Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-03 / 62. szám

El Hétfői Cserebere az éremgyűjtők klubjában István király dénárja Budapest: A mohácsi Halászcsárda a Hiltonban a Széchenyi «5- Tavaszi vásár Kinek kell az üres sörösdoboz? Korareggel még kiskabátot „vettek a hátukra” a borjuk és a bikák a pécsi vásárban. Tíz óra felé néhány méhecske imbolygott a levegőben és té­tova legyek pihentek a 20— 25 ezerért kínált muraközi lo­vak hátán. A búcsúk jókedvét idéző körhinták utasokkal teli rótták a köröket. „Nagytakarítottak" az ott­honi szekrényekben a porté­kájukat kínálók: használt és vadonatúj ruhaneműkből bő­séggel akadt, a legtöbb a bunda és a kesztyű volt. Tóth Pálné, Baranya legna­gyobb magtermesztője furcsál­lotta, hogy 55 fajtából álló készletéből alig vesznek. Leg­feljebb zöldség- és sárgarépa­magot kerestek és nagyon megbámulták azokat, akik az istengyalulta tökből és az akácvirágbabból vittek egy-két csipettel. Jobban hordták a barkákkal cicomázott hóvirág­csokrokat. Másutt a viola-, es­tike- és sáfránymagokat kér­ték a dughagymával együtt. A tavasz csalhatatlan közelségét a szőlőoltványok jelezték leg­inkább. A kertbarátok késsel és körömmel kapirgatták a vesz- szőket és lesték a nedvezésü- ket. A szőlőskertek királynéjá­ból egy szál 35 forintért kélt el. Buszlauer József, az utolsó baranyai klumpakészítő is in­kább somból csomózott sep­rűkkel és kecses formájú fa- gereblyékkel állt ki, a facipó­ket most a német vendégek sem mustrálták. Az emberek inkább vásárolták a kerítés- drótot 50—100 méterszámra, Zilahy Lajos könyveit, az ütött- kopott lemezeket, az álnépies stílusban hímzett térítőkét, a szívalakú díszpárnákat és a külföldi sörös dobozokat. En­nek gyűjtése újfajta hobby szü­letését sejteti. A hintó-ülésű pa­rasztkocsik elé fogott lovakat csak a gyerekek csodálták, még egy-egy bika, borjú 10— 15 ezerért lelt új gazdára. A malacokat viszont zsákszámra cipelték. A hazaiak mellett osztrák, nyugatnémet, jugoszláv, lengyel autók soroltak be a parkolóba. Mire véget ért a vásár, a Me- csek-oldalban elolvodt a két­napos hó. Cs. J. Havasesőben, hideg szélben indult útnak a siófoki téli kikö­tőből Pénteken a Széchenyiről elnevezett komp. Rövidesen megérkezett Szántódrévbe és a hajósok kifényesítették rajta a legutolsó szöget is. Szombaton reggel futott ki a Balaton haragoszöld, fehér ía- rajú hullámos vízére, Tihany- révre indulóban az idén először autókat is szállítva. Ezzel meg­kezdődött o magyar tengeren az 1980-as hajózási idény. Óránként mennek a járatok, a rossz időben csak 2-3 autót és egy-két utast vittek. Ám las­san elterjed a hír, hogy nem kell már megkerülni a tavat, délről az északi partra igyek­vőknek. így, vasárnap reggel héttől a déli órákig már annyi gépjárművet és utast vett a fe­délzetére a Széchenyi nevű komp, mint szombaton egész nap. L. T. Nagy Tiborné és Petrovics Gá­bor és a szakácsnő, Szabadkai Ferencné figyelme mindenre kiterjedt, hisz bizonyítani akar­tak. A Mohácsra jellemző nem­zeti népviseleti ruhákat a mú­zeumigazgatótól, Sarosácz Györgytől, a jellegzetes fekete kerámia tálakat, korsókat és hamutartókat Horváth László népi iparművésztől kölcsönözték. Magukkal vitték Kafkán Má­tyást, a népművészet mesterét, aki a helyszínen faragja a bú- sómaszkokat és a legszebb darabjait kiállította. A hangu­latot Kersicsa An ka és az ötta­gú mohácsi tamburazenekar is garantálja. Szakmai együtt­működésével sokat segített dr. Horváth Iván, a vendéglátó­ipari múzeum munkatársa is ezügyben. A szombat esti nyitásra oszt­rákok, angolok, nyugatnémetek és arabok jöttek ízlelgetni és Mohácsról is sokan felugrottak egy kis régóta hiányolt hazai­ra. A finomabbnál finomabb falatok mellé a vendégek a helyszínen csapravert hordóból kortyolhatták o villányi vörös­bort, hallgatták a zenét, a kü­lön készített zöld étlapról vá­lasztották ki a kívánt ételt, vagy hagyták, hogy a Halászcsárda vezetői és a Hilton profi sze­mélyzete segítsen a választás­ban. Vasvári Dezsőtől, a Kalocsa étterem vezetőjétől megtudtam, hogy a Danubius Szálloda és Gyógyfürdő Vállalat nagyszállói minden évben megrendezik a Magyar tájak, magyar ízek ren­dezvénysorozatát, hogy a kül­földiek ezáltal is megismerjék hazánk tájait, ízeit és folklór­ját. — Miért a mohácsiakra esett a választásuk? — ízlett a konyhájuk, meg­nyert a szakértelmük. A hal, az ízesítőszerek és fűszerek. a technológia az övék, ők is főz­nek és szaktanáccsal segítik o Lukács István mesterszakács ve­zette konyhai személyzetünket. Légrádi Károly, a Hilton ét­termi egységeinek igazgatója is elismerően szól a Halász- csárda bemutatkozásáról: — Pluszt szeretnénk adni a vendégeinknek, ez minden szempontból sikerült. Köszönet érte a kollégáinknak. A Hiltonbeli sikeres bemu­tatkozást követően reméljük, hogy a mielőbb újra megnyíló, mohácsi Halászcsárda nemcsak a környékbeliek, de a külföldiek körében is még népszerűbb lesz. Murányi László Szántódrév Elindult A mohácsi Halászcsárdo a budapesti Hiltonban, annak is a Kalocsa éttermében várja a vendégeit március 1—8. között. Az október közepétől átalakí­tás miatt zárva tortó Halász- csárda meghívása a Hiltonba, a magyar vendéglátás „egye­temére" nem csupán gesztus, legalább annyira üzlet, mert a Hilton „biztosra megy". A mohácsiak honfoglalása ma­gas szakmai színvonaluknak, jó konyhájuknak és szakmai hozzáértésüknek köszönhető — egyben komoly szakmai rangot jelent A mohácsi hetet január kö­zepe óta tartó szervezés előzte meg. A Holószcsárda üzletve­zetője Nagy Tibor, helyettesei Az igazi szenvedélyes érem­gyűjtő vasárnap délelőtt nem hagyja elcsábíttatni magát ki­rándulni, akár milyen szép is az idő: a vasárnap délelőtt a klubösszejövetelé, amikor ta­lálkozni lehet a rokonlelkekkel, s csereberéléssel, vagy vásár­lással (ez a ritkább) ki lehet egészíteni a gyűjteményt. így volt ez tegnap is Pécsett, az Építők Rákóczi úti klubjá­ban, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Baranya megyei Szervezetének törzshelyén. Volt, aki csak beugrott körülnézni, volt, aki zárásig maradt: ösz- szesen lehettek vagy százan. A megyei szervezetnek, amely 1964 óta működik, mintegy fél­ezer tagja van, s minden má­sodik nem baranyai lakos, akik az ország legkülönbözőbb ré­szeiből tartják a kapcsolatot a pécsi központtal. A baranyai szervezet az egyik legtekinté­lyesebb az országban. A numizmatika egyre nép­szerűbb: az utóbbi három év­ben két és félszeresére növe­kedett a taglétszám; sokan a bélyeggyűjtésről tértek át az éremgyűjtésre. Akadnak olyan látogatók is a klubösszejöve­teleken, tegnap is voltak, akik a családi lim-lomjaik között ta­lált régi pénzeket, érmeket, ki­tüntetéseket jönnek felbecsül- tetni, esetleg eladni. Ezeknek a pénzeknek a javarésze per­sze 1946-os inflációs bil- és mii-pengő; ma még kevesebbet érnek, mint 34 évvel ezelőtt. Az igazi értékeket, érdekes­ségeket az asztaloknál lehet látni, ahova ilyenkor letele­pednek a gyűjtők és kiterítik a cserére felkínált érméket és papírpénzt, bár ez utóbbi nem túlságosan népszerű. Vannak specialisták, akik csak egy-egy korszakra, vagy éremfajtákra koncentrálják a gyűjtést. Olyan gyűjtőt is ismernek a baranyai tagtársak, akinek szinte teljes a sorozata az Árpád-házi ki­rályaink által veretett ezüst­pénzekből, s ez mintegy száz különféle dénárt jelent. Látha­tó volt tegnap egy szép kol­lekció II. Rákóczi Ferenc réz- pénzeiből, sőt mutattak igazi ritkaságot is: I. István király ezüstdénárjai közül olyant, a- melynek létezéséről 1970-ig, — amikor Baranyában rábukkan­tak, — nem tudott senki. D. I. A pécsi Helyőrségi Klub emeleti előterében nyílt meg tegnap délelőtt „A hónap mű­vészei” című márciusi rendez­vénysorozat első programja — R. Fürtös Ilona textiljeinek ki­állítása. A megnyitót késleltet­te, hogy a nagyteremben éppen gyermekmatiné zajlott. R. Für­tös Ilona közönsége azonban készséggel kivárta a félórát, gyönyörködött a textilekben és dr. Varga Gyulának ezekről ké­szített diáiban. A kiállítást Kircsi László oboajátéka után Fürtös György kerámikus nyitotta meg azzal a mottóval, hogy a világot senki hívebben nem ábrázolhatja, mint a művész, akár textilben, akár kerámiában, akár zenében vagy a szó művészetében talál­ja is meg kifejezési eszközeit. „A hónap művészei” cimű ki­tűnő rendezvénysorozat éppen a valóságábrázolásnak e sok­féleségére hívja fel a figyel­münket, amikor különféle fellé­pési lehetőséget ad a Pécsett élő művészeknek. A textilmű­vész fellépése persze egészen más, mint a költőé, vagy az elő­adóművészé — az ő fellépése a kiállítás, a hagyományos gobelintechnikával készített munkák felmutatása. R. Fürtös Ilona munkáiból legtovább ta­lán a kisméretű textilminiatú- rákra fogunk emlékezni, a szö­vetben megcsillanó arany- és ezüstszálakra, a mélybordó ár­nyalataiba szőtt örömet, meg­hittséget sugalló szavakra. G. O. Pécs: A hónap művésze A vasárnap krónikája A hirtelen jött pénteki hószaikodós alaposan ránk ijesztett. Sokam már keresz­tet vetettek a hétvégére tervezett programjukra, amikor végre megkönyörült rajtunk az idő. Vasárnap kellemes, napsütéses reg­gelre ébredtünk. Zsúfoltak voltak a mecseki buszok, sokan keresték fel oz állat­kertet. A kirándulók nagy része hóvirággal a kezében tért vissza a hegyről. Töb­ben sajnos a védett illatos hunyort is begyűjtötték. A Misina-tető északi oldalán foltokban még megmaradt a hó, ezért néhányon sí­eléssel is megpróbálkoztak. * A báli szezon végén fó­runk. A jogászok nem kap­kodták el a mulatozást: március 1-én, szombaton este kezdték meg a hagyo­mányos Jogászbált a pécsi Művészeti Szakközépiskola balettnövendékeinek nyitó­táncával és dr. Benedek Ferenc dékán rövid köszön­tőjével. Éjfélkor összeült az egyetemi oktatókból válasz­tott szakértő zsűri, hogy odaítélje a Jogászbál Szép­ségkirálynője címet az ar­ra érdemes hölgynek. Dön­tésüket hosszas fontolgatás után hozták meg: A szép­ségkirálynő Szilágyi Zsuzsa joghallgató lett. * A melegebbre fordult idő ellenére nem növekedett meg a harkányi strand for­galma. Mintegy háromez­ren keresték fel a fürdőt, s ez az utóbbi hetek átla­gos látogatottságát nem haladja meg. Kevés ju­goszláv vendéget fogadtak, a fürdőzők legnagyobb ré­sze honfitársaink közül ke­rült ki. * A KPM útügyeletétől ka­pott információ szerint csu­pán a hegyek dombok észa­ki lejtőin kellett beavatkozni a síkosság miatt, a várat­lan tél nyomait egyébként sikerült vasárnapra eltün­tetni. Az autósok délután­ra mindenütt száraz úton közlekedhettek. * A Pécsi Szülészeti Klini­kán szombaton éjféltől va­sárnap késő délutánig hét kisbaba született: hat lány és egy kisfiú. Amikor tele­fonon érdeklődtünk, Gör- gye Lászlóné 23 éves admi- nisztrótornő szülését vezet­ték az orvosok. Azóta tehát újabb családtag érkezett a Görgye-családba. Üdülőpark létesül a Nyergesi völgyben Horgászni és csónakázni is lehet majd Valamikor a kaposszekcsői gazdák szoléi húzódtak erre, félúton a falu, és a szomszédos Dombóvár között. Ősidők óta Nyergesnek hívják a kör- nyéket, talán a dombok furcsa, nyer- get formáló alakjáról. Kaposszekcső- Szőlőhegyről földút vezet ki a völgy­be. Micheller József, dombóvári tanács­elnök-helyettessel szívesen döntünk a séta mellett. Bár a tájat köd takarja, hamarosan kirajzolódnak a Barátság­parknak nevezett terület főbb lát­nivalói. A völgy bejáratában — kö­rülbelül 3 km-re fekszik Dombóvártól — roskadozó ház. Tulajdonosai még nem döntöttek, kinek, s mennyiért adják el. Gyönyörű fekvése ^ miatt még ilyen állapotban is örülhet neki az új gazda. A domboldalon birkák legelész­nek, de már feltűnik néhány vikend- ház forma kis épület: egyiket több, másikat kevesebb ízléssel húzta föl tulajdonosa. — Építési osztályunk nagyon fog őrködni, hogy senkinek se legyen módja elcsúfítani ezt a szép vidéket — mondja Micheller József. Négy évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy a közelben állomáso­zó szovjet alakulat segítségével üdü­lőkörzetté alakítsák a Nyergesi völ­gyet. Az első két évben elvégezték az útépítés-földmunkát, tavaly két patak vizének elrekesztésével mes­terséges tavat duzzasztottak a festői Cseri-villa lábaihoz. A tó partján egy parasztház áll; gazdája néhány év- zel ezelőtt még el akarta adni, ma már azonban esze ágában sincs elköltözni innen. A 3 hektáros tó és a 64 hektáros erdő hamarosan az üdülők paradicsoma lesz, a három megye találkozásánál. Tavasszal már lekövezett úton közelíthetik meg az autósok a tavat, a szőlősgazdák présházaikat A völgyet elborító víz úgynevezett jóléti tó, de azért hor­gászni és csónakázni is lehet majd itt. A víz a gátnál három méteres. Föl­jebb, a Nagyerdő felé még mélyíte­ni fogják a medret, hogy nagyobb legyen a vízfelület Az erdőben esőbeálló, a parton néhány pad szolgálja pár hónap múlva a ter­mészetimádók kényelmét. A táj szépsége megejtő, ám egy valami még jobban lenyűgözi az ide­tévedt vándort: az üdülőkörzet nem kerül többe, hétszázezer forint­nál. H. J. R. Fürtös Ilona textil kiállítása

Next

/
Thumbnails
Contents