Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-20 / 19. szám
1980. JANUÁR 20. HAGYOMÁNY dn' hétvége i. Megszűnik-e az utolsó magyar kávéház7 Vasárnap dél. A Nádor kávéház csaknem zsúfolt, c zöld- lapú márványasztaloknál jól szituált idősebb urak és hölgyek diskurálnak egy-egy kávé mellett. Halk zsongás. A kávéfőző is automata, nesztelenül csorgatja ki a csodálatos nedűt. Leülök a bejárat közelében. A felszolgálónő azonnal hozzám lép, noha új arc, soha nem láttam, ő sem ismerhet. Kávét kérek, s pillanatok alatt máris előttem párolog a fin- dzsa, sötétes-barna habbal a tetején, tehát most főtt ki. Al- pacca tálcán, törökmintás csészében, mellette aranyszélű mini kancsócskában tejszín és kéretlenül is egy pohár szóda. A mennyezetig érő hatalmas ablakokon át a behavazott Széchenyi térre látni, ahonnan a szikrázó délies napfény be- áramlik, szétterül o márványlapok zöldjén és körbesimogatja az embereket. Jólesik itt ülni, s elgondolkodni sok mindenről. ♦ Budán, a Fortuna utcában működik a világ első és egyetlen kereskedelmi és vendéglátóipari múzeuma. Az utóbbi szektor nemrég nyílt állandó kiállításán a hazai vendéglátás történetét mutatja be. Itt látható egy igen értékes, megbecsült ereklye: egy fehér márványiapú kávéházi asztal,a régi pécsi Nádorból. Talán az egyetlen, amely a magyar kávéházak történetéből mutatóban ittmaradt. — Igen — mondta dr. Kiss Ákos, az Iparművészeti Múzeum osztályvezetője — a pécsi kávéházban ezt tudtuk védetté nyilvánítani és a két Haran- ghy-pannót, illetve még a söröző nagyon szép faragott berendezését, .kovácsoltvas tárgyait. Bennünket kizárólag iparművészeti szempontok vezetnek ... A.mi pedig a kávé- házakat illeti? Itt, Pesten ver. gődtek még egy darabig, de azután mindegyikből más lett. A pécsi még tartja magát... A vendéglátóipari múzeum igazgatói szobájában gyönyörű aranyozott szélű világoskék biedermeier szaiongarnitúra. Itt kínál hellyel dr. Borda József főigazgató. Ez is az egykori Nádorból való — említi - védett bútor, de raktározási gondok miatt csak itt tarolhatják biztonságosan. Vele is a kávéházrói beszélgettünk: — Pécs a pestiek előtt is jól ismert és tisztelt szellemi és kulturális centrum, ahol a múlt értékeit törekszenek megmenteni. És ez a kávéházra is vonatkozik.' Valaha Becs és Budapest a kávéházak városa volt. Ma ez már a múlté... Pécsett a Nádor is elavult, felújításra szorul. De van elegendő helyiségük, így szerintem a kávéház jellegű üzletrész megmenthető. És ahogyan ismerem a Hungar Hotels ottani vezetőit, ezt meg is fogják tenni. Tihanyi Ferenc, a Hungar Hotels pécsi szállodáinak igazgatóhelyettese. Vele beszélgetek: — Elterjedt, hogy a kávéhoz meg fog szűnni... — Ez téves. A kávéház nem szűnik meg, csupán a nagy rékonstrukció keretében áthelyeződ k, valószínűleg a bejárattól 'balra, a mostani söröző és gazdaság: bejárat területé, re. Azonos aíaprerülettel. Ez jelenleg még tanulmányterv. A söröző pedig átkerül a Pannóniába, a Kossuth Lajos utcára nyíló részbe, amely angol kocsma jelleggel működik majd. Mindez persze nem mostanában, talán 5—6 év múlva lesz esedékes, ha a 80-ban kezdődő Pannónio-rekonstrukció befejeződik. Arra viszont leteszem a főesküt, hogy mindent elkö. Kávéházi krónika (3.) Pécs város kultúrájának egy darabkája Hétköznap délelőtt a Nádor kávéházban. Középen a nyugdíjasok egyik törzsasztala. vetünk a- kávéház jellegének és hagyományainak átmentésére . .. Dél felé megjönnek a nyug díjasok. Több baráti kör - egy-egy törzsasztal. Az egyikhez odahűzódom néhány percre. Tagjai: Mo/vcry V mos Kardos György, Fischer Dezső Antal György, Miklósi Gyula, Maietics László. Mellette egy másik törzsasztal: dr. Velin István, Keresztes Péter, Brógli János, dr. Pakucs Jenő, Novics János, Balázs János, Mészáros Antal, Ravasz Ferenc a tagjai. Általában 50—60-on felüliek, de van közöttük nyolcvanas is. Egybehangzóan vallják: ezért a márványasztalért, hangulatért, kiszolgálásért — a kávéházért járnak ide sok évtizede. És mert ma ez az egyetlen hely Pécsett, amely tágas, patinája van, és ahol beszélgetni lehet... Ahol a pincér tudja, hogy hosszon vagy röviden szereti valaki a kávét, és ha leült, már hozza is... Ennek a berendezése, kényelme. hangulata nincs meg sehol másutt. Visszavonhatatlan kár lenne érte - mondják — ez a kávéház Pécshez és a pécsi tükékhez már hozzánőtt. És ifjúkori nosztalgiái a mai fiataloknak is lesznek A pécsi kávéházak szerepéről az irodalmi és művészeti életben kevesen tudnak Erről Csorba Győző költő és műfordító emlékezett: — A pécsi Sorsunk folyóirat megalakulásáig (1941.) a Janus Pannonius Társaság írói itt-ott találkoztak, de törzsasztalunk sehol se volt. Várkonyi Nándor a lapot egyetemi könyvtárbeli szobájában szerkesztette. Akkortájt alakult ki egy állandó találkozóhelyünk a Corso Kávéházbcn. (Ma: Színház téri Galéria). Idősebb és fiatalabb írók is jöttek ide: Várkonyi Nándor mellett Weöres Sándor, Makay Gusztáv, Lovász Pál, Bárdosi Németh János, Bajcsa (Holler) András: közénk járt Fischer Béla ny. ciispán, a Sorsunk egyik mecénása. És jöttek a fictaÍÉ m UMHAR MIS RESERVIERT lók: Kopányi György, András Endre, Hunyady Jóska, később a iegfiatalabbak: Rubin Szilára, GaisaI Pongrác. Persze nemcsak irójj; jártak ide. A színésze*: közü! Rajz János, Székely György igazgató. Zách János, Velenczey István. Bodor Tibor alakjára emlékszem :De szívesen leültek itt zenészek is: Takács Jenő, Sirio Piovesan, Maros Rudolf, és festők, mint Martyn Ferenc, Gádor Emil, akikkel rendszeresen találkoztunk minden szombat délután. Ilyenkor fenntartották c törzsasztalunkat, amely a bejárat közeléoen volt. Sok min. denről beszélgettünk, de a Sorsunk szerkesztése szempontjából is gyümölcsözőek voltak ezek a találkozók. Friss kéziratainkat itt olvastuk fel először, s véleményt mondtunk egymás dolgairól.- Amikor 48 tavaszán a Sorsunk megszűnt, a társaság szétszóródott... 1949-ben Kot- kó István kapott megbízást az újabb lopindításra. Ez volt az első Dunántúl, amelynek három száma jelent meg. Katkó Moszkvába került, utána Szántó Tibor feladata lett az írók szervezése. A második Dunántúl 1952-ben indult meg évi négy számmal, Szántó és Gal- sai szerkesztésében. A szerkesztőség akkor már a mai Jelenkor helyén volt. Ök szervezték meg a péntek délutáni találkozókat itt, elsősorban önképzési célokkal. Én például verstani előadásokat tartottam, Utánb mindig lementünk a Nádor Kávéházba, ahol a ruhatár melletti oszlopnál volt a törzsasztalunk. Szántó, Gal- sai, örsi Ferenc, Kalász Márton, Kende Sándor, Gáli István — és sok fiatal ülte körül a kerek márványasztalt, évődő eszmecsere körben szám . tálán csínytevéssel, tréfával. De hát ennek a Nádor-törzsasztalnak már más voít a jellege. mint a Corso-belinek. Ez így ment 1956-ig... Utána még egyszer próbáltuk folytatni a Pannónia pincében, de nem sikerült. .. Milyen kár, mondhatnánk, hiszen ezzel a város irodalmi művészeti életének egy érté kés színfoltja tűnt el -lassan ként, az utóbbi 10-15 évben S nyilván ez is hozzájárult hogy a művészeti ágak műve lői Pécsett ma már teljesen szeparálódtak, gyakorlatilag sehol sem találkoznak egymással. Summa-summárum: Pécsett von kávéházi hagyomány, van mit megőrizni és van hol. Van igény is a kávéházit», öregek, nél és fiataloknál egyaránt. A Egy csésze kávé, tejszín, s mellette egy pohár szóda ... Fotók: Szokolai jóakarat is megvan a hagyomány folytatására. Sőt, a vállalat igazgatója, Varga Csaba ezt nyilatkozta legutóbb: - Pécs kávéházi örökségét át fogjuk menteni. Szeretnénk, ha a patinás Nádor Kávéház itt, ezen a mostani helyén megmaradhatna. Eredeti jellegét gy tudnánk megőrizni. Nem szeretnénk úgy járni, mint az egykori New Yorik a mai Hungáriával ... De minden a jövő műszaki lehetőségeitől függ... ♦ Talán mégis sikerülne 5—6 év múlva?... Jó ienne. Pécs hagyományszeretö város, és a Nádor az ország utolsó kávéhaza. Rohanó életünkben és korunkban egy kis sziget, s Pécs város történelmének, kultúrájának egy kis darabkája. Vajon belekerül-e mindez a mérleg serpenyőjébe, ha sorsáról véglegesen döntenek majd? Egy kávéház eszmei értekét, történetét és egyedi atmoszféráját nem lehet „levédeni", és nem lehet átmenteni. Pedig ezt jó lenne megőrizni a gye rekeinknek, az unokáinknak Vendéglátóipar: szakemberek. tenrező mérnökök, belső építészek és Pécs város kultúrát szerető lakossága: kérjük, aki tud Segítsen benne. Wallinger Endre Eltűnt pécs-baranyai irodalom Surányi Az 1904-ben megnyílt pécsi köztemetőnek első felügyelője Surányi Miklós édesapja volt. A régi pécsiek ajkán a Surá- nyiba kerülés még ma is az utolsó útra való célzást jelenti. A temetőépületben lakó szüleit az író gyakran meglátogatta. 1882-ben a Baranya megyei Felsőmindszenten született. Ifjúsága csakhamar Pécshez kötötte. A mai Nagy Lojos Gimnáziumba járt, s ennek ódon épülete régi költőket idézett. Ha kilépett az öreg kapun, a török időket idéző Evlia Cselebi jutott az eszébe, aki Pécset földi paradicsomnak nevezte. A jogakodémia végzésekor Klimó és Szepesy püspök mecénás- könyvszéretete a nagy reneszánsz elődöt, Janus Pannoniust idézte. Az 1900-as években a Pécsi Közlönyben jelentek meg első írásai. Volt megyei főlevéltáros, majd később Budapestre költözve a Budapesti Hírlapot szerkesztette. Szeretett Pécsre jönni, hogy lelke elmerüljön a patinás pécsi hangulat sajátos színeiben, ízeiben. Az élet valósága idegen volt tőle; szinte fájt neki mindaz, ami van, ami élet. Ezért fordul regényeiben a múltba ezért mintázza a királyával és egyházával is szembeszállni kész Wernher budai bíró alakját talán Janus Panno- niusról, talán még inkább a XVIII. század folyamán a földesúri jogok alól való fölszabadulásukért küzdő pécsi polgárságról, A Gyújtogatóban megrázó önvallomással ír Pécsről. A regény egyik hőse, Regen Richard. az író alteregója, Pécsett él. A pécsi táj, a püspöki könyvtár csodálatos mannafája és a szegény pereces fiú története idézik fiatal korát. A munkásruhába öltözött Zsolnay Vilmos szobrának látása erra készteti, hogy az alkotó munka himnuszát ünnepelje Széchenyiben vagy az or- szágéoítő Mátyásban. Egyik regényében az életet szépüé varázsló munkásokra emlékezik: „A munkásember hajladozó, jövő-menő. talicskázó, méltó- ságosan tempós mozgása a leggyönyörűbb látvány. Meu- nier bányásza. Courbet kőtörő- ie, Millet kalászszedőie. Ez a képzőművészet leaszebb témája. Majdnem szebb, mint a mezítelen test. Benne von a modern élet minden kultúrája a technika, a verejték, a koncepció, az öröm, az eredmény. Ez a legfensőségesebb kompozíció: a munkás, a? erőlködő, a természetet legyőző munka, amely az életet széppé, kényelmessé teszi.” Műveiben a magyar közép- osztály tragédiáját szólaltatta meg művészi köntösben. Irodalmi szemlélete a vidék felé tekintett, ahal „a televény kitűnő, a táj napsütéses, a levegő tiszta." Lovász Pál szerint az a gondolat élt lelkében, hogy az új magyar életforma kialakítására irányuló törekvésnek Pécsről, ifjúkorának mindhalálig visszasóvárgott színhelyéről kell kiindulnia. írói értékelését már mások elvégezték. Bizonyos, hogy regényeiből reneszánsz látású, nagy szenvedélyek korbácsolta, tettekben tobzódó embertípusok állnak elénk. Surányi nem sokat törődik a kompozíció kérdéseivel, „figyelmünket leköti az akciók és reakciók heves egymásra-lendülése, a színtér és a pillanat mozgalmassága” — írjo Várkonyi Nándor. írói látásmódja a pesszimista naturalizmus. Passzív álmodozó, oki a kikerülhetetlen végzet örök törvényeit érzi zúgni maga fölött. Ars poétikája: ,,A művész a világ minden kicsiny valóságában megláthatja az egész mindenség törvényszerűségét.” A Janus Pannonius Társaság 1931. június 10-én tartott alo- kuló ülésén Surányi Miklóst választotta első elnökéül Lelkes áldozatkészséggel fáradozott a Társaságért. Budapesti íróasztalát csak a pécsi felolvasó ülések kedvéért hagyta el. Fáradt és beteg ember volt már, amikor a Társaság 1936. június 26- felolvasó ülésen Németh Imre előadása az Irodalmi sza bad ágról emelkedett fölénnvel utaj'tóttá vissza az író Széche • nyl-rdgényét, a: Egyedül vagyunkat ért rágalmakat és szolgáltatott elégtételt a meghurcolt írónak. E ma is legnépszerűbb regényének tartott műben az úri. biológiai regény műfaját próbálta- megvalósítani nálunk. Széchenyi személyében az élettani adottságokból kiindulvo összetetten jellemzi a szenvedély tüzét, a mohó tettvágyat, a hitetlenséget és a vallásosságot, a beteges érzékiséget és azt a végzetes moqányt, ame- Ivet Széchenyi noplója is tükröz. A trilógiánok tervezett kötet első részében a fiától Széchenyi aiokjában csak a kalandosságot és a romantikus szerelmi szenvedélyt hangsúlyozta az író. A legnagyobb magyarrá vált Széchenyiről Surányi már nem írhatott. 1936. június 23-án halt meg Budapesten. Dr. Tóth István Kik voltak az igricek? Az igricek királyi, főúri, nemesi udvarokban működtek, s egy részük szórakoztatta a köznépét vidám, pajzán nótókkcl, a győztes csaták emlékét ápoló históriás énekekkel, vezéreket, királyokat dicsőítő dalokkal. Az igric szó szláv eredetű, vigasságtevőt jelent. Ismeretes ez a szlová'k nyelvben és a szlovénban is igric alakban, továbbá az ukránoknál ihrec formában. Igriceink elmagya- rosodott szlovákok lehettek, róluk elnevezett falvakat általában hazánk peremvidékein, szélein találunk. 1244-től kezdve olvasunk okleveleinkben róluk elnevezett falut, települést. Két igric tulajdonnevét ismerjük. Az 1446-ból való oklevél Iván nevű zenészt emleget, aki neve után ítélve szláv lehetett. Az 1449. évi irat Egri Balázs igricről szól, akinek neve magyar csengésű. A középkori oklevelek számos elnevezéssel illették az énekmondó- kct. Igricen kívül regös, iocu- lator, trufator (trufa, azaz tréfa szóból képezve) kobzos, lantos, hegedős, combibator néven emlegetik őket. Az énekmondók működését kezdettől fogva üldözte, elítélte az egvház, mert műsorukon szerepeltek a vezérek, korából való, pogánykori históriák. Továbbá kifogásolta ókét a papság verseik tartalma sikamlós kifejezéseik, laza erkölcsi felfogásuk, legtöboiuk alacsony műveltségi színvonala miatt. Az egyház álláspontja később sem enyhült meg irályukban. Az 1279. évi budai zsinat 8. pontja eltiltja a papokat a ioculatorok és históriák hallgatásától. A 130 évvel későbbi szepesi zsinat 38. kánonja is rosszgüja működésüket. Még három XVI. századi iratot idézhetünk, amely elítélj játékukat A nagyszombati kódex kárhoztatta az igrich beszédet: a Nádor-kódex a nyelv 24 bűne közé sorolta az igric dalt. A Virginia-kézirat szerzetes szerzője pedig töredelmesen meggyónta bűnét: „hallásomba vétkeztem, mert hallgattam vigságokat, énekmondasokat”. De a királyok, főurok s a nép szívesen szórakoztak hangszerrel, talán citera-, tambura- pengetéssel kísért nótáik mellett. Birtokokat is adományozott nekik a király.
