Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-18 / 48. szám

Futball, fejtörő és pacalpörkölt A vonalban dr. Lakat Károly Cél: az olimpia és a spanyolországi vb Tárcsázom a kilenc számje­gyet, elnyújtott, hosszú csön­gés, s máris jelentkezik Róma, Coni edzőtábora. A kellemes férfihang pillanatok alatt a te­lefonhoz „varázsolja" dr. La­kat Károlyt, s azt is hallom, ahogy szinte tökéletes magyar­sággal azt mondja a mester­nek: otthonról keresik. — Másban is ilyen vendég- szeretőek az olaszok? — Mindenben — válaszolt a labdarúgók szövetségi kapi­tánya. — Szeretnek bennünket, majdhogynem lesik a gondola­tainkat. Nem tudunk olyat kér­ni, amit ne teljesítenének. Min­dennap meglátogat bennünket az olasz szövetség megbízott­ja és érdeklődik, nincs-e vala­mire szükségünk. Persze, nem élünk vissza a vendégszerete­tükkel, sőt, viszonozzuk is. Pél­dául, ahogy mondják, meghoz­tuk a jó időt, mióta itt va­gyunk állandóan süt a nap, a hőmérő higanyszála nemigen megy 18—20 fok alá. A legfon­tosabb azért az, hogy ideális körülmények között készülhe­tünk. — Mesélne valamit a tábor­ról? — A Coni amolyan magyar Tata, csak lényegesen nagyobb és jobban felszerelt. Kívül van Rómán, úgyhogy tökéletes a csend, a nyugalom. A pályák talaja kitűnő, s maga a környe­zet csodálatos. Tornateremben is sokat dolgozunk, s minden­napos program az úszás és a szauna is. — A Rómából érkező hírek egyes játékosok súlyfeleslegé­ről és sérüléséről beszéltek. Változott azóta a helyzet? — A kilókkal már minden rendben. Köszönhető ez első­sorban az olasz konyhának, amely válogatós játékosaink­nak nincs mindig ínyére. Az eddig eltelt két hét alatt mind­össze egyszer láttam őket iga­zán jóízűen enni —, múlt hét­főn, a magyar nagykövetségen, ahol a menü egyik fogása pa­calpörkölt volt... Ami a kér­dés második részét illeti: nem egyforma edzettségi állapot­ban érkeztek a fiúk, s ez több sérülés oka volt. Néhány nap alatt azonban ezek a gondok megoldódtak. Sajnos, Sala­monnak most előjött a régi sé­rülése, s Pásztor is gyengélke­dett a hét elején. Minden rosszban van valami jó: leg­alább megismerhettük az itteni sporjtorvoslást. Igazán nem akarom megbántani a magyar orvosokat, de van mit tanulni olasz kollégáiktól! — Az említett gondokon túl elégedett a játékosokkal? — Természetes, hogy nem egyformán gondolkoznak, de többségük átérzi a nagy fele­lősséget. Vannak azonban olyanok is, akikről le kell mon­danom a továbbiakban. Első­sorban azért, mert nem meg­felelő a hozzáállásuk. Hadd ne említsek neveket, inkább az élenjárókat mondanám. A leg­nagyobb mértékben elégedett vagyok Verébbel, Szántóval, Kórsaival, Baranyival, Feketé­vel, Burcsával és Pásztorral, önmagához képest feltétlenül többet várok Tatártól, Kiss Lászlótól és Pogánytól. — Az eddigi mérkőzések eredményeit böngészve kitűnik: a pályán is az úgynevezett „öregek" nyújtottak többet. Az Avellino és a Ternana ellen (3:2, 3:1), Váradi, Fekete, Koz­ma rúgták a gólokat és a me­zőnyben is ők voltak a legjob­bak. Véletlen ez? — Nem akarok és nem is tudok messzemenő következte­téseket levonni ezekből az ered­ményekből. Az hogy eddig győz­tünk —, várható Volt. Az ellen­kezője lenne a szenzáció. Min­denesetre meglepő, hogy azok a játékosok, akiket az utóbbi időben mellőztek a válogatás­nál, milyen lelkesek, szorgal­masak és ez mennyire jól tük­röződik a játékukon. — Sokon sokféleképpen vé- lekednek az edzőtáborozásról. A játékosok általában azt mondják, hogy unalmas, szür­ke. Mit tudott ez ellen tenni, hogyan sikerült ,,vidámabb szí­neket" keverni a palettára? — Most nincs idejük ilyes­min gondolkodni, hiszen a bő­ség 'zavarában küszködünk. Sokszor hajnalban tartunk ed­zést, hogy mindenre jusson idő. Voltunk már meccsen, mozi­ban, kirándulni, városnézésen, a magyar nagykövetségen — hogy csak a legfontosabbakat említsem. A táborban pedig az itt-tartózkodó újságírók bevo­násával rövid előadásokat tar­tunk az olimpiáról, fejtörő ver­senyeket rendezünk,* vitatkozunk —, mindezt azért, hogy az agy is dolgozzon, ne csak a láb. — Hogyan alakul a prog­ram a pénteki hazautazásig? — A vasárnap elmaradt mér­kőzés helyett valószínű, hogy ma játszunk a Cagliarival. Szer­dán az első osztályú Ascoli, csütörtökön a harmadik ligás Sezze ellen játszunk. A beszélgetés itt véget ért, a kapitánynak mennie kellett. Az Olaszország—Románia váloga­tott mérkőzésre indult — ellen­fél-nézőbe. Hiszen a háromhe­tes táborozás nemcsak az olimpiai felkészülést szolgálja, távolabbi céljai vannak: 1982, a spanyolországi vb. S ehhez a románokat is le kell győzni! Holtai Andrea Röviden Vívás. Az Universitas PEAC II. osztályú női tőr­versenyt rendezett tegnap Pécsett az egyetemi torna- csarnokban, ahol hét egyesület 34 vívója lépett pástra. A hazaiak közül Petkó teljesítménye emel­kedett ki, aki ifjúsági aranyjelvényes minősítést szerzett. A verseny vég­eredménye: 1. Papp (Al­ba Regia), 2. Regős (Alba Regia), 3. Hortobágyi (Csepel), 4. Tonka (Cse­pel), 5. Ekler (U. PEAC), 6. Petkó (PSI), ... 8. Pabst (PSI). Röplabda Terem Kupa. Női mérkőzések: Pécsi Vö­rös Meteor—Universitas PEAC III. 46:18, Universi­tas PEAC I.—Universitas PEAC II. 75:10, Pécsi Vö­rös Meteor ifi—Universitas PEAC ifi 57:22. Férfiak. Pécsi öregfiúk-Universitas PEAC I. 29:24, Pécsi Vörös Meteor—Universitas PEAC II. 37:22, Pécsi Vörös Me­teor ifi—Universitas PEAC ifi 69:8. Kajakparadicsom a Melegvízen i Száz­ötvenen a téli kajak­túrán A Brdán született meg az ötlet Ha azt mondják: kajak, az ember a nyárra gondol, barná­ra sült testekre, izgalmas ver­senyekre. A tél havat jelent, g rádióból halljuk milyen a sí­pályák állapota, a televízió al­pesi síversenyekről ígér közve­títést. A túrakajakosok, ponto­sabban a kisvízi túrázók, ha tetszik: vadvíziek, azonban té­len is előveszik hajóikat és ta­lálkoznak a Melegvízen. Feb­ruár 9—10-én zajlott le az ötö­dik magyarországi téli kajak­túra. Két nap alatt mintegy húsz kilométert tettek meg a Melegvíz nevű folyócskán mintegy százötvenen, közöttük húsz csehszlovák vendég kaja­kozó. A téli kajaktúra akkor a leg­szebb, ha mindent hó borít, fehérek a nádasok, ahol a Me­legvíz keresztülbújik, a part­menti fák, a távoli hegyek. Ezt dr. Madarász Gézától tudom, aki hetvenévesen lapátolja vé­gig a távot, úgy is mint a me­legvízi túra egyik „feltalálója” és a Melegvíz szerelmese. Madarász Géza hajóját már partra tette, vízhatlan overall- járól lesöpörte a ráfröccsent vizet, combközépig érő gumi­csizmában áll a parton, várja a többieket. A kérdésre, jövőre ismét itt lesz-e, elneveti magát. — Amikor Nyiródnál elin­dultunk, azt mondtam magam­ban: na ez az utolsó meleg­vízi túrám. Itt lent pedig azt: jövőre ismét el kell jönni. De így megy ez már ötödik éve .. . — Hogyan találtak rá a Me­legvízre? — Nézze, én huszonöt éven keresztül eveztem kielbootban, azután 1961-be% rájöttem, hogy a kajak az igazi. A túrázás kis- vizeken. 1972-ben a lengyelor­szági Brdán vettünk részt töb­ben egy téli kajaktúrán. Na­gyon megtetszett a dolog. El­határoztuk, hogy itthon is szer­vezünk hasonlót. Dehát minden kisvíz befagy télen. Na egyszer aztán elvetődtünk egy baráti társasággal ide a Melegvízre. A nyirádi hídnál indultunk. Töb­ben* is odajöttek nézni bennün­ket. Ott mondta valaki, hogy ide télen is eljöhetünk, mert ez a víz soha nem fagy be. így találtuk meg a téli túrához va­ló vizet. — Hányán indultak az első téli túrán? — Tizennyolcán. Egy baráti társaság, a legszenvedélyesebb kisvízi túrázók. A következő év­ben már többen voltunk, most pedig mór több mint százötve­nen. Itt vannak a fonyódi álta­lános iskolások is. Jövőre pe­dig ki tudja hányán leszünk? — Mit kapnak a túra részt­vevői? — Egy zászlócskát meg egy hajóra ragasztható matricát. De nem ez a lényeg. A túra élménye többet ér mindennél. Egymásután érkeznek a ha­jók. Egyiket nagy üdvrivalgás­sal fogadják. A legszebb für­dés a tiéd voltl Az ünnepelt csuromvizesen kászálódik ki a kajakból. De a segítség kéznél van, elsősegélyként néhány korty kisüsti. A nézők vacog­nak a hídon. Nem csoda. A parton egymásután öltöznek át a túrázók. Csakúgy, mint a szabad strandon. Egy törölköző a derék köré, vizes ruha le, tö- rölközés, száraz ruha fel. Lehet vagy két fok „meleg”. Szorgalmasan öntözgetik ki a vizel a műanyag hajókból, aztán sorban rakják fel őket a teherautókra. Csupa zsibongás a híd környéke. Véget ért az ötödik téli kajaktúra. * A Melegvíz a nyirádi bauxit­bányák vizéből táplálkozik. Vi­ze 16—18 C fokos, ezért télen sem fagy be. A sümeg-nyirádi út hídjától alkalmas kajako­zásra. Érinti Gyepükaján köz­séget, Sümeg és Zalagyömörő között folyik el a 84-es út híd­ja alatt, utána beomlik a Mor­caiba. Kajakparadicsom? Azzá vál­hat. Kurucz Pál Ecjy-ri ksz*kettö A HDN totótipp- j«it a 8. játék­hétre Kovács Jó­zsef főelőadó, a Színház téri totó­zó törzstagja ál­lította össze. E heti tippelőnk húsz esztendeje játszik rendszere­sen. Ez alatt az Idő alatt már többször ért el 12-es találatot. A 12-esek közül az fizetett a legjobban, amire 7 ezer fo­rintot kapott A 8. hét tippjei: 1. Eger—Nyíregyháza. A Nyíregyhá­za legalább egy döntetlenre kihúzza. Tipp: x, 2. 2. Asztalos SE—Lehel SC. Tipp 1, x. 3. BKV Előre—Csepel. Tipp: 2. 4. Sabaria—Komló. A hazai pálya előnye dönt. Tipp: 1. 5. Szekszárd—Haladás. A Haladás­nak mindenképpen nyernie kell, ha be akarja fogni a Rákóczit. Tipp: 2. 6. Ascoli—Milan. Tipp: x, 1. 7. Cagliari—Lazio. Tipp: 1, x. 8. Fiorentina—Bologna. Tipp: 1. 9. Juventus—Torino. Nagy csata lesz — döntetlennel.-Tipp: x. 10. Perugia—Napoli. Ha Rossinak megy a játék, a Perugia mindig nyer­het. És neki most menni fog . . . Tipp: 1. 11. Atalanta—Pistoiese. Tipp: 1, x. 12. Parma—Palermo. Tipp: x. 13. Tarano—Verona. Tipp: x, 2. 4*1 14. BVSC—Budafok. Tipp: 1. a monitor ellől Halló, in Lake Piacid! New York állam északi része, a mindössze 3000 lakosú Lake Piacid a színhelye a XIII. téli olimpiai játékoknak. Ez a kis városka egyszer már, 1932-ben vendégül látta a világ legjobb téli sportolóit. Azóta persze je­lentős változáson ment keresz­tül. Akik akikor is látták, azt mondják, szinte rá sem lehet ismerni a városra. Tökéletesen kiépített utak vezetnek a téli sport amerikai paradicsomába és bár a város igyekezett meg­őrizni régi jellegét, korszerű épületek egész sorát találjuk ma itt. E sorok írója Montreálból ér. kezett az olimpia színhelyére. Az 1976-os nyári olimpia váro­sa mindössze 120 km-re fekszik Lake Piacidtól, és a hegyekre felvezető szerpentineken ez mintegy három órányi buszozást jelentett. Menet közben lépten, nyomon találkoztunk az olim­pia hírnökeivel. Elsősorban a moszkvai Misa mackó itteni testvére. Róni mosolygott ránk a különféle plakátokról. Róni, a mosómedve, akit egy 12 éves fiúcska, Tom Golonka fedezett fel egy állatóvodában és java­solt az olimpia szervező bizott­ságának. Az ötletet elfogadták. A fiúcska jutalma két belépő volt az olimpia megnyitó ün­nepségére és természetesen a világhírnév. Gyakran látni őt szülei társaságában. Magabiz­tosan nyilatkozik, tetszik neki a népszerűség. Nem tetszik viszont senkinek az olimDiai falu, melyről már régóta köztudott, hogy ott nem éppen felszabadult a hangulat. Nem mintha kényelmetlenek lennének a szobák — persze összkomfortról sem lehet beszél­ni a mindössze 9 négyzetméte­res alapterületű cellákban, de az a tudat, hogy az olimpia befejeztével o hat egyemeletes barakkba rabok költöznek, eny­hén szólva kissé nyomasztja a „lakályos börtön” jelenlegi la­kóit. Mintegy 15 perces autó­zás után a Lake Piacid köz­pontjából kivezető 86-os úton egy 3 kilométeres fenyvessorvé­gén találtam rá az olimpiai fa­lura, ahol 1200 sportolót szál­lásoltak el 3—4 ágyas szobák­ban. Egy sajtótájékoztatón Har. ry Fregoe elmondta — ő egyéb­ként a város polgármestere —, hogy szerettek volna több la­kóépületet biztosítani, de nincs pénz, és csak ezt tudják nyúj­tani. így érthető, hogy több or. szág saját maga oldotta meg versenyzőinek elszállásolását, vagy úgy, hogy helyben bérel­tek lakásokat, vagy pedig úgy, hogy vállalják a napi több kilo­méteres autóbuszutazás okozta fáradalmakat, kényelmetlensé­get. „Inkább ez, mint a spár­tai körülmények” — nyilatkozta az osztrák csapat vezetője. A szállítást egyébként autóbu­szokkal bonyolítják le. Mint­egy 400 mikrobusz szállítja nem-, csak a sportolókat, de az új­ságírókat, sőt a nézőket is. Ezek a buszok gyakran okoz­nak a városban torlódást, an­nak ellenére, hogy a helyi la­kosoknak még azt is megtiltot­ták, hogy a játékok idején sa­ját autójukkal bevásárolni men­jenek. Székek az utak, így akar­nak a hivatalos emblémával vagy különleges színjelzéssel ellátott járműveknek a közle­kedésben elsőbbséget biztosíta­ni. A létesítményekre viszont nincs panasz. Az alpesi szá­mokat egy 2,6 km hosszú, 900 méter szintkülönbségű terepen bonyolítják le. Az északi szá­mokra már kipróbált pályán kerül sor, itt bonyolítják le ugyanis rendszeresen az ameri. kai főiskolai bajnokságot. Fel­újították a 70 m-es síugrósán­cot, a 90 m-est most építették az olimpiára. Ugyancsak új a sok veszélyt rejtő és heves vitá­kat kiváltó bobpálya, valamint a szánkóversenyek színhelye is. Az egykori jégstadionban, ahol valamikor Sonja Hennie mutatta be kivételes tudását, rendezik a jégkorongtorna B csoportjának mérkőzéseit, és edzések céljaira használják. A műkorcsolya-versenyeknek és a jégkorongtorna A csoportja ta­lálkozóinak egy 9000 nézőt be. fogadó új stadiont építettek. A gyorskorcsolyázók is minden igényt kielégítő pólyán verse­nyeznek. Végezetül néhány szót az árakról. Az olimpia „tiszteleté­re" rettenetesen megemelkedtek nemcsak az elszállásolás költ­ségei, de a szolgáltatások árai is. Csillagászati összegeket kér. nek az üzletekben, éttermek­ben, úgy tűnik, hogy a helybe­liek az olimpia két hete alatt akarnak meggazdagodni ... A taxisoknál például ezekben a napokban nem működnek az órák, a viteldíjat kapásból ál­lapítják meg, így nem csoda, ha a szerencsétlen utas gyak­ran úgy érzi, hogy merényletet követtek el pénztárcája ellen .. . S ha nem lenne itt olyan hideg a hegyek között, mindenki szí­vesebben választaná a gyalog­lást. így azonban mégiscsak jobb a fűtött szoba, vagy az ugyancsak meleg taxi, még ak­kor is, ha mindenért bőségesen kell fizetni. Szőnyi János Hétfői □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents