Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-27 / 86. szám

1980. március 27., csütörtök Dunántúli napló 3 Folytatódon a vita (Folytatás a 2. oldalról) agresszív lépéseiket most Afga­nisztánnal magyarázzák, azt állítván, hogy a nemzetközi helyzetet szovjet katonai kon­tingensek afganisztáni megje­lenése élezte ki. Az imperializ­mus nagy lármája e kérdés kö­rül a valóságban ürügy arra, hogy a szélsőséges imperialista körök a helyzetet élező mester­kedésekről eltereljék a figyel­met. Az elmúlt öt évben a Magyár Népköztársaság külpolitikai fő irányvonala nem változott. To­vábbra is olapvető feladatunk, hogy összehívásra kerüljön a katonai enyhülés és leszerelés ügyeivel foglalkozó politikai szintű tanácskozás, amelynek javaslatát a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága bu­dapesti és berlini ülésén dol­gozták ki. Itt meg lehetne vi­tatni' minden résztvevő ország leszerelést célzó javaslatait. Sajnáljuk, hogy vezető NATO- államok részéről enyhén szólva nem mutatnak lelkesedést ja­vaslatunk iránt. A másik, előt­tünk álló feladat a madridi ta­lálkozó eredményes megrende­zése. A fejlődő országokkal épített kapcsolatokról szólva rámuta­tott: e munka fokozását már csak nagy számuk is indokolja, de az is, hogy egy részükre az imperialisták és mások minden eszközzel igyekeznek növelni befolyásukat, őszinte barátjuk­nak tüntetve fel maqukat meg­próbálják szembeállítani őket a szocializmus, a haladás erőivel. Most már joggal mondhat­lak — hangsúlyozta a továb­biakban —, hogv kapcsolataink minden fejlett tőkés országgal rendezettek, egyesekkel pedig — mint például Ausztriával — tovább fejlődtek. Továbbra is szélesíteni akarjuk hazánk és a fejlett tőkés orszáqok kapcso­latait a békés egvmás mellett élés elve alapján. Hogy ez így leayen. természetesen nem csak rojtunk, hanem tőkés partne­reinken is múlik, A nemzetközi erőviszonyok változását a szocializmus, a haladás iavóra semmi sem tar- tóztathatia fel és fordíthatja vissza Hoav előrehaladást ér­iünk el a béke és a biztonság megszilárdításában, az enyhü­lés elmélyítésében, határozott küzdelmet kell folytatni, s to­vábbra is vissza kell utasítani a szélsőséges imperialista kö­rök — és a kínai vezetők — za­vart keltő, bákebontó kísérle­teit. Szűcs József nének. az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanárának elnökletével folyta­tódott a tanácskozás. Az ügyet szolgálni Andrásfi Gyula nyugdíjas, budapesti küldött volt a követ­kező felszólaló. A párt és a munkásmozga­lom régi harcosa személyes visszaemlékezéssel kezdte fel­szólalását: első ízben 1932-ben vett részt magas szintű párt­fórumon : az illegális KMP bé­csi plénumán. — A párt megbízásából sok­féle funkciót töltöttem be az előző évtizedekben — mon­dotta ezután. — Voltam főis­pán is, nagykövet is, most pe­dig körzeti párttitkár vagyok, és örömmel végzem ezt is, mert egyet nézek: azt, hogy hol és hogyan tudom szolgálni oz ügyet. Felszólalása második felé­ben a fiatalokról beszélt. Állítom, hogy őszinte, nyilt beszédre, bizalomra az ifjúság is bizalommal és nyílt közele­déssel válaszol. A mai ifjúság jóval műveltebb, képzettebb, mint az én ifjúságom volt. Ehhez a képzettséghez, mű­veltséghez a magam generá­ciója legszívesebben a kom­munista hitet adná át szá­mukra, mert úgy érzem, ebből a hitből nekünk van több. Helyes mércét a mező- gazdaságban Ezután Romány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, Bács-Kiskun megye küldötte lépett az előadói emelvényre: Az elmúlt években orszá­gunk mezőgazdaságában szá­mos új termelési módszert, új technológiát terjesztettünk el, új fajtákat, szervezeti formákat honosítottunk meg. Szinte min­denből többet termeltünk, mint eddig bármikor — mondotta. — Mégis, ezekben az években láttuk meg igazán — jelenlegi hatékonyságunk, struktúránk* mellett — a növekedés korlá­táit. Különös gondot kell fordíta­ni a munkában résztvevők sze­mélyes anyagi érdekeltségére. A nagyon változatos mezőgaz­dasági munkafeltételek között ez igen fontos követelmény. A jobb gazdasági eredmények elérésének útján égetően szük­séges oz új tudományos ered­mények gyorsabb gyakorlati al­kalmazása is. Népgazdaságunkban a ha­tékonysági követelmény erőtel­jes érvényesülését gátolja' még számos régi beidegződés, szemléleti akadály. Számba­vételi értékelési rendszerünk sok tekintetben még a meny- nyiségi, a hagyományos muta­tókhoz tapad. Legyen mérce az egy hektáron elért legjobb eredmény, az egy dolgozó ál­tal gazdaságoson elért legna­gyobb jövedelem, s nem o lét­szám, vagy a terület nagysága. Végül megállapította Ro- mány Pál, hogy a Magyar Szo­cialista' Munkáspárt marxista— leninista agrárpolitikáját alap­vetően a szövetkezeti paraszt­ság iránti bizalom jellemezte és jellemzi. Tettek a közösségért Barinkat Oszkárné, a Pest megyei Pártbizottság titkára, Pest megyei küldött a megye kulturális fejlődéséről beszélt. Ha röviden jellemezni kelle­ne az elmúlt öt év kulturális munkáját, azt mondanám: el­kötelezettség, kezdeményezés és összefoqás. Mindvégig élvez­tük megyénk lakosságának bi­zalmát. seqitő, cselekvő részvé­telét. A közösségért való tenni- akarás o megyében a kultúra érdekében is tömegméretűvé vált. A kommunista műszakok, a társadalmi munkaaikciók a bizonyítékai ennek. Nem szólhatnánk 'ilyen ered­ményekről, ha nem éreztük volnai mindvégig azt a bizton­ságos bátorságot, amelyet a gazdasáqi egységek, az ipari és mezőgazdasági üzemek je­lentettek kulturális, társadalmi céliairak megvalósításában. Mo már eay-egy jól működő ter­melőszövetkezet is úqy alakítja, feileszti a lakóterületet, az élet­módot, a kultúrát, mint koráb­ban egy vidékre települt ipari üzem. Bízunk abban, hogy a XII. kongresszus határozataira épít­ve a fejlődés nem áll meg. Ezt a bizakodást az elmúlt évek ta­pasztalatai. a sikereknek örül­ni. a aondokban osztozni tudó emberek tenniakarósa is élteti bennünk. Erdőgazdálkodás Dr. Schmidt Ernő, a Nyugat­magyarországi Fagazdasági Kombinát állami-díjas vezér- igazgatója, Vas megyei küldött először arról beszélt, hogy a mai gazdasági helyzetben kü­lönösen megnőtt a fa értéke és jelentősége. Ma a világ és hazánk gazda­sági életében nagyon sok az előre meg nem határozható té­nyező — folytatta a felszólaló. — Egy azonban biztosan állít­ható : a nyersanyagoknak, és köztük a fának a szerepe és je­lentősége növekedni fog. Cél­szerű volna tehát fokozni az or­szágban az erdőtelepítést, és ezzel az ország fatermesztő­képességét. A továbbiakban arról beszélt, hogy a termékszerkezet korsze­rűsítésében, a termelés haté­konyságának javításában gyors előrehaladást csak akkor vár­hatunk, ha a vállalatoknál és az irányító szervezeteknél egyaránt határozott lesz a tö­rekvés az újra, o korszerűre. Részvétel a testületekben Horváth Zoltánná, a Moson­magyaróvári Kötöttárugyár kör- kötője, Győr-Sopron megye küldötte a fizikai dolgozóknak a választott testületekben való részvételéről, ennek fontossá­gáról fejtette ki véleményét: — Sokat beszélünk a női egyenjogúságról. Iga<z, hogy a lehetőségeink a továbbtanulás­ra, a közéletben való részvé­telre sokkal inkább megvan­nak, mint bármikor korábban, de mindezzel élni jóval na­gyobb terhet ró a nőkre, mint a férfiokra. Ám szeretném azt is megerősíteni: kolléganőim­mel együtt érezzük, hogy a fi­zikai dolgozókra a társadalmi fórumok munkájában igen nagy szükség van. A saját tapaszta­lataim alapján állítom, hogy hozzászólásaimat, észrevételei­met a különböző testületi ülé­seken mindenkor meghallgat­ták és ha módiukban állt, azonnal cselekedtek a felve­tett qondok, hibák kiküszöbö­léséért. Bányászfeladatok Szatmári Lajos, a Várpalotai Szénbányáik Vállalat aknásza, Veszprém megye küldötte mon­dotta többek között: — A szénbányászat fejleszté­sét Síolqáló oárthatározatok és kormányintézkedések alapján úgv érezzük, hogy a szénbá­nyászat egyre jobban vissza­kapja régi rangját, a gazdasá­gi építőm un kában betöltött szerepének meqfelelő megbe­csülésben részesül. Beszámolt róla, hogy javul­tak az élet- és munkakörülmé­nyek. A bányászlakás-építési akcióval kapcsolatban megje­gyezte, hogy szükség van bizo­nyos iogi problémák rendezé­sre. hoqv valóban azok kap­ják a kedvezményes lakásokat, akik megérdemlik, akik' hosszú ideig hűek maradnak a báA nyászathoz. Kritikus és önkritikus hangon szólt arról, hogy a szénbányá­szatot érintő korábbi, azóta meaváltoztatott döntések ked­vezőtlen hatása bizonyos mér­tékig ma is érződik; elmarad­tak egyes pótlólaqos beruhá­zások, az elvesztett létszám is nehezebben pótolható. A gon­dok ellenére bizakodó hangon felezte be felszólalását: Ootimizmussat tölt el ben­nünket pártunk következetes politikája, az, hogv kritikusan és tárgyilagoson felmérte a szénbányászatban levő hiá- nvossáqokat és helyesen jelöl­te meg a soron következő ten­nivalókat. A határ őrizete kettős feladat Kun István ezredes, a határ­őrség pártbizottságának első titkára, a határőrség küldötte elöljáróban hangsúlyozta: — Az állam- és közbiztonság védelméből a határőrségre há­ruló feladatok végrehajtásakor abból indultunk ki, hogy az ál­lamhatár őrizete az ország biz­tonságával és a nemzetközi kapcsolatokkal szoros összhang­ban álló politikai kérdés, szá­munkra harci és politikai fel­adat. Ezután arról beszélt, milyen dinamikusan nőtt az utóbbi fél évtizedben a határforgalom, öt év alatt 187 millió ember lépte ót a magyar határokat, több mint 57 millió'járművet kellett ellenőrizni és 1,9 millió vízumot kiadni. — A követelmények növe­kedését jelzi — folytatta, —, hogy a szocialista építőmunka, az eredményeink iránt érdeklő­dő sok millió barátunk, vendé­Képünkön: baráti szóváltás Kádár János és Andrej Kirilenko között günk és külföldre látogató honfitársaink közül kellett ki­szűrni a megtévesztő módsze­reket, ravasz hamisításokat al­kalmazó, törvényeinket megsér­tő, a társadalomra veszélyes elemeket. A felszólaló részletesen ecse­telte, hogy a határőrfiatalok milyen nehéz körülmények kö­zepette végzik példásan felada­taikat, férfias bátorságot, helyt­állást igénylő munkájukat. El­mondta azt is, hogy a határ­őrség hozzájárult a népgazda­sági munkához; műszaki egysé­gük öt év alatt több mint 1,6 milliárd forint termelési értéket hozott létre. Emellett önerőből végezték a belső karbantartást, felújítást, ami további népgaz­dasági kapacitást szabaditott fel. Szólt azokról a kapcsolatok­ról is, amelyek a határőrség egységei és a területi párt- és állami szervek, tömegszerveze­tek között alakult ki. Ezek kö­zött külön említést érdemel az úgynevezett „határőr-község” mozgalom; jelenleg 129 ilyen község és két határőr-város se­gíti a határvédelmi munkát. „Három nemzedék napja” Ezután úttörők és kisdobosok százai adták át az előttük járó idősebb nemzedék, a magyar kommunisták képviselőinek csa­pattársaik üdvözletét. A bensőséges ünnepség nyi­tányaként a szünetben az üléste­rem minden székére piros, illet­ve kék kendőcskéket helyeztek a pajtások és valamennyi kül­dött megkapta a Pajtás-újság még festékszagú, legfrissebb számát, amelyet a szerkesztők a kongresszus jegyében állítot­tak össze. Két úttörő és egy kisdobos — Ruszin Andrea, a Leninről elnevezett XV. kerületi általá­nos iskola nyolcadik osztályos tanulója, Kovács Ágnes, a XIII. kerületi, Ernst Thälmann utcai általános iskola nyolcadikosa és a hatodikos Magyar Tamás, a IX. kerületi, Mester utcai ál­talános iskolából — lépett a mikrofonhoz. Egymásnak adták a szót vidám-komolyán jelentve: — Ezekben a napokban min­den úttörőcsapatban megren­dezzük a három nemzedék nap­ját, úttörők, KISZ-esek, pártta­gok találkoznak, beszélgetnek. A veteránokat is meghívjuk. Ja­vaslom, hogy a pártkongresszu­son nevezzük ki ezt a délutánt a három nemzedék napjának. Hiszen most mi is itt vagyunk. — A pártkongresszus tiszte­letére elhatároztuk, hogy annyi fát, virágot ültetünk, ahányon vagyunk és gondozzuk is azo­kat, hogy a fákból erdők legye­nek, s a következő kongresz- szusra már ezekből a virágok­ból köthessünk csokrot. Nem feledkezünk meg azokról az idősekről sem, akik egyedül él­nek. Ezek a nénik és bácsik már akkor is sírnak örömükben, ha csak rójuk nyitjuk az ajtót, ígérjük, továbbra sem lesznek egyedül! Búcsúzóul felszárnyalt a dal: „Nem kell többé háború, béke kell nekünk, mert játék kell és víg kaca­gás — és sok-sok jóbarát, ha egy akarattal éftítünk, csudaszép lesz a világ”. A kedves-vidám köszöntő utón az elnöklő Szűcs Józsefné mondott köszönetét a kongresz- szus nevében, sok sikert, szép élményeket, jó tanulást, sok vi­dám percet kívánt hazánk min­den kisdobosának, úttörőjének. Ezután szünet következett, s az úttörőzenekarok színes műsorral kedveskedtek a kongresszusi küldötteknek. Az elnöklő Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ezután bejelentette, hogy további üdvözlő táviratok ér­keztek a kongresszushoz az or­szág minden részéből, majd Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának adott szót. Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára A fiatalok vállalják a rájuk váró feladatok elvégzését — Bizonyára sokan vannak, akik szívesen benéznének ide, a kongresszusi ülésterembe, hogy lássák a politikai műhely munkakörülményeit is — kezd­te beszédét Maróthy László. — Ezért bizonyára sokan irigylik úttörőpajtásainkat, akik ejjö­hettek és szót kaptak. Kedves köszöntőjük, amiben komoly dolgok is hangot kaptak, szá­momra azt is mondta, hogy ve­lük együtt valójában társadal­munk minden korosztálya szó­hoz jutott tanácskozásunkon. Azonos hullámhosszon A fiatalok nagy érdeklődés­sel és várakozással figyelik kongresszusunk munkáját és eseményeit. Pártunk politikájá­ra úgy tekintenek, mint amely kifejezi érdekeiket és vágyaikat is. Elismerik az elmúlt öt esz­tendő nagy eredményeit, szá­molnak a gondokkal és készek vállalni a további feladatokat. Ifjúságunk akarata is tükröző­dik abban, hogy jobban támo­gassuk a hasznos kezdeménye, zéseket a munkában és követ­kezetesebben szerezzünk érvényt a teljesítmények szerinti elosz­tás elvének a bérezésben. Egész társadalmunk javát szolgálják az életkörülmények javításának céljai, de a fiatalok családala. pítási gondjainak megoldására lakáshelyzetük javítása újak építésével és jobb lakásgazdái, kodással, a gyermeknevelés anyagi terheinek enyhítése kü­lön is figyelmet kapott. Ugyan­így az oktatás fejlesztése, a pá. lyakezdés segítése, amely biz­tosíthatja az egyenlőbb esélye­ket. Nem kell megerőltetni a fi­gyelmünket, hogy Kádár János szavait hallgatva megállapít­hassuk: pártunk, a fiatalok gondjait alaposan ismerve, messzemenően — lehetőségei­hez mérten kiemelten foglalko­zik helyzetük javításával. Fon­tosnak tartjuk azt is. hogy a ha. tározattervezet kimondja: „ifjú­ságunk többsége becsülettel helytáll a munkában, a tanulás­ban, a haza védelmében, akti­von részt vesz a közéletben.” Ez az értékelés az ifjúságról al. kötött egyre általánosabbá vá­ló felfogás, szemlélet erősítése miatt is fontos. A magunk mögött hagyott év­tizedben mindinkább háttérbe szorul a korábbi formális köz­vélemény! megítélés, ezzel együtt az ifjúság körében vég­zett munkát is nagyobb meg­becsülés övezi. A társadalmi gondoskodás jogi, szervezeti, (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents