Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-07 / 6. szám

Februárban fiImszemle Pécsett Bemutatkoznak a stúdiók Összesen 12 ezren tekinthetik meg a filmeket Minden második évben ad otthont Pécs, a magyar já­tékfilmszemlének, s mivel ta­valy Budapesten volt, idén februárban a mecsekalji vá­rosban lesz a filmesek talál­kozója. A filmszemle február 4-én, hétfőn kezdpdik és 8-án, pénteken ér véget, a vetítések a Petőfi és a Kos­suth filmszínházba nk vala­mint az Ifjúsági Házban és a Ságvári Művelődési Ház­ban lesznek. A jegyeket már ma kezdik árusítani, összesen 12 ezren tekinthetik meg a filmeket. A megnyitó napján vetítik Jancsó Miklós Allegro bar- baro, Szabó István Bizalom, és Gyarmathy Lívia Minden szerdán című alkotását. A nyitó díszelőadáson a Petőfi moziban a Vasárnapi szülő­ket, Rózsa János új filmjét mutatják be. Keddtől kezdődnek a stú­diók szakmai napjai. Egy­egy nap a stúdióban készült filmeket mutatnak be, s a stúdiók vezetői ankétokat tartanak az Ifjúsági Házban. Kedd az Objektív Stúdió napja, Marx József stúdió- vezető és Szabó István mű­vészeti vezető elsősorban a történelem- és irodalomtaná­rokat valamint a filmklub­tagokat és -vezetőket várja a beszélgetésre. Ezen a na­pon játsszák Szász Pétertől a Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét, Dár- day Istvántól és Szalai Györ­gyitől a Harcmodort, Palás­thy Györgytől az Égigérő fűt, Bacsó Pétertől a Ki beszél itt szerelemról?-t Makk Károly - tól a TégWfal mögött-et, Mészáros Mártától, az Út- közbent, Kovács Andrástól pedig az Októberi vasárna­pot. A Dialóg Stúdió szerdán tart ankétot Mit vár az értel­miség a mozitól? címmel. Bogács István és Bacsó Pé­ter elsősorban a műszaki ér­telmiséget és a főiskolásokat invitálja a beszélgetésre. Szerdán látható a Veszélyes játékok (Fejér Tamás), a Bé­keidő (Vitézi László), az Élve vagy halva (Reményi Tamás), a Magyarok a prérin (Révész György) és az Ajándék ez a nap (Gothár Pérter). Csütörtökön, február 7-én az IH-bon Nemeskürty István és Ranódy László vezeti a Budapest Stúdió ankétját, melynek témaköre a jelen és a múlt valósága a stúdió filmjeiben. Történelemtanárg- kat, a humán tudományok művelőit, írókat és kritikuso­kat várnak a beszélgetésre. A nap filmjei: Áldozat (Dob- ray György), Utolsó előtti ítélet (Grunwalszky Ferenc), Koportos (Gyarmathy Lívia), Majd holnap (Elek Judit) és Az állatok válaszolnak (Kol- lányi Ágoston). A Hunnia Stúdió zárja a vitanapokat pénteken. Költő Miklós és Sima Sándor ve­zetésével a magyar film sze­repét és helyét keresik a kul­túrában a vita résztvevői. Péntek egyúttal a zárónap is; a díszelőadáson mutatják be Huszárik Zoltán Csontváry című alkotását. A fesztiválhoz természete­sen kiegészítő programok is tartoznak, igy például az If­júsági Házban esténként tv- filmeket (Esztergályos Ká­roly: Meztelenek, Bacsó Pé­ter: Sértés), a Színház- és Filmművészeti Főiskola ren­dező szakos hallgatóinak, va­lamint a' Balázs Béla Stúdió filmjeit mutatják be. A pécsi játékfilmszemlér^ már eddig harminc külföldi kritikus jelentkezeti, s továb­bi húsz filmszakember. A Magyar Televízió öt élő adás­ban ad majd tudósítást a fesztiválról, enyhítve fgy né­miképp a jegyhez nem jutot­tak bosszúságát. b. L Bretus Máriat a Salome premierje előtt Sosem remélt eredmények A genetika évszázada A gyermek, akit nem anyja, a nagynénje szült S zázadunk a természettudományok sosem látott, sőt nem is remélt, fejlődésének tanúja. A fizika forradalma után a kemizáció tetőzött, majd napjainkban a biológia, és ezenbelül a genetika eredményei ejtik bámulatba a világot. Itt vannak a háromkirályok Letűnt vigasságok, vízkereszti népszokások Választóvonal a télközépi ünnepkör és a farsang között A Salomében lép fel Bretus Mária, a Pécsi Balett egyik alapító tagja a január 11-i pre­mieren. Oscar Wilde darabja nyomán Petrovics Emil zenéjére Sárospataky István írt szöveg­könyvet, és a darabban narrá­tor is szerepel. Ennél fogva va­lami mást fogunk látni a bemu­tatón, mint a nyári színház ta­valy előtti előadásain. — Noha élőszó is elhangzik a darabban — mondja a Solo- méról Bretus Mária, — nekünk, táncosoknak ugyanúgy mindent a tánc nyelvén kell elmonda­nunk. Mert von egy tökéletes kifejezési eszköz, az emberi test, amely számomra a szónál is teljesebb, mert lehetőségei vég. tlelenek. Tulajdonképpen az az, amit a balett-táncosnak meg kell tanulnia. — Milyen állomásai vannak ennek a folyamatnak? — A balettintézetben a szakma alapfogásait tanulja meg o fiatal, és tizenhétévesen kikerül egy társulatba. Eck Imre annak idején elhitette velünk, hogy zseniális táncosok va­gyunk, hogy mindent meg tu­dunk csinálni, és neki is vág­tunk mindennek. Állandóan együtt voltunk, rengeteget dol­goztunk, s tulajdonképpen még most is hat bennünk ez a kez­deti lendület Mire aztán az ember eljut odáig, hogy maga is tudatában van annak, amit csinál, addigra eltelik jó né­hány év. És a balettet nem le­het hatvanévesen csinálni. Egy professzor késői éveiben jut el □Hétfői alkotó ereje csúcsára — ezt a balett-táncosnak akkor kell el­érnie, mikor még maga sem kiforrott ember. Éppen ezért kell dolgozni, kihasználva min­den pillanatot, nem elszalaszt­va egyetlen percet sem. Eck ezt úgy segítette, hogy egyénisé­gekre szabott szerepeket adott nekünk, igy nem kellett kibújni a bőrünkből, s ugyanakkor egyi­künket sem szorított skatulyá­ba. — Nem jár rendkívül sok ál­dozattal ez a pálya? Hiszen az előadások csillogása mögött ott a próbateremben töltött sok óra is. — Lehet, hogy egy héten kétszer, háromszor lépek szín­padra, lehet, hogy egyszer sem, a gyakorlás azonban soha nem maradhat el. Ezzel tartom ma­gam szinten. Ez kell ahhoz, hogy a színpadon röpülhessen a táncos. Ezt azonban nem ér­zem áldozatnak. Ugyanakkor nehéz testi munka is az, amit végzünk, és a kalóriaszükség­letünk azonos a legnehezebb munkát végző emberével. De mindez nem tartozik a közön, ségre. A közönségre az elő­adás tartozik, amelyen nem szabad éreznie az erőkifejtést És ez igy együtt ad örömet hiszen különben nem csinálná az ember. És Bretus Mária vajahány- sror színpadra lép, mindig ezt az örömet sugározta, a tánc, a játék örömét. A létezés, a moz. gás örömét Ebből bontott ki fájdalmat csalódást, tragiku­mot, groteszk fintorokat s ez volt táncában a cél is — az öröm megtalálása és felmutató, sa az embereknek. Gállos Orsolya 1978- ban megszületett az el­ső lombikbébi és ezt azóta több is követte. Ezzel a női meddő­ségek leggyakoribb okában, a petevezeték elzáródásában vált a közeijövő reális reményévé a sikeres gyógykezelés. „Peteátadás” az USA-ban 1979- ben már sor került „pe- teátadásra11 is. Az USA-ban egy fiatal leányban nagy rit­kán jelentkező- rosszindulatú daganat miatt el kellett távo­lítani a méhet. Ezzel gyermek- vállalása is lehetetlenné vált. Legalábbis tudásunk akkori szintjén. Megházasodása után a fiatal pár nem akart beletö­rődni a gyermektelenségbe és maguk ajánlották kezelőorvo­suknak a következőt: A leány­nak a petefészkében ép pete­sejtek vannak. S van egy nő­vére is, aki hajlandó lenne az ő gyermekét kihordoni. Az or­vos csak ámuh a javaslattól, de azért tovább küldte a fia­talasszonyt a megfelelő szakin­tézménybe. S ott vállalkoztak a kísérletre. Eltávolították a fia­talasszony petéjét és ezt mes­terségesen megtermékenyítették a férj ondósejtjével. Ezt köve­tően megfelelő tápfolyadékban biztosították az első osztódá­sok lehetőségét a fejlődő mag­zat számára. Közben a nővért hormonális kezeléssel álterhes­sé tették, vagyis felkészítették a megtermékenyített pete be­fogadására. A fogamzástól szá­mított 4. napon ültették be hú­ga magzatját a nővérbe és az megtapadt: a terhességi reak­ciók pozitívvá váltak. Zavarta­lan terhesség után a múlt év utolsó negyedében született meg a gyermek. Akit tehát nem anyja szült meg, hiszen szülőinek mindenképpen a pe­te- és ondósejtet adó, tehát az öröklődést biztosító házaspárt kell tekinteni. Igy még a „szü­lő” megnevezés értelme is mó­dosulásra szorul... A génsebészet eredményei is meghökkentőek. Az inzulin és sok más alapvető fontossá­gú gyógyszer újszerű: hatéko­nyabb és olcsóbb előállítására nyílik majd lehetőség. Két liter baktérium-kultúra képes annyi hormon termelésére, amelyet természetes úton 5000 birka- agyvelő feldolgozásával nyer­tek. S ezek az eredmények a be­tegek, a családtervezök, az em­beriség érdekében születtek. Jogos büszkeséggel tölt el min­ket az a tény is, hogy 1979- ben csak a mi genetikai ta­nácsadónkat több mint kétez­ren keresték fel. 10 évvel ez­előtt hazánk teljes lakosságá­ban nem érte ei ez a szám a 200-at. S ma már 12 genetikai tanácsadó működik hazánk­ban. Lakosságunk őszintén ér­deklődik a genetika iránt. Mi­nap egy másfél órás rádióadás során több mint 400 értelmes és érdekes kérdést tettek fel az öröklődéssel kapcsolatban. Sokat léptünk tehát előre céljaink, a betegségek és a kedvezőtlen állapotok: a med­dőségek, a koraszületések, az örökletes ártalmak stb. meg­előzése, illetve ártalmas követ­kezményeik korlátozása felé. Korunk tudományának súlyos problémája a kutatás ered­ményei és ezek felhasználása, alkaímazása közötti egyre fe­nyegetőbb szakadék. Csak egy példa: a hetvenes években a fővárosban született értelmi fo­gyatékosoknak legalább 20 százaléka (de valószínűleg in­kább 30 százaléka) megelőz­hető lett volna, ha élhettünk volna a tudomány, sőt a ma­gyar egészségügy biztosította lehetőségekkel. S ebbe sem szabad beletörődnünk. Mi hát a teendő? Sok. Nagyobb ösz- szegeket kellene fordítani a tu­domány adta új eredmények gyakorlati alkalmazására. így például az orvosi ellátás tech­nikai színvonalának fejlesztése nélkülözhetetlen. Gyógyító­megelőzés Közismerten jól állunk az or­vosok népességarányos számá­val, mégis, a gyógyító-megelő­ző munkában nem mindig tud­ják alkalmazni a korszerű diag­nosztikai és gyógyító eljáráso­kat. Ennek a betegek látják kárát. Az orvosképzésben és továbbképzésben is jobban biztosítani kell az új módsze­rek gyorsabb és eredményesebb elsajátításának lehetőségét. A gyakorló orvosok csakis így le­hetnek képesek a kutatás biz­tosította eredmények haszno­sítására. Végül mind nagyobb fontosságot kell tulajdoníta­nunk a népesség egészségi kultúrájának, valamint az en­nek emelését biztosító egész­ségnevelésnek és a tudomá­nyos ismeretterjesztésnek. Igy érhető el, hogy a lakosság tudjon az új orvosi gyógyító­megelőző módszerekről és igé­nyelje is azokat. Sokszorosan igazolt tény: az orvosi ellátás legjobban a betegségek meg­előzésével biztosítható, és ez feltétlenül a lakosság tudatos együttműködését igényli. dr. Czeizel Endre Ma a vízkereszt utáni, vagy­is a regélő hétfő napjára éb­redtünk. Hajdanán ez a nap egyet jelentett a kiadós lako­mákkal, nagy áldomás-ivásza- tökkal a termékenységet, bol­dogságot hozó szerencsekívá- natokkal és egyben választó- vonalnak számított a télközépi ünnepkör és farsang között. Mondom, — hajdanán. Mert mi már az egy-két nappal ez­előtti nagy vigasságot, szilvesz­ter éjszakáját is elfelejtettük, nem is szólva a karácsonyi örö­mökről. Pedig valamikor a télközépi ünnepek a leggazdagabb, legvígabb ünnepsornak számí­tottak, magukba foglalva a jó ételeket, italokat és az egyhá­zi, illetve népi eredetű, kará­csonyi, újévi, a téli napforduló­ra vonatkozó szokásokat. Ezeket a szokásokat visszamenőleg nagyon nehéz egyetlen naphoz kötni, mivel ugyanazok az ele­mek felbukkannak karácsony­kor, újév nopján, és vízkereszt­kor. Érthető, hisz az évszáza­dok során, mindegyik tartotta magát egy ideig évkezdő nap­ként, Igy aztán mindegyikhez kötődnek hasonló tartalmú kö­szöntők és játékok, A karácsonyi, újévi köszöntést minden európai nép jól ismeri és a mai napig gyakorolja. A köszöntés másik nevével, a koledálással nálunk a XVIII. századbeli forrásokban talál­koztak először a kutatók. De ezek a források a papok és .kántorok vízkereszt napi ala­mizsnagyűjtését nevezik kole- dálásnak. Vízkereszt, vagyis a karácso­nyi tizenketted zárónapja teg­nap volt. Magyar neve — amint ezt Dömötör Tekla írja a Nap­tári ünnepekben — ószláv köz­vetítéssel került hozzánk a gö­rög hagiosmost magyarítva. A katolikus országok általában a háromkirályok napjaként is­merik. A vízkereszti köszöntés­nek hazánkban is különböző, — részben egyházi, részben né­pi eredetű — fomái alakultak ki. Közülük az egyik legjellem­zőbb a papság vízkereszt napi alamizsnagyűjtése, amiről a XV. században Galeotto Marzio, mint jellegzetes magyarországi jelenséqről tesz említést, A XVI. század óta számított szokásnak a csillagének, a csillagozás, amikoris gyermekek jártak csil. laggal, háromkirályok képé­ben köszönteni. A XVII. századi, magyar nyelvű kassai szabály­rendeletek többször intették a csillaggal járókat, mondván, hogy ők az „idvezítő” születését nevetséges játékra és részeg­ségre fordítják, és akik ezt cse­lekszik, azok isten haragját vár. hatják fejükre. A XVIII. század­ból származó- forrásanyag sze­rint vízkeresztkor a háromki­rályok — Gáspár, Menyhért, Boldizsár — nevét szokás az ajtókra felírni. Nos ez utóbbi, ami a mai napig fennmaradt az évszáza­dos népi szokásokból. Az utáb. bi években is akadt egy-két olyan település Baranyában, melynek lakói közül néhányon papi közreműködéssel házszen- telőt tartottak és a ház falára felírták a háromkirályok nevét A karácsonyi—vízkereszti játé­kokból azonban hírmondó is alig maradt Viszont az aligha kétséges, hogy mostantól mégis össznépi — igaz, nagyon komoly — já­ték következik. Türelmetlenül kopogtatnak az ajtókon a já­tékmesterek ... T. É. § lfállomás ■ a táncról

Next

/
Thumbnails
Contents