Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-07 / 6. szám
A szövetségi kapitány olimpiai tervei Beszélgetés dr. Lakat Károllyal Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a labdarúgó-bajnokság befejezése, a téli szünet vagy éppen a karácsonyi, szilveszteri ünnepek szabadságot jelentenek a szövetségi kapitánynak is. .. Az MLSZ kapitányi szobájában dr. Lakat Károly, ilyenkor is, nap mint nap kora reggel lát munkához. Sok a tennivaló: az 1980-os, 81-es esztendő olyan monstre programot zúdít az olimpiai és az „A” válpgatott nyakába, amelyet a világ legjobbjának tartott NSZK vagy argentin válpgatott is csak nagy ügqyel-bajjal teljesítene ... Úgy tartják: mindig a legközelebbi feladat a legfontosabb, az tűnik a legnehezebbnek, arról mondjuk mindig, hogy ez aztán élet vagy halál kérdése. Sokan elutasítják az állítást, s úgy fogalmaznak: gyorsfőző tanfolyamon nem lehet megtanulni a szakácsművészet minden fortélyát. Mégis, ki szállna vitába azzal, hogy a magyar labdarúgás előtt tornyosuló legnagyobb feladat éppen a legközelebbi, azaz az április 13-i csehszlovákok elleni olimpiai selejtező. — No, öreg, a hagyományokhoz híven ezúttal is „bolond" nap lesz április 13-a? — kérdezem a kapitányt, s a szokatlan hangnemet kizárólag o kettőnk között fennálló meglehetősen szoros rokoni viszony miatt engedtem meg magamnak. (Ugyanis az apám.) — Semmivel sem lesz bolondabb nekünk, mint az ellenfélnek . . . Még mindig csak nagyon nehezen tudom meqérteni őzt a szurkolói pesszimizmust, amely lépten-nyomon utoléri az olimpiai válogatottat, annak ellenére, hogy feladatait eddig tulajdonképpen hibátlanul teljesítette. Nagyon kayesen akadnak olyanok, akik mostansáq a magyar csapat moszkvai részvételére fogadnának, pediq nekünk a döntetlen is az olimoiát jelenti, míq ellenfelünknek ugyanezért a repülőjegyért — győznie kell! — Ezzel azt akarod mondani, hagy Prágában lehet döntetlenre is j'átszőni? — Erről szó sincs, bár döntetlenre játszani a világon mindenütt lehet! Az is egy eredmény. a három általánosan elfogadott variáció közül . . . Kevés csapatot tiszteltem annyira, mint az Internazionálét fénykorában pontosan azon erényéért, mert ott is és akkor volt képes mindig döntetlenre játszani, ahol és amikor arra a legnagyobb szüksége volt! — Sokáig vitatkoztak azon; jelen pillanatban a felkészülésnek melyik formája lenne hasznosabb az olimpiai csapatnak. A hosszú, sok mérkőzésből álló túrasorozat, vagy az edzőtáborozás. Aztán az utóbbi mellett döntöttél. Miért? — Hogy melyik a jobb mód- szén arra lehetetlenség csalhatatlan választ adni. Prágában a 90. percben mondjuk egy les- góllal akkor is kikaphatunk, ha előtte a teljes felkészülési időszakot edzőtáborban, kemény, megfeszített munkával töltöttük. Ezt a képzeletbeli leshelyzetet azonban a játékvezető elnézheti okkor is, ha előtte túramérkőzések sorát játszotta a csapat ... Nekem nagyon kedvező véleményem van a portyákról, hiszen a tokiói olimpia előtt egy másfél hónapos afrikai, a mexikói játékokat megelőzően pedig egy ugyanilyen időtartamú dél-amerikai túramérkőzés- sorozat alatt alakult ki a később győztes gárda. Sőt, folytatom a sort: a jelenlegi csapat gerincét, magját is túrán, 1979 nyarán Spanyolországban találtam meg. Most mégis a hosszabb időtartamú edzőtáborozás mellett döntöttünk, mert úgy érezzük, a túrákban sok a bizonytalanság, rengeteg az utazás, s ennek a csapatnak most nagyon sók munkára, közös gyakorlásra van szüksége. Rómában, az olimpiai stadion köré épített edzőtáborban minden elképzelhető feltétel biztosított, de nem. lesz akadálya annak sem, hogy néhány komoly összecsapást játsszon az együttes. Olaszországban, tervezett kinn tartózkodásunk idején hosszabb szünet lesz a bajnokságban, néhány élvonalbeli klubcsapat - terveink szerint a Cagliari, az Udinese, és a Nápoly — biztosan szívesen játszik velünk. — Újra a diósgyőriek alkotják majd a kiutazó társaság gerincét? — A lehető legigazságtalanabb dolog azt mondani, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet. A DVTK játékosai akkor segítették ki a magyar labdarúgást a bajból, amikor arra égető szükség volt, somikor a többiek visszahúzódva, semmit sem segítve nézték küszködésüket. A realitásokat persze nekem is figyelembe kell venni, s miután a szentl- mentalizmus a futball halála: ismét nyílt verseny kezdődik, bárki helyet kaphat az együttesben. — Lesz a kiválasztottak között pécsi labdarúgó is? — Ezt még nem tudom, barátommal, Szőcs Jánossal való beszélgetés után döntök majd ebben a kérdésben. Annyi biztos, ha Pál Gyula nem az ágyat nyomná, ő egészen biztosan velünk lenne Rórmában ... A beszélgetés hivatalos része ezzel véget ért. Még kölcsönösen megkérdeztük egymástól, „hogy vagy?” — aztán mindenki ment a maga dolga után ... Lakat T. Károly Eg V-iksz-kettő A HDN totótippjeit a 2. játékhétre Tresz- rver Henrikné adminisztrátor, a meszest fotózó törzstagja állította össze. E heti tippelőnk mindössze két esztendeje totózik rendszeresen, négyhasábos szelvényekkel. Ennek ellenére már 12-es találata is volt, igaz, az csak 2500 forintot fizetett. A 2. hét tippjei: 1. Bologna—Juventus. Kétesélyes mérkőzés — a döntetlen kizárva. Tipp: 1, 2. 2. Catanzaro—Perugia. Tipp: x. 3. Lazio—Avellino. Az Avellino egy pontban reménykedhet. Tipp: x. 4. Napoli—Ascoll. Tipp: x. 5. Pescara—Intemazionale. Tipp: 1. 2. 6 7 8 6 7 8 6. Torino—Cagliari. A Cagliari nagy sorozata is megszakadhat. Tipp: 1. 7. Udinese—Fi or ont ina. Tipp: 1t x. 8. Bari—Lanerossi. Ez lesz a meglepetés. Tipp: 2. 9. Genoa—Palermo. Tipp: x. 10. Lecce—Pisa. Tipp: 1. 11. Pistoiese—Como. Az éllovast váratlan vereség éri. Tipp: 1. 12. Sambenedettese—Spal. Tipp: x. 13. Ternana—Sampdoria. Tipp: x. + 1 14. Cesena—Parma. Tipp: 1. Jégpályák Pécsett Szombaton megnyílt a Gépipari Szakközépiskola kollégiumának udvarán, a Jogász utcában az idei év első pécsi jégpályája, Ma újabb két jégpályát nyitnak meg, az egyiket a Jókai úti általános iskolában, a másikat a Fábián Béla úti Nevelési Központban. A Jókai utcában reggeltől estig, míg a névelési központban 14.00-től 20.00 óráig várják az érdeklődőket. ll£ÉÍ«»liiefi9852r Diófási (Universitas PEAC) nyerte az ifjúsági fiú egyest Arató László felvétele Színvonalas döntők Jjq monitor ■ILmellÖl Enni vagy nem enni... Több mint 100 versenyző részvételével rendezték meg a Pécs város és városkörnyéki egyéni asztalitenisz-bajnokság döntőjét a: városi sportcsarnokban. A verseny szépséghibája volt, hogy a serdülők és ifjúságiak versenyéről hiányoztak a lányok, de ugyanígy hiányoztak a mezőnyből a városkörnyéki versenyzők is. A „maratoni" hosz- szúságúra nyúlt műsor számos izgalmas küzdelmet hozott az egyéni, a páros és a vegyespáros küzdelmeiben. Az aranyérmeken elsősorban az U. PEAC, a Vasasi Bányász és a MÉV versenyzői ^osztoztak. Eredmények. Serdülő fiúk: 1. Kiss, 2. Pintér, 3. Szakály (mindhárom U. PEAC). Ifjúsági fiúk: 1. Diófási, 2. Kiss, 3. Drávái (mindhárom U. PEAC). Ifjúsági fiú páros: 1. Diófási—Drávái, 2. Pintér-Bánáti, 3. Szuhonyik-Kiss (mindhárom U. PEAC-verseny- zók). Női egyéni: 1. Presszel (MÉV), 2. Deákné (MÉV), 3. Novoszád (Pécsi Geodézia). Vegyespáros: 1. Presszel-Jutasi (MÉV), 2. Deákné—Cserfai (MÉV), 3. Szél—Juhász (Pécsi Geodézia). Férfi páros: 1.Szederkényi— Koronics (Vasasi Bányász), 2. Szita-Háber (U. PEAC), 3. Bocz—Tóth (Vasasi Bányász). Férfi egyéni: 1. Koronics (Vasasi Bányász), 2. Horváth (Vasasi Bányász), 3. Szederkényi (Vasosi Bányász). vári az új bajnokságot már a Tatabánya színeiben kezdi. A kaposváriak abban bíznak, hogy védettséget kapnak ez ellen, mint bajnokjelöltek. Deákvári tette mindenesetre eléggé érthetetlen. Hiszen tavasszal éldől, bajnok lesz-e a Rákóczi? Ha igen, Deákvári NB l-es játékos, ha nem, elvihetik kiadatás nélkül villámátigazolással. Vagy ennyire el akarna menni Kaposvárról? Belénessy Csaba Ilyenkor, néhány nappal o karácsonyi és a szilveszteri, újévi lakmározás után sokan szomorúan állapítják meg: ezt azért nem kellett volna ... Bizony a plusz kilók hamarabb jönnek, mint azt az ember szeretné, és a fogyással sem olyan egyszerű a dolog. Az étkezés manapság mindenütt szinte fő kérdés. Gyakran esik szó arról, hogy a sportolók mennyit és mit egyenek s néhány sportágban még az is beszédtéma, hogy egyáltalán egyenek-e? Nemrég Berlinben jártam, ahol kollégáim egy frissen megjelent könyvre hívták fel a figyelmemet. Két szerző, Rolf Donath és Klaus Peter Schüller „A sportolók táplálkozása" című művét szinte napok alatt elkapkodták. Az írók bőséges információval szolgáltak valamennyi sportág képviselői számára, s ezen kívül recepteket, séma étrendeket is közreadtak. Nemcsak a sportolók, hanem például a fogyókúrázni vágyók számára is. Lehet, hogy éppen ezért lett a könyv ro* vid idő alatt „bestseller”. A népszerű stílusban íródott könyvből kiderül, hogy a sportolóknak (de persze tulajdonképpen mindnyájunknak) minden körülmények között, de főleg rendszeresen kell táplálkozni. A pontos étketzési idő ugyanis megkönnyíti az emésztési folyamatot. A táplálékfelvétel és a sport tevékenység között legalább három órának kell eltelnie. Ez persze a mindennapok gyakorlatában csak ritkán valósul meg. Bármi is történik, az edzést és a versenyzést semmiképpen sem szabad üres gyomorral elkezdeni. Mindez természetesen vonatkozik a napi munka megkezdésére is. Teli gyomorral másképp látja az ember a világot, vidámabban vágunk neki a napi ténykedésünknek. Mi a helyzet az étrenddel? A legjobb, ha könnyen emészthető ételeket veszünk magunkhoz és ezek feleljenek meg a naponta szükséges kalória és tápanyag szükségletnek. Az emberek többsége a nap első felében fogyasztja el a kalóriaszükséglet nagyobbik részét, a sportolók azonban kivételt képeznek, hiszen a kalóriák tetemes hányadát a megterhelő edzések után az esti óráikban pótolják. Ez még nem lenne baj. A nagyobb hiba az, hogy ha a sportolók (és az egyszerű halandók) az étkezés után azonnal lefekszenek. Régi tapasztalat ugyanis, hogy teli gyomorral nem lehet nyugodtan aludni, lehetetlen a regenerálódás. Az NDK-beli szerzők nemzeti szokásaikra hivatkoznak, amikor a felnőttek részére esténként egy üveg sör elfogyasztását ajánlják. Ez egyrészt a kellemes alvást segíti elő, másrészt szérihidrát tartalma miatt is hasznos. Más szóval: a kis alkohol mennyiség, a mértékletes alkohol fogyasztás miatt felesleges az aggályoskodás. A könyv érdekességei közül néhány további jó tanácsot szeretnék megemlíteni. íme: Előnyös, ha a nap folyamán a sportolók 500 kalóriát meg nem haladó, könnyen emészthető, szénhidrát tartalmú ételeket fogyasztanak akár az edzések közötti szünetekben is. Az edzés, a verseny, tehát a nagyobb terhelések után a legtöbb sportoló csak valamilyen gyümölcs félét, vagy egyéb folyékony táplálékot vegyen magához, persze ez esetben szó sem lehet alkoholról. A szerzők szerint a tapasztalat azt mutatja, hogy kevés sportoló fogyaszt elegendő tejet, pedig értékes fehérje hordozó és turmix formájában, gyümölcs keverékkel ízletes szomjúság oltó. Érdekes, amit a szerzők a maratoni futók táplálkozásáról írnak. Sokan közülük tiszta vizet, cukor nélküli citromos teát fogyasztanak, mások citrom szeleteket szopogatnak, szőlő cukor darabkákat, vagy csokoládét vesznek magukhoz. Gyakran az is előfordul, ezt viszont a gyakorlat tanúsítja és a rutinos versenyzők bizonygatják, hogy 20 km megtétele után, az étkező állomásokon gyakran összecserélődnek az előre elkészített üvegek a nagy kavarodásban. A versenyzők gyakran bosszankodnak, mert mások elvitték előlük frissítőjüket. Éppen ezért, — és ezt a megállapítást a szerzők mellőzik, a rutinos futók nem vesztegetik idejüket élelmezéssel, az asztal körüli tolongással. Kihasználják ezeket a „tankolási” szüneteket és a futás ritmusát növelve 50—60, sőt gyakran még ennél is több méteres előnyhöz jutnak. Úgy tűnik, hogy ami o táplálkozást illeti ez a legeredményesebb recept. Legalábbis o maratoni futóknál ez a „nyerő-étrend”. Szőnyi János K. M. „Szívcsere", de miért? Deákvári Antal Tatabányán maradt Deákvári Antalról sokat beszélnek mostanában a kaposvári szurkolok. Hosszú ideig a gólerős, korszerű labdarúgást játszó jobbhátvéd teljesítménye (a HDN ranglistáján is, posztján magason verte az NB ll-es merSiíiyt) volt a téma, pár hete azonbon cat firtatják, mi ütött belé, hogy hirtelen Tatabányára akar költözni. De mi is történt tulajdonképpen? Erről nyilatkozott Varga Gyula, a K. Rákóczi ügyvezető elnöke: — Deákvári másfél éve játszik nálunk, jó képességű labdarúgó, akivel eddig semmi baj nem volt, semmi jelét nem adta, hogy rosszul érezné magát Kaposváron. Ezért ért váratlanul december 22-én az a bejelentése, hogy Tatabányán szeretné tovább folytatni pályafutását. Bajnoki reményeink vannok, így szó sem lehet arról, hogy kiadjuk és felfüggesztettük a játékjogát. Közben megérkezett a tatabányaiak levele is, melyben tárgyalási lehetőséget kértek. Mi ez elől most elzárkóztunk, legfeljebb az átigazolási időszakban lehet ilyenről szó. Deákvárinak pénteken engedélyeztük, hogy elutazzon Tatabányára és rendezze ügyét. Megmondtuk neki, ha vasárnapig nem jön haza, fegyelmi eljárást indítunk ellene. Vasárnap délután felhívtuk Embersics Sándort, a K. Rákóczi elnökét, aki a következőket mondta: — Deákvári nem tért vissza, így megindul a fegyelmi eljárás. Sajnos, teljesen megszédült a fiú ... Eddig a történet, amely már ismert . a legfelsőbb sportvezetés előtt is. A jelenleg érvényes átigazolási szabályzat szerint alacsonyabb osztályból magasabba — ha nem adják ki o játékost — hathónapos kivárás után igazolható az illető, így elképzelhető, hogy DeákKíé lesz az ,fHranylalnÍaM? Félidőben Pál és Tallósi vezet Harmadik éve, hogy szurkolók, tudósítók mérkőzésről mérkőzésre osztályozzák a pécsi NB l-es labdarúgók teljesítményét, s aki év végén a legjobb átlaggal dicsekedhet, az elnyeri a DN „Aranylabdáját". Ebben a bajnokságban — örömünkre — bővült a játék, hiszen két elsőosztályú csapata van a városnak, így az utolsó forduló után két „Aranylabda” talál gazdára: egyik a PMSC, a másik a PVSK legjobb átlagosztályzatot elért játékosáé lesz. Az őszi idény befejeztével „villámértékelést” végeztünk. A PMSC lebdarúgói közül Pál vezet szoros versenyben Katzirz előtt, a PVSK-soknál pedig Tallósi áll az élen. Az őszi 17 fordulóban Katzirz kapta a legmagasabb osztályzatot, kilencest a Videoton elleni mérkőzésen. Ugyanő egyszer nyolcast is kiérdemelt. Csapatából még Dárdai és Dobány kapott 1—1 alkalommal nyolcast. A PVSK-ból Grünwald neve mellé került egyszer hasonló érdemjegy. íme, az őszi rangsor. PMSC: 1. Pál 6,22; 2. Katzirz 6,18; 3. Kincses 5,62; 4. Bodnár 5,57; 5. Kerekes 5,53; 6. Torna 5,47; 7. Lutz 5,38; 8. Schulteisz 5,35; 9. Dárdai 5,29; 10. Lőrincz 5,21; 11. Dobány 5,08; 12. Nagy 4,86; 13. Kardos 4,77; 14. Morvái 4,71; 15. Tapaszti 4,62. PVSK: 1. Tallósi 6,00; 2—3. Szabó és Szőcs 5,50; 4—5. Sulyok és Grünwald 5,33; 6—7. Németh és Tóth 5,25; 8. Kresz 5,14; 9. Kaszás 5,11; 10. Hü- ber 5,06; 11. Horváth 4,88; 12. Vinkier 4,75; 13. Stájer 4,62; 14. Szász 4,21. Csak azokat a labdarúgókat értékeltük, akik legalább 7 mérkőzést játszottak. S végül az „éllovasok" rövid nyilatkozatai. Pál Gyula: — Talán mondanom sem kellene, hogy mennyire örülök az első helynek, hiszen amúgy nem valami kellemes emlékeim vannak az őszről a lábtörésem miatt. Remélem, hogy mielőbb a pályán lehetek, küzdeni a csapatért, a szurkolók megbecsüléséért és ezen keresztül az „Aranylabdáért" is. Tallósi István: — Őszintén megmondom, nem igen értem rá az ősszel az „Aranylabdá- val” foglalkozni, így annál kellemesebb meglepetés a hír. A szezon végén alighanem befejezem pályafutásomat, szép lenne aranylabdásként befejezni, főleg úgy, hogy a csapat bennmarad az NB l-ben. Mert tavasszal ezért kell minden tudásunkat, erőnket összeszedve egy emberként küzdenünk és akkor sikerülhet a bravúr! Katzirz Béla a tavalyi védő: — Már két „Aranylabdát" őrzök otthon, de egyáltalán nem tartanám egyhangúságnak, ha a harmadik is az enyém lenne. Remélem tavasszal megszakad a sérülés-sorozat, jól megy a csapatnak és nekem is.
