Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-28 / 87. szám
1980. március 28., péntek Dunántúli napló 3 Kadar Janos elivtars uitazaro beszédé (Folytatás a 2. oldalról) akkor legyen az, és ne bürokrata, ha igazgatónak hívják, akkor igazgasson, ha tudományos munkatársnak, akkor tudományosan produkáljon és így tovább. Mindenki töltse be azt a funkciót, amelyet elvárnak tőle. Ezt érvényesnek tartom a párt szervezeteinek, tisztségviselőinek munkájára, áttételesen az egész társadalmi életre. A Hazafas Népfrontról sok egybehangzó észrevételt hallottunk a vitában, elsősorban azt, hogy nálunk jó feltételei vannak a népfrontmunkának, a párt szövetségi politikája megvalósításának. Ahogyan a beszámolóban is szó volt róla, nálunk csak dolgozó osztályok vannak, és az alapvető érdekeik egybeesnek. A mi politikai hatalmunk osztályalapja a munkás-paraszt szövetség, amelyhez csatlakoznak a szellemi dolgozók, az értelmiségiek is. A feltételek tehát jók. Biztosítjuk a belső rendet ElvtársakI A Magyarországon végbement nagy történelmi fordulat, az, hogy győzött és hatalmon van a munkásosztály, és forradalmi élcsapata az ország kormányzó pártja, számos kommunistát elbizako- dottá tehet. Vegyük például azt, hogy van erős hadseregünk, rendőrségünk is. Ezeknek a testületeknek a munkájáról általában keveset beszélünk, örülünk annak, hogy majd minden negyedik magyar családnak van gépkocsija. Arra viszont nemigen gondolunk, milyen terhet ró ez azokra, akik hivatásuk szerint fenntartják a forgalmi rendet. Egy régebbi kongresszuson elhatároztuk. hogy a turizmus révén kinyitjuk a kaput: a mieink is lássák közelebbről az úgynevezett nyugati paradicsomot, s azután örüljenek, amikor hazajöttek. (Taps) És a nyugatiak is hadd lássák, hogyan él a magyar nép, s tudják, hová tegyék az ottani lapokban Magyarországról megjelenő hazugságokat. De hogy ez a turizmus mit jelent a határőrségnek, pénzügyőrségnek, arról fogalma sincs annak, aki nem ismeri ó. 'munkájukat. Van tehát hatalmunk, van erőnk, biztositani tudjuk a belső rendet, és mégis azt mondom: ne ezzel az érővel, hanem elsősorban politikával és meggyőző munkával biztosítsuk társadalmunk rendjét. Higgyék el, ma is érvényes tapasztalat, amire az egykori illegális munkában tettünk szert, hogy igazán, szívből, teljes erejével az van velünk, akit meggyőztünk. Politikánk megvalósítását továbbra is építsük az emberek meggyőzésére. A Hazafias Népfront különféle tisztségviselői között 500, különböző vallású, egyházi ember is dolgozik. A Központi Bizottság beszámolójának kollektív elkészítése közben az elvtársak javasolták, megint vegyek bele egy mondatot arról, hogy Magyarországon — természetesen pártfunkció kivételével — minden köztisztséget párton kívüli is betölthet. Gondoltam, miért kellene ezt elismételni? Tudniillik ez teljesen normális állapot nálunk, mindenki látja. Mégis, hogy ez a téma felvetődött, önmagában is üdvözlöm, mintegy bizonyítékát annak, hogy nálunk az állam és az egyház viszonya rendezett és annak is, hogy Magyarországon párton kívüli is betölthet és be is tölt bármilyen közfunkciót. ^ Szóba került nemzetiségi politikánk is, plasztikusan és konkrétan, a gyakorlatból bemutatva azt, amit a Központi Bizottság beszámolójában is említettünk. Csatlakozom a-javaslathoz: a határozat szövegébe is iktassuk be a nemzetiségi szövetségek munkájának megfelelő méltatását, mert érdemesek rá. Nálunk, Magyar- országon a különböző nemzetiségű emberek, a lenini nemzetiségi politika elveinek, törvényünknek és alkotmányunknak megfelelően teljes jogú állampolgárokként élnek, dolgoznak és boldogulnak. Ugyanezt kívánjuk a határainkon túl élő magyarok számára is. (Taps.) A felszólalók sem a belpolitikánkat, sem a külpolitikánkat nem tárgyalták részletesen, kivéve azokat a felszólalókat, akiknek ez a hivatásuk. Én ezt pozitív jelenségnek tartom. Tudniillik mély meggyőződésem, hogy pártunk bel- és külpolitikája benne él o tömegekben, jól ismerik az emberek. Népünk tapasztalatból ismeri, elfogadjo, támogatja, egyetért vele, és ehhez fűzi azt a bizonyos megjegyzést, hogy „a párt határozatait, a politikát jobban hajtsák végre". Magától értetődik, hogy a vitában nagy teret kaptak a gazdosági természetű kérdések. Ez összhangban van a Központi Bizottság állásfoglalásával. Most ez a kulcskérdés. Minden területen javítani kell a munkát, de a fő figyelmünket o gazdaságra kell fordítani. Szóba került a képzés, a továbbképzés, a kultúra is. A műveltség és az emberi tényező szerepe is nagy hangsúlyt kapott. örülök, hogy helyesen és részletesen foglalkoztak a kulturális kérdésekkel. Fontos ez, mert művelt, gondolkozni és utána cselekedni tudó emberekre van szükség. Ezúttal a nők helyzetéről alig hangzott el valami. Én ezt is úgy fogom fel, mint pozitív jelzést. Hiszen ha ez feszítő kérdés volna, ki sem lehetne szorítani az MSZMP kongresszusi terméből, k Mondják, nagy probléma, hogy a nők között viszonylag kevesebb a szakképzett. Ez igaz, de tudjuk, hogy mennyi gond és tennivaló hárul a nőkre. Ezek miatt nem követelhetjük, hogy ugyanolyan arányban, ugyanolyan mértékben legyenek szakképzettek, minta férfiak, de a jelenleginél többet próbálunk segíteni nekik. Az óvodai helyek számának lényeges növekedése éppúgy az anyák, o gyermeknevelés terheit könnyíti, mint sok minden más, amit a társadalomé nők helyzetének a javításáért tett. Ami eddig történt, . azt örömmel összegezzük, ugyanakkor kongresszusunk fogadja meg, hogy ezt a törekvést folytatjuk még tovább javítva a nők, és különösen az anyák helyzetét. Őszintén szolgálni az ügyet Elvtársak! Mind az 57 felszólaló tiszteletre méltó alapállásból, meggyőző erővel beszélt. Minden felszólaló gazdagította a kongresszust, de ha megengedik, néhányukat külön is megemlítem. Azt hiszem, mindannyiunk számára élmény volt az ajkai üveggyárból jött elvtársnő, a pécsi egyetemi halig a tónő, a budapesti tudományos kutató és a többi elv- társnő felszólalása. Úgy tűnik, hogy kiállásiban, elvi szilárdságban, szókimondásban és politikai bátorságban - itt most elnézést kérek férfitársaimtól — az elvtársnők vitték el a pálmát. Ez az igazság. Ezt az egész ország látta és hallotta. Valamit röviden az idősebbekről. A nyugdíjasok helyzete nagy társadalmi kérdés. Erről szó volt a Központi Bizottság beszámolójában, szó lesz a kongresszus határozataiban is. Lankadatlan erőfeszítés kell a? időskorúak, a nyugdíjasok, különösen a régi, alacsony nyug- dijúak helyzetének javításáért. Nem tudom megállni, hogy ne mondjam meg: végtelenül örülök Andrásfi elvtárs felszólalásának. Láttam, mindenki a hatása alá került. Szovai nélkül szegényebb lett volna a kongresszusunk. Egy nemzedék nevében szólt, az idős, veterán kommunisták hangját hallatta. Nekem végtelenül imponált és én ezt tartom példás, «a kommunistákra jellemző magatartásnak. Gondoljanak csak vissza, hogy miről beszélt. Elmondta, hogy volt főispán, nagykövet, sok kitüntetésben is részesült, és most nem szégyellj, hanem büszke ró, hogy egy körzeti a lap szervezetben párttitkár. (Taps.) Ez azt mutatja, hogy az igazi kommunista nem ismeri a rangkórságot, csak az ügyet, amit szolgál, ameddig az erejéből telik. (Taps.) Én is megragadom most az alkalmat és nagyon köszönöm az idősebb kommunista nemzedéknek ezt a magatartást, azt, hogy az ügy szolgálata vezeti őket. Az ifjúságról viszont szinte minden felszólaló beszélt. Azt hiszem, ez először is annak tulajdonítható, hogy a párttagság és az egész társadalom felismeri az ifjúság szerepének rendkívüli fontosságát. Másodszor, mintha lelkiismeretfurda- lásunk is lenne, hogy az ifjúság nevelése tekintetében nem tettünk meg mindent, amit kellett volna. Mély meggyőződéssel egyetértek a felszólalókkal abban is, hogy a pártnak, a szocialista forradalomnak van utánpótlása és jó utánpótlása van! Ennek a nagyszerű érzésnek ösztönöznie is kell bennünket, hogy még céltudatosabban és igényesebben foglalkozzunk az ifjúsággal. A fiatalokról szólva hangsúlyoznunk kell a család nagy szerepét is. Lega'ább azt az ' egyet kérjük a szülőktől: ne tegyék tönkre a saját gyereküket azzal, hogy mindent, amit szeme-szája megkíván, kétszeresen is megadnak neki, de még az elemi, kis kötelességek teljesítését sem várják el tőle. Az egyik felsőoktatási intézmény rektorától hallottuk itt, hogy a fiataloknak tulajdonképpen semmit se adjunk ingyen. Idejében szoktassuk hozzá őket: valamit nekik is adniuk kell, legalább tisztességes ' magatartást, tanulást, hogy megkapják azt, ami a társadalomtól és a családtól jár nekik. Ami a pártot illeti, az ifjúságnak forradalmi eszmét, vezérlő életcélt kell adnia. Ez a cél a szocializmus. Ezenkívül konkrét feladatokat is adni kell nekik. Sokszor említettem: a legjobb pedagógia a példamutatás. Ezt most kiegészítem: a feladat is az. A feladat bizalmat fejez ki. A mi fiataljaink sok mindenért morgolódnak, néha olyasmiért is, amiben nincs igazuk. Ez természetes, a korral jár. De a legkomolyabb és a legáltalánosabb panaszúk, hogy ha szünidőben munkát vállalnak — és nemcsak almaszedés vagy szüret van —, nem bíznak rájuk komoly munkát. Ezen változtatni kell. Vezérlő eszmét, életcélt kell adni az ifjúságnak. De annál nemesebb célt, mint a szocializmus, nem tudunk ajánlani. S annál sem tudunk jobbat, mint a közösséggel együtt végzett, tisztességes munka. Aki jól dolgozik, boldogul A múltkoriban Bábolnán jártam, s feltűnt nekem két dolog. Az egyik: délelőtt 11 órakor értünk a nagyközségbe. Nézem az utcát, az üzleteket - egy teremtett lélek sem látható sehol. Bábolnán három és fél ezer ember él, ötezer ember dolgozik, de ebben a nagyközségben délelőtt utcán sétáló, lötyögő embert — se öreget, se fiatalt — nem-lehet látni. (Taps.) És mégis jól érzik magukat az emberek, mert aki jól dolgozik, az jól keres, aki jól keres, az jól él. Talán ebből is lehet valamit tanulni. A másik: a házigazda üdvözölt a vezérkarával. Nézem őket, hát elvtársaim, meg kell mondanom, a „veterán" a vezérigazgató volt, a vezérkar tagjainak — igazgatóknak és hasonló beosztásúaknak a legöregebbje 43 éves, a legfiatalabbja 37 éves. Ez is tanulságos voJt: a fiatalokra, a fiatal emberekre kell építeni! őket külön is fűti az az ambíció, hogy megmutassák: jobban meg tudják csinálni. Engedjük hát, hogy megmutassák, mit tudnak. (Taps.) Van az irányelvek vitájának egy általános tapasztalata, amit ez a kongresszus megerősített. Azt kérik tőlünk az emberek, hagyjuk már békén őket a nehézségek felsorolásával, a nyersanyagproblémákkal, az árrobbanással, a kedvezőtlen világpiaci árakkal. Hadd fűzzem hozzái: az igazgatók is hagyják abba a számítgatást, hogy ha csak a tavalyi elvonás lenne, mennyivel több volna az idei nyereségük. A nemzetközi gazdasági környezettel úgy kell számolnunk, ahogyan van. Ilyen a helyzet, így kell élni, dolgozni és boldogulni. Az üzemek igazgatóit pedig külön kérem, hogy számítsanak rá: jövőre sem lesz kevesebb az elvonás. (Derültség.) Ha jól teljesítik az idei tervet, akkor eny- nvi marad, ha nem jól teljesítik, lehet, hogy még szigorúbb lesz. * Kiaknázni tartalékainkat Néha elgondolkodom rajta: miért megy olyan nehézkesen egy-eqy határozat végrehajtása? Csak azzal vigasztalódhatom. hogy a bibliai legenda szerint Mózes már évezredekkel ezelőtt átvette a tízparancsolatot — talán ez volt az első „párthatározat" — de a végrehajtása még mindig csak folya. matban van. (Nagy taps, derültség.) A szükség is szorít minket, hogy egy kicsit nagyobb tempóban dolgozzunk. Kongresszusunkon a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgozók mondtak véleményt arról, hogy mit kell tenni o munka jobb megszervezéséért, a jobb munkafeltételek megteremtéséért. Sokan beszéltek róla, a kormány álláspontját is hallottuk erről, és most, a kongresszuson, korábban nem ismert, nagyszerű emberek is kifejtették a véleményüket, akik közvetlenül a termelésben dolgoznak. A mi célunk a hatékonyság és a minőség javítása, a takarékosság. A fiktív számolgatások helyett a valódi költségeket kell számolni, meg a valódi nemzetközi árat. vagyis azt, hogy mit, mennyiért tudunk beszerezni és mennyiért tudunk eladni. Ennek a követelménynek kell eleget tenni. Teljes mértékben csatlakozom ahhoz a kongresszusunkon végig uralkodó igényhez, hogy a pártnak teljes erejével támogatnia kell a' kezdeményező kollektívákat és a kezdeményező vezetőket. (Taps.) A termelő és a fogyasztói árak összefüggésével kapcsolatos konkrét kérdéseket meg kell vizsgálni, magán az árrendszeren azonban nem kívánunk változtatni. Ami pedig a fogyasztói árakat illeti: bizonyos alapvető közszükségíeti cikkek árának . megállapítása továbbra is központi kézben van, de ezeknél is szerves kapcsolatnak kell lennie a termelői és a fogyasztói árak között Máskülönben képtelenek lennénk a vásárlóerőhöz megfelelő fogyasztási alapot teremteni, pedig ez szintén óriási vívmányunk, amelyet meg kell őrizni, A fejlődési ütem bizonyos fokú lefékeződése szükségszerű realitás, és nem öröm számunkra, Ugyanakkor lehetőséget ad és serkent arra, hogy javítsunk a munka minőségén. Sem a szabályozórendszer, sem pedig a csökkent fejlődési ütem senkinek a dolgát sem végzi el automatikusan, nekünk kell kiaknáznunk tartalékainkat. Nekem mondhatnak a keres, kedelemről bármit, egy régi, még gyerekkoromból való megfigyelésem igazsága egész életemben végigkísér: ha kevés a hús, a vevő köszön, ha sok a hús, a hentes köszön! A fejlődési ütem csökkenése is így. ösztönzően hat majd. Most kevesebb beruházó nyüzsög az építőipari vállalatok házatáján. Ezután meglehet, néha a koope- rálóknál is rendeléshiány mutatkozik. A kereskedelemben sem mindig jönnek sűrű, tömött sorokban a vevők. A vendéglátóipar bizonyos osztályú üzleteiben már mostanában is üresség támadt. Mindez ösztönözni fog az igazi gazdasági munkára. Az árakat is be kell szabályozni, és még olyasmi is előfordulhat — elő is kell fordulnia —, hogy bizonyos termelői árak és bizonyos fogyasztói árak nemcsak emelkednek, hanem lefelé is mennek. Mert az árak így is mozoghatnak, ha becsületesen és jól dolgozunk. Általános tendencia persze nem lehet, mert a nyersanyag, az energia drágul. A fejlődési ütem csö*kkenése és bizonyos feszítések megszűnése jó irányba fogja majd befolyásolni a vállalatokat, az ágazatokat és az embereket. Az életszinvona'llal kapcsó- latban fenntartom, amit a Központi Bizottság beszámolójában mondtunk: a fő erőnket az elért eredmények megszilárdítására kell fordítani. Bizonyos, szerény fejlődés lesz. de a további fejlődés megfelelő feltételeit az előttünk álló években kell megteremteni. Valószínűleg nem lesz „össznépi" egység a teljesítménybérezésben és annak érvényesítésében sem. Ezt is oda sorolom, elvtársak, ahová jó szó kell, amiért agitálni kell, politikai munkát kell végezni. Meg kell szűnnie az olyan jövedelmek kibocsátásának, helyenként az olyan bérek kifizetésének, amelyek mögött nincs teljesítmény. Ha ezt rendesen végezzük, a szocialista építés általános szabálya fog érvényesülni. Ahogyan a szocialista építés előrehalad, úgy emelkedik rendszeresen a dolgozók életszínvonala. De mindenki tanulja meg a munkahe. lyét is, a munkáját is, a keresetét is becsülni. Takarékosan a nép javaival Aki dolgozik, az érezze magát biztonságban és legyen nyugodt, mert ezután is boldogulni fog. Aki azonban munkaképes korú, egészséges ember létére nem akar tisztességgel dolgozni, az csak legyen nyugtalan. Ennek a törekvésünknek a része az is, hogy — amint a beszámoló is említette — határozottabban és keményebben kell fellépni a közvagyon káro- sítói és az élősdiek ellen. Mi a beszámolóban azt mondtuk: a munkabér vagy a munkadij nem jelenléti díj. Erre odafigyeltek az emberek, s őszinte rokonszenvvel fogadták. Ennek szabálynak kell lennie. A tőkés sajtó most a kongresszussal kapcsolatban is felemlegette, hogy a Magyar Népköztársaságnak ilyen-olyan gazdaságpolitikája, irányítási rendszere van, és bátran alkalmazza a kapitalista módszereket. Ők így „dicsérnek” minket. Én erre a világnézetem alapján tudok válaszolni: ezek nem kapitalista módszerek, ezek szocialista módszerek. Először is alapvető kérdés az, hogy a bur- zsuj javára takarékoskodnak-e, vagy a nép javára. Ha a munkás a burzsuj javára kénytelen takarékoskodni, az burzsoá módszer, ha a munkás a nép javára takarékoskodik, az szocialista módszer. Ha kiszámítjuk, hogy hatékony-e a termelés — ez szerintem szocialista módszer. Az, hogy jó minőségű munkát kell végezni — szerintem ez a szocializmus követelménye, mert nem mindegy, hogy a kapitalistának terme- lem-e a jót, a jobbat, vagy a szocialista rendszernek. A szocialista rendszerben okosan kell gazdálkodni a nép javaival, ezekkel takarékoskodni — forradalmi, szocialista kötelesség, a szocialista állam normája! Ez nincs összefüggésben a fizetési mérleg helyzetével, amivel most nem dicsekedhetünk, legfeljebb azzal — s ez sem csekélység —, hogy tavaly, sok év után először, javítottunk rajta egy kicsit, és már ezt is becsülni kell. Szerintem ezek a szocialista normák akkor is megmaradnak, amikor a nemzetközi fizetési mérleg tovább fog javulni. örvendetes módon — és nemcsak a szakemberek részéről — szóba került a közoktatás, a képzés, a kultúra, az emberi tényezők szerepe. Gazdasági céljaink eléréséhez nagyobb tudású szakemberekre és szinte folyamatos továbbképzésre van szükség. Erre gondolva is üdvözlöm a közoktatás, a tudomány dolgozóit, a kultúra képviselőit. A tegnapi szünetben volt velük egy kis találkozónk. Kongresszusunkon a magyar szellemi élet színe-java vesz részt, részben vendégként Itt vannak párton kívüli szövetségeseink, barátaink, összetartozunk! Ugyanannak a népnek a fiai vagyunk, egy a hazánk, együtt élünk, együtt boldogulunk, a gondjaink is egyek. Elvtársak! A feladatok nagyok, de aki a kongresszus munkáját figyelemmel követte, és a határozati javaslatot ismeri vagy tanulmányozni fogja, az látja, hogy nemcsak nagyok, nehezek, hanem világosak is. Mór ez is jó indítás a munkához. Tettre kész utánpótlás Megítélésem szerint a beszámolókat és a határozati javaslatokat nagyszerűen és magas színvonalon egészítették ki a vitában. Ez is egységes gondolkodásunkat. pártunk erejét, alkotóképességét, a rendelkezésre álló erőt, és a már felsorakozott és idáiq jutott utánpótlás tettrekésrségét mutajta. A pártban egység van, a nép egyetért velünk és kész támogatni ennek a kongresszusnak a vonalát. Most csak annyit kérek a jelenlevőktől, hogy ugyanez az egység nyilvánuljon meg a végrehajtásban is! Mutassanak példát, mert az önök szavának különleges súlya lesz az emberek szemében, hiszen a határozatot is önök hozzák. A pártban és a népben egyaránt bizakodás és tettre- készséq él. Ez logikus kapcsolat: népünk azért bízik, mert kész a cselekvésre, és azért bízhat, mert a tettek alá fogják támasztani optimizmusunkat Mi, kommunisták, eleve optimisták vagyunk, mert a világnézetünk is ootimista. Ezt a világnézetet választottuk. Tiszteletre méltó korelnökünk, Hunya elvtárs mindnyájunkat megelőzött, ő hatvanhárom éve taqia a pártnak, a legfiatalabb küldött meg alig több mint egy éve. A kommunista mindig bizik. Ez is megkülönbözteti a más politikai nézetet vallóktól. Persze születésekor senki nem hozza a 'kezében a párttagsági könyvet. A párton kívüli csők később lesz kommunistává, párttaggá. Másik különbség is van. A kommunista azt mondja : szeretnék boldog lenni, szeretném, ha a családom 'boldog lenne, de nem a másik dolgozó letaiposása, kizsákmányolása árán, nem a kizsák- mányolónaik való hízelgéssel és nem talpnyalássol szeretnék boldog lenni, hanem a saját munkámmal, a saját jogomon és a saját rendszeremben, osztályos társaimmal együtt! A kommunista akarja, ami az élettől jár neki, de azt munkával, osztályos társaival együtt akarja. Ügy nem tud boldog lenni, hogy másak nyomorúságban és elnyomásban élnek. Ez a kommunista sajátosság, ezt kell megőriznünk. A kommunista az eszmében hisz, sohasem adja fel a reményt, s mindig ..kész cselekedni. Azt kérem: bízzunk és cselekedjünk. És ha önök úgy döntenek, hogy elfogadják a beszámolókat és a határozati javaslatot, akkor ugyanilyen egységet tanúsítsunk a végrehajtásban is! (Nagy taps.)
