Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-10 / 40. szám
Baranyai tájak: a mohácsi kompkikötő — Cseri László felv. — Új technológiával készít IMS-födémelemeket a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat a hagyományos mellett Ebben az éribe» 13 ezer négyzetméter felületű új termék gyártását tervezik. Képünk az új gyártóegységről készült. Fotó: Csonka Károly a DÍVSZ ub felhívása Egységes megmozdulásokat a béke, a leszerelés érdekében A béke és a leszerelés témakö. rének szentelt rendkívüli ülést tartott pénteken este Koppenhágában a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizottsági ülésén részt vevő mintegy százhatvan küldött, valamint a meghívott nemzetközi szervezetek képviselői — ösz- szesen a világ több mint hatvan országából érkezett csaknem kétszáz fiatal. Az ülésen felhívást fogadtak el, amely a DÍVSZ valamennyi tagszervezetét, a baráti ifjúsági szervezeteket sürgeti, hogy különleges kezdeményezésekkel járuljanak hozzá az 1981 januárjában, Helsinkiben tartandó leszerelési ifjúsági világfórum előkészítéséhez. Az ülés szónoka, Ernesto Ottone Fernandez, a DÍVSZ elnöke volt. Ottone aggodalommal állapította meg, hogy a hetvenes évek végére a fegyverkezési verseny távolról sem állt meg, sót újabb területekre terjedt át. Emlékeztetett a NA- TO-nak az Egyesült Államok nyomására és a tagállamok népeinek akarata ellenére hozott döntéseire, amelyek hosz- szú távú fegyverkezési programot irányoznak elő, és azt, hogy Nyugat-Európában amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakétákat helyezzenek el. Végezetül felsorolta azokat a jelentős eseményeket, amelyeket a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség saját kezdeményezésére vagy más, haladó szervezetekkel összefogva szervezett, illetve kíván szervezni a béke és a leszerelés érdekében. A késő éjszakába nyúló ülés közel húsz felszólalója elítélte az enyhülés ellenfeleinek legutóbbi mesterkedését, és tá mogatásáról biztosította a helsinki leszerelési ifjúsági világfórum megrendezését. Hétfőn kezdődik a LEMP Vili. kongresszusa Varsóban, a Kultúra és Tudomány Palotájában hétfőn megkezdi munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Vili. kongresszusa. A tanácskozáson a több mint 3 millió párttag képviseletében 1847 választott küldött vesz részt. Jelen lesz számos testvérpárt küldöttsége, köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja delegációja. Az ötnaposra tervezett tanácskozás folyamán Piotr Jarosze- wicz, a LEMP PB tagja, miniszterelnök tart előadói beszédet a következő, 1981—85-re szóló lengyel ötéves tervről. Varsóban már pénteken nyilvánosságra hozták a párt központi bizottságának beszámolóját az előző, 1975-ben tartott VII. kongresszus óta eltelt időszakról. Romany Pal Kubába utazott Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vezetésével szombaton küldöttség utazott a Kubai Köztársaságba. A látogatás célja: a két ország közötti mezőgazdasági és élelmiszeripari kapcsolatok időszerű kérdéseinek megtárgyalása, az agrárkutatás és felsőoktatási együttműködés fejlesztése és az erről szóló közös munkaterv aláírása. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunán napló XXXVII. évfolyam, 40. szám 1980. február 10., vasárnap Ára: 1,60 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Együttműködés Megerősíteni a kapcsolatot a közönséggel Három vélemény a tanulságokról A kis gyár és a nagy vállalat karnyújtásnyira dolgozott egymástól. A kicsi gyártott nagygépeket, és a nagy hozzájuk apró alkatrészeket. Rendjén ment minden, mígnem apadni kezdett az alkatrészek folyama. Először csupán egy-két napot késett a szállítmány, később heteket, majd egyáltalán nem érkezett semmi. A kis gyár vezetői levelet írtak, telefonáltak, kértek, fenyegetőztek, majd könyörögtek. A nagy vállalat egyikre sem hajlott. Máshol is el tudja adni jobb pénzért, drágábban, s főleg nagyobb mennyiségben az alkatrészt. Nem maradt más: a kis gyár a bírósághoz fordult. Érvényes szerződést mutatott, s meg is nyerte a per első szakaszát. Ám ezután már a nagy vállalat telefonált: ha tovább tart a pereskedés, ő nemcsak ezt az alkatrészt nem szállítja többé, de nem adja a többi, tucatnyi csekélységet sem. S akkor pereskedhetnek akár tíz évig is, o kis gyárnak addigra csak a híre marad fenn ... Szólhatna fordítva is a történet, volt már rá példa. A nagy gyár gépeit öt földrészre adta el. Milliós berendezéseket készített, csaknem száz kisebb gyár szállított hozzá alkatrészeket. Egy öntvény nem érkezett meg. Sem időben, sem később. ígértek, szabadkoztak, csak éppen nem szállítottak. Perelhetett volna a nagyvállalat, ám öntvény még ebből sem lenne. Nem tehetett mást, újabb üzemet épített a gyárfalakon belülre: önellátó lett. Ám száz újabb kisüzem már nem fér a falak mögé... Nincs olyan iparág hazánkban, amelyben ne fordult volna elő az esetek bármelyike. A súlyos ipari kórt a közgazdászok így summázzák: laza kooperációs fegyelem. , A vállalatoknak — látszólag — nem érdekük a fegyelmezett kapcsolatok tartása. Pontosabban csak akkor érdekük, amikor kötik a szerződéseket, és biztos alapja van munkájuknak, ám nem jó nekik a kötöttség, ha közben új, jövedelmezőbb piacra találnak. A jogi következményektől nem tartanak, s a rossz, kétes hírnévvel ki törődik, ha annak forintokban mérhető ellenértéke van. Ilyen egyszerű volt a fegyelmezetlenség képlete idáig. A vállalatok, ha megszorultak és segítségre volt szükségük, felfelé tekintgettek, a minisztériumokra néztek. Az év elején életbe lépett új szabályozó rendszerrel talán változott a helyzet. Normatív — egységes ez a rendszer. Fejlődni csak az tud ezután, aki gazdaságosan, nagy sorozatban, s főleg exportra termel. Mi lesz hát a kisebbekkel? Nagy sorozat, hatékony termelés elképzelhetetlen akkor, ha a nagyvállalatok mindent maguk gyártanak. A kisebbeknek a legnagyobbakhoz, az exportra termelőkhöz kell kapcsolódniuk, így láncként fonódhatnak egymásba egy-egy iparág kisebb és nagyobb vállalatai. A vállalatok korrekt, a kölcsönös érdekeket figyelembe vevő partneri kapcsolata most már nem csupán kívánság, óhaj, hanem húsba vágó érdek is. Az új szabályozó rendszer életbe lépésével megváltoztak a vállalatok érdekviszonyai. Az új szabályozás nem szolgál új célokat, ám következetesebben segíti az áru- és pénzviszonyok érvényesülését. Aki ezt előbb ismeri fel, előnyben van a fokozódó piaci versenyben. Horváth László A XII. magyar játékfilmszemle pénteken este Huszárik Zoltán Csontváry című filmjének ősbemutatójával véget ért. A Kulturális Minisztérium filmfőigazgatóját, külföldi és magyar kritikust kértünk meg, összegezzék tapasztalataikat, értékeljék a pécsi filmszemlét. Szabó B. István, a KM filmfőigazgatója : — A filmszemle legfontosabb jelentőségét abban látom, hogy modell értékű helyzetet teremtett a magyar film és a közönség viszonyában. Jó volt tapasztalni, hogy a filmesek túl kívánnak lépni a nehezebb körülmények felemlegetésén, és keresik a film és közönsége meggyengült kapcsolatának reális okait. Újdonsága volt a szemlének, hogy ismét megjelentek a vásznon a cselekvő hősök. A szemle elején még szó volt arról, hogy a játékfilm szakosztály tagjai megszavazzák az elmúlt év legjobb filmjét, előkészítéséül annak a kérésüknek, hoav a jövőben a szemle legyen ismét fesztivál. Noha most ez a szavazás elmaradt, van lehetőség arra, hogy fesztivállá váljék ismét a filmszemle - zsűrivel, dijakkal. De ha díjakat is osztanak majd, nem szeretném, ha ezeknek a találkozóknak a munka jellege elveszne, ha a zsűri működése elejét venné a vitáknak, értékeléseknek — amelyek most is olyan jól töltötték be rendeltetésüket. Marcel Martin, az Écran című francia filmszaklap kritikusa : — ötödik alkalommal veszek részt a filmszemlén, így tapasztalhatom, hogy évről évre egyenletes a színvonal. A filmek legnagyobb része érdekes: az egyén lélektani problémáin keresztül ábrázolnak társadat, mi kérdéseket. Ilyen volt a Harcmodor és a Koportos. S nagyon tetszett Elek Judit Majd holnap című meglepő szép filmje. Érdekes, hogy szinte minden filmben találunk dokumentum- elemeket, még a fikcióra épülőkben is. A dokumentumirányzat létjogosultságot szerzett a magyar filmben a fikciós filmek mellett. Mindkettőre szükség van. Az utóbbiak közül a Bizalom és a Csontváry tetszett, a két stílus ötvözete közül a Vasárnapi szülök. A szemle vitáin a film és közönsége kapcsolata állt középpontban - szinte ugyanazokkal a kérdésekkel, mintha a francia film és a francia közönség kapcsolatáról lett volna szó. Azzal a különbséggel, hogy egy év magyar filmtermésének fele nehéz, erősen gondolkodtató. Ezeknek a filmeknek francia forgalmazását nehezen tudnám elképzelni. Ezen az arányon talán változtatni kellene, könnyedebb, szórakoztatóbb filmeket is kell készíteni, olyat mint a Ki beszél itt szerelemről? volt. ösz- szességében nagyon kedvezőek a tapasztalataim. Bernáth László kritikus, az Esti Hírlap rovatvezetője: — Az idei magyar játékfilmszemle sikerrel valósította meg alapgondolatát, hívta fel a figyelmet a magyar film értékeire. A szemle ezen funkciója annál is inkább érvényesülhetett, mivel minden eddiginél nagyobb közfigyelem kísérte az eseményeket, nemcsak a közönség, hanem a sajtó, a televízió, illetve kulturális életünk vezetői részéről is. A szemle másik funkcióját, a mérlegkészítést szolgálták a stúdióviták, melyekben egy-egy műhely elemzésén túl szükségszerűen érintették az egész magyar filmművészet kérdéseit. Megvolt a vitáknak a mindig érezhető gyengéje is, neveze. tesen, hogy az alkotók maguk ritkán hallatták hangjukat, s elvétve hallottuk csak a Pécsett élő értelmiség, az itteni film közönség véleményét. Valószínű, hogy mindkét fél érdekeltebbé tehető egy-egy kihelyezett vitán. Az a tapasztalat, hogy ott alakul kj élénk eszmecsere, ahol egy-egy filmre gyűlik össze a közönség — mint például a Pécsi Tanárképző Főiskolán a Korengedményes című dokumentumfilmre a tsz-ek dolgozói. örülök annak, hogy jövőre ismét lesz zsűri, ismét díjazni fogják az dlkotásókat. Ez a világon mindenütt így van, ráadásul ez ad igazi izgalmat a bemutatóknak. A látott filmeket illetően gyökeres változást nem érzek az elmúlt évekhez képest. Továbbra is a dokumentumfilm hozza a legna. qyobb értékeket, Dárday— Szalay: Harcmodor, Vitézy: Békeidő és a számomra legnagyobb élményt jelentő Gyar- mathy Lívia-alkotás, a Koportos által. Bodó—Gáilos—Havasi
