Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-03 / 2. szám

e Dunántúlt napló 1980. január 3., csütörtök Memesak „hivatala»’* kénf«s! P écs, mint közismert, szellemi-kulturális centrum, csaknem valamennyi művészeti ág országos szövetségének dél-dunántúli területi köz­pontja is. A Magyar Kép­zőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Területi Szer­vezete (Baranya, Somogy, Zala és Tolna megyékből) mintegy 30 szövetségi ta­got; az építőművészek ha­sonló területi szervezete is mintegy 50 tagot tart nyil­ván. Az írószövetség dél­dunántúli csoportjának 16, a zeneművész szövetség­nek pedig 18 tagja van, Pécs székhellyel. Egyedül a fotóművészeknek nincs szö­vetségi csoportja vagy te­rületi szervezete, ami gya­korta problémákat okoz. A művészeti szövetségek — és természetesen ezen belül területi szervezeteik — számos nagyon fontos feladatot és küldetést teljesítenek. Minde­nekelőtt a művészeti esemé­nyek, akciók és a befogadók, tehát a társadalom kapcsola­taiban; a művészek és az ál­lami irányító szervek kapcso­lataiban és hosszan sorolhat­nánk, még milyen részterülete­ken. A lényeget úgy gondolom, az MSZMP Központi Bizottsága 1974. évi közművelődési hatá­rozata fejezi ki erről a legpon­tosabban: „A művészek, mű­vészeti szövetségek, alkotó mű­helyek és a művészeti alkotáso­kat terjesztő intézmények fel­adata megteremteni a társa­dalom különböző rétegeivel azt a kapcsolatot, amely közelebb hozza a művészetet a társada­lomhoz és a társadalmat a mű­vészethez,” Miért „mostohagyerek” akkor Pécsett, illetve Dél-Dunántúlon a fotóművészet? Jóllehet elég­gé ismert mindaz a szép ered­mény, amit évtizedek óta a pécsi Mecseki Fotóklub alkotó tagjai vagy akár a Kaposvári Fotóklub tagjai hazai és kül­földi kiállításokon elértek. Azt is mindenki tudja, hogy növe­kedett az érdeklődés a fotómű­vészet iránt. Pécsett rendszere­sen vannak fotókiállítások. Ezeket évről évre mind többen látogatják. De van kimagasló rekordunk is. Bizonyára sokan szívesen emlékeznek a Színház téren megrendezett Nő '77 cí­mű nemzetközi fotókiállításra, amit 106 000 látogató (!) tekin­tett meg, nem egészen egy hó­nap alatt, amire példa képző- művészeti kiállításon még nem volt. Hasonlóképpen évtizedes hagyomány Kaposvárott az el­múlt hetekben megrendezett Barátság hídja kiállítás. De ve­gyünk kisebb példákat is. Ba­ranya megyében legalább 50— 60 fotószakkör működik a köz­ségekben, városokban. Nem egyszer kiállításokat is rendez­nek. Tele jó szándékkal, ám sokféleképp kifogásolható mó­don. A minőségileg gyönge vagy rosszul elhelyezett fotók — vagy a szövetségtől igényelt művészi kiállítási anyag rósz­Fotóművészek problémája Miért nincs művészeti szövetségi csoportja Dél-Dunántúlon a fotósoknak? szül elhelyezve — nem tölthe­tik be a látáskultúra fejleszté­sének, a művészethez való kö­zelítésnek a szép küldetését. Miért fordulhat ez elő? Első­sorban azért, mert Baranyában nincs a Fotóművészek Szövet­ségének olyan szervezete, amelyik hivatalosan kapcsola­tot teremthetne a helyi (ál­lami, tanácsi, társadalmi stb.) szervekkel: a kiállításokon szükséges és megkövetelhető színvonal érdekében. Pedig ez a kapcsolat nélkülözhetetlen, és tágabb területen is az: a megyei tanácsokkal, a Nép­művelési Tanácsadóval, a je­lentősebb fotóklubokkal. Hiszen el kellene végre érni azt, hogy az egyre népszerűbb fotókiállí­tások is mindenütt elérjék a képzőművészeti tárlatok művé­szi rangját. Egyelőre azonban a Fotóművészek Szövetségének sem a fenti szervekkel, sem a művészeti szövetségek regioná­lis, illetve helyi (pécsi) csoport­jaival nincs kellő kapcsolata. A jelentősebb klubokban mű­ködő fotóművész tagok — Pécsett 6 fotóművész szövet­ségi tag él — hivatalosan nem partnerei sem az állami szer­veknek, sem egyéb művészeti szövetségeknek. Legfeljebb vendégek — ha meghívják őket... De ez sem történik meg mindig. Pécsett nem egy­szer megtárgyaltak fontos mű­vészeti vagy művészetpolitikai kérdéseket a pécsi fotóművé­szek nélkül, mivel nincs fóru­muk, illetve szövetségi képvi­seletük. Ez nyilvánvaló, hogy tartha­tatlan. Ez az állapot sem szer­vezeti, szervezési kérdésekben, sem a művészetpolitikai irány­elvek, az ide vágó megyei párt- bizottsági határozatok megva­lósításában- nem tartható fenn. És egyáltalán: ki vitathatja el annak a jogát és szükségsze­rűségét, hogy a nagyobb terü­leti egységek székhelyén (Mis­kolc, Debrecen, Győr, Szeged, Pécs) legyenek fotóművészeti szövetségi csoportok? 1980-tól művészetpolitikánk képzőművészeti területein s egész kiállításpolitikánkban fontos szervezeti változások várhatók a decentralizáció je­gyében. Gyakorlatilag sokféle döntés (pl. kiállítások rende­zési joga, zsűrizés) a megyei tanácsok közvetlen hatásköré­be kerül. Bizakodunk abban, hogy en­nek keretében sikerül módot találni arra is, hogy a megyé­ben, illetve a dél-dunántúli te­rületen működő fotóművészek­A könyvcsekk sorsol ás baranyai nyertesei A decemberben megtartott konyv- csekk-sorsolás nyertesei kozott szép számmal található Baranya megyei könyv barát. A főnyeremények közül a 2000 fo­rint értékű könyvtárat Ludvig Nán- dorné Pécs, Zöldellő utca 8. szám alatti lakos nyerte. Ötszáz forintért minikönyveket kap dr. Gém esi Agnes mohácsi, dr. Fábián Csaba pécsi la­kos. Ugyancsak 500 forint értékben, de nem minikönyveket nyert Erdélyi Gáborné, Marosi Józsefné, Ropoli Margit pécsi könyvbarát. Kétszáz fo­rintért nyert könyveket Nagyidai Nándor, Dorsics Györgyné, Székely Piroska, Siklósi Attiláné, Gulyás Jó­zsefné, Balogh Margit pécsi, Vajda Sándor sásdi, Tóth Jánosné, dr. Fa­lud i Sándorné mohácsi, Szentirmai Ferenc, Sasvári Zoltán, Magvasi Lajosné, Kiss István, dr. Dévai Ste­fánia, Nádas Éva, Nagy Zsuzsa pé­csi, Fulmer László görcsönyi, Nagy Dezsőné, dr. Kocsis Zoltán komlói, Csapó Istvánná, Rónay Márta pécsi könyvcsekktulajdonos. Száz forint ér­tékben kap könyvet Lehoczky Vilmos, Nagy Zita, Havasréti Józsefné, Sza­tyor Győző, Szentirmai Ferenc, Há­mori Jenőné, Nagy György, Tímár György, Uherkovichné dr. Paál Má­ria, Kovács Attila pécsi lakos, Eit- mann András, Baris József, Dékány István, Koch Józsefné mohácsi, Merck Józsefné, Szabados Alajosné, Feny­vesi Györgyné, Bank Dezső, Kovács Pál, Gumus Árpád, Szabó Ferenc, Gyuris Magdolna pécsi, Arács Zsu­zsanna szigetvári, Varga Galina, Uherkovich László, dr. Czvalinga Ist­ván, dr. Lukács Ferenc, Szurcsik Jó­zsefné pécsi, Jankai Béláné, Pod- pácz Zoltán komlói. Virág Violetta mágocsi. Szabó Antal, Vas István, Boda Miklós, Juhász Csilla, dr. Bédi Sarolta, dr. Kellermayer Mik- lósné pécsi könyvbarát. nek, ha másképp nem, a kép­zőművészek területi szervezetén belül hivatalosan is szövetségi csoportjuk lehessen. Itt a „hogyan?" kérdésében kell dönteni. A „keH”, a szük­ségszerűség tényét senki nem vitatja. W. E. lübb új nevelő Több mint 4100 nevelő végez 1980-ban a pedagó­gusképző felsőoktatási in­tézmények nappali tagoza­tán. Ez a szám — a társa­dalmi ösztöndíjasok és a külföldi hallgatók nélkül — oz 1979. évivel nagyjából azonos, az 1978-ast azon­ban mintegy 300-zal ha­ladja meg. A munkahelyek tájékoz­tatására közzétett oktatási minisztériumi „előzetesből” kitűnik, hogy a legnépe­sebbek o tanárképző főis­kolák, ahol 1250 hallgató fejezi be tanulmányait, a tanítóképző főiskolák pedig 1100 szakembert bocsáta­nak ki. Lényegesen enyhül 1980-ban oz óvodák mun­kaerőgondja is: o felsőfokú intézetekben több mint fél­ezer, a szakközépiskolák­ban pedig több mint más­fél ezer óvónő kap okleve­let. Helyiséghiánnyal küszködve Művelődésügy Szigetváron Kényszerű helyzetben átmeneti megoldások Otthonhoz jutnak a szakkörök Az öröklött településszerke­zeti adottságok a jelen város- fejlesztési tevékenységét is meghatározzák. így van ez minden város esetében, leg­feljebb más-más mértékben. Szigetvár különösen hátrá­nyos helyzetben van ezen a téren, hiszen a feltöltött mo­csárra épült város nehéz örök­séget hordoz. A régebbi épü­Megismertetni a mai magyar komoly zenét Vezényel: Breitner Taniás Háromezerből választottak A Francia Akadémia nagy díj a A Francia Akadémia nagydí­ja! — ligen szépen hangzik ez az elnevezés és az előkelő hangzás mellett nemzetközi rangot is jelez. Igaz, nem egyet­len művész, hanem alkotó-, il­letve előadógárda kapta meg. Sartre: A tisztességtudó utca­lány című irodalmi alkotásából ugyanis Lendvay Kamilló zene­szerző alkotott tévéoperát, és az előadást Breitner Tamás vezé­nyelte. Nemsokára lemez is lett belőle, a lemezből pedig ez az előkelő és igen rangos nagydíj. Lendvay Kamilló vette át a na­pokban Párizsban és az ő büsz­kesége egyúttal a lemez egész művészgárdájának, sőt, nem túlzás: az egész magyar kultú­rának büszkesége is. Hiszen a világ háromezer művéből vá­lasztották ki a nagydíjasokat, közöttük a vokális kategóriában nyerte el a babért ez a magyar lemez. Breitner Tamás így két díjjal zárja az esztendőt. (Nemrég el­nyerte a Szerzői Jogvédő Hiva­tal új magyar zeneművek kivá­ló előadásáért kitűzött díját is.) Mindez jó alkalom arra, hogy beszélgessünk az új magyar komoly zenéről: Breitner Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház zenei igazgatója ugyanis beosztása mellett egy évtizede nagy len­dülettel tolmácsolja az új ma­gyar zeneirodalmat, pódiumon, rádióban, lemezen, színházbon. A két díj után ezt mondja: — Minden karmesternek kö­telessége, hogy ápolja a mai magyar zeneműveket, hogy elő­adja, vezényelje azokat. A mű­vek értékelése már a közönség s az utókor feladata. A mi dol­gunk a megismertetésük. Sze­rencsémre jó a kapcsolatom a mai magyar zeneirodalom mindkét vonulatával. Az egyik­nek legtöbb tagjával együtt jártam a Zeneakadémiára: eb­be a nemzedékbe tartozik Ba­lassa Tamás, Durkó Zsolt, Láng István, Petrovics Emil, Lendvay Kamilló, Maros Rudolf. A másik vonulat: Szervánszky Endre, Ka­dosa Pál, Farkas Ferenc, Jár­dányi Pál, Dávid Gyula, Sugár Rerső ... a sor persze nem tel­jes. Nagyon sokat jelent szá­momra az a bizalom, melyen nemcsak előadásra, hanem be­mutatásra is megkapom több alkotásukat Stílusukat az elő­adó karmester hosszú évtizedek alatt ismerheti meq tökélete­sen, pólyája során azokkal együtt haladva. — A mai magyar komoly ze­nének nincs nagy közönsége. Túl a hagyományos zenetörté­neti folyamaton, hogy tudniillik általában nem a szerző életé­ben válnak a művei népszerű­vé, van-e ennek sajátosan mai és sajátosan magyar oka? — Sajátosan mai oka — s azt hiszem, ez világviszonylatban is igaz, — hogy nehéz kort fejez ki. Mert ilyen a sóját kora. Vagyis nyugtalan, sokkolt álla­potot, nemegyszer katasztrófát tükröz vissza, például a máso­dik világháborút. Jó lenne min­dig kellemes muzsikát vezé­nyelni, szeretném, de nem te­hetem. Bartókot sem remekmű­vei születésekor értékelték, ha­nem jóval később. Az idő per­sze rostál majd, a kis értékek pedig úgysem mórodnak fenn ezen a rostán. A mi dolgunk, hogv rövidítsük az utat a kö­zönséghez, vaqyis bemutassuk, játsszuk ezeket a műveket. Ez­zel is avorsítjuk az értékítélet kialakulását. — Zeneszerző-mondás: nincs már egy szabad hangjegy! ~~ Olyan ez, mint amikor a mai író panaszkodik, hogy a klasszikusok mindent elírtak előle. De éppen ezért szüksé­gesek a zeneirodalomban új effektusok, új zenei formák, hangrendszerek, s ezeket ki kell találni. Ezért is nehéz előadni, népszerűsíteni a mai zenealko­tásokat. Amellett rendkívül próbaigényesek. Hiszen Bach, Mozart, Beethoven, avagy Schu­bert ismerősen cseng a hang­versenyközönség szívében. Ugyanígy a zenészek fülében is ismerősebb a klasszikus muzsi­ka, mint a mai. A régebbi ze­ne stiláris hagyományai mellett nem könnyű az új muzsika útja, hiszen a régebbi megszokot­tabb, az új pedig igazabban vetíti ki a belső világunkat Breitner Tomás, aki egyben a Pécsi Filharmonikus Zenekar ve­zetője is, büszke zenekarára. Hiszen muzsikusai kulturálton, fogékonyan veszik át magukba a mai magyar zeneirodalmat is. Maros Rudolf például ezért írta kifejezeten a pécsieknek Töredékek című zeneművét. A Pécsi Filharmonikus Zenekar részese tehát az új magyar ze­ne ápolásának. A Francia Aka­démia nagydíját elnyert lemez alkotócsoportjába persze töb­ben beletartoznak. Elsősorban a Magyar Televízió nemzetközi viszonylatban is kiváló zene­dramaturgiája, amit Bánki Lász­ló vezet, aztán a rendező, Vá­mos László és hadd írjuk még le a számtalan közreműködő közül a fő- és címszereplő Pászthy Júlia s a többi énekes; Gáti István, Gulyás Dénes és Polgár László nevét. Földessy Dénes letállomány jelentős része el­avult, elvizesedett, tönkrement. Ebből az alaphelyzetből követ­kezik, hogy a jelentős ered­mények mellett nagyon nehéz gondokkal küszködik a város vezetősége. Le kellett bontani o már évek óta életveszélyes művelő­dési házat, .mert összeomlással fenyegetett. Nincs az ifjúság­nak kulturált szórakozóhelye. Ám még ennél is szorongatóbb gond az általános iskolák zsú­foltsága. A Lenin lakótelepi is­kola felépítése és üzembe he­lyezése csők enyhítette, de nem oldotta meg a feszültségeket; egyik iskolában sem sikerült megszüntetni a váltakozó okta­tást. A Rákóczi utcai iskolá­ban 40—42-es osztálylétszámok vannak, s ugyanilyen zsúfoltak a napközis csoportok is, a tor­naterem sokat emlegetett ége­tő hiányáról nem is szólva. A több mint 200 növendéket eredményesen oktató zeneisko­la kényszerű „albérletben” szo­rong egy munkásszálló épüle­tében, vagyont érő hangsze­reivel a folyosókon. S a gondok a ‘jövőben még csak nőnek. Előzetes tájékozó­dások szerint a következő né­hány évben „felnő” az új la­kótelepek gyerekserege. Ez mintegy 400 fővel növeli az általános iskolás korú tanulók számát a városban. Sajnos, a lehetőségek a jo­gos igényeknek is határt szab­nak. A városi tanács illetéke­sei nagy erőfeszítéseket tesz­nek azért, hogy megkeressék a kényszerű körülmények kö­zött lehetséges, átmeneti meg­oldásokat is. Októberben költözött új te­lephelyére a városgazdálkodá­si vállalat, melynek volt iroda- helyiségeibe az ifjúsági ház irodái kerültek. A Széchenyi utcában néhány éve működő ifjúsági ház így felszabadult termeit máris átadták az ifjú­sági klub, öregek klubja, asz- szonyklub és a nyolcadikosok klubja foglalkozásainak. Ugyancsak itt szorítanak helyet a helyiséggondok miatt évek óta vajúdó úttörőzenekar pró­báinak is. Tervbe vették a Zárda utcai hajdani ferencesrendi székház több lépcsős felújítását s a művelődés szolgálatába állítá­sát. Itt először is az épület víz­telenítését kell elvégezni, bizo­nyos injektálásos technológiá­val, mert a régi, monstrum ba­rokk falak el nedvesedése igen nagymérvű. Az épület földszintjén mű­ködő politechnikai műhelyt még ez év végén áttelepítik a Rákóczi utcai iskola egyik kapualjában kialakított terem­be. A lakások kiürítése és az egész földszinti rész felújítása 1980 nyarán befejeződik. A fel­szabadult termeket kettős hasznosításban vehetik majd birtokba a gyerekek: úttörő­házként való működése mel­lett itt kapnak helyet a műve­lődési központ valamikori szak­körei, a kis matematikusok, technikusok, biológusok cso­portjai. Később kiürítik a zórdaépü- let emeleti részét is (jelenleg 7 lakás), itt fogják elhelyezni o zeneiskolát. A hajdani cel­lákból kialakított kis méretű szobák ideális helynek ígér­keznek a zeneoktatás számára. Hegedűs Magdolna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents