Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-23 / 53. szám
1980. február 23., szombat Dunántúlt napló 5 A szovjet hadsereg születésnapjára Rakétaalakulat -gyakorlaton A Szovjetunióban járva sok magyarnak feltűnt már: javakorabeli civil férfiak és nők ruháját gyakran díszítik a katonai kitüntetések színes sza- lagsávjai. Az érdemrendek és érmek ma már többnyire idős tulajdonosait a háború után harmincöt évvel is közmegbecsülés övezi. Észreveszi ezt a külföldi is. A háborús veteránokat megillető tisztelet jelei azt bizonyítják: a szovjet nép számára ma is világos, milyen hatalmas szerepe van a hadseregnek és flottának az ország megvédelmezésében, az új élet vívmányainak megőrzésében. A Nagy Októberi Forradalom fegyveres felkeléssel robbant ki, de a béke forradalma volt: Lenin, a szovjet állam megalapítója, békedekrétummal fordult az első világháborúban egymással hadakozó országokhoz. E felhívásra az imperialista hatalmak intervenciója volt a válasz. Ez ellen és a régi rend akkor még nagy erőt jelentő hívei ellen kellett 1918-ban létrehozni a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereget, amely első nagy győzelmét a narvai csatában, a Petrograd ellen törő német csapatok felett aratta. így lett ez a nap a Vörös Hadsereg és a Haditengerészeti Flotta születésnapja, a Szovjetunió állami ünnepe. A szocializmus első országának legnagyobb erőpróbája a Nagy Honvédő Háború volt. A náci Németország és szövetségesei elleni hősies harcban húszmillió szovjet polgár vesztette életét. Emlékük ma is ott ég a szovjet emberek szívében. Mindent a hatékony védelemért! Ez a szovjet katonai politika alapelve. A kommunista párt és az állam vezetői beszédeikben mindenkor hangsúlyozzák: a Szovjetuniónak nincsenek más országokkal szemben területszerző szándékai és nem törnek katonai fölényre. A cél az erőegyensúly fenntartása, mivel ez az a tényező, amely lehetővé tette az elmúlt másfél évtizedben a nemzetközi enyhülés tendenciáját. Ezért mondhatjuk, hogy a szovjet hadsereg ereje a nemzetközi béke és biztonság záloga is. A Szovjetunió legfelsőbb vezetői — köztük a fegyveres erők parancsnokai — sokszor hangoztatták: országukban a hadiipar fejlesztésében, a katonai kiadások növelésében senki nem érdekelt, sokkal jobban szeretnék a rubelmilli- árdokat a gazdaság fejlesztésére, a dolgozók életszínvonalának további javítására fordítani. Ezt azonban akadályozzák az imperializmus agresszív elképzelései, az Egyesült Államok támadó erejének szüntelen növelése, s a kínai vezetés militarista, területszerző politikája. A szovjet fegyveres erők, híven több mint hat évtizedes hagyományukhoz — nemcsak országuk biztonságát szavatolják, de szövetségeseikét is. Egykor, a polgárháború éveiben az internacionalisták között százezer „vörös magyar” harcolt. Ezt a segítséget sokszorosan viszonozta az országunkat a fasizmus alól felszabadító szovjet hadsereg. Hatvankettedik születésnapján köszöntjük szövetségesünket, a Szovjetunió baráti fegyveres erőit! Koszorúzási ünnepség A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta megalakulásának 62. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzási ünnepséget rendeztek a Gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. Az emlékműnél a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget. A zenekar eljátszotta a szovjet és a magyar himnuszt. Elsőként a Magyar Népköztársaság fegyveres erői, majd a szovjet nagykövetség, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport, a Magyar Partizán Szövetség, a szocialista országok Budapestre akkreditált katonai és légügyi attaséi, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság nevében helyeztek el koszorút. A koszorúzási ünnepség — amelyen részt vettek a főváros dolgozóinak és ifjúságának képviselői is —, az Internacio- nálé hangjaival ért véget. A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta megalakulásának 62. évfordulója alkalmából pénteken ünnepséget rendeztek az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságán. Részt vett az ünnepségen Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára. Ott voltak a társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a kormány több tagja, a Magyar Néphadsereg tábornoki, parancsnoki karának tagjai, a társfegyveres testületek több magasrangú képviselője. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után Fjodor Iscsenko altábornagy üdvözölte az ünnepség résztvevőit, majd Vlagyimir Szivenok vezérezredes, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség első része az Internacionálé hangjaival ért véget, majd a Déli Hadseregcsoport ének- és táncegyüttese adott nagy sikerű műsort. Czinege Lajos távirata a szovjet hadsereg és hadiflotta megalakulásának 62. évfordulója alkalmából DMITRIJ FJODOROVICS USZTYINOV ELVTÁRS, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere Moszkva : Tisztelt Miniszter Elvtársi A hős szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta születésének 62, évfordulója alkalmából a Magyar Néphadsereg parancsnokai, katonái és a magam nevében elvtársi üdvözletemet, őszinte jókívánságaimat fejezem ki önnek és a Szovjetunió fegyveres erői egész személyi állományának. A társadalmi haladásért küzdő erők mindenütt a világon bizakodással tekintenek a Szovjetunióra, annak fegyveres erejére, amely az imperialista és hidegháborús erők mesterkedései ellené, re szilárdan áll ki a népek forradalmi vívmányainak védelméért, a békéért és a nemzetközi biztonságért. Felszabadulásunk 35. évfordulóját ünneplő dolgozó népünk őszinte tisztelete és megbecsülése övezi a szovjet népet, dicső fegyveres erőit, amelyek a hitleri fasizmussal vívott, hősies küzdelem során meghozták népünk számára is a szabadságot. Fegyveres erőink, néphadseregünk parancsnokai, egész személyi állományunk büszke arra, hogy szövetségese, fegyvertársa a Varsói Szerződés védelmi szervezetének fő erejét képező szovjet hadseregnek. Az ünnep alkalmából tiszta szívből kívánjuk, hogy a szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével érjen el újabb kimagasló sikereket a kommunizmust építő Szovjetunió védelmében, a haladás, a béke és a biztonság megóvásában, a harci és a politikai kiképzésben, harckészültsége fokozásában. Elvtársi üdvözlettel: CZINEGE LAJOS hadseregtábornok, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. Ülést tartott az MSZBT országos elnöksége A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége ülést tartott a Parlament vadásztermében. A tanácskozást Apró Antal, az MSZMP PB tágja, a társaság elnöke nyitotta meg. Pénteken a Parlament vadásztermében ülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége, Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a társaság elnökének megnyitó szavai után Berecz János, az MSZMP KB osztályvezetője adott tájékoztatót a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a Szovjetunió lenini békepolitikájának tükrében. Ezután Haynal Kornél, az MSZBT ügyvezető elnökségének tagja, az Ország-Világ főszerkesztője előterjesztette a társaság idei tennivalóinak programját. Az elnökségi ülésen felszólalt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Az országos elnökség ezt követően Nagy Mária főtitkárt, érdemeinek elismerése mellett — nyugállományba vonulása miatt — felmentette tisztségéből és megválasztotta az MSZBT alelnökévé. A testület az ügyvezető elnökség javaslatára a társaság főtitkárává Bíró Gyulát választotta. L Brezsnyev választási beszéde (Folytatás az 1. oldalról) koznak. E népeknek — nem kevésbé, mint a szocializmus országainak — tartós békére, arra van szükségük, hogy szigorúan tartsák tiszteletben az államok szuverenitását, a népek jogait, s valódi, valóban egyenjogú nemzetközi kapcsolatokat hozzanak létre. Pontosan ezen az alapon fejlesztjük jó kapcsolatainkat, kölcsönösen előnyös együttműködésünket Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sok országával, legyen bár olyan nagy ország, mint India, vagy a kicsiny Benin, legyen az a köztársasági Algéria, vagy a monarchikus Jordánia, a szomszédos Törökország, vagy a távoli Brazília. Nagyra értékeljük kapcsolatainkat ezekkel az országokkal, tiszteletben tartjuk jogaikat, nem vágyódunk kincseikre, nem keresünk ezekben az országokban katonai támaszpontokat. A Szovjetunió jelentős mértékben járult hozzá számos ország gazdasági és kulturális építésének, védelmének megszilárdításához, s mi büszkék vagyunk erre. Lenin hagyatékához híven mindig azoknak a népeknek az oldalán állunk, amelyek védelmezik szabadságukat és függetlenségüket, de sohasem hbsználjuk fel segítségünket arra, hogy nyomást gyakoroljunk azokra az országokra, amelyek e segítségben részesülnek. Mindez létrehozza kapcsolatainkban a kölcsönös tisztelet és bizalom légkörét — s ez egyaránt jelent kölcsönös hasz. not, a világbéke hasznát. flz imperialista erük politikája szemben áll a népek érdekeivel Az imperializmus kardcsörtető köreinek — mindenek előtt az Egyesült Államok imperializmusának — nem tetszik a béke megszilárdulása, a népek felszabadító harcának sikere — folytatta Brezsnyev. Nézzük csak meg, mivel válaszoltak arra, hogy a szocialista országok kapcsolatai sikerrel fejlődnek számos tőkés országgal, hogy sikerrel végződött Helsinkiben az európai biztonsági értekezlet, hogy győzelmet aratott Angola és Etiópia forradalmi népeinek harca az intervenciósok, az imperializmus zsoldosai fölött. Ez a válasz rendkívül furcsa volt. Halogatni kezdték például a SALT—2 tárgyalásokat, majd a szerződés ratifikációját, jutalomban részesítették Szádot árulását, amely megbontotta az agresz- szor elleni arab egységfrontot. Sokéves erőltetett fegyverkezési programot kényszerítettek o NATO országaira. Befagyasztották és több esetben megszakították a leszerelés kérdéseiről szóló tárgyalásokat. Végül pedig provokatív határozatot hoztak arról, hogy Nyugat- Európa területén új, a Szovjetunióra és szövetségeseire irányozott amerikai rakétákat helyeznek el. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok jelenlegi vezetésének irányvonala az enyhülés aláaknázására, a nemzetközi helyzet kiélezésére irányul. Minél inkább csökkennek az imperializmus lehetőségei arra, hogy uralkodjék más országok és népek fölött, annál dü. hödtebben reagálnak erre a fejleményre az imperializmus legagresszívabb, leginkább rövidlátó képviselői. Az Egyesült Államok azt követően, hogy rakétatervét rá- kényszerítette Nyugat-Európa országaira, figyelmét Ázsiára és a Közel-Keletre fordította. A forradalmi Irán partjaihoz irányította hadiflottájának nagy erőit azzal az ürüggyel, hogy megmenti a túszként fogva tartott diplomatákat Ezután lecsaptak a véleményük szerint kedvező ürügyre: az afganisztáni eseményekre. Az ezzel kapcsolatban Amerikában megkezdett dühödt szovjetellenes kampány a jelek szerint minden eddigi rekordot megdönt. Természetesen ez csak ürügy, Carter úr és környezete tökéletesen tudja, hogy Afganisztánban semmiféle orosz „intervenció" nem volt és nincs. A Szovjetunió a szovjet—afgán barátsági szerződés alapján járt el. Három egymást követő afgán kormány kérte tőlünk állhatatosan azt, hogy segítsünk megvédelmezni az országot az ellenforradalmárok kívülről történő behatolása ellen. A Fehér Ház azt is tudja, hogy a Szovjetunió azonnal kivonja katonai kontingensét Afganisztánból, ahogy megszűnnek a ' jelenlétüket előidéző okok, és az afgán kormány úgy véli, hogy többé nincs szükség erre a jelenlétre. Az Egyesült Államok nagy hangon követeli a szovjet csapatok kivonását, de gyakorlatilag mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a lehetőség minél távolabb kerüljön: folytatja és növeli a beavatkozást Afganisztán ügyeibe. Teljes határozottsággal kívánom kijelenteni: készek vagyunk arra, hogy megkezdjük csapataink kivonását, ahogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formája. Garantálja ezt az Egyesült Államok Afganisztán szomszédaival együtt — s akkor megszűnik a szovjet katonai segítség szükségessége. Az Egyesült Államok vezetői tudják azt is, hogy Afganisztán kormánya teljes mértékben tiszteletben tartja a lakosság vallásos hitét, kiszabadította azokat o papokat, akiket Amin vetett börtönbe, és hivatalosan a törvény védelme alá helyezte az iszlámot. Meglehetősen sután festenek a kísérletek, amikor az izraeli agresszor védelmezői, az Irán elleni megtorlás szervezői „az iszlám védelmezőinek” próbálják feltüntetni magukat. Akkor hát miért szítanak Washingtonban világméretű hisztériát? Milyen célból terjeszti azokat a hazugságokat, amelyek szerint „az oroszok háborút folytatnak az afgán nép ellen", „szovjet fenyegetés nyilvánul meg Pakisztánnal és Iránnal szemben", s ehhez hasonló rágalmakat? A válasz világos: Washingtonnak egyszerűen ürügyre van szüksége ahhoz, hogy kiszélesítse expanzióját Ázsiában, s ezt az ürügyet minden eszközzel létre akarja hozni. A szovjetellenes hisztéria nem csupán azért vált szükségessé, hogy ezt a hullámot meglovagolva bárki is győzelmet arasson ősszel az elnök- választásokon. A fő dolog az, hogy az Egyesült Államokban megnyilvánul az a szándék, hogy létrehozzák katonai támaszpontjaik rendszerét az Indiai-óceánon, a Közel- és a Közép-Kelet országaiban, az afrikai országokban. Az Egyesült Államok saját hegemóniájának szeretné alárendelni ezeket az országokat, akadály nélkül szeretné kiszipolyozni természeti kincseiket. Egyúttal föl akarja használni területüket a szocializmus világa és a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen irányuló hadászati elképzeléseinek megvalósításához, ez a dolog lényege — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Washingtonban szeretnek arról beszélni, hogy feltétlenül biztosítani kell az olajszállítmányoknak az Egyesült Államokba vezető útját. Ezt még meg is lehet érteni, de vajon ezt csak úgy lehet megvalósítani, hogy az útvonalak térségét lőporoshordóvá változtatják? Magától értetődő, hogy az eredmény éppen a célokkal ellentétes lesz. Az „erőpolitika" új szószólóinak „kalandor-doktrínái” nemcsak egyes országok vagy országcsoportok számára veszélyese^ minden ország, minden nép békéjét és biztonságát fenyegetik. Hfven a békeprogramunkhoz A Szovjetuniót senki sem félemlítheti meg. Erőink, lehetőségeink hatalmasak. Szövetségeseinkkel együtt mindig helyt tudunk állni, vissza tudunk verni mindenfajta ellenséges rajtaütést, és senkinek sem sikerül az, hogy provokáljon bennünket. A háborús hisztéria, a fékevesztett fegyverkezési verseny „doktrínájával" szembeszegezzük a békéért, a világ biztonságáért vívott következetes harc doktrínáját. Hívek vagyunk a pártunk XXIV. és XXV. kongresszusán elfogadott békeprogramhoz. Ezért most, a 80- as években épp úgy, mint korábban, a 70-es években, az enyhülés megszilárdítása, nem pedig annak szétrombolása mellett foglalunk állást. Állás, pontunk nem a fegyverzet növelése, hanem annak csökkentése, nem a mesterséges elidegenítés, ellenségeskedés, hanem a népek közötti közeledés és kölcsönös megértés. Magabiztosan tartjuk magasra lenini külpolitikánk zászlaját, a béke, a népek függetlensége, a szabadság, a társadalmi haladás zászlaját — mondotta beszédében a többi között Leonyid Brezsnyev. A nagygyűlés részvevői nagy tapssal fogadták az SZKP KB főtitkárának beszédét.
