészeknek ma szinte kilátástalan a helyzetük. A belépődíj ugyanis ahhoz, hogy tisztességesen megszólalhasson a zenekar tagonként — egy gitár (25 000 Ft), egy erősítő berendezés (40 000 Ft), egy mikrofon (10 000 Ft). Egy gitárosnak ezt hoznia kell magával a zenekarba és az énekfelszerelés megvásárlásába is be kell „szállnia”, ami közepes minőségű berendezéseknél is fejenként 100 000 forint. Ennyi kell ma, hogy egy kezdő zenekar az egyről másfélre lépjen. Siránkozásnak nincs helye Nem nehéz elképzelni, hogy a lézerek, szintetizátorok esetében csak a szintentartás is milyen jelentős összegeket emészt fel. Mi hát oz igazság a nagy pénzek körül? Foglalja össze a tényeket az egyik legilletékesebb, a Piramis vezetője, menedzsere, gazdasági szakembere, könyvelője, aki „mellesleg” zenész is. Som Lajos: „Siránkozásnak nincs helye, mert ha valaki odafigyel, és keményen dolgozik a szakmában, szép pénzt kereshet. Nem igaz sem az, hogy keveset keresünk, sem az, hogy a pénz csak úgy beesik a zsebünkbe. Az az együttes vagy előadó, aki évi 200 koncertet od, állandóan úton van, közben új dalokat ír, lemezfelvételeket csinál, komoly szellemi és fizikai munkát végez. Ugyanakkor nem lehet vitás, jól keresünk, jól élünk.” Sebők János Egy napot a Mecsekért Tavaszi nagytakarítás az erdőkben t Annyi más város és megye által irigyelt természeti kincsünk, a Mecsek hovatovább lesújtó képet mutat Igazából mór csak madártávlatból szép, meg olyan rejtett zugaiban, ahová a természetromboló, „természetjáró" turisták még nem jutották el. Közelebbről nézve már elkeserítő a helyzet: szemét, rendetlenség csúfítja a sétautakat, hegyoldalakat, a források eldugultak, vizük beszennyeződött. A tavasz beköszöntővel ezek a sebhelyek még jobban látszanak. Ezen az áldatlan állapoton akar változtatni a KISZ Baranya megyei Bizottsága, amikor a FIN idején az országos környezetvédelmi társadalmi akciósorozat keretében, március 30-ra tavaszi nagytakarítást hirdet a Mecseken fiatalok, úttörőik és KíSZ-tagok segítségével. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Déldunántúli Felügyelőségével, a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal és a Mecseki Parkerdő Vállalattal közösen elkészítették a nagytakarítás tervét. Az elvégzendő munkák között szerepel a Mecsek turista útejlzéseinek felújítása, a hegyoldalak, kirándulóhelyek, források megtisztítása a hulladéktól, szeméttől, 8—9 ' kilométer sétaút építése, az aljnövényzet irtása, erdősítés, új szemétgyűjtők elhelyezése. A járási-városi KlSZ-bizottsá- gok részletes munkaterv alapján beosztják a jelentkezőket az egyes munkákra, a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó, és a Parkerdő Vállalat pedig biztosítja a szakképzett munkavezetőket. Most, március elejére már lassan kialakulnak a brigádnévsorok, s remélni lehet, hogy ez az akció több ezer fiatalt képes mozgósítani. Hogy az akció milyen sikerrel zárul, megjósolni nem lehet, az igazi siker azonban kétség kívül az lenne, ha nem is zárulna le soha, ha az üzemek, iskolák fiataljai a nagytakarítás után is szemmel tartanák legalább azt a területet, ahol március 30-án dolgoztak, s továbbra is vigyáznának szépségére, tisztaságára. Ez ugyanis épp olyan természetes, mint hétvégeken, jó időben kirándulni a Mecseken. Egykori magyar krónikások írták a 16—17. század végvári harcairól, hogy amint kitavaszodott, portyára indultak a vitézek. így van ez ma is, csakhogy most másféle portyákra csábít a tavasz: természetjárásra, ország, és világjárásra, ami egyben o legszebb, s leghasznosabb tömegsport is. Nem kell hozzá különösebb sporttehetség, ügyesség, azok is részt vehetnek benne, akiket adottságaik kizártak óbból, amit a mai magyar közfelfogás sportnak tart. Az Oktatási Minisztérium 1974-ben határidő nélkül, de kötelezővé tette a középfokú tanintézetekben az országjáró diákkörök megalakítását, amelyek tulajdonképpen megfelelnek a természetjáró szakosztályoknak. Van, ahol későn ébredtek, van, ahol idejében. Baranya az utóbbiak közé tartozik, egyike azon megyéknek, ahol százszázalékos a szervezettség, vagyis valamennyi középfokú tanintézetben van már országjáró diákkör. A megyei természetbarát szövetségnek így 2183 fiatal tagja van: kilencven százalékuk középiskolás és szakmunkástanuló. A hat pécsi felsőoktatási intézmény közül egyedül a Zeneművészeti Főiskolának nincs természetjáró sportcsoportja, az Orvostudományi Egyetemen egy éve alakult meg a 40 fős magashegyi túrázó csoport. A dolgozó fiatalokat a maradék néhány százaléknyi csoport képviseli. Ez utóbbi tény igencsak elgondolkodtató. Vajon a dolgozó fiatalok körében nincs igény, érdeklődés a természet- járás iránt? A tapasztalat az, hogy nem is igen tudnak a szervezett természetjárásról, s hiányoznak a feltételek is az érdeklődés felkeltésére: az üzemi, vállalati sportegyesületeknél ugyanis csak elvétve találkozhatunk természetjáró szakosztá. lyokkal. A Sopiana Gépgyárban és a Pécsi Kesztyűgyárban tavaly alakult ilyen, a PVSK-nál most március elején. A megye legnagyobb sportegyesületének, a PMSC-nek, s így a bázisvállalatainak sincs természetjáró szakosztálya. Mért? A költségekkel aligha lehet magyarázni, hiszen a természetjáráshoz nem kell sportlétesítmény, o fel. szerelés javát pedig a természetjáró saját maga veszi meg. (Fia igényes, akkor külföldön, mert bizony a magyar ipar és kereskedelem nem igen kényezteti el a természetjáró sportoló, kát áruval. Könnyű, strapabíró, vízhatlan túracipő például egyszerűen nincs.) De mindez aligha lehet akadálya annak, aki nem elégszik meg tömegsport címén a pálya melletti szurkolással, a kedélyes sörmeccsekkel, az időnkénti ko. cogónapokkal, sem annak, aki a kellemes és testet üdítő időtöltést ismeretszerzéssel szeretné összekapcsolni. (Természet- járók túráin ugyanis a kulturális és népművészeti látnivalók legalább olyan szerepet kapnak, mint az erdő és a gyaloglás.) Két lehetőségük van azok kívül, hogy megvárják az üzemi, vállalati természetjáró szakosztály megalakulását: vagy részt vesznek a nyílt túrákon, vagy be. lépnek olyan szakosztályokba, amelyeknél nem számít, hogy o tag hol dolgozik. Két ilyen szakosztály működik: a KPVDSZ Vörös Meteor és a Pécsi Testnevelési és Természetbarát Egyesület. Dunai /
