Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-28 / 87. szám
2 Dunántúlt napló 1980. március 28., péntek fl Szerkesztő Bizottság jelentése A határozati javaslat jól szolgálja szocialista céljainkat Kadar Janos elutars ífítazőrő beszéde Kádár János elvtárs összefoglalja a négynapos kongresszus vitáját (Folytatás az 1. oldalról) végrehajtásával újabb jelentős lépéseket teszünk a fejlett szocialista társadalom építésének útján. A határozati javaslat megfelel annak a lenini követelménynek is- hogy a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján jelölje ki soron levő feladó tóinkat. A határozati javaslat nem légvárakat épít, hanem reális, elérhető célokat tűz ki. — A határozat, omit elfogadásra ajánlunk, kongresszusunk állásfoglalásának megfelelően és a magyar kommunistáknak, egész népünknek óhajával egyezően megerősíti a párt több mint két évtizede folyto- tott bevált politikai irányvonalát. Az eddigi politikai irányvonal folytatását támogató számos felszólalás közül most csak Veszprémi István elvtársnak, Komárom megye küldöttének felszólalására szeretnék hivatkozni, aki hangsúlyozta: a határozati javaslat biztosíték arra, hogy csaknem negyed- százados következetes politikánk folytatódni fog. A szerkesztő bizottság egyetért azzal is, amit Veszprémi elvtárs hozzáfűzött éhhez: a kongresszus után legyen gyorsabb a folytatás, fordítsunk nagyobb gondot a végrehajtásra. — A kongresszus előtt lévő javaslat bizonyítja azt is, hogy politikai irányvonalunk töretlen folytatása nem jelent változatlanságot, konzervativizmust. Kádár János elvtárs éppen a kongresszusi előkészület tek idején, a budapesti párt- aktíva értekezletén mutatott rá, hogy a saját korábbi nézeteinket sem tekinthetjük dogmának. A határozati javaslat elvi alapokra épül, ugyanakkor gyakorlatiasan és mindenféle álmodozástól mentesen egy felelős, tapasztalt párt politikáját tükrözi. Az elvi szilárdság és a helyzet -követelte változtatások nem zárják ki egymást. — A szerkesztő bizottság áttekintette a fővárosi, a megyei és megyei jogú pártértekezleteken elfogadott ajánlásokat is. Megállapította, hogy ezek túlnyomó többsége összhangban van a határozati javaslat szövegével, a bizottság mégis szükségesnek tartotta, hogy ezek figyelembevételével néhány — a mondanivaló politikai lényegét nem érintő — módosítást hajtson végre. Óvári Miklós ezután ismertette azokat a módosításokat, amelyekhez a szerkesztő bizottság a kongresszus hozzájárulását kérte, majd bejelentette: a szervezeti szabályzat módosítására nem kaptak újabb javaslatokat. A szerkesztő bizottság ajánlja a beterjesztett szöveg változtatás nélküli elfogadását. Ezután így folytatta : — A kongresszusi felkészülés időszakában és itt a kongresz- szusi vitában is számos fontos más javaslat is elhangzott. Ezek egy része nem kerül be a határozatba, mert nem igényli a kongresszus döntését. Az elmúlt hónapokban sók levél is érkezett a Központi Bizottsághoz és a területi pártszervekhez, párttagok és párton kívüliek írták meg véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat. Értékesnek, a bizalom jelének tartjuk ezeket a hozzászólásokat is, és minden biztató szóért, hasznos tanácsért kongresszusunk fórumáról is köszönetét mondunk. Fontosnak tartjuk, hogy egyetlen jó észrevétel se vesszen kórba. Ezért azt javasoljuk, hogy' határozatunkban is rögzítsük: gondoskodni kell ráfér, hogy ezeket a javaslatokat az illetékes pártszervek munkájában hasznosítsák. Meggyőződésünk, hogy az az egység, mely a tennivalókat illetően a több hónapos, széles körű, beható vitákban kialakult, s ami az elmúlt napókban itt a kongresszuson is megmutatkozott, megmarad, sőt tovább erősödik a kongresszus után, amikor a tettekre, az elfogadott határozatok végrehajtására kerül sor. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a szerkesztő bizottság a határozati javaslatot az említett módosításokkal elfogadásra ajánlja. Kérem a tisztéit kongresszust, hogy a szerkesztő bizottság jelentését fogadja el. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság _ beszámolója feletti együttes vita ezzel befejeződött. Rövid szünet következett, majd Lo- sonczi Pál arról tájékoztatta a kongresszust, hogy mivel a második napirendhez nem hangzott el lényegi kiegészítés — Brutyó János, a KEB elnöke elállt a választól. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra, az 1. és 2. napirend vitájának együttes összefoglalására. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! Mint az elnöki bejelentésben elhangzott: a két napirendi pont vitájában 156 elvtáirs kért és 57 elvtárs kapott szót. A pórtélét és társadalmi életünk minden területének képviselője elmondotta véleményét. Az egyik felszólalásban elhangzott, hogy három nemzedék szavát hallottuk itt. Azt hiszem, ezt némileg korrigálni kell, mert ha az összes részvevőt figyelembe vesszük, a párt harcosainak talán öt nemzedéke is képviselve von kongresz- szusunkon. Ide sorolom egyébként azokat a nagyon kedves gyerekeket is, akik az úttörők és a kisdobosok nevében üdvözöltek minket. Pártunk is egységes Az elhangzottakból először a legfontosabbat említem. Mind az 57 felszólalót figyelemmel követtem, valamennyien elfogadták a Központi Bizottság beszámolóját (nagy taps), a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját és a benyújtott határozati javaslatot, mint alapot, ami némiképp még kiegészül. Kongresszusunk titkársága úgy informált róla, hogy az a 99 elvtárs is elfogadja a Központi Bizottság beszámolóját, aki írásban nyújtotta be hozzászólását. Az az elvi, politikai és szervezeti egység, ami ezen a kongresszuson is megnyilvánult, a mi fő erőnk! De elmondhatjuk: nemcsak a kongresz- szus, hanem egész pártunk is egységes. (Taps.) Megállapíthatjuk, hogy közvéleményünk nagy figyelemmel kísérte a kongresszus munkáját A visszhangból úgy tűnik: helyesli a kongresszus irányvonalát és támogatja munkáját. Erről az a számtalan távirat is meggyőző bizonyítékot ad, amelyet itt ismertettek. A jókívánságon és a sikeres munkának az óhaján kívül úgyszólván majdnem minden távirat a kongresszusi vállalások teljesítését jelentette, sőt úiabb vállalásokról adott hírt. Ez azt jelenti, hogy népünk, közvéleményünk nemcsak politikailag és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel támogatja a kongresz- szus munkáját és a párt politikáját. (Nagy taps.) Közvéleményünk visszhangjának ismeretében, azt hiszem, megismételhetjük, amit a Központi Bizottság a beszámolójában mondott: a pártnak élő tömegkapcsolatai vannak, a párt és al tömegek összeforrottak, s a magyar dolgozók a szocializmus alapvető céljaiban — pártállástól, világnézettől, hivatástól, foglalkozástól, rangtól függetlenül - egységesek és tett- rekészek. (Taps.) Kedves külföldi vendégeink is elmondták, mi a benyomásuk a kongresszusról, mit szólnak a vitához. Nagyon meleg, elismerő szavakat mondtak, megállapítva, hogy népünk munkájának nagy eredményei vannak mögöttünk. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban is kedvező visszhangot váltott ki pártunk XII. kongresszusa. A nemzetközi kommunista mozgalom, a világ kommunista és munkáspártjai szolidárisán tekintenek kongresszusunkra, és — ahol ezt kifejezésre juttathatták - pozitív véleményt mondtak róla. A kapitalista sajtó nagyjából a valóságnak megfelelően foglalt állást, természetesen a saját terminológiájának megfelelően. Azt mondják rólunk: ,,a külpolitikában fölzárkóztunk a Szovjetunióhoz". Azt is mondják: a gazdasági kérdésekben nagyon reális és bátor a kongresszus. Mi ezt is tudomásul vesszük. Az eddigi kommentárjaik sommázata az, hogy a Magyar Népköztársaság megy tovább az eddiai útján. És ebben igazuk van! (Taps.) Kongresszusunk állást foglalt elvi politikánk folytatása’ mellett. Folytatjuk bevált módszereinket a párt vezető szerepének érvényesítésében, ennék fő vonása a meggyőzés. Külpolitikánk lényege: mi a társadalmi haladás, a szocializmus, a népek szabadsága és a béke érdekében folytatjuk nemzetközi tevékenységünket. (Taps.) Most már három világrészen épül a kommunizmus, illetve a szocializmus. Az emberiségnek béke kell A világnézetünkkel, a szocia. lizmussai szembenálló ellenséges erők magyarázgatják, hogy már a szocializmus sem olyan, mint amilyennek eleinte mutatkozott, nincsenek olyan nagy sikerei, ellenben nehézségei vannak. Erre azt mondom: csemegézzenek ők napi propagan. dójukban, ahogyan akarnak. Nekünk mély meggyőződésünk, hogy az emberiségnek nincs más útja, jövője, reménye, mint a béke és a szocialista társadalom. (Taps.) Béke kell! Amikor a beszámolóban ehhez a témához értünk, azzal kezdtük, hogy most kiéleződött a nemzetközi helyzet. Ez így van, és ez nyugtalanítja a béke őszinte híveit, nemcsak nálunk, hanem a világ minden országában. De arról is mélyen meg vagyok győződve, hogy nem lesz új világháború, azt képes megakadályozni az emberiség. Ereje abból az akaratból fakad, amely a világ népeinek jobbik felét összefogja: csak háború ne legyen! Természetesen egy új világháború kirobbantásának megakadályozására más, nyomatékos eszközeink is vannak tartalékban. (Taps.) A Központi Bizottság beszámolójában is megmondottuk, hogy mi a viták tárgyalásos megoldásának hívei vagyunk. Azt is megmondtuk — nem most először, de talán itt sem árt megemlítenünk —, bogy a munkásosztály nem megrögzött híve a fegyveres felkelésnek. A munkásosztály számára a legkedvezőbb a társadalmi rend békés módon történő megváltoztatása, de hogy ez lehetséges-e, nem rajta múlik. Azért említem ezt, mert miközben mi itt tanácskozunk, a burzsoázia megmutatta, hogyan értelmezi az os/tályharcot és milyen eszközökhöz nyúl. Gondoljanak a salvadori érsekre, akiről nem hiszem, hogy kommunista forradalmár lett volna, de mert fellépett a junta fasiszta terrorja ellen, a kápolnában — amely még a középkorban is menedékhelynek számított — orvlövészekkel meggyilkoltatták. Álláspontunk változatlan: mi nem akarjuk exportálni a forradalmat, az ellenforradalom exportálását pedig nem tűrjük. (Taps.) Nyugaton sokszor úgy emlegetnek minket, mint „csatlósokat". Mi senkinek sem vagyunk a csatlósai, és senki sem követeli tőlünk, hogy csatlósok legyünk! A Magyar Népköz- társaság szuverén, független, szocialista ország! Ennek tuda. tóban él és dolgozik pártunk is, népünk is, és továbbra is így fogunk dolgozni. Politikánkat — legyen szó belpolitikáról, kü I p o I i ti ká ró I, g a zd a sqg pol i t i káról, életszínvonalról, szociálpolitikáról, kultúráról, vagy akár irányítási módszerekről — mi magunk dolgozzuk ki. Természetesen hívei vagyunk a testvérpártok, a testvéri népek tanácskozásainak, konzultációinak, tapasztalatcseréinek. Az értekezletekre nem azzal a szándékkal megyünk el, hogy mondjanak ott, amit akarnak, a mi pozíciónk változatlan marad. Mi azért megyünk el, hogy mindenkit meghallgassunk. A kollektiv bölcsesség elve alapján azért tanácskozunk, hogy okosabbak legyünk, többet lássunk, többet tudjunk, és ha kell, javítsuk a saját álláspontunkat. Bizakodó emberek vagyunk Egynémely szűkszavú proto- koll-közlemény láttán azt mond. ják az emberek, hogy nem tudják meg belőle, miről volt szó a tanácskozáson. Ez igaz. Ha azonban a nemzetközi aktusok, ról valamennyi közleményt rész. letesen ki akarnánk nyomtatni, arra a lapok teljes terjedelme is kevés volna. Biztosak lehetnek benne, hogy zárt és nyílt tanácskozásokon, idehaza és külföldön, mindenütt, ahol képviselőink jelen vannak —ugyan, azt a politikát, ugyanazt a pozíciót képviseljük. Ezzel azt szeretnénk, hogy a hozzánk közel és a tőlünk távol állók is értsék és tudják: ha a magyarok azt mondják, hogy „igen" — az igen! És ha azt mondják „nem", — az nem! amit mi elvállalunk, azt az álláspontot becsülettel támogatjuk, ha pedig valamit nem tudunk vállalni, azt is megmondjuk. Mi szövetsége- seinknek hű szövetségesei aka. runk lenni és azok is vagyunk! Barátainknak hű barátai akarunk lenni és azok is vagyunk! És a másik oldallal szemben is: ha tárgyalunk és megegyezünk, korrekt, szótartó, becsületes partnerek vagyunk, és ezután is azok akarunk lenni! (Taps.) Soha sehol, senki előtt nem titkoltuk, hogy hová tartozunk. Sőt, ahogyan illik, a nyugati világban is ezzel kezdtük a bemutatkozást: „önök tudják, hogy mi a Szovjetunióval szoros együttműködésben, hű barátságban, testvériségben élünk. Mi a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeinknek becsü. lettel eleget teszünk, e szerződésnek tagállama vagyunk és maradunk mindaddig, amíg a szövetségi rendszerek egyidejűleg meg nem szűnnek.” Aki velünk kapcsolatot teremtett, ezt tudja rólunk, és e tekintetben a jövőt illetően is megnyugtatjuk őket. Mi min. den értelmes, ésszerű, a mi népünk érdekeinek vagy a kölcsönös érdekeknek, a népek általános érdekeinek megfelelő elgondolást, javaslatot illetően készséges partnerek vagyunk, és minden jó ügyben azok leszünk a jövőben is. Azt hiszem, kong. resszusunk pártunk szavának hi. telét nemzetközi méretekben is meg fogja erősíteni, és ez nagyszerű dolog! Mi, kommunisták, bizakodó emberek vagyunk. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a béke és a szocializmus eszméje győzedelmeskedni fog. Ahogyan nagy klasszikusunk, Engels mondotta: az emberiség a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába jut, és majd megkezdődik az emberiség igazi törtér.-te. (Nagy taps.) Kevesebb bürokráciát Nagyon sok felszólaló érintette a pártmunka kérdéseit Érthető, hiszen ez a kongresz- szus központi témája. A különböző tisztségeket viselő elvtársak sokoldalúan Világították meg a pártmunka lényegét, és elmondták, hogy további javítása tekintetében miben látják a tennivalókat. Elhangzott itt, hogy a szakszervezetek energiájának jelentős részét — sajnos — a „belső önmozgatás" emészti fel és kevesebb jut az igazi -munkára. Ez a megállapítás pártszervezeteink, szakszervezeteink, tömegszervezeteink munkájára egyaránt érvényes. Most azon ne vitatkozzunk, hogy melyikre milyen mértékben. (Derültség.) Mindenkinek van javítanivalója a maga munkamódszerén, munkastílusán, hogy az energia — mint a rcssz kazánnál, 80 százalékban ne az önfűtésre fogyjon el, s csak 20 százalék hasson ott, ahol hatnia kellene, hanem minél- kevesebb erőt fordítsunk az önmozgatásra. Erre külön szeretném felhívni a fiatalok, a kommunista ifjúsági szövetség vezetőinek figyelmét. Legyenek még hatá- rozottabbak és küszöböljék ki munkájukból a bürokratikus vonásokat. A jót tanulják el, és a mozgalmi munkában, különösen az ifjúsági munkában kevesebb legyen a bürokrácia. Sok felszólaló' használta azt a kifejezést, hogy most döntővé válik az emberekben rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Ez tömegméretekben is értendő, de még fokozotabb mértékben érvényes a kádermunkára. Olyan kádermunkát kell végezni, hogy a tisztségviselő és a vezető valóban a szó teljes értelmében az legyen, aminek hívják. Ha párttitkárnak hívják, (Folytatás a 3. oldalon) Baranya küldötteinek egy csoportja a kongresszusi tanácskozáson
