Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-30 / 29. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A Szovjetunió a legnagyobb kereskedelmi partnerünk • • Ünnepélyesen aláírták a két ország 1980. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvét M oszkvában kedden ünnepélyes keretek között irta alá Veress Péter, hazánk külkereskedelmi minisztere és Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi mi. nisztere az 1980. évi magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv az ötéves árucsere-forgalmi meg­állapodás, valamint más gazdasági egyezmények előirányzatai ’ alapján szabja meg a jövő évi áruszállítási programot. XXXVII. évfolyam, 29. szám 1980. január 30., szerda Ara: 1,20 Ft Befejeződött a Budapest-Pécs vasútvonal mecseki szakaszának korszerűsítése Balra kanyarodik az új, jobbra pedig a régi nyomvonal Fotó: Cseri Gyorsabban, 1 — gazdaságosabban közlekedhetnek ■HHnoH&nBimiiBnBSEianmnBnnBanaaaanDcaiHBiHBmHM a vonatok Válaszút előtt az ASEAN Thaiföld miniszterelnöke olyasmire készül, ami veteked­ne a bibliai csodával: halottai­ból akar feltámasztani valakit. Azaz valamit; egészen pontosan a SEATO nevű agresszív dél­kelet-ázsiai katonai tömböt, amely idestova fél évtizede megszűnt létezni. Az 1954-ben, az úgynevezett manilai szerződéssel létrejött SEATO Dulles akkori amerikai külügyminiszter antikommunista tömbmániájának volt a szülöt­te. Egy időközben eltűnt vagy legalábbis feledni remélt hi­degháborús intézmény újra. élesítéséről van tehát szó. A thaiföldi kormányfő javaslatát az állítólagos „vietnami veszél­lyel” indokolta. (A szóhasználat szerfelett ismerős, hisz a NATO a Pershing-rakétákkal kapcsola­tos döntését valamiféle „szov­jet veszéllyel" magyarázta.) De ne kerüljük meg a kér­dést, mit is értenek Bangkok­ban „vietnami veszélyen”. Tö­mören szólva nem mást, mint a vietnami csapatok kambodzsai jelenlétét, ami — bangkoki megfogalmazás szerint — fenye­geti Thaiföld biztonságát, sőt magát az ASEAN-t, a Délkelet­ázsiai Országok Szervezetét. Mindez annál különösebb érve­lés, mivel a vietnami vezetők is. mételten (legutóbb Le Dúc Tho, a VKP PB déli ügyekért felelős tagja) félreérthetetlenül kinyil­vánították: ha a kambodzsai népi vezetést többé nem fenye­geti kívülről jövő veszély sem Peking, sem az általa gyámolí­tott, pénzelt és felfegyverzétt Pol-Pot bandák részéről, a viet­nami csapatok jelenlétére nem lesz szükség. Ezen túlmenően hanoi legfelső vezetők, köztük Pham Van Dong kormányfő többízben nyilvánosan biztosí­tották Thaiföldet és az ASEAN többi tagállamát, hogy Vietnam­nak semmiféle támadó szándéka nincs a térség egyetlen orszá­gával szemben sem. Ha az úgynevezett „kambod­zsai-ügy” pusztán a diplomáciai elismerés vagy el nem ismerés kérdése lenne, azt mondhat­nánk, az idő automatikusan megoldja majd. Ám a helyzet összetettebb, mert épp Thaiföld konstruktívnak nem nevezhető álláspontja miatt a törvényes Phnom Penh-i kormánnyal szembehelyezkedő erők, bandák szabadon szervezkednek Thai­föld kambodzsai határtérségé­ben. Bangkok magatartását jog­gal nevezik képmutatónak Ha­noiban is, Phnom Penhben is. Washington és Peking egy­aránt ara ösztökéli az ASEAN-t, hogy lépjen a nyílt militarizáló- dás, az indokínai államokkal való konfrontáció útjára. Mind­ez szervesen illeszkedik abba a világméretű hidegháborús kam­pányba, amelyet a Fehér Ház indított el az év elején, s amely­hez a kínai vezetés megértő partnerként csatlakozik. Január második hetében lá­togatott Hanoiba Rithaudin ma- laysiai külügyminiszter, akinek a vietnami vezetők világosan kifejtették: még mindig nem késő, hogy az ASEAN-országok felismerjék, maguk is az ame­rikai globálstratégia, s a kínai terjeszkedési politika célpontjai. Az ASEAN válaszút előtt áll: együttműködés vagy konfrontá­ció? Nem kétséges, hogy a tér­ség népeinek érdeke melyik vá­laszt diktálja. Győri Sándor Az idei árucsere-forgalom ér­téke meghaladja az ötmilliárd rubelt, s ez a tavalyi év forgal­mához képest mintegy ötszá­zalékos növekedést jelent. A Szovjetunió legnagyobb ke­reskedelmi partnerünk: a Szov­jetunióból szerezzük be például a magyar népgazdaságban fel­használt kőolaj 76 százalékát, a fűrészáru 65 százalékát, a földgáz 27 százalékát és a vil­lamos energia 23 százalékát. Az idei jegyzőkönyv kidolgo­zása során elsősorban a két or­szág 1980. évi népgazdasági feladatait vették figyelembe. Az áruszerkezet ebben az évben is a már kialakult tapasztalatokat tükrözi: a magyar kivitelben nagy része van a gépek, be­rendezések, valamint egyes köz­szükségleti cikkek exportjának, behozatalunk jelentős részét a nyersanyagok, energiahordozók, a félkésztermékek és gépi be­rendezések importja jelenti. Az idei jegyzőkönyv értelmé­ben például 7,5 millió tonna kőolajat — egész importunk több mint kilencven százalékát — 3,8 milliárd köbméter föld­gázt — ennek jó részét már az orenburgi vezetéken —, 800 ezer tonna kokszot, 7,5 milliárd kilo­wattóra villamos energiát, 2,2 millió tonna vasércet, 1,1 millió köbméter ipari fát, 850 ezer köbméter fenyő-fűrészárut ho­zunk be a Szovjetunióból. A könnyűiparnak a Szovjet­unió 44 ezer tonna gyapotot, 3,5 ezer tonna lenrostot szállít, 86 ezer tonna cellulóz. 70 ezer tonna papír, ugyanennyi karton is érkezik. A közlekedés húsz motorkocsit kap a budapesti metró számára, ezen felül több mozgólépcsőt. Az idén 45 ezer Lada személygépkocsi érkezik Magyarországra. A belkereske­delmi választék bővítésére, egyes, Magyarországon nem gyártott cikkek pótlására, a töb­bi között 20 ezer hordozható te­levíziót, 65 ezer porszívót, 100 ezer kerékpárt, 28 ezer hűtő- szekrényt, 25 ezer háztartási varrógépet, 3,7 millió rubel érté­kű tranzisztoros rádiót importá­lunk s szovjet automata mosó­gépek is érkeznek majd a ma­gyar üzletekbe. Természetesen az import je­lentékeny részét adják a szov­jet gépek és berendezések, így a többi között szerszámgépek, elektronikai berendezések, bá­nyagépek és mezőgazdasági gé­pek. Az idén mintegy hatezer Ika­rus autóbusz érkezik a Szovjet­unióba, a Lada gépkocsik gyár. tásához 410 ezer különféle komplektumot szállítanak. Válto­zatlanul a Szovjetunió a legna­gyobb vásárlója a magyar úszó­daruknak is. Jelentős szerepet kapnak az exportban a magyar könnyűipar, az élelmiszeripar termékei is, vegyipari áruk, fogyasztási cik­kek, a kiviteli listán például 85 millió rubel értékű konfekció, 53 millió rubel értékű kötöttáru, igen jelentős mennyiségű hús­ipari termék, 65 millió palack bor, 300 ezer tonna gyümölcs, 12 millió pár cipő, 120 millió rubel értékű gyógyszer szerepel. Veress Péter a jegyzőkönyv aláírásakor megállapította: ez Magyarország külgazdasági kapcsolatainak legfontosabb dokumentuma. A nemzetközi helyzet, országaink gazdasági helyzete nem volt problémáktól mentes, s az idén sem lehet erre számítani. Ennek ellenére a két ország megállapodása — amely egyúttal előkészítője ke­reskedelmi kapcsolataink fej­lesztésének a következő ötéves terv időszakára — a két ország, a két párt és a két kormány törekvését tükrözi az együttmű­ködés állandó továbbfejleszté­sére. Plenáris üléssel kedden a Par­lamentben megkezdődött a magyar—laoszi gazdasági és műszaki-tudományos együttmű. ködési bizottság 3. ülésszaka. A két delegációt Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, illetve Sanan Southichak laoszi közlekedési, szállítási és közmunkaügyi miniszter, a bi­zottság társelnökei vezetik. Borbándi János megnyitó be­szédében utalt arra, hogy a két — Ebben az évben ünnepel­jük Magyarország felszabadulá­sának 35. évfordulóját. Rövi­desen sor kerül pártunk XII. kongresszusára. Ezt a két fon­tos eseményt a magyar dolgo­zók jó munkával akarják meg­ünnepelni. A mi feladatunk ez­zel kapcsolatban az, hogy ezt a megállapodást minél jobban teljesítsük — hangoztatta Ve­ress Péter külkereskedelmi mi­niszter. Nyikolaj Patolicsev méltatta a két ország kereskedelmi-gazda­sági kapcsolatainak rendkívül gyors fejlődését. Mint mondot­ta, a jelenlegi már a 21. áru­csere-forgalmi jegyzőkönyv, amelyet magyar partnereivel aláírt. A szovjet külkereskedelmi mi. niszter rámutatott arra, hogy á Szovjetunió és Magyarország kapcsolatait minden téren, így a gazdasági és kereskedelmi együttműködésben is a testvéri, internacionalista szellem hatja át. A két ország kommunista pártja, kormánya határozta meg azokat a feladatokat, amelyek­nek megvalósítását a kereske­delem eszközeivel is elősegítik. A jegyzőkönyv aláírásánál je­len voltak a két ország tárgyaló küldöttségének tagjai. ország kapcsolatai a laoszi for­radalom győzelme után mélyül­tek el. A mostani plenáris ülé­sen mindkét delegációvezető rá­mutatott, hogy a magyar—laoszi gazdasági kapcsolatok a prole­tár internacionalizmus, a köl­csönös előnyök elveire épülnek. Az ülésszakon megvitatják az 1980—1985 közötti évekre a gazdasági együttműködés lehe­tőségeit és a technikai-műszaki kapcsolatok időszerű kérdéseit. Sok átadás, bekötés történt tíz év alatt a Godisa—Pécs vas­útvonal rekonstrukciója során, de a műszaki és gazdasági szakemberek mindfen bizonnyal a tegnapinak örültek a legjob­ban. Délelőtt került sor ugyanis a 406 méteres alagút közelé­ben, a sziklás bevágásnál az utolsó 1900 méter hosszú vasúti szakasz bekötésére, mely azt je­lentette, hogy teljes egészében befejeződött a Godisa és Pécs közötti hegyen-völgyön kapasz­kodó pálya korszerűsítése. Nem bontottak pezsgőt az ér­dekeltek — a MÁV Pécsi Igaz­gatóságának, valamint a mun­kálatokban érdekelt több mint 15 vállalat, tervezőiroda és szö­vetkezet dolgozói — de tehet­ték volna, hisz a hazai vasút­történet egyik legnagyobb vál­lalkozása fejeződött be. Hogy 1970 óta hány ezren ténykedtek ezen a vonalon, mennyi mun­kagép dolgozott, azt lehetetlen megmondani, de a munka nagy­ságának bizonyítékául nézzünk néhány tényszámot. A vasúti re­konstrukció teljes költsége meg­haladja az egymilliárd forintot. A kivitelezés során mintegy két­millió köbméter földet követ kellett megmozgatni. Az új, 49 kilométer hosszúságú pályasza­kaszon kívül három alagutat és harminc műtárgyat építettek. Érdemes megemlíteni, hogy a három alagúttal létrejött Ma­gyarország legnagyobb alagút­rendszere, melynek hossza mint­egy 1200 méter. Felsorolni is hosszú lenne, hogy a munkálatok során mi­lyen gondokkal kellett megküz- deniök a kivitelezőknek, de néz­zünk néhányat ízelítőül: a tölté. sek építésénél szinte naponta jelentkező gond volt a víz, a csúszásra hajlamos agyagos ta­laj, de a korszerű gépek elle­nére ugyancsak sok küszködést kívánt a kemény szikla. Vajon miért volt szükség erre a hatalmas pénzösszeget fel­emésztő beruházásra? A re­konstrukciót alapvetően a szük­ségszerűség indokolta, hisz a régi vasútszakaszon hosszú tá­von elképzelhetetlen lett volna a vasútközlekedés, annyira el­avult már a pólya. A másik döntő ok a gazdaságosság volt: a Godisa és Bükkösd közötti szakaszon például régebben csak tolatómozdonyokkal voltak képesek mozgatni a szerelvé­nyeket, ami ugyancsak csökken­tette a vonalszakasz kapacitá­sát. A rekonstrukció után most olyan pályán megy a vasút, hogy a régebbihez képest eny­hültek a lejtési szögek, ami na. gyobb sebességet, nagyobb át­eresztőképességet tesz lehető­vé. Például Godisa és Pécs kö­zött akár 120 kilométeres órán­kénti sebességgel is közleked­hetnek a vonatok. Nekünk, utasoknak, az sem érdektelen, hogy Dombóvár és Pécs között úgynevezett hézag, nélküli a vasúti pálya, ami azt jelenti, hogy nem csattognak a kerekek utazás közben az össze­illesztéseknél, hanem simán fut a vonat R. N. A Kertészeti és Parképitő Vállalat kezelésében lévő játszóterek mintegy ezer köbméter régi, elhasznált homokját kicserélik, helyette 1600 köbméter friss homokkal töltik fel a homokozó­kat. A képen az alsó-sétatéren cserélik a homokot. Megkezdődtek a magyar-laoszi gazdasági tárgyalások

Next

/
Thumbnails
Contents