Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-24 / 352. szám
Át Még proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanlö XXXVI. évfolyam, 352. szám 1979. december 24., hétfő Ara: 1,60 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Pécs város fejlődéséért * Baranya megye korfája * Fiúk a családalapításról * Az 1979-es év sportolói Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak! Európa — karácsonykor Ünnepi díszben a zöld fenyő L esznek majd generációk, amelyek visszatekintve korunkra csodálkozni fognak: miért kellett nekünk karácsonykor a béke meg- ivásának szükségességéről írni? Ma még így an: a szeretet ünnepén beszélni kell a veszélyekről is. Nem valami tehetetlen panaszkodás liktálja e szavakat, hanem a meggyőződés, hogy lemcsak szükséges, lehet is cselekedni. Mu' még á kell mutatni mindarra, ami alááshatja az emberiség nyugalmát. Európábon élünk, s bár tudjuk, hogy vala- lennyi földrész sorsa összefügg o miénkkel, (tégiis af érint bennünket legközelebbről, ami itt srténik. Soha Európa életében nem volt olyan hosszú ekés korszak, mint a mostani. Több mint három ívtized telt el a második világháború óta, s ez íz időszak volami teljesen új jelenségre hívta sl a figyelmet, nevezetesen arra, hogy amíg a épek tartós barátsága régen csak naiv álmo- lozók, magányos próféták képzeletében élt, most olósággó vált. A világméretű .társadalmi válto- ások, a tudomány, a technika, a gazdaság na- yon is kézzelfogható tényezői teszik lehetővé zt. És szükségessé is. Nemcsak azért beszélünk la békés egymás mellett élésről, mert az szivei óhajtott, jó dolog, honem azért is, — sőt Isősorbán azért — mert a feltételei ennek már it re jöttek. Különösen az utóbbi évtized európai fejlemé- yei bizonyítják ezt. Nemcsak azért tekintünk issza a hetvenes évekre, mert jólesik az enyhü- ís tényeit számbavenni. Ezeknek az esztendők- ek a tonulságai érvényesek a mára és a nyolc- anas évekre is. Mi történik? Kiderül, hogy a föl- igyverzettség mai szintjén egy európai háború résztvevők pusztulásával járna. Ugyanakkor a lodern gazdaság szinte parancsolja, megkövezi az együttműködést, akár az energiaellátást ikintjük, akár a közlekedést, akár a környezet kielmét, akár a nagy és mind terjedelmesebb iacokat követelő korszerű tömegtermelést. Az rszágok egyre inkább egymásra vannak utalva, z az egymásrautaltság a kor egyik döntő jel- imvonása, ezért alakultak ki a nagy gazdasági sövetségi rendszerek, ezért jönnek létre állam- szii szerződések. Lehet, kissé prózainak, túlságosan józannak, le nem illőnek tűnik a szeretetteljes ajándé- szások ünnepén olyan száraz témákról szólni, lint tömeges árutermelés, közlekedés, levegő- tennyeződés — de hát a béke tekintélyes mérőkben ilyesmiken múlik. Ma már többet, jobbat népek csak közösen, egymás segítségével éretnek el. A kommunisták megfogalmazták, fölírták ezt az új helyzetet és megkezdték a fá- idságos aprómunkát a lehetőségek hosznosí- isáért. S mert e tevékenységhez a másik olda- >n megfelelő partnereket találtok — a változás illetőségeiből egy és más már valósággá is lett. De a béke és az együttműködés korszaka nem gy köszönt be — nem úgy fog beköszönteni, ogy egyik nap bejelentik eljöttét, és másnap sggel itt lesz a tökéletes, az általános, a min- enre és mindenkire érvényes harmónio. Folyamat ez, hosszú, olykor fájdalmas, csalódásokkal, visszaesésekkel, buktatókkal teli út. Lehetőség, de nem garancia. Sok még az érdekellentét, osztályok, csoportok és államok között. Nem csők együttműködés ez, hanem verseny is. A haladás küzdelme az elavulttal, az újé a régivel. Ne várjuk, hogy az egymással ellentétes ideológiát valló, politikai szemléletükben eltérő, más-más gazdasági rendszerben élő', különböző hagyományokat tisztelő államok máról holnapra kéz a kézben haladjanak. Együttműködések és feszültségek bonyolult szövevénye a világ. így van ez még a családokon, a kisebb közösségeken belül is, hát még a sokkal többfajta ellentéttől szabdalt nemzetközi terepen. Csak arra kell ügyelni — ehhez szükségeltetik a diplomácia művészete, a politikoi bölcsesség és a higgadt erő -, hogy az egyensúly megmaradjon, az együttműködés elemei legyenek túlsúlyban, a nézeteltérések soha ne lépjék túl a veszélyt jelző piros vonalát, ne csapjcnok át fegyveres küzdelembe. Éppen ez az egyensúly kerülhet veszélybe most. Nemcsak a gazdaság prózai, hanem a fegyverkezés rideg ténveiről is szólni kell. Az egyensúly nélkülözhetetlen része — és belátható ideig még az is marad — a két társadalmi rendszer fegyveres erőinek kieqyenlítettsége, mindenekelőtt földrészünkön. Az Atlanti Szövetség országai viszont éppen most fogadtak el olyan határozatot, amely ezt az egyensúlyt a felborulással fenyegeti. Rakétáik, amelyeket Nyugat-Európában óhajtanak elhelyezni, a béke és az együttműködés korszakának beköszöntét veszélyeztetik. Következésképpen, ha a szocialista országok azt akarják, hogy az eddigi együttműködést és az enyhülést biztosító eqyensúly megmaradjon, nekik is kell új rakétákat gyártaniuk. Ilyenformán folytatódik, sőt erősödik a fegyverkezési verseny. M i hát a megoldás, ha egyszer a fegyveres erők is hozzátartoznak a két világ kapcsolatrendszeréhez? Tudjuk, egyelőre nem képzelhető el, belátható időn belül nem teremthető meg a fegyver nélküli világ, de a katonai egyensúly alacsonyabb szinten igenis létrehozható. Természetesen az élet zajlik tovább, az enyhülés marad az egyetlen ésszerű megoldás akkor is, ha a Nyugat új fegyvereket akar fölállítani. Változatlanok ugyanis azok a tényezők, amelyek eddig is lehetővé tették és parancsolták a gazdosági, a politikai, az emberi együttműködést. Csak éppen az egyik korszakban nehezebb e célért dolgozni, a másikban könnyebb. Egyszer több pénzt fordíthatunk a jólét emelésére, máskor a helyzet arra kényszerít, hogy a versenyt állva többet áldozzunk Marsnak, a háború istenének. Eqyszer derültebb a politikai helyzet és növekszik a készséq a másik oldalon is, máskor az ellentétes érdekek és a bonyolító tényezők nehezítik az életet. De a köny- nyebb vaqy nehezebb terep nem változtat azon a szándékunkon, hogy az enyhülést szolgáljuk, nem változtat azon a tényen, hogy az emberiségnek nemcsok általános érdeke a béke, hanem mind többen vannak egyszerű emberek és politikusok a Föld minden részén, akik ennek tudatában vannak, gondolkoznak és kezet nyújtanak egymásnak. Tatár Imre SZERETETBŐL üljünk le egy kicsit mi is közéjük. Sokan vannak. Csupa kedves, buksifejű apróság. Három-, négy-, ötéves kisgyerekek. A szoba közepén csillogó karácsonyfa, alatta terítve az ajándék. Meggyújtják a gyertyákat, csillagszórókat, karácsonyi dalokat énekelnek és a gyerekek egymás után kézbe kapják a télapótól a babát, könyvet, csokoládét. Óvodáskorú gyermekek között, de nem óvodai fenyőünnepségnek vagyunk képzeletbeli résztvevői. A fóti gyermekváros óvodásai egy csoportjának karácsony estéjét próbáljuk magunk elé vetíteni. Azokat a perceket, amikor a megilletődött kislányok, kisfiúk elámulnok a rengeteg játékon, díszpárnán, térítőn, busófejen, mindazon, amit a boranyaiak küld- tek nekik a szeretet ünnepére. Mi még Pécsett, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának titkárságán láttuk azt a sok-sok kicsi és nagy csomagot, amit ma estére kibontanak és mindent, ami bennük van, a fóti kisgyermekek karácsonyfája alá tesznek. Ide küldték ugyanis Baranya üzemeinek, intézményeinek dolgozói a népfrontmozgalom aktívái a gyermekváros lakóinak szánt ajándékaikat. A HNF Baranya megyei Elnöksége mellett működő nő- és rétegpolitikai munka- bizottság ez év szeptemberében — a nemzetközi gyermekév jegyében — felhívással fordult a népfront aktívákon keresztül a munkahelyi, lakóterületi kollektívákhoz azzal a kéréssel, hogy készítsenek a gyermek- város kis lakói részére olyan dísztárgyakat, kézimunkákat, melyek magukon viselik Baranya jellegzetességeit. (Baranya ugyanis annak idején három másik megyével közösen óvodásházat építtetett a gyermekvárosban. A kicsiknek szánt ajándékok mellett ezt az óvodásházat kívánta a népfront olyan dísztárgyakkal gazdagítani, amik baranyaiak.) Azóta folyamatosan érkeztek a szebbnél szebb hímzett térítők, díszpárnák, népviseletbe öltöztetett babák. A készítőik egy része — rejtett helyen — a nevét is ráírta arra, amit küldött. Egy-egy nagyon szép szőttest készített Muzsek Mária és Kulcsár Judit, akik a Meszesi Általános Iskola tanulói. A Nagy- harsányból érkezett térítők egyikét dr. Urbán Ernőné hímezte. Hogy milyen sokan érezték szívügyüknek a fóti gyermekek megajándékozását, azt jól sejteti, ha a kollektívák közül felsorolunk néhányat: bírósági KISZ-alapszervezet Pécs, görcsönyi szociális otthon, HNF Pécs belvárosi nőbizottsága, kisiparos asszonyok, Népművészeti Szövetkezet, a mező- gazdasági kombinát báli üzemegységének Május 1. szocialista brigádja, a máza- szászvári díszítőművészeti szakkör, a bólyi öregek napközi otthona. A bólyiak meleghangú levelet is írtak, aminek lényege: a babákat, térítőkét örömmel készítették és szeretettel küldik a gyermekváros óvodásainak. Az ő levelük mindazok gondolatait, érzéseit foglalta sorokba, akik saját gyermekeik, szeretteik mellett a fóti gyermekek karácsonyára gondoltak, amikor az ajándékaikat készítették. A baranyaiak karácsonyi ojándékcsomagjait pénteken adta át készítőik nevében a fóti gyermekváros baranyai óvodásházának Halas Ilona, a HNF Baranya megyei Bizottságának titkárhelyettese és Szalontai Jánosáé, a megyei bizottság munkatársa. T. É. Csomagolják az ajándéknak szánt babákat, kézimunkákat
