Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-29 / 88. szám

2 DunQntüli napló 1980. március 29., szombat A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata a párt munkájáról és a további feladatokról Társadalmi és politikai viszonyaink (Folytatás az 1. oldalról) Előrehaladásunknak fontos feltétele, hogy tovább erősöd­jenek a szocialista társadalmi viszonyok és rendszerünk szilárd gazdasági alapja, a termelő- eszközök szocialista — állami és szövetkezeti — tulajdona, ál­lamunk elismeri és védi a mun­kával szerzett személyi tulajdont. A társadalom osztályainak és rétegeinek számaránya az utób­bi években nem módosult lénye­gesen, az egymáshoz való kö­zeledés irányába ható minőségi változások voltak a meghatáro­zók. A jövőben is arra kell tö­rekedni, hogy ez osztályjellegű különbségek csökkenjenek. Ugyanakkor az eddiginél na­gyobb figyelmet kell fordítani az egyes rétegeknek a munkameg­osztás, az iskolázottság, a lak­hely és más tényezők szerint el­térő helyzetére. A munkásosztály az egész nép érdekében eredményesen tölti be vezető szerepét Döntő mértékben járul hozzá a nem­zeti jövedelem termeléséhez. Erősödött politikai öntudata, fo­kozódott aktivitása és kezdemé­nyezőkészsége. A termelőszövetkezeti paraszt­ságot a munka, az elosztás és az életmód jellegében bekövet­kezett változások közelítik a munkásosztályhoz. ' A munkásság és a parasztság alapvető érdekei azonosságá­nak, szoros együttműködésének, közös helytállásának eredmé­nyeként tovább erősödött szo­cialista rendszerünk politikai alapja, a munkás-paraszt szö­vetség. E szövetség szorosabbra fűzése egész népünk érdeke. A társadalom fejlődéséből adódó lehetőség és egyben kö­vetelmény, hogy a munkások, a termelőszövetkezeti parasztok folyamatosan gyarapítsák poli­tikai, szakmai és kulturális is­mereteiket, s ezáltal is csök­kenjen a szellemi és fizikai mun­ka közti különbség. Az értelmiség tevékeny ré­szese a szocializmus építésé­nek, szorosan kötődik a mun­kásosztályhoz, a szövetkezeti parasztsághoz. Szerepe és lét­száma a társadalmi fejlődéssel együtt növekszik. Az értelmiség — iskolai végzettsége, munka­helye és választott pályája alapján sok irányban rétege- ződött. Szellemi erőforrásain­kat hasznosítsuk minden terü­leten jobban, szervezetten és fokozottan igényeljük az értel­miség részvételét a szocialista építőmunkában, a közéletben. A termelésben és az igaz­gatásban foglalkoztatott alkal­mazottak nagyobb felelősség­gel és hozzáértéssel végzik munkájukat, létszámuk a való­ságos szükségletnél gyorsab­ban nőtt, az egyes szakterüle­tek közti megoszlásuk is arány­talan. Ezen a munka és a szervezetek ésszerűsítésével, a társadalmi ellenőrzés fokozásá­val, a bürokrácia visszaszorítá­sával kell változtatni. A nők a társadalmi élet min­den területén, a munkában, a családban, a közéletben be­csülettel teljesítik a feladatai­kat, kötelezettségeiket. Társa­dalmi egyenjogúságuk egyre jobban kiteljesedik, de még sök a megoldásra váró gond. Tovább kell javítani ozökat. a gazdasági, kulturális, tudati és jogi feltételeket, amelyek segítik a nő egyenlő esélyei­nek érvényesülését. Társadalmunk legkisebb, de a jelen és a jövő szempontjá­ból döntő jelentőségű közössé­ge a család. Stabilitása külö­nösen fontos a gyermeknevelés szempontjából. Pártunk és ál­lomunk támogatja s védi a család intézményét. A párt megkülönböztetett fi­gyelmet fordít az ifjúság hely­zetére. Ismeri a fiatalok gond­jait és o körükben tapasztal­ható negatív jelenségeket is. Szükségesnek tartja, hogy ja­vuljanak a fiatalok nevelésé­nek, pályakezdésének, beil­leszkedésének, családalapítá­sának a feltételei. Több lehe­tőséget kell nyújtani a felnövő nemzedék kezdeményezőkész­ségének, új iránti fogékonysá­gának, öntevékenységének ki- bon ta kozta tá sóra. Pártunk a lenini nemzetiségi politika érvényesítését változat­lanul fontos feladatnak tekinti. A nemzetiségiek hazánk egyen­jogú állampolgárai. A nemze­tiségi szövetségek fontos poli­tikai és kulturális feladatot látnak el. A hazánkban élő nemzetiségek és a szomszédos országokiban élő magyarság je­lentős mértékben hozzájárulhat népeink barátságának és együttműködésének elmélyíté­séhez. A nemzetiségi kérdés in­te rna c i on a I i sta m eg ol dá sá na k fontos eleme a kétnyelvű, ket­tő kultúrájú állampolgárok sza­bad fejlődése. Társadalmunk kiegyensúlyo­zott helyzetét tükrözi az állaim és az egyházak rendezett vi­szonya is Az állam az alkot­mány szellemében szavatolja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működését. Az egyházak tiszteletben tart­ják államunk törvényeit, támo­gatják az országépítő munkát. Társadalmi fejlődésünknek nélkülözhetetlen erőforrása szö­vetségi politikánk megfelelő érvényesülése. Rendszeres esz­mecserével és meggyőzéssel igyekszünk megnyerni minden­kit az együttes cselekvésnek. Szocialista céljaink a dolgozó osztályoknak és rétegéknek, a párttagoknak- és a pórtonkívü- lieknek, a marxistáknak és más világnézetűéknek, az ateisták­nak és vallásos embereknek mindjobban szélesedő össze­fogásával! valósulnak meg. Javult az állami irányítótes­tületek, szervák és a tanácsók tevékenysége, korszerűsödött az államigazgatás. A megnö­vekedett követelmények azon­ban szükségessé teszik, hogy tovább javítsák munkájukat, gondosabban elemezzék a bel­ső és külső társadalmi, gazda­sági folyamatokat s idejében intézkedjenek. Az országgyűlés széles körű, nyilvános vitákra támaszkodva a társadalmi, gazdasági fejlő­dést segítő számos törvényt alkotott. Fejlődjék tovább az országgyűlési bizottságok mun­kája. Fokozódjék o képviselők aktivitása választókerületük­ben s az országos kérdések megoldásában. Váljék szoro­sabbá kapcsolatuk választóik­kal. Erősíteni kell az államigaz­gatás népképviseleti ellenőrzé­sét. Meg kell szüntetni az állami és társadalmi szervek munká­jában tapasztalható párhuza­mosságokat, a túlszabályozást Az ügyintézés váljék egyszerűb­bé és gyorsabbá, határozottan fel kell lépni a bürokrácia el­len. A tanácsok emeljék a hatás­körükbe tartozó szervek irányí­tásának színvonalát. Éljenek bátrabban o különböző intéz­mények és eszközök közös hasz­nosításában rejlő lehetőségek­kel, fokozzák ez irányú szerve­ző, koordináló tevékenységüket. Fordítsanak még nagyobb fi­gyelmet a lakosság ellátásának javítására. Az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézé­sével is szélesítsék tömegkap­csolataikat. Az állami szervek szorosab­ban hangolják össze ellenőrző tevékenységüket. Fokozottab­ban támaszkodjanak o munka­helyi közösségekre, a népi el­lenőrzési bizottságokra, a tár­sadalmi ellenőrzés más formái­ra, és hasznosítsák jobban ta­pasztalataikat. A XI. kongresszus határoza­tának megfelelően szélesedett az üzemi demokrácia. Erősö­dött a szövetkezeti demokrácia, formái fokozatosan igazodnak« megnövekedett üzemi méretek­hez. Az elért eredmények ellené­re még; nem kielégítő a szo­cialista demokrácia eddigi szintje. A párt változatlanul alapvető feladatnak tekinti a dolgozók szélesebb körű bevo­nását a közügyekbe. A demok­ratikus fórumoknak fontos sze­repe van a különböző érdekek feltárásában, egyeztetésében, a nézetek megvitatásában, az egész társadalom alapvető ér­dekeinek érvényesítésében. Pontosabban kell meghatározni a vezetők beszámolási kötele­zettségét. Az iparban, s a nép­gazdaság más területein az ér­vényes rendelkezések alapján, illetve ezek továbbfejlesztésé­vel biztosítani kell a dolgozók érdemibb beleszólását a vezető kinevezésébe, munkájának vé­leményezésébe és ellenőrzésé­be. A szocialista demokrácia el­mélyítésének fontos feltétele a lazaságok felszámolása, az állampolgári fegyelem; erősíté­se. A felelős vezetők következe­tesen lépjenek fel a szocialista • A népgazdasági az V. ötéves terv időszakában tovább fejlő­dik, s bővülnek és korszerűsöd­nek a szocializmus anyagi-mű- szaki alapjai. Gyarapodik a nemzeti vagyon. A nemzeti, jö­vedelem növekedése teljes egé­szében a munka termelékenysé­gének az emelkedéséből szár­mazik. Az ötödik ötéves terv főbb előirányzatait nem tudjuk teljesíteni, ennek ellenére az elért eredmények jelentősek. A külső gazdasági feltételek, a nemzetközi ár- és értékesítési viszonyok az utóbbi években a számítottnál is kedvezőtleneb­bül alakulnak. Gazdasági ne­hézségeink nagyobbrészt ebből adódnak. Ugyanakkor nem megfelelő ütemben bontakoznak ki a külső feltételekhez és az intenzív gazdasági fejlődés kö­vetelményeihez igazodó belső folyamatok. A gazdaságirányí­tás nem elég következetes ai gazdaságpolitikai célok, a gazdasági feltételek s eszkö­zök összehangolásában, a vég­rehajtás szervezésében. A szük­ségesnél és lehetségesnél las­sabban korszerűsödik a; terme­lési és a termékszerkezet, nem javul kielégítően a hatékony­ság, a . minőség. Mindezek együttes hatására a nemzeti jövedelem növekedésének és ennek következtében az élet- színvonal emelkedésének az üteme kisebb a tervezettnél. A nemzeti jövedelem a VI. ötéves terv idején — 1981 és 1985 között — olyan mértékben növekedjék, hogy összhangban a fejlődés minőségi tényezői­vel, a termelés nemzetközi ver­senyképességével, segítse a népgazdaság külső és belső egyensúlyának javítását. A nö­vekedés teljes egészében a mu rtk a term eleken y ség em e Ik e - déséből, a hatékonyság javu­lásából származzék. A nemzeti jövedelem elosztása tegye le­hetővé a termelés bővítéséhez és korszerűsítéséhez nélkülöz­hetetlen beruházásokat, az el­ért életszínvonal megszilárdítá­sát, valamint a további fejlő­déshez szükséges feltételek megteremtését. A VI. ötéves tervidőszak egyik legfontosabb feladatat a külkereskedelmi és nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának javítása, ebben alapvető sze­repe van a belső egyensúlyi tényezők megszilárdításának, s ez különös figyelmet érdemel. Következetesebben kell folytat­normákat sértő magatartás kü­lönböző megnyilvánulásaival szemben. E jelenségek meg­szüntetése a legtöbb esetben nem központi döntéseket igé­nyel, hanem; azt, hogy a kollek­tívák, a becsületes dolgozók — élve a szocialista demokrácia adta lehetőséggel — határozot­tan elítéljék és visszautasítsák ezeket. Hazánkban szilárd a törvé­nyeség. A párt-, az állami és társadalmi szervek őrködjenek továbbra is a jogrend, a törvé­nyes rendelkezések megtartá­sán, a közélet tisztaságán és lépjenek fel a hatalommal való visszaélés minden megnyilvánu­lásával szemben. Váljék egysé­gesebbé a jogalkalmazás, csök­kenjen a szabályozások száma. Fontos feladat a társadalom­ellenes magatartás visszaszorí­tása, a bűncselekmények meg­előzése, leleplezése, a közva­gyon gondosabb kezelése, a társadalmi és a személyi tulaj­don védelme, A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi mél­tók népünk bizalmára. A dolgo­zó tömegekre támaszkodva1 szö­vetségi rendszerünk keretében megbízhatóan védelmezik szo­cialista vívmányainkat, népünk békéjét. Erősödjék tovább a fegyveres erők és testületek jó együttműködése. ni a termelési s a termékszer­kezetnek adottságainkhoz iga­zodó korszerűsítését, a költsé­gek csökkentését, a minőségés a jövedelmezőség javítását. Mindebben nagyobb mérték­ben kell támaszkodni az egyre inkább termelőerővé váló tu­dományra. Tökéletesíteni kell a tudományos eredmények alkal­mazásának gyakorlatát, gyor­sítani az új, korszerű hazai és külföldi technológiák bevezeté­sét. Az eddiginél határozottab­ban kell támogatni az újító kezdeményezéseket. A hazai szükségleteknek megfelelő és a nemzetközileg versenyképes, gazdaságos termelés dinamiku­sabban fejlődjék. A gazdaság­talan, tartósan veszteséges ter­melést a társadalmi érdekekkel összhangiban, a munkaerő és az eszközök tervszerű átcso­portosításával gazdaságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szüntetni, gondoskod­va azonban a lakosság meg­felelő ellátásáról. A területfej­lesztésben is jobban érvénye­süljenek a hatékonyság köve­telményei. Az iparnak elsősoriban azok az ágai fejlődjenek, amelyek gazdaságos exportnövelést, im­port-megtakarítást, nagyobb népgazdosági jövedelmet tesz­nek lehetővé, illetve kevésbé anyag- és energiaigényesek. A szocialista országokkal együttműködve gazdaságunk fűtőanyag- és energiaellátása hosszabb távon is biztosítható. Ennek feltétele a tudatosabb, határozottabb és takarékosabb energiagazdálkodás. Megépít­jük a Paksi Atomerőművet. To­vábbi erőfeszítéseket igényel a hazai energiaforrások — szén- vagyonúnk — 'kőolaj, és föld­gázkészletünk — feltárása, ki­aknázása, gazdaságos haszno­sítására folytatni kell a geoló­giai kutatásokat. Az alapanyag-gyártásiban fő feladat a megkezdett fejleszté­sek mielőbbi befejezése. A feldolgozóipar fejlesztését az eddiginél jobban alá kell rendelni a hatékonyság éskül- gazdasági egyensúly követel­ményeinek. A gépiparon belül kapjanak nagyobb súlyt az elektronikai és vákuumtechnikai termékek, az energetikai, mezőgazdasági, élelmiszeripari és szerszámgé­pek, a közúti járművek, az or­vosi műszerek gyártásának egyes területein növekedjék a magasabb fokon feldolgozott alumíniumtermékek aránya, fo­kozódjék a gyógyszeripar ver­senyképessége. A könnyűipar növelje a jövedelmező, 'korsze­rű, jó minőségű, magasabb fo­kon feldolgozott áruk arányát. Kiemelten kell fejleszteni a gaz­daságosan exportálható élel­miszerek termelését. Az építő- és építőanyag­iparnak, valamint ezek háttér­iparának termelése a népgaz­daság előtt álló feladatokhoz és a lakosság igényeihez iga­zodva növekedjék. Hazánk természeti adottsá­gai indokolttá és lehetővé te­szik a mezőgazdaság kiemelt fejlesztését, A mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelésé­nek bővülése biztosítsa o ki­egyensúlyozott belföldi ellátást és a gazdaságos export foko­zását. Mind a növénytermesz­tésben, mind az állattenyész­tésben a fő teendő a haté­konyság és a minőség javítása, a hozamok növelése, a költ­ségek csökkentése, a természe­ti feltételek ésszerűbb kihasz­nálása. Tovább kell fejleszteni a mezőgazdaságunkban meg­határozó jelentőségű gabona- és kükoricatermelést. Nagy gondot kell fordítani a<z állat- tenyésztés színvonalának eme­lésére, a hústermelés növelésé­re, a takarmány takarékos fel- használására, az anyagok és a melléktermékek jobb hasznosí­tására. Támogatjuk az állami válla­latok s a termelőszövetkezetek gazdaságilag előnyös társulá­sait, a hatékonyan működő ter­melési rendszereket, az anyagi és szellemi erők ésszerű hasz­nosítását szolgáló együttműkö­dési formákat. A kedvezőtlen természeti vi­szonyok közepette működő üzemeket továbbra is segíteni kell az adottságaiknak jobban megfelelő termelési szerkezet kialakításában. Támogatni kell a mezőgazdasági vállalatok­nak, a szövetkezeteknek nép­gazdasági szempontból is'hasz­nos kiegészítő tevékenységét. Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Elő kell segíteni szorosabb együttműködésüket a nagyüzemekkel, valamint a fel­vásárló vállalatokkal és a fo­gyasztási szövetkezetekkel. Szövetkezetpolitikánkat foly­tatva a jövőben is arra törek­szünk, hogy a szövetkezetek fejlődjenek, eredményesen szolgálják tagságuk érdekeit, javítsák termelésűk gazdasá­gosságát, szolgáltatásaik minő­ségét, kulturáltságát. A közlekedés különböző ágait összehangoltan kell fej­leszteni. A távolsági áru- és személyszállításban növekedjék a vasút szerepe. A személyszállításban a jövő­ben is a tömegközlekedés kap­jon elsőbbséget. A hírközlés tovább 'korszerű­södjön, bővüljön a telefonhá­lózat, javuljanak a postai szol­gáltatások. Nagyobb figyelmet kell for­dítani a környezetvédelemre, a levegőszennyeződés csökken­tésére, a vízkészlet tisztaságá­nak és minőségének megőrzé­sére, a lakosság egészséges ivóvíz-ellátására. Váljék társa­dalmi üggyé természeti érté­keink védelme, a rendezett, kulturált lakó- és munkahelyi környezet kialakítása, megóvá­sa. A népgazdaság termelő alap­jainak műszaki fejlesztését a beruházások mérsékeltebb nö­velése mellett is szükséges biz­tosítani. Fokozni kell a korsze­rű berendezések több műszak­ban történő kihasználását, a régi üzemek rekonstrukcióját. A népgazdasági érdek el­sődlegessége alapján mind a termelő, mind a nem termelő be ruházó sokat egyértel m űbbe n kell rangsorolni. Kapjanak el­sőbbséget az olyan, gyorsan kivitelezhető és rövid idő alatt megtérülő központi és vállalati beruházások, amelyek a terme­lési és a termékszerkezet kor­szerűsítését szolgálják, az ex­portképességet javítják, és a hatékonyságot növelik. Szigo­rúan érvényesüljön az engedé­IIL A gazdasági építőmunka lyező, a tervező, a beruházó, a kivitelező felelőssége. Kormányzati és helyi intézke­désekkel — céljainknak és el­veinknek megfelelően — na­gyobb összhangot kell teremte­ni a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A termelési és a ter­mékszerkezet átalakításával összhangban kell megvalósítani a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti körültekintő, szervezett átcsoportosítását, át. képzését. A gazdasági vezetők mindenütt és minden beosz­tásban követeljék meg a mun­kaviszonnyal járó kötelezettsé­gek teljesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát. Ebben a párt- és társadalmi szervek határozottan támogassák őket. Gazdasági fejlődésünknek alapvető feltétele, hogy bővít­sük és elmélyítsük együttműkö­désünket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal.. Aktívan részt veszünk a szocialista gaz­dasági integráció kibontakozta­tásában, a hosszú távú célprog­ramok megvalósításában. A nemzetközi gazdasági körülmé­nyek és a közös érdekek sürge. tőén követelik, hogy a KGST- országok gazdaságfejlesztési politikája összehangoltabbá, együttműködésük tervszerűbbé, hatékonyabbá váljék, a szocia­lista gazdasági integráció ered­ményesebb legyen. Az eqyenjogúság és a kölcsö­nös előnyök alapján szélesítjük: a gazdasági kapcsolatokat a fejlett tőkésországokkal. Az áru­forgalom bővítése mellett elő­térbe helyezzük a — piackutatás­ra és a korszerű termelésszer­vezésre is kiterjedő — hosszú távú termelési együttműködést. Tovább erősítjük a kölcsönö­sen előnyös gazdasági kapcso. latokat a fejlődő országokkal. Fontos, hogy szorosabbá váljék a termelés és a külkereskedel­mi tevékenység kapcsolata. Nö­velni kell az arra alkalmas ter­melővállalatok kü I ke re sk edel m i szerepét, erősíteni a termelő- és a külkereskedelmi vállalatok közös érdekeltségét. Fejlesztjük bevált gazda­ságirányítási rendszerünket, a tervezést, a szabályozást, a gaz­daságvezetés intézményeit és a gazdálkodó egységek szerveze­tét. Alapvető feladat mind a központi irányításnak, mind a vállalatok, szövetkezetek önál­lóságának, kezdeményezőkész­ségének egyidejű erősítése. Az országos, feladatok kiala­kításában és megoldásában is jobban kell építeni a vállala­tokra, a szövetkezetekre, mert önálló munkájuktól, vállalkozó szellemüktől, gazdálkodásuk eredményességétől döntő mó­don függ előrehaladásunk. Korszerűsíteni kell 'belső irá­nyítási és ösztönzési rendszerü­ket. A gazdasági munka maga­sabb színvonalra emelésében, eredményességében meghatá­rozó szerepük van a vállalatok, szövetkezetek vezetőinek. Te­remtsék meg a feltételeket a munka megjavítását célzó tö­rekvésekhez. Éljenek bátrabban hatáskörükkel. Az eddiginél job­ban kell támogatni a kezde­ményező, az új iránt fogékony, a felelősséget és ésszerű koc­kázatot vállaló, a munka szín­vonalas megszervezésére és kö­vetkezetes ellenőrzésére képes vezetőket. A fokozódó követel­ményekhez igazodva emeljék képzettségük színvonalát. A gazdasági fejlődésnek fon­tos feltétele, hogy az árrendszer célszerű gazdálkodásra, meg­alapozottabb döntésekre és ész­szerű fogyasztásra késztessen. A termelői árak fejezzék ki job­ban a világpiac árváltozásait, ösztönözzenek a hatékonyság, növelésére, a műszaki fejlesztés­re, a minőség javítására és a takarékosságra. A termelői árak mozgása a jövőben is hatással lesz a fogyasztói árak alakulá­sára, tartósan nem szakadhat­nak el egymástól. Az alapvető fogyasztási cikkek és szolgálta­tások árát — életszínvonal-po­litikánknak megfelelően — to­vábbra is központilag kell sza­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents