Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-10 / 40. szám
1980. FEBRUÁR 10. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Fa helyett fém me I biztosítanak a bányák Erőfeszítések a fafelhasználás csökkentésére Pályázat kiírásával is mozgósítanak a takarékosságra Felújított TH-gyűrűk a vasasi Petőfi-aknánál Fotó: Erb János Mindent csak munkával ínséges idők a faellátásban! Fogy és egyre drágul a fa, főként a bányabiztosításnál is használatos, külföldről származó fenyőfa. Hogy a kínálat milyen kínlódva tud csak valame. lyest lépést tartani a kereslettel, jelzik az egyre vékonyodó fatörzsek, nincs idő, hogy vastag derékra várjanak. Helyettesíteni a fenyőfát?! A Mecseki Szénbányáknál is hovatovább odajutnak, hogy a nincset kell helyettesíteni a ninccsel. A hazai lombosfákból is szűkös a kínálat. Ilyen helyzetben igencsak nagy jelentősége van a takarékos bónyafa-felhasználás- nak. Csupán egyszázalékos megtakarítás évi 600 ezer forintot, a valóságban ennél is többet jelent. Hátrább sorolódnak Tavaly összesen 70 ezer köbméternyi bányászati faanyagot használtak fel a Mecseki Szénbányáknál. Ebből a bányafa, amiről szó lesz, 45 ezer köbméter — 2500 vagonnyí —, nagyobbik fele fenyőfa. A fenyő a Szovjetunióból érkezik, egyre drágábbqn, azaz világpioci áron, ráadásul volt idő, amikor akadozott a szállítás, ami az ellátásban zavarokat okozott a szénbányáknál. Ugyanakkor a hazai lombosfákkal való helyettesítésnek is korlátái vannak, mert éppen a magas piaci árak miatt a hazai fagazdaságok sokkol inkább érdekeltek a külföldi értékesítésben, a bányák a vevők között egyre hátrább sorolódnak. Parancsoló szükségszerűség tehát takarékoskodni, még inkább kiváltani a bányafát. Pénzben számolva is súlya van a fafelhasználás csökkentésének. A 2500 vagonnyi bányafa körülbelül 60 millió forint, illetve a valóságban még ennél is több, miután a bányák egyelőre kedvezményes áron kapják a fát. Évi egy százaléknyi megtakarítás tehát minimálison 600 ezer forintra rúg. Nem véletlen, a Mecseki Szénbányák immár minden szól fára és deszkára odafigyel, újabbon pályázat kiírásával is mozgósítva a takarékos fafelhosználásra. Az onjaro biztosítás térnyerése Milyen lehetőségek kínálkoznak a bónyafa helyettesítésére? Mint említettük, a drága fenyő hazai lombosfákkal való helyettesítésének korlátokot szab a hazai szűkös kínálat, de határt jelentenek a bányabeli biztonsági előírások is. Marad a technológia. Vagyis a bányofá- vol való takarékosság legfőbb útja a korszerű fejtési technológiák elterjesztése. Az önjáró biztosító berendezés és az egyedi acéltámok alkalmozása mellett nincs szükség fára. A vállalat, ahogyan ezt o fejlesztési pénzek lehetővé teszik, az utóbbi években gyors léptekkel halad a korszerűsítés útján. Az önjáró biztosítású, gépi fejtések térnyerését illetően végül is látványos o statisztika. Míg 1978-ban mindössze 126 ezer tonna, 1979-ben már 350 ezer tonna szenet fejtettek így, tehát fa felhasználása nélkül. Az idei előirányzat 400 ezer tonna, távlatban pedig — a hatodik ötéves tervidőszak folyamán — 1 millió tonna! A gépi fejtés részaránya a jelenlegi 15 százalékról tehát a következő tervidőszakban felfut csaknem 40 százalékra. A másik, fa nélküli megoldás oz egyedi acéltámok használata. Érdekes módon, az utóbbi években oz egyedi acéltámok melletti fejtések részaránya csökkent — az 1975. évi 73 százalékról 1979- ben 48 százalékra — miközben a fás fejtések részaránya nőtt. A magyarázat: sajnos megszaporodtak o meredek dőlésű fejtések, ahol már csak fával tudtak boldogulni. Furcsa, de mindez még kapóra is jött a vállalatnak; ugyanis — megintcsak sajnos - a 9540 darabos fémtám-állományból jelenleg is 3788 üzemképtelen, javításra vár, s még fog is várni egy darabig, miután kísért oz alkatrészhiány — főként az NSZK-ból importált szelepekből von nagy hiány. A kocka persze fordulhat: a dőlési viszonyok kedvezőbbek lesznek, a fémtámokat megjavítják, így a fát fokozottabban felválthatják oz egyedi acéltámok. Javaslatok Komlóról Mindennek fényében tartsunk szemlét a már említett pályázat felett is, melynek eredményhirdetésére a közelmúltban került sor. Sajnos — fűzte hozzá értékeléséhez Tiszai László, a vállalat műszoki osztályvezetője —, éppen azokból a bányákból nem kaptunk hasznosítható javaslatokat, ahol pedig a legtöbb fát használják. Végül is a legjobb ötletekkel a komlói Zo- bák- és Kossuth-bányák újító kedvű szakemberei szolgáltak. Zobákról Hoffmann Mihály, Ország Imre és Szakács József a meredek — 30—50 fokos — dőlésű telepek leművelésére olyan egyedi acélbiztosítás alkalmazását javasolja, amely ugyanolyan elrendezésű, mint a fabiztosítás. Harmadik díjjal jutalmazták javaslatukat. Bevezetését — ho elkészül technológiai leírása - minden bányaüzemben ajánlják és szorgalmazzák. A másik díjnyertes pályázat — szerzői: Jäger László, Lipi Imre, Döme János Kossuth- bányáról — egy bevezetés alatt álló, újszerű szintomlcrsztásos fejtési módszer merész gondolattal való továbbfejlesztését jelenti. A nagyobb termelékenységű, a fát és a gépeket feleslegessé tevő módszer azonnali hasznosítása ugyan nem jöhet számításba, a hatósági engedélyeztetés egyelőre nehézségekbe ütközne, ám nagy jelentőségű, melyről nem mondanak le végképp, S végezetül a pályázatot kiírók örömmel nyugtázták, vájárok is vállalkoztak újításra, így például Rigó Zoltán és Becker János Zobákról. ök a vágathajtásban egyes fából készült elemeket férfiből javasolják elkészíttetni. Kis ötletek, ám összeadva a sok kicsiből jelentős megtakarítás lehet. A drága fát kiiktató fejtésekre vett tehát irányt a Mecseki Szénbányák is. Persze, a fás biztosítást egyszer s mindenkorra sohasem lehet száműzni a Mecsekből, tekintettel a meredek dőlésű széntelepekre. Viszont — amint azt Tarr József, az anyagellátó üzem főmérnöke hangsúlyozta — a felhasznált fa menyiségének a jövőben abszolút mértékben is csökkennie kell a Mecseki Szénbányáknál, még akkor is, ha tudjuk, a vállalat termelését a jelenlegi évi 3 millió tonnáról távlatban 4 millió tonnára kívánja feltornázni. Miklósvári Zoltán U alóban? Magam is érzem, jókora naivitás van ebben a megállapításban, talán kissé a közvélemény kihívása is azt állítani, hogy hazánkban mindent csak munkával lehet elérni. Ne fáradjanak, az ellenkező példák sokaságát tudnám én is felsorolni. Sőt nemcsak példákat, a semmittevők már-már ideológiai fegyvert kovácsolnak magatartásukból, mint például a Vak Bottyán utcai bontásnál verekedő fiatalember. Azt mondja, 200 forint napi bérért ne hajcsároskodjon felettem ez a sötétbőrű, aki csak akkor mozdítja kezét, ha a pénzt akarja zsebregyűrni. Csaknem igazat adok neki, aztán mégsem. Huszonkét esztendős. Még nem volt állandó munkahelye, egyedül élő nagyanyját zsarolva, annak nyakán él két gyerekével és élettársával. Méltatlankodik: igazságtalan világ ez: hány és hány embernek van autója, szép háza, nyaralója, utazhat amennyit jólesik, neki pedig semmije és tróger- munkát kell végeznie. Szerinte az sem bűn, ha a „gazdagoktól’’ elveszi, (biztos meg is teszi), miért járna nekik több a javakból, mint neki, őket is anya szülte, épp olyan emberek, mint ők, miért részesülnek hát kivételes javakban. Mondom, hogy talán a munkájuk miatt, bizonyára megküzdöttek érte. Próbálja meg! Türelmetlen, neki azonnal kéne minden, mert a szocializmus az egyenlőség társadalma. Élettársa még torzabb nézettel áll elő, a védőnő azzal fenyegeti őket, hogy állami gondozásba veteti gyerekeit, ha egyszer is gondozatlanul találja őket. A „gazdagokhoz" bizonyára nem jár hetente ellenőrizni. Ez a demokrácia, ez a gyermekvédelem, ezért ösztönzik az anyákat, hogy szüljenek! Körülnézek a szobában — úgy vélem, túl elnéző a védőnő. Tízéves fiam legjobb sporteredménye talán az a negyedik hely, amelyet a sportiskola delfin gyorsváltójában társaival elért. Négy esztendeje úszik, két éve naponta, fél éve pedig reggel és délután is jár edzésre. Zuhogó esőben, dermesztő hidegben, reggel sötétben in- dui, este sötétben ér haza, sokszor sírva riaszt álmomból, hogy későn ébredt, vigyem autóval, mert elkésik. Napi 3000—4000 métert is leúszik, este egy órába is beletelik, mire a legegyszerűbb számtanpéldát megoldja. Tudom, nem lesz belőle olimpiai bajnok, még a pécsi úszók között sem lesz csillag. Sokszor sírva könyörög: apa, nem szeretek úszni, játszani szeretnék. Azt viszont megtanulta, hogy a legkisebb eredményért is dolgoznia kell. S persze tanulnia is. Ez sem ilyen egyszerű azonban. Tanulás. A múltkor bejött a szerkesztőségbe egy ötvenes férfi, kötegnyi oklevelet, diplomát dobott elém. Két szakmája, ugyanennyi középiskolája, két diplomája, s egész sor párt- iskolái képesítésről tanúskodtak az oklevelek. Azt panaszolta, hogy ennyi tudással mégis csak annyit keres, mint a közepes szakmunkások. Érdeklődtem felőle, többször is szerették volna egyik szakmájának, vagy képesítésének megfelelő, felelősség- teljes munkakörbe tenni, többször visszautasította ezeket a próbálkozásokat, mert éppen tanult, vagy kicsinek találta a beosztást. Az örök diák tulajdonképpen soha nem próbálta meg, mit is jelent verejtékezve dolgozni, mások munkáját okos útmutatásokkal megkönnyíteni, felelősséggel dönteni. Nem szabad azonban ezt az esetet a tanulás elrettentő példájaként tekinteni, K. F. 43 esztendős, bányaüzemben dolgozik, magyar— népművelés szakon harmadéves főiskolai hallgató. Régebben egyik bányászkultúrház igazgatójaként dolgozott, nálánál lelkesebb népművelőt aligha lehetett találni. Most mosolyogva emlékezik az ekkori magateremtette „kultúrforradalom- ra", melynek legjelentősebb eseményei az ibolyabálok, „A viharok bolygója” című fantasztikus film vetítése volt. Ebben a bányaüzemben a két általánost végzett segédmunkástól, a két diplomás mérnökig ezernyi érdeklődésű ember dolgozik. Nem könnyű számukra művelődési programokat összeállítani, még nehezebb azonban a munkásművelődés igényét megteremteni. K. F.-nek nem a diploma kell — azt akarja megtanulni, miként lehetne ezért dolgozni. Tehát a munka? Tehát mindent csak munkával lehet elérni? Egyszerű lenne a közgazdaság alaptörvényeire hivatkozva azt állítani: igen. Továbbra is maradnak mindennapi életünkben olyan esetek, amikor szájjal, nagybácsikkal sokszorta gyorsabb az érvényesülés, mint a munkával. Mégis biztos vagyok benne: lassan nem lesz mód az utak egyen- getésére. Egyik baranyai ipari szövetkezetben 1979-ben még negyvenmillió forint volt a nyereség, most kiszámították, ha 1980-ban is csak úgy dolgoznak, mint az elmúlt esztendőben, tizenhat millióra számíthatnak. Nincs a szövetkezetben egyetlen ember se, aki beleegyezne kisebb reáljövedelembe, mert szájtátók és unoka- öccsök dolgoznak ott. Á lmodozó lennék? Nagyon gyorsan kiderül, mert a szocialista társadalom valóban az egyenlőség társadalma, de nem az egyenlősdié. S azért mi már megszoktunk bizonyos magasságú életszínvonalat, senki kedvéért sem szívesen mondunk le róla. Lombosi Jenő Ingázó szakmunkástanulók A lemorzsolódók javarésze bejáré Este 11 óra. A hőmérő higanyszála mínusz 10 fokon is alul lehet. A falu közepén megálló autóbuszról lekászálódó emberek a jármű belsejének melege után most vállak közé húzott nyakkal igyekeznek haza. Közöttük a vékony legényke is. Mire hazaér szülei legtöbbször alszanak, a napi munka fáradtsága ilyenkor már ledönti őket, A vacsora a hűtőszekrénybe készítve, gyorsan elfogyasztja, aztán be a takaró alá. Alig múlt 14 éves. Mikor délutános a tanműhely, ben, csak késő este ér haza. A váltás napján pedig, minden második csütörtökön, amikor iskolába kell mennie, reggel hatkor mór indulnia kell. Mégisazt mondja, nem bánta meg, nagyon szereti máris ezt a szakmát. Neve: Irikov Gábor, az 500-as Szakmunkásképző iskola elsős tanulója. — Édesanyám a Sopiana gépgyárban takarítónő. Sokszor elmentem vele a munkahelyére, ott láttam, hogyan dolgoznak, mit csinálnak az esztergályosok, Nagyon tetszett, akkor határoztam el, hogy én is az akarok lenni. Osztálytársának, Brigovácz Jánosnak az unokabátyja — aki most harmadéves esztergályos tanuló — hozta meg a kedvét ehhez a szakmához. Aztán, biztos, ami biztos, maga is tájékozódott, milyen is tulajdonképpen. Ismerősök segítségével eljutott olyan üzemekbe, ahol meg is nézhette, mit jelent esztergályosnak lenni. Persze ugyanúgy, mint a többi vidékről bejáró társának, neki is a nyakába szakadt a kora hajnali kelés, meg a késő esti hazatérés. Cserdi- ben lakik, s a délutános napokon az oktató egy órával előbb elengedi, hogy elérje a korábbi vonatot, a következő ugyanis csak fél 12-kor ér Cserdibe, s éjfél lenne, mire ágyba bújhatna. Keller Róbert este 11-kor ér haza Mecseknádasdra. Szülei ilyenkor már mindig alszanak, vacsorával egyedül szolgálja ki magát. — Kőfaragó szerettem volna lenni. Azt mondták, akkor indul ilyen képzés, ha legalább tízen összejövünk. Már előre látható volt, hogy ez reménytelen, ezért más után kellett nézni. A faluban van egy maszek karosszéria- lakatos, elmentem párszor a műhelyébe, aztán a nyolcadikban már ezt a szakmát írtam rá a továbbtanulási papírra, örülök, hogy így döntöttem. Igen, ők szerencsés helyzetben vannak. A választott szakmát megszerették, s a nehézségek ellenére is szívesen csinálják. A szakmunkásképző in. tézetekben mégis meglehetősen nagy a lemorzsolódás. Az 500- asban — ahol 39-féle szakmát oktatnak — például ez o szám 20—25 százalék. Sokan azért maradnak le, mert előzetes tájékozódás hiányában a választott szakma csalódást okozott, ám jelentős azoknak a vidéki tanulóknak a száma, akik a két- műszkos oktatás miatt hagyják ott az iskolát, a szakmát. Miről van szó? A Pécsi 500- as Szakmunkásképző Intézet tanulóinak létszáma 2140, s ezek elméleti oktatását 20 tan. teremben kell megoldani. A fémmegmunkáló és gépi alapszakmák elsajátítására 200 férőhelyes tanműhely áll rendelkezésre, s itt 450 tanulót kell foglalkoztatni. Természetes, hogy mind ezt, mind az elméleti oktatást csak két műszakban tudják megoldani, A szakmunkásképzők oktatási rendszere három nap elmélet, három nap gyakorlati oktatásra épül, a kettőt a lehető legzökkenő- mentesebben próbálták összehangolni, mégpedig úgy, hogy a tanulók létszámát megfelezve egyrészük mindig délelőtt — ide tartoznak a gépi szakmákra jelentkezettek is — fele pedig mindig délután jár iskolába, így fordul aztán elő, hogy, mikor a hét első három napján a tanműhelyben éppen délu- tánosok a tanulók, ahol az oktatás kettőkor kezdődik és este 8—9 óráig tart, a vidékről bejáróknak bármennyire is későn értek haza, másnap sokszor kora hajnalban kell kelni, mert az iskola csütörtökön 8- kor kezdi az oktatást. Az elmúlt évben volt olyan tanuló, aki már hat óra előtt ott toporgott az iskola kapujában, s volt olyan, akinek 13 kilométert kellett kerékpározni, az állomástól — ahova 11 óra után ért be a vonat — az otthonáig. És mindezt alig 14 évesen. A gépi szakmát tanulók száma mintegy 450, ennek 40 százaléka vidéki, könnyű kiszámítani, hány tanulót érint ez a probléma. Megoldás? Két-három év múlva várható. Addigra épül fel ugyanis — ha betartják a határidőket — Kertvárosiban az új, modern szakmunkásképző intézet, ahova a mostani 508-as költözik ki, így o felszabaduló mostani épület kollégiummá alakítható majd át És addig? Addig marad az ingázás, aki, pedig nem tudja megoldani, annak a lemorzsolódás. S, hogy ez pár év múlva milyen hiányérzetet vagy keserűséget fog okozni az egyénben, azt nem lehet előre tudni, s azt sem, hogy ha ez a lemorzsolódás éppen nehezen beiskolázható hiányszakmában következik be, a szakember-utánpótlás szempontjából mit jelent Sarok Zsuzsa
