Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-10 / 40. szám

Baranyai tájak: a mohácsi kompkikötő — Cseri László felv. — Új technológiával készít IMS-födémelemeket a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat a hagyományos mellett Ebben az éribe» 13 ezer négyzetméter felületű új termék gyártását tervezik. Ké­pünk az új gyártóegységről készült. Fotó: Csonka Károly a DÍVSZ ub felhívása Egységes megmozdulásokat a béke, a leszerelés érdekében A béke és a leszerelés témakö. rének szentelt rendkívüli ülést tartott pénteken este Koppen­hágában a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség végrehajtó bizottsági ülésén részt vevő mintegy százhatvan küldött, va­lamint a meghívott nemzetközi szervezetek képviselői — ösz- szesen a világ több mint hat­van országából érkezett csak­nem kétszáz fiatal. Az ülésen felhívást fogadtak el, amely a DÍVSZ valamennyi tagszervezetét, a baráti ifjúsá­gi szervezeteket sürgeti, hogy különleges kezdeményezésekkel járuljanak hozzá az 1981 janu­árjában, Helsinkiben tartandó leszerelési ifjúsági világfórum előkészítéséhez. Az ülés szónoka, Ernesto Ottone Fernandez, a DÍVSZ el­nöke volt. Ottone aggodalom­mal állapította meg, hogy a hetvenes évek végére a fegy­verkezési verseny távolról sem állt meg, sót újabb területekre terjedt át. Emlékeztetett a NA- TO-nak az Egyesült Államok nyomására és a tagállamok népeinek akarata ellenére ho­zott döntéseire, amelyek hosz- szú távú fegyverkezési progra­mot irányoznak elő, és azt, hogy Nyugat-Európában amerikai közepes hatótávolságú nukleá­ris rakétákat helyezzenek el. Végezetül felsorolta azokat a jelentős eseményeket, amelye­ket a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség saját kezdeménye­zésére vagy más, haladó szer­vezetekkel összefogva szerve­zett, illetve kíván szervezni a béke és a leszerelés érdeké­ben. A késő éjszakába nyúló ülés közel húsz felszólalója elítélte az enyhülés ellenfeleinek leg­utóbbi mesterkedését, és tá mo­gatásáról biztosította a helsin­ki leszerelési ifjúsági világfó­rum megrendezését. Hétfőn kezdődik a LEMP Vili. kongresszusa Varsóban, a Kultúra és Tudo­mány Palotájában hétfőn meg­kezdi munkáját a Lengyel Egyesült Munkáspárt Vili. kong­resszusa. A tanácskozáson a több mint 3 millió párttag kép­viseletében 1847 választott kül­dött vesz részt. Jelen lesz szá­mos testvérpárt küldöttsége, köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja delegációja. Az ötnaposra tervezett tanács­kozás folyamán Piotr Jarosze- wicz, a LEMP PB tagja, minisz­terelnök tart előadói beszédet a következő, 1981—85-re szóló lengyel ötéves tervről. Varsóban már pénteken nyil­vánosságra hozták a párt köz­ponti bizottságának beszámoló­ját az előző, 1975-ben tartott VII. kongresszus óta eltelt idő­szakról. Romany Pal Kubába utazott Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ve­zetésével szombaton küldöttség utazott a Kubai Köztársaságba. A látogatás célja: a két ország közötti mezőgazdasági és élel­miszeripari kapcsolatok idősze­rű kérdéseinek megtárgyalása, az agrárkutatás és felsőoktatási együttműködés fejlesztése és az erről szóló közös munkaterv aláírása. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunán napló XXXVII. évfolyam, 40. szám 1980. február 10., vasárnap Ára: 1,60 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Együttműködés Megerősíteni a kapcsolatot a közönséggel Három vélemény a tanulságokról A kis gyár és a nagy vál­lalat karnyújtásnyira dolgozott egymástól. A kicsi gyártott nagygépeket, és a nagy hoz­zájuk apró alkatrészeket. Rend­jén ment minden, mígnem apadni kezdett az alkatrészek folyama. Először csupán egy-két napot késett a szállítmány, ké­sőbb heteket, majd egyáltalán nem érkezett semmi. A kis gyár vezetői levelet írtak, telefonáltak, kértek, fenyegetőztek, majd kö­nyörögtek. A nagy vállalat egyikre sem hajlott. Máshol is el tudja adni jobb pénzért, drágábban, s főleg nagyobb mennyiségben az alkatrészt. Nem maradt más: a kis gyár a bírósághoz fordult. Érvényes szerződést mutatott, s meg is nyerte a per első szakaszát. Ám ezután már a nagy vállalat telefonált: ha tovább tart a pereskedés, ő nemcsak ezt az alkatrészt nem szállítja többé, de nem adja a többi, tucatnyi csekélységet sem. S akkor pe­reskedhetnek akár tíz évig is, o kis gyárnak addigra csak a híre marad fenn ... Szólhatna fordítva is a tör­ténet, volt már rá példa. A nagy gyár gépeit öt földrészre adta el. Milliós berendezéseket készített, csaknem száz kisebb gyár szállított hozzá alkatré­szeket. Egy öntvény nem ér­kezett meg. Sem időben, sem később. ígértek, szabadkoztak, csak éppen nem szállítottak. Perelhetett volna a nagyválla­lat, ám öntvény még ebből sem lenne. Nem tehetett mást, újabb üzemet épített a gyár­falakon belülre: önellátó lett. Ám száz újabb kisüzem már nem fér a falak mögé... Nincs olyan iparág hazánk­ban, amelyben ne fordult vol­na elő az esetek bármelyike. A súlyos ipari kórt a közgaz­dászok így summázzák: laza kooperációs fegyelem. , A vállalatoknak — látszólag — nem érdekük a fegyelme­zett kapcsolatok tartása. Pon­tosabban csak akkor érdekük, amikor kötik a szerződéseket, és biztos alapja van munká­juknak, ám nem jó nekik a kö­töttség, ha közben új, jövedel­mezőbb piacra találnak. A jo­gi következményektől nem tar­tanak, s a rossz, kétes hírnév­vel ki törődik, ha annak forin­tokban mérhető ellenértéke van. Ilyen egyszerű volt a fegyel­mezetlenség képlete idáig. A vállalatok, ha megszorultak és segítségre volt szükségük, fel­felé tekintgettek, a minisztéri­umokra néztek. Az év elején életbe lépett új szabályozó rendszerrel talán változott a helyzet. Normatív — egységes ez a rendszer. Fejlődni csak az tud ezután, aki gazdaságosan, nagy sorozatban, s főleg ex­portra termel. Mi lesz hát a kisebbekkel? Nagy sorozat, hatékony ter­melés elképzelhetetlen akkor, ha a nagyvállalatok mindent maguk gyártanak. A kisebbek­nek a legnagyobbakhoz, az exportra termelőkhöz kell kap­csolódniuk, így láncként fonód­hatnak egymásba egy-egy ipar­ág kisebb és nagyobb válla­latai. A vállalatok korrekt, a kölcsönös érdekeket figyelem­be vevő partneri kapcsolata most már nem csupán kíván­ság, óhaj, hanem húsba vágó érdek is. Az új szabályozó rendszer életbe lépésével megváltoztak a vállalatok érdekviszonyai. Az új szabályozás nem szolgál új célokat, ám következetesebben segíti az áru- és pénzviszonyok érvényesülését. Aki ezt előbb ismeri fel, előnyben van a fo­kozódó piaci versenyben. Horváth László A XII. magyar játékfilmszem­le pénteken este Huszárik Zol­tán Csontváry című filmjének ősbemutatójával véget ért. A Kulturális Minisztérium filmfő­igazgatóját, külföldi és magyar kritikust kértünk meg, össze­gezzék tapasztalataikat, érté­keljék a pécsi filmszemlét. Szabó B. István, a KM film­főigazgatója : — A filmszemle legfontosabb jelentőségét abban látom, hogy modell értékű helyzetet terem­tett a magyar film és a közön­ség viszonyában. Jó volt ta­pasztalni, hogy a filmesek túl kívánnak lépni a nehezebb kö­rülmények felemlegetésén, és keresik a film és közönsége meggyengült kapcsolatának reális okait. Újdonsága volt a szemlének, hogy ismét megje­lentek a vásznon a cselekvő hősök. A szemle elején még szó volt arról, hogy a játékfilm szakosztály tagjai megszavaz­zák az elmúlt év legjobb film­jét, előkészítéséül annak a ké­résüknek, hoav a jövőben a szemle legyen ismét fesztivál. Noha most ez a szavazás el­maradt, van lehetőség arra, hogy fesztivállá váljék ismét a filmszemle - zsűrivel, dijakkal. De ha díjakat is osztanak majd, nem szeretném, ha ezek­nek a találkozóknak a munka jellege elveszne, ha a zsűri működése elejét venné a vi­táknak, értékeléseknek — ame­lyek most is olyan jól töltötték be rendeltetésüket. Marcel Martin, az Écran cí­mű francia filmszaklap kriti­kusa : — ötödik alkalommal veszek részt a filmszemlén, így ta­pasztalhatom, hogy évről évre egyenletes a színvonal. A fil­mek legnagyobb része érdekes: az egyén lélektani problémáin keresztül ábrázolnak társadat, mi kérdéseket. Ilyen volt a Harcmodor és a Koportos. S nagyon tetszett Elek Judit Majd holnap című meglepő szép filmje. Érdekes, hogy szinte minden filmben találunk dokumentum- elemeket, még a fikcióra épü­lőkben is. A dokumentumirány­zat létjogosultságot szerzett a magyar filmben a fikciós fil­mek mellett. Mindkettőre szük­ség van. Az utóbbiak közül a Bizalom és a Csontváry tet­szett, a két stílus ötvözete kö­zül a Vasárnapi szülök. A szemle vitáin a film és közönsége kapcsolata állt kö­zéppontban - szinte ugyan­azokkal a kérdésekkel, mintha a francia film és a francia közönség kapcsolatáról lett volna szó. Azzal a különbség­gel, hogy egy év magyar film­termésének fele nehéz, erősen gondolkodtató. Ezeknek a fil­meknek francia forgalmazását nehezen tudnám elképzelni. Ezen az arányon talán vál­toztatni kellene, könnyedebb, szórakoztatóbb filmeket is kell készíteni, olyat mint a Ki be­szél itt szerelemről? volt. ösz- szességében nagyon kedvező­ek a tapasztalataim. Bernáth László kritikus, az Esti Hírlap rovatvezetője: — Az idei magyar játékfilm­szemle sikerrel valósította meg alapgondolatát, hívta fel a fi­gyelmet a magyar film értékei­re. A szemle ezen funkciója annál is inkább érvényesülhe­tett, mivel minden eddiginél nagyobb közfigyelem kísérte az eseményeket, nemcsak a közönség, hanem a sajtó, a televízió, illetve kulturális éle­tünk vezetői részéről is. A szemle másik funkcióját, a mér­legkészítést szolgálták a stú­dióviták, melyekben egy-egy műhely elemzésén túl szükség­szerűen érintették az egész magyar filmművészet kérdéseit. Megvolt a vitáknak a mindig érezhető gyengéje is, neveze. tesen, hogy az alkotók maguk ritkán hallatták hangjukat, s elvétve hallottuk csak a Pé­csett élő értelmiség, az itteni film közönség véleményét. Való­színű, hogy mindkét fél érde­keltebbé tehető egy-egy kihe­lyezett vitán. Az a tapasztalat, hogy ott alakul kj élénk esz­mecsere, ahol egy-egy filmre gyűlik össze a közönség — mint például a Pécsi Tanár­képző Főiskolán a Korenged­ményes című dokumentumfilm­re a tsz-ek dolgozói. örülök annak, hogy jövőre ismét lesz zsűri, ismét díjazni fogják az dlkotásókat. Ez a vi­lágon mindenütt így van, rá­adásul ez ad igazi izgalmat a bemutatóknak. A látott fil­meket illetően gyökeres válto­zást nem érzek az elmúlt évek­hez képest. Továbbra is a do­kumentumfilm hozza a legna. qyobb értékeket, Dárday— Szalay: Harcmodor, Vitézy: Békeidő és a számomra leg­nagyobb élményt jelentő Gyar- mathy Lívia-alkotás, a Kopor­tos által. Bodó—Gáilos—Havasi

Next

/
Thumbnails
Contents