Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-31 / 30. szám

© Dunántúli Tlaplo 1980. január 31., csütörtök Fontos a családban a gyermekek önállóságra nevelése Iskolaérettség, iskolaéretlenség Érzelmileg is felkészíteni a gyermeket Ne követeljünk erőn felül Az iskolai élet első szakasza akkor is megterhelés a gyer­mek részére, ha életkorának megfelelően biológiailag, pszi­chológiailag és szociálisan egyaránt érett. Az iskolai mun­ka önmagában hord olyan vo­násokat, melyekből szükségsze­rűen fakad a gyermek egész eddigi életmódjának, tevékeny­sége jellegének és tartalmának változása. Az új követelményekhez való alkalmazkodás még több ne­hézséget jelent az iskolaéret­len gyermek számára. Fokoza­tosan háttérbe szorulnak a közös osztálymunkában, s előbb-utóbb végleg lemorzso­lódnak, évfolyamismétlőkké vál­nak. Iskolaéretlenségükből ere­dő hátrányuk a magasabb év­folyamokban is gátolja ered ményes előrehaladásukat. Az iskolaérettség, iskolára való al­kalmasság összetett, komplex jellegű. Hogyan jut el a gyer­mek az iskolaérettség fokára? Mikor válik alkalmassá a beis­kolázásra? Kiegyensúlyozott környezetben A fejlődés folyamán, illetve következtében 6—7 éves kora között. A fejlődés feltételei egyrészt bizonyos adottságok, másrészt a környezet és a kör­nyezetnek a gyermekre gyako­rolt helyes, céltudatos nevelői ráhatása, vagyis a gyermekkel való megfelelő, fejlesztő foglal­kozás. A környezet, a nevelés, a környezeti ingerek vezető sze­repe elvitathatatlan a fejlődés­ben. A fejlődés biológiai és pszi­chológiai síkon egyaránt végbe megy, ha nem is mindig .egy időben. Amennyiben a fejlő­dést valami akadályozza, las­sítja — pl. kisfokú szülési sé­rülés, koraszülés, betegségek vagy környezeti elhanyagolt­ság (a gyermekkel való meg­felelő foglalkozás hiánya), esetleg mindkettő —, a gyer­mek általában vagy az egyes felsorolt területeken lassabban fejlődik és iskolaéretlenné vá­lik. Ez azt jelenti, hogy a be­iskolázás idején az ismertetett különböző okok folytán nem lesz alkalmas a tanulás megkezdé­sére. Annak erőltetése tehát egészségének rovására mehet, iskolatársaival nem lesz képes együtt haladni a tananyagban, kudarcok érik. Az iskolaérett­ség sok feltételt foglal magá­ban. A gyermek nem lesz „ma­gától” iskolaérett. Sok fejlesz­tő hatásra, vele való foglalko­zásra van szükség, hogy elérje a beiskolázhatóság fokát. Ez pedig a szülők közreműködése nélkül nem lehetséges! Még az óvodás gyermek esetében sem. A gyermek iskolaérettsége nagyon sokban a szülőkön mú­lik. A szülőnek mindenekelőtt jól fel kell készítenie érzelmi téren gyermekét az iskolára, „kedvet kell csinálni” az isko­lához. El kell érni, hogy alig várja már az iskolakezdés nap­ját. Mesélni kell neki az isko­láról, el kell mondani, mennyi minden hasznosat fog ott ta­nulni és sok új kispajtása lesz, akikkel együtt játszhat, ismer­kedhet a betűkkel, számokkal. Ez a munka természetesen nem korlátozódhat közvetlenül az is­kolába lépés előtti hónapokra. A felkészítést jóval előbb el kell kezdeni. S nemcsak érzel­mi téren I A játék mellett a 3—6 éves gyermek életében egyre nagyobb hangsúlyt kap a célirányos tevékenység: a munka, s ez is örömet jelent a kicsiknek, különösen akkor, ha elvégzéséhez sikerélmény tár­sul. Ilyenkor ne fukarkodjunk a dicsérettel! Elsősorban olyan feladatok­kal bízzuk meg a gyermeket, melyek a saját személyével kapcsolatos teendők elvégzé­séből állnak (pl. levetett ruhák összehajtása, cipőjének kifé- nyesítése stb.). Bevonhatók a gyermekek a házimunkába is. Ha süt, főz édesanya, ő is szí­vesen teszi ugyanazt. Ezzel fej­lődik kézügyessége, de megfi­gyelőképessége is, hisz alapo­san szemügyre kell venni a mama minden mozdulatát. Na­gyon fontos a nyugodt, ki­egyensúlyozott családi légkör. Ha ilyen környezetet teremtünk és biztosítunk, a növekvő, cse­peredő emberke is nyugodt, ki­egyensúlyozott lesz, könnyen fog alkalmazkodni az iskolá­hoz és az ott rá váró követel­ményekhez. Az ideges, kapkodó hangulat, légkör rányomja bé­lyegét a gyermekre is. Kapko- dóvá válik maga is. A 6. életévéhez közeledve fokozatosan el kell juttatnunk a gyermeket arra a szintre, hogy az iskolai követelmények­nek majd minden téren meg tudjon felelni. A fejlesztést sokirányúan kell végeznünk. Szinte a legfontosabb e téren a beszédfejlesztés. Engedjük beszélni a gyermeket, mert ha otthon ebben gátoljuk, állan­dóan csendre intjük, az szelle­mi fejlődésében visszamara- ráshoz vezethet. A beszéd fejlesztésének leg­jobb módja o gyakorlás, de ez ne jelentse azt, hogy csak a gyermek beszéljen. Szükséges az is, hogy a felnőttek helyes beszédét, jó kiejtését hallgas­sa, figyelje meg. Beszélgessünk sokat a kis emberekkel. Hasz­náljuk ki a séták adta lehető­ségeket. Sokat segítenek a könyvek is. Adjunk a kezébe képeskönyveket. Sok szülőben felvetődik a kérdés: tanítsa-e írni, olvasni gyermekét. A válasz egyértel­műen: ne! Azokat a feladato­kat végeztesse csupán, ame­lyeket az eddigiekben ismertet­tünk. Köztük fontos még a mennyiség-fogalom, a számo­lási képesség fejlesztése is. Nem számtant kell tanítani, az az iskola feladata. A számolás megtanítását elősegítő képes­ségeket kell fejleszteni. Mire kell megtanítani? Hogyan? Sok módja, játékos lehetősége van ennek is. Min­denekelőtt meg kell ismertetni a kisebb, nagyobb, több, keve­sebb stb. fogalmával. Az asz­tal terítése során gyakorolja pl. a párokba rendezést, a csopor­tosítást. De jól szolgálja ezt a célt a műanyagból készült, szí­nes, egymásba rakható kocka is, amely szintén sorba ren­dezhető a kisebbtől a nagyobb felé és fordítva. Fejleszteni kell a kézügyességet is. Ne írni ta­nítsuk a gyermekeket, mert a rosszul megtanult betüformát sokkal nehezebb javítani. Az izmok, a mozgás fejlesztése, összehangolása lehet csupán az otthon feladata. Fessen, raj­zoljon sokat a gyermek. Végül: ne követeljünk erőn leiül! Ez káros. És ne kívánjuk, hogy mindenből kiváló legyen. Érté­keljünk reálisan. Kerényi Klára elért társadalmi, gazdasági eredményeink. Ipari, mezőgaz­dasági, erdőgazdasági üzemek, kereskedelmi vállalatok, a szö­vetkezeti mozgalom, a hitel- szövetkezetek 35 éves fejlődé­sének története. Az üzemi kró­nikák, brigádnaplók, évköny­vek adatai. Érdekes téma lehet az egyes korosztályok, társa­dalmi rétegek, foglalkozási ágak fejlődése, változása a felszabadulás óta. A pályázatot egyéni és cso­portos tagozatban hirdetik meg, az egyéni kategóriában külön bírálják el az ifjúsági pályamunkákat — a középisko­lások, a 20 évnél fiatalabb pályázók munkáit. Várják az iskolai, a honismereti szak­körök, a KISZ-alapszervezetek, az üzemtörténeti és krónikaáró közösségek, szocialista brigá­dok jelentkezését. Más pályázatra benyújtott vagy már megjelent dolgoza­tot nem lehet beadni. A mun­kák terjedelme 20—25 oldal, ezek nemzetiségi nyelven is ké­szülhetnek. A pályázat jeligés. Az elkészült dolgozatokat 1980. szeptember 1-ig kell bekül­deni a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályára. (Pécs, Rákóczi út 34. 7601.) A megyei eredményhirdetésre 1980 októberében, a múzeumi hónap idején kerül sor. A Fáklya januári Hangversenyekről Vendégünk vnlt Pavel Gerdzsikov Budapesti zenészek igényes koncertje Kevés hallgatót vonzott múlt szerdán este a Liszt-terembe Pavel Gerdzsikov bolgár dal­énekes koncertje. A műsor első felében úgy látszott, nem sokat mulasztottak azok, akik helyette a tv zenei vetélkedőjében ve­rejtékező pécsi csapatnak szur­koltak. Nemcsak azért, mert Gerdzsikov romantikus Mozart- értelmezése messze esik a mi ízlésünktől, de ezekben a finom­szövésű, apró remekművekben hangja is nehézkesnek, kopott- nok és színtelennek hatott. A szünet után azonban válto­zott a kép. A bolgár Pipkov és Vladigerov dalaiban, még in­kább Muszorgszkij A halál da­lai és táncai című ciklusában Gerdzsikov valósággal újjászü­letett. Hangja, mely Mozart hajlékonyságot, finomságot kí­vánó zenéjében erőtlenül ver­gődött, most e méreteihez sza­bott világban szárnyakat kapott és kifényesedett. Muszorgszkij drámai hangvételű sorozatát egy szuggesztív, megjelenítő erővel bíró énekes előadásá­ban élvezhettük. A budapesti Liszt Ferenc Ka­marazenekar vasárnapi és hét­fői koncertjét hangversenyéle­tünk piros betűs ünnepei közé kell sorolnunk. Ez a nagyszerű együttes hosszú évek óta az előadóművészet csúcsain jár, nemcsak zenei, hanem etikai értelemben is. Ugyanazzal az igénnyel készítenek elő és ugyanolyan szellemi-lelki kon­centrációval képesek végigját­szani egy vidéki matinét, mint a fesztiválok világgá sugárzott díszhangversenyeit. Ugyanolyan pontosság és tökéletes kidolgo­zottság jellemzi Liszt-termi elő­adásukat, mint egyre szaporo­dó hanglemez-felvételeiket. A pontosság és kidolgozott­ság persze gépies és lélekte­len is lehetne. A Liszt Ferenc Kamarazenekar előadását azon­ban éppen nem ez, hanem va­lami könnyed játékosság jel­lemzi. Koncentráltság és játé­kos oldottság csak látszólog el­lentétes fogalmak; a nagyok előadásában mindig együtt jár­na k. Mozart F-dúr divertimentáját (K. 247.) utánozhatatlan bájjal szólaltatták meg. Szólamai haj­lékonyak, lágyak voltak és olyan egységesen szóltak, mint­ha mindegyiket egyetlen ember játszaná. összecsendülésükből kristálytiszta, áttetsző hangzás jött létre, mely nemcsak hall­hatóvá, hanem szinte láthatóvá tette ennek a derűs muzsikának rejtett, belső életét, felszín alat­ti csodálatos összefüggéseit. Az együttes formai tagolása any- nyira világos, hogy a hallgató a legkisebb szellemi erőfeszítés nélkül is mincfen pillanatban tudja, hol tart a zene folyama­ta. Előkészítették és jóízűen el­sütötték e szellemes muzsika minden „poénjét”, anélkül azonban, hogy olcsó hatásokra vadásztak volna. Mozart e korai remekét nem is tudnám jobb előadásban elképzelni. Rossini két gyermekkori szo­nátáját (B-dúr, G-dúr) azonban egy kis fejcsóválássaf hallgat­Rajzfilmet készítenek a Tol­diból. A János vitéz és a Lú- das Matyi után újabb irodal­mi remekmű megfilmesítésén dolgoznak a Pannónia ani­mációs és rajzfilm stúdióbon. Gémes József és munkatársai Arany János Toldi trilógiája alapján előreláthatólag 80—90 perces alkotásban „mondják" tam. A nemrég előkerült, zene- történeti érdekességnek számí­tó partitúra ismerete nélkül nem tudok vitatkozni velük, de az a véleményem, hogy bármit írt is föléje a 12 éves kis Gioacchino, ez a zene kvartett­re és nem zenekarra való. Eny- nyire szólisztikus szólamokat ze­nekarral előadni: okrobatamu- tatvány, kötéltáncos produkció; olyasmi, mintha egy hegedű- verseny kadenciáját az egész prímszólam játszaná. Az igaz­sághoz tartozik, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar muzsiku­sai nem estek le a kötélről, sőt, az erőlködés legkisebb jele nél­kül játszották végig (tényleg játszották!) a mutatványt, s ha utolsó érvként ehhez hozzáfű­zik, hogy végtére is egy szipor­kázóén szellemes, ragyogó ze­ne ismeretével tettek gazdagab­bá, nem tudok rá mit válaszol­ni. A fejemet azért csak csó­válom, mert egy kisördög egyre azt súgja bennem, hogy azért ez rosszabbul is végződhetett volna ... Dobos L. el Toldi történetét, Daliás idők címmel. Technikai újításra is készül a stáb. A kilenc rajzoló a ha­gyományosan két ember mun­káját igénylő ceruzarajzolás- kifestés munkafolyamatát egye­sítve közvetlenül celluloidra festi - korabeli stílusban — a figurákat. A film várhatóan a jövő év elejére készül el, több tízezer mozaikból. A Fáklya január 20-án meg­jelent második száma gazdag összeállítást közöl Eger, illetve Heves megye és a Csuvas ASZSZK fővárosa, Csebokszári testvérkapcsolatairól. Nyilat­kozott a két terület párttitká­ra; megismertetik a riportok az olvasót a gazdasági és mű­vészeti területen dolgozók él­ményeivel, valamint a távoli nép hagyományaival. A lavina rendkívül veszé­lyes, nagy károkat okozó ter­mészeti jelenség. Világszerte komoly feladat a megszelídí­tése. E terület szakembereinek munkájáról számol be az a cikk, amely fölteszi a kérdést: meg lehet-e szüntetni a lavina veszélyeztető hatását? Sok új­donságot ígér az Antarktisz világa: milyen a víz, a halál­lomány, milyen életlehetősé­gek vannak ott? Ezekről képes riport tájékoztat. Kalandos vál­lalkozásról számol be egy má­sik írás: milyen tapasztalato­kat szerzett az az ember, aki gyalogosan tette meg az utat egész Eurázsián át. Anton Csehov művészetét méltatja, egykori lakhelyeit mutatja be és műveinek ha­tását elemzi egy összeállítás; színes képekkel kísért tudósí­tás pedig a színház varázsla­tos világába kalauzol el, és megismertet a díszlettervező munkájával. A kulturális összeállításban egy tizenöt esztendős, tehet­séges grafikuslányról, kisre­gényt író színésznőről és szi­bériai táncokról olvashatunk. Orosz nyelvleckével, Fáklya­fotóval, keresztrejtvénnyel, film­előzetessel és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza program- ismertetővel egészül ki a szám. Rajzfilm készül a Toldiból Hazánk felszabadulásának közelgő 35. évfordulója alkal­mával a Baranya megyei poli­tikai, társadalmi és kulturális szervek honismereti pályázatot hirdetnek, összhangban a Ma­gyar Nemzeti Múzeum és a Munkásmozgalmi Múzeum pá­lyázati rendszerével. A legújabb kori helytörté­neti kategóriában feldolgoz­hatok szűkebb hazánk felsza­badulása óta elért kulturális eredményei. Iskolák, óvodák, ifjúsági és szakszervezetek, mű­velődési otthonok, könyvtárak, múzeumok, öntevékeny művé­szeti csoportok, szakkörök, klu. bök története, a mozilátogatás alakulása, fejlődése. üzemtörténeti és társada­lomvizsgálati témák is feldol­gozhatok. A felszabadulás óta Dalest és kamarazene a Liszt-teremben A Liszt Ferenc Kamarazenekar hétfőn este a Pécsi Nemzeti Színházban is nagy sikerrel szerepelt számából Honismereti pályázat Baranya megyében

Next

/
Thumbnails
Contents