Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-13 / 72. szám

1980. március 13., csütörtök Dunántúli napló 3 Kettesen élnék a lehetőséggel Baranyában tíz tsz vette igénybe Felszámolják az öreg tanyákat, majorokat • Jó tendenciák a termőföld védelmében Búzatermő földön épülnek a pécsi Lvov-Kertváros lakótömb­jei, mint ahogy termőföldön épült fel a monstre Beremendi Cementmű, vagy a hatvannál is több szakosított állattartó te­lep is. Földet von ki a művelés­ből a bányászat, az útépítés, a vízügy. Elnéptelenedő zselici és hegyháti falvainkban — Gyűrű­fű, Kőn stb. — a lakosság a föl­det is elhagyja. Az idős, mun­kából kiöregedett falusi embe­rek, az államnak, vagyis a köz­ségi tanácsnak ajánlják fel zártkerti földjeiket, kertjeiket. S e földekkel aztán a tanácsok gyakran nem tudnak mit kez­deni. Lassítható folyamat Urbanizálódó, iparosodó me­gyénkben tíz év alatt mintegy 10 000 hektárral csökkent a mezőgazdasági terület, s ezen belül 5000 hektárral a szántó­föld. A folyamat megállítha­tatlan, de lassítható. Észreve­hető eredményeket hozott me­gyénkben a földtörvény 1980. január 1-ig megszigorítása. Az, hogy az említett időpont óta a parlagon hagyott földek után magas büntetést kell fizetni: az aranykorona értéke ezerszere­sét. Mellbevágóan magas lett a térítési díj is, amit a mező- gazdasági termelésből kivont területek után kell befizetni. Ez az összeg az aranykorona-érték minimum négyezer-, maximum nyolcezerszerese, illetve ez év január 1-től, az újabb szigorí­tás óta, maximum kilencezer­szerese. Az összeg riasztó, fé­kező hatására jellemző, hogy míg 1978-ban 30 millió forint, addig 1979-ben már csak 6—7 millió forint térítést fizettek be azok a vállalatok, akik a me­zőgazdasági művelésből tartó­san, vagy véglegesen kivontak földterületeket. Egyfelől csökkent tehát a föld iránti étvágy, illetve az ér­tékes termőföldek helyett igye­keznek a beruházó vállalatok 'kevésbé értékes, olcsóbb földe­ket kivonni a művelésből. Más­felől az állam jelentős támoga­tásával megindult egy ún. re­kultivációs folyamat, ami lé­nyegében a művelés alól kivont területek újrahasznosítását je­lenti. S megkezdődött a közsé­gi tanácsok kezelésében lévő parlagföldek használatbavétele is. A 42/1979. PM—MÉM számú együttes rendelet (végrehajtási utasítása a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1979. de­cember 28.-Í számaiban jelent meg) lehetővé teszi, hogy azok o mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek 1980. január 1-től a községi szakigazgatási szervek­től — tanácsoktól — mezőgazda­sági hasznosításra parlagföldet vesznek át, a művelésbe vonás­hoz hektáronként 10 000 forint állami támogatóst kapjanak, egyszeri alkalommal, fix ösz- szegben. Rekultivációnál az összköltség 50 százalékát fede­zi az állam. Szorító határidő A minisztérium meglehetősen rövid határidőt adott, a támo­gatási kérelmeket február vé­céig kellett bejelenteni. A Me­gyei Földhivatalnál kapott tá­jékoztatás szerint tíz termelő- szövetkezet — Dunaszekcső, Ge- resdlak, Kémes, Villány, Pécs- várad. Somberek, Dunaialva, Vajsiló, Boksa, Baranyahidvég, és egy állami gazdaság jelen­tette be támogatási igényét, amelyet a Megyei Tanács jóvá­hagyás után továbbított a mi­nisztériumba. Legnagyobb re­kultivációs feladatra a Bátyi Mezőgazdasági Kombinát vál­lalkozott, amely a régi uradal­mi időkből ittmaradt ivánszólősi és ormánypusztai majorjainak felszámolásával kíván több mint 18 hektár jó minőségű föl­det a szántóföldi művelésbe bevonni. A nagy táblákba beékelő régi puszták felszámo­lását a kombinát már évekkel ezelőtt és teljesen saját erőbői megkezdte. A két említett ma­jorság területének rekultiváláso mintegy kétmillió forintba kerül — nem olcsó dolog az ilyen új­rahasznosításba vonós — de ezt már 50 százalékos állami támogatással végezhetik. A vil­lányi termelőszövetkezet egy régi uradalmi majort, a duno- falvi tsz néhány öreg, elhagyott tanyát kíván az állami támo­gatás igénybevételével meg­szüntetni. A kérelmező tsz-ek egy része a tanácsok kezelésé­ben lévő parlagföldeket kíván­ja művelésbe vonni. Az említett 11 nagyüzem ebben az évben közel 100 hektár területet von művelésibe, s ehhez 2,5 millió forint állami' támogatást kap. Éljünk a lehetőséggel A 100 hektár nem túl sok különösen ha tudjuk, hogyszin te minden mezőgazdaság nagyüzem területén van kisebb nagyobb bevonható terület, ta nácsi kezelésben lévő parlag föld, illetve a művelésből ki vont újrahasznosítható terület. Nagy Endrének, a Megyei Földhivatal földhasználati osz­tályvezetőjének véleménye sze rint a termelőszövetkezetek nem éltek eléggé a lehetőség­gel. Megyei szinten több száz hektárt tesz ki az a terület amire az állami támogatást igénybe vehetnék. Talán a rendelet túl friss még, s nem ment át kellően a köztudatba, vagy a saját erő letétele okoz gondot a tsz-eknek. Érthetetlen például, hogy a Szigetvári Álla­mi Gazdaság egy folyamatban lévő rekultivációra — a volt ura­dalmi kisvasút felszámolására — nem vesz igénybe állami támo­gatást. A jövőre vonatkozóan érde­mes felhívni o figyelmet arra, hogy az 1981, évi állami támo­gatási kérelmeket ez év novem. bér 30-ig kell benyújtani. — Rné — Kongresszustól kongresszusig (2.) indannyiunk számára egyszerű összefüggés: amennyit megtermelünk, annyit oszthatunk el, s ez tár­sadalmi méretekben éppúgy igaz, mint a kisebb közösségek­ben. A feladatokról így szólt a népgazdaság V. ötéves tervéről a jóváhagyott törvény, melyet az országgyűlés 1975. decem­ber 18-án fogadott el: „A gaz­daságpolitika fő irányvonala a társadalmi termelés hatékony­ságának erőteljes növelése le­gyen. Ennek érdekében gyors ütemben kell fokozni a munka termelékenységét, jobban ki kell használni az álló- és forgó­alapokat, s a felhalmozási eszközöket, fokozottan kell ta­karékoskodni az energiával és a termelés anyagi ráforditásai- val". Valamelyest elmarad a ter­vezettől az ipari termelés növe­kedése, / az 1976—1979-es idő­szakban évi átlagban öt száza­lékot ért el. Ami kedvező: a Amennyit megtermelünk XI. kongresszus határozata alapján megkezdődött a terme­lési szerkezet fokozott átalakí­tása, ám ez irama még — a lehetségeshez és a kívánatos­hoz mérten — lassú. Ezekben az esztendőkben vált érzékel­hetővé az egyes iparterületek termelésnövekedésének külön­bözősége; a szelektivitás, a differenciálódás kezdeti jegyei ezek. Könnyen kimutatható egyes iparcsoportok, iparágak — pél­dául a vegyipar, a műszeripar, a híradás- és vákuumtechni­kai ipar — átlagosnál gyor­BONTOTT CSIRKE: A hernádi Március 15. Mgtsz baromfifeldolgozó üzemében évente mintegy tizennégyezer tonna élőbaromfit dolgoz­nak fel. A szárnyasokat társgazdaságoktól, háztáji gazdaságoktól vásárolják, egyharmadát pedig saját baromfitelepeiken nevelik. Hárommillió dollár és tízmillió rubel értékű export M ásfél évtizeddel ezelőtt még a legoptimistábbak sem remélhették, hogy az akkori komlói kisüzem 1980-ra országos szinten is az elsők kö­zé küzdi fel magát könnyűipa­ri termékek gyártásában és ex­portjában. Bizony 1966-ban eseményszámba ment, amikor első exportszállítmányuk útnak indult o Német Demokratikus Köztársaságba, ma pedig már nem csak a Carbon Könnyűipa­ri Vállalat dolgozóinak, hanem a komlóiaknak is természetes, hogy a Kossuth Lajos utcai köz. ponti üzem épülete előtt szinte mindennap osztrák, angol, NSZK-beli kamionok várakoz­nak. A vállalat idén minden eddi. ginéi többet küld határainkon túlra — tőkés és szocialista or. szágokba egyaránt, mint tájé­koztatott dr. Sándor György ke. reskedelmi osztályvezető. Az er. re az esztendőre tervezett ex­portjuk 15 százalékkal haladja meg a tavalyit, s említést érdé. mel az a tény, hogy ezen be­lül is alaposan sikerült növel­ni a tőkés kivitelt, ami 1980- ban várhatóan meghaladja o hárommillió dollárt. A szocia­lista országokba irányuló ter­mékeik értéke 10 millió rubelt tesz ki. A Carbon Könnyűipari Válla, lat divotos bőr és műbőr csiz­máit kedvelik a szovjet vásár­lók: ezt bizonyítja, ’hogy idén 560 000 párat rendeltek a szov­jet külkereskedelmi vállalatok. Ez a mennyiség a Carbon cipő. termelésének mintegy 70 száza, léka. Csizmából a nyugati üz­letkötések még javában tarta­nak, de néhány partnerrel már sikerült megállapodni. Európa legnagyobb cipőkereskedelmi vállalkozásával, az angol Bri­tish Shooe Corporation-céggel az idei tárgyalások eredménye­ként nagyon előnyös üzletet kö­töttek: a megrendelések alap­ján a BSC-nek 85 000 pár csiz­mát gyártanak, de várhatóan ez a mennyiség emelkedni fog. Érdemes megemlíteni, hogy a BSC naponta egymillió pár ci­pőt forgalmaz szerte Európá­ban. Néhány évvel ezelőtt az angliai áruházakban még ko­sárban árulták a komlói cipő­Komlói csizmák az Oxlonl Slreeten ■ A drágábbat is megveszik, ha kiváló a minőség ■ jól üzletei a Carbon Könnyűipari Vállalat két, míg tavaly már a londoni Oxford Street legelőkelőbb üz­leteinek 'kirakataiba is bejutot­tak, s bizony néhány modelljü­kért 24 fontot is elkérnek a ke­reskedők. A komlóiak idén ala­posan megemelték a csizmák öladási árát. Tehették, hisz ez­zel párhuzamosan olyan minő­séget produkálnak, mely az an. goi cég szakembereinek véle­ménye szerint a legnevesebb ci. pőgyórtók termékeivel is felve­szi a versenyt. Jelenleg több nyugati céggel tárgyalnak: ottjártomkor éppen egy egyesült államokbeli ke­reskedőt vártak. Azt hiszem, az sem mellékes, hogy a termékszerkezet-változ­tatás eredményeként egyre gaz­daságosabb az előállítás. Ágé— pesítés mellett profiltisztítást is végrehajtottak, s jelenleg már csak csizmákat qyártanak. A gazdaságossági mutatók megái, lapításóná'l az sem elhanyagol, ható szempont, hogy idén már magyar talppal készülnek a csizmák, szemben az elmúlt esz­tendővel, amikor még zömmel angol talpat használtak... A most készülő cipőüzem nyár kö­zepére tervezett átadása után nő a termelékenység, s még gazdaságosabb lesz a gyártás. Ahhoz, hogy 1981-ben a töb­bet is el tudják adni, magas minőségi követelményeknek kell megfelelni — s ezt nagyon jól tudják Komlón. A Carbon Vállalat másik fő exportterméke a konfekció. A Szovjetunióba és az NDK-ba farmeröltönyöket, műbőr kabá­tokat, női kosztümöket, női és férfi szabadidőruhákat, autóska­bátokat szállítanak. A tőkés ve­vők között kiemelkedő helyet foglal el Hollandio, ahová a KLM-cégnek már 12 éve gyár­tanak különféle munkaruhákat. Fontos partner még az NSZK, Franciaország, Svájc, Dánia. Konfekcióruhákból idén több mint 1,5 millió dollár értéket tér. melnek. Tőkés termelésük 80 százalékát a bérmunka jelenti, s a fennmaradó húsz százalék csak a hazai alapanyagú gyárt­mány. A logiko azt kívánná, hogy ez az arány a saját anya. gos termékek felé billenjen, hisz az jobb üzlet lenne. A Car- bonnál is ezt szeretnék, s érde­kes módon a nyugati cégek sem ragaszkodnak a bérmunká­hoz. Igen, de ehhez olyan alap. anyagokat kellene előállítaniuk a magyar gyártóknak, hogy az megfeleljen a tőkés cégek ál­tal megkövetelt minőségnek. Sajnos olyat csak nagy ritkán tudnak produkálni, sakkor olyan magas áron, hogy a Carbonnak egyszerűen nem éri meg meg­vásárolni. Azt hiszem az alap­anyag-gyártóknak ezen érde­mes elgondolkozniuk ... A komlói Carbon Vállalat ed. digi eredményeinek tükrében bi­zakodással tekinthet a VI. öt­éves terv jövőre kezdődő évei elé, hisz a termékek gazdasá­gossága és termelékenysége mellett fő hangsúlyt kap a ki­váló minőség. A nagyvilágban, s egyre inkább itthon is, enél- kül nem lehet létezni. Roszprim Nándor sabb fejlődése, nemcsak a ter­melés mennyiségét, hanem a termelékenységet is tekintve. Ez egyébként — a központi irányítás szándékai szerint — tartós folyamat kell hogy le­gyen; ebben az irányban hat­nak az 1980. januártól érvé­nyes szabályozók is. A két kongresszus közötti idő­szakban az ipari termelés a leggyorsabban Szabolcs-Szat- már, Vas, Hajdú-Bihar megyé­ben nőtt. Lényeges eleme a változásoknak az állóeszközök állományának bővülése. Itt a sorrend: Hajdú-Bihar, Tolna, Zala, míg a fölhasznált — ipa­ri — villamos energia mennyi­sége —, ami az adott terület ipara korszerűsítésének egyik jelzője lehet — a legnagyobb iramban Csongród, Szabolcs- Szatmár, Hajdú-Bihar megyé­ben emelkedett. A közös gazdaságok egy hektár termőterületre jutó ter­melési értéke — 1978-ban — Pest, Komárom, Bács-Kiskun megyében a legmagasabb, a legalacsonyabb Borsod, Nóg- rád, Zala megyében. A fonto­sabb növények egy hektárra számított termésátlaga a két kongresszust összekötő években erőteljesen nőtt a búzából Szolnok, Veszprém, Pest, Haj­dú-Bihar, a kukoricából Szol­nok, Tolna, Veszprém, Zala, a burgonyából Baranya, Békés, Fejér megyében. A száz hektár mezőgazdasági területre felosz­tott szarvasmarha-állomány Vas, Győr-Sopron, Zala megyé­ben, a sertéseké Békés, Tolna, Csongród gazdaságaiban o legnagyobb. A mezőgazdaság gépesítése Nógrád és Zala me­gyében bizonyult a legfrissebb tempójúnak, míg az öntözött területet nagy iramban Győr- Sopronban és Bács-Kiskunban bővítették. Még az előbbi, vázlatos ada­tok, jellemzők birtokában is megállapíthatjuk, hogy a két kongresszus közötti időben a korábbiaknál sokkal nagyobb szerephez jutottak a területi adottságokhoz jól illeszkedő fejlesztések. A termelők — mind az iparban, mind a mező- gazdaságban — fokozott figyel­met fordítottak a gazdálkodós intenzív jellegét erősítő tarta­lékforrások feltárására és hasz­nosítására. Négy év alatt jelentősen túl­léptük a középtávú terv elő­irányzatát a külkereskedelmi behozatalnál, ugyanakkor a tervcéloktól elmaradtunk a ki­vitelben. Ez — ismeretes — erőteljesen befolyásolta a nép­gazdaság egyensúlyi helyzetét, s a cserearányok számunkra kedvezőtlen változásával együtt határozott intézkedéseket köve­telt a kedvező átalakulások ér­dekében. A szocialista orszá­gokkal folytatott gazdasági együttműködés lényegesen bő­vült ezekben az esztendőkben — az áruforgalom egészének növekedését jóval meghalad­ta a kooperációban és szako­sítási egyezmények alapján gyártott termékek értékesítése —, s legnagyobb partnerünk változatlanul a Szovjetunió. A külkereskedelmi tevékeny­ségben 1979-ben mutatkozó kedvező változások és kezdeti eredmények még inkább alá­húzzák annak a feladatnak o realitását, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága kongresz- szusi irányelveiben így fogal­maztak meg: „A nemzetközi munkamegosztásban való haté­konyabb részvétel nagy felada­tokat ró a külkereskedelemre: váljék szorosabbá a termelő és a külkereskedelmi vállalatok együttműködése, növekedjék közös érdekeltségük, erősödjék a szállítási legyelem, javuljon a piaci munka, a termelő és a kereskedelmi tevékenység gyor­sabban és rugalmasabban kö­vesse a piac változásait". Mészáros Ottó (Következik: 3. A teljesítmény rangja)

Next

/
Thumbnails
Contents