Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)

1979-12-16 / 344. szám

1979. DECEMBER 16. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Akik a hírekben szerepelnek cselekvési programja Egy kiadós kézmosás után ül­tünk le beszélgetni, s jószerivel már ki is fújtuk magunkat... Egy nem éppen könnyű páncél- szekrény cipelésében segítet­tünk: a komlói pártbizottság földszintjéről vittük fel az eme­letre, s a munkában mind a ri­portalany, mind az újságíró ki­vette részét. Simon József néhány napja Komló város Pártbizottságának titkára. Cigarettával, kávéval kínál. Most kezdődik a nap. Jó pór éve ismerjük egymást, így a tegeződés természetes. — Kolléganőm azt mondta ró­lad, hogy „irtó határozott em­ber” vagy. Eltöpreng a mondottakon. — Ha így mondto, nem ellen­kezem. A határozottságra min­den politikai vezetőnek szüksé­ge van. Magatartásában, dön­téseiben ennek ki' kell tűnnie. De egy dolgot még hozzáten­nék: a pózoló, vagdalkozó em­berek nem oz ideáljaim. A ha­tározottság mögött humánum legyen, a feladat és az ember nem választható el egymástól. (Beszélgetésünk további ré­szében is úgy éreztem, ez a hu­mánum, talán a titkár ars poeti­cája.) Fiatol ember: 36 éves. Az a korosztály, amelynek még rövid önéletrajza van. Balatonkene­sén született, de nem balatoni ember. A háború idején egy bomba úgy elvitte a házukat, hogy a kertben elvermelt „éle­lem" is odalett. Édesapja korán meghalt: a három gyereket az anya nevelte. Kaposváron érett­ségizett, de továbbtanulásról csak álmodhatott... — Mégis szerencsém volt. Ak­koriban indult oz uránbányánál az ércdúsító üzem, szakmunká­sok kellettek. Vonzott a lehető­ség. A munkásfelvételnél jól meg­nézték, hogy kit vegyenek fel. Kiváló gárda, ha tetszik kiváló „káderanyag" gyűlt össze o hatvanas évek elején. „Szervet­len-vegyipari" szakmunkás lett S hozta magával a mozgalmi élet csíráit: a gimnáziumban is KISZ-vezető volt, itt is tagja lett az üzemi KISZ vezetőségének. Ma is nosztalgiával gondol az urános évekre: — Csodajó kollektíva volt. Az­tán az első munkahely. Ott is­merkedtem meg a feleségem­mel is. Párttag lett, pártiskolát vég­zett, felfigyeltek rá. Talán ennek köszönhető, hogy 1973-ban a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályára ke­rült, mint munkatárs. — Egyik jó kollektívából egy másikba. De merőben más fel­adatokkal. Talán így jellemez­hetném a váltást. Az osztályon eltöltött évekről úgy beszéd hogy szinte közbe kell szólnom: már nem ott vagy. Barátok, elvtársak, munkatársak közül vált ki. — Tudod — meditál magábon —, talán ott tanultam meg iga­zán azt, amire egy embernek építenie lehet S ez: higgadtan megítélni a dolgokat. Ez a hig­gadtság a dolgok záloga. A legfrissebb diplomáját az SZKP Társadalomtudományi Akadémiáján szerezte. Három — illetve a budapesti előkészüle­tekkel eqyütt — négy kemény év. A családtól távol. Tanulás és tanulás — közben pártmunka. Moszkvából hetente hazotelefo- nált... A kagyló pedig körbe­járt: a nagyobbik fiú, a kiseb­bik, majd a feleség ... minden rendben van, egészségesek va­gyunk. — Tudod, ez volt a legnehe­zebb. Egy telefonepizódot említ: a nagyfiúval beszél, de az nem odja senkinek át a kagylót. Hát anyu? Hát a kisebbik? „Tudod, apu az égvilágon semmi baj. Csak anyu elvitte az öcsköst a gyerekklinikára, mert fejjel be­leesett egy szökőkútba ...” A nyarakat töltötték együtt, itthon is, Moszkvában is, Lenin- grádban is ... Ekkor lehetett családapa. Idén kapta kézbe a diplomát, amire gondolatban a neve fölé, arany betűkkel írta föl a felesége nevét. — Komló bányászváros. Mik a terveid? — Bányászok között éltem, s most is ez van. Igaz, közvetlenül nem a mi pártbizottságunkhoz tartoznak... Itt van a MOM, a Carbon, a kőbánya .. . Nagyok, a maguk nemében. Azt szeret­ném, ha minél előbb berázód- nék a munkába, minél több emberrel beszélhetnék. Egy jó apparátusba kerültem, s ez a jövőm számára is biztosíték. Hozzáteszi: életében érde­kes-mozgalmas új időszak kö­vetkezik. S szereti az új feladato­kat. Kozma Ferenc Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának 1980.évi Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága legutóbbi ülésén — a Központi Bizottság 1979. december 6-i ha­tározata és az 1979-es tapasztalatok alapján — cse­lekvési programban rögzítette az 1980. évi népgazda­sági tervből adódó megyei feladatokat. A program cél­ja, hogy mozgósítsa a megye egész társadalmát a gaz­dálkodási feladatok eredményes teljesítésére. A népgazdasági követelményeknek megfelelően a fő figyelmet a termelési folyamatokra kell fordítani. Az ob­jektív gazdasági környezethez való alkalmazkodás kö­vetelményét kell tudatosítani és érvényesíteni. Ezek maradéktalan megvalósítása biztosíthatja a lakosság életszínvonalában eddig elért eredmények megtartá­sát. A veszprémi vár egyik újjáépített épületszárnyában átadták ren­deltetésének a megyei új levéltárat, ahol már megkezdődött a tudományos munka. O Az ipari termelés diffe­renciált 2—3 százalékos növeke­dési ütemét kell célul kitűzni, ezt a gazdaságos exportot bő­vítő és az importot hatékonyan kiváltó vállolatok nagyobb ter­melésnövelése útján kell elérni. A szénbányászat érje el a 3 millió tonnás termelést. Javul­jon a szén átlagos fűtőértéke. Folytatni kell az előkészítést, a gépesítést, törekedve a nehéz fizikai munka csökkentésére. A gépipar — o termékszerke­zet rugalmas, piaci igényekhez jól alkalmazkodó alakítása mel­lett - továbbra is gyorsabbon, 10 százalék körüTi ütemben nö­velje termelését. Ennek fő for­rása, a korszerű kapacitások optimális kihasználása legyen. A könnyűiparban az üzembe helyezett új kapacitások foko­zódó kihasználása útján, a pia­ci lehetőségek függvényében, differenciált 2—5 százalék kö­zötti termelésbővülés tervezhe­tő. Javuljon a termékek minő­sége, növekedjen a gazdaságo­san előállított exporttermékek aránya. Az épitőanyag-ipari vállalatok a kereslethez és a kapacitáshoz igazodva olakítsák a termelésü­ket. Az export árbevétel növe­lése érdekében javítsák a piaci munkát. Az élelmiszeripar 6-8 száza­lékkal növelje termelését. A ka­pacitások fokozódó kihasználá­sa útján növekedjen a termékek feldolgozottsági foka. A fő fi­gyelmet a termékek minőségé­nek javítása és exportképessé­gének fokozása kapja. A fel­dolgozás melléktermékeit növek­vő mértékben hasznosítsák. A tanácsi és a szövetkezeti ipar a helyi árualapok és a gazdaságos export termelésbő­vítése mellett javítsa a szolgál- totási igények kielégítésének színvonalát. Szélesedjen a ko­operációs együttműködés a mi­nisztériumi iparral. Q Az építőipar termelése — változatlan áron — 2-3 száza­lékkal emelkedjen. A tanácsi vállalatok és a szövetkezetek növeljék a fenntartási, felújítási munkák arányát. A bővülő ter­melés forrása a termelékenység növelése, a termelőkapocitások jobb kihasználása legyen. Fej­leszteni kell az építőipari szer­vezetek közti együttműködést. Szilárdítsák a szerződéses fe­gyelmet, biztosítsák az átadási határidők tartását. Kiemelt fel­adatként kezeljék a minőség javítását. e a szállítás területén a vasút az előszállítások további szervezésével, a ki- és berako- dási munkák gyorsításával érje el o szállítási kapacitások egyenletesebb leterhelését. A közúti szállításnál növekedje­nek a mennyiségi teljesítmé­nyek, kiemelt feladat továbbra is a városi tömegközlekedés mi­nőségének javítása. A jobb karbantartási munkával növelni kell a járművek üzemképes ide­jét. O A mezőgazdaság terme­lése mintegy 3—4 százolékkal bővüljön. (Az állami gazdasá­gok 5 százalékos, a termelőszö­vetkezetek 3—4 százalékos nö­vekedést, a kisüzemi gazdasá­gok szinten tartást érjenek el.) A növénytermesztés hozamai 8—9 százolékkal növekedjenek. A búza, a kukorica összvetéste- rülete az 1979. évi szinten ala­kuljon, a vető. és az olajos­magvakét növelni lehet. A takarmánytermesztés tarta­lékainak — hozam, minőség — a melléktermék, rét-lege!ő- gazdálkodás további kihaszná­lásával biztosítani szükséges a szarvasmarha-létszám szinten tartósát, a sertés- és a juhállo­mány létszámának növelését. A baromfitartásban a gazdaságo­son előállított — a kül- és belső piac igényeinek megfelelően — nagyüzemi és a háztájiban te­nyésztett állatok átvételét kell biztosítani. Az állattartás hoza­mai, a takarékosabb abrakfel­használás mellett növekedje­nek. A fő figyelmet a fehérje­import csökkenésére kell fordí­tani. A háztáji termelés és a kisállattenyésztés növekedésé­nek feltételeit a nagyüzemek, az áfészek és egyéb felvásárló szervezetek segítsék elő. 0 A beruházási tevékeny­ség javítását folyamatos fel­adóinak kell tekinteni. A folya­matban levő létesítmények szá­mát csökkenteni kell. A kivitele­zők részéről erőfeszítéseket igé­nyel az időtartam rövidítése, a határidők tartása. Nagy figyel, met kell fordítani oz újonnan induló munkára, a VI. ötéves terv előkészítésére. A termelöberuházásoknak elsőbbséget szükséges biztosíta­ni. A MÉV V. üzem és a szén- bányászat beruházásainak ter­vezett ütemű megvalósítása mellett, a pécsi süteményes­üzem, a bikali holfeldolgozó és a mohácsi malom munkái feje­ződjenek be. A mezőgazdasági fejlesztések az állattartó tele­pek rekonstrukciójára, a ter­ménytárolók, gépműhelyek, üze­mi utak létesítésére és o gépbe­szerzésekre összpontosuljanak. A vasútvonalak és az úthálózat korszerűsítési munkái mellett, a MÁV üzemi és szociális létesít­ményének befejezése, a pécsi autóbusz-pályaudvar, a sziget­vári postahivatal és a 6/A út V. ütemének folytatása emelhető ki. Biztosítani kell 1170—1180 célcsoportos és elő kell segíte­ni mintegy 1800—2000 magán­lakás építését, valamint 220 bölcsődei, 850 óvodai férőhely, 55 áltolános iskolai tanterem átadását. Be kell fejezni a szi­getvári kórház I. ütemét és tö­rekedni kell arra, hogy a szak­munkásképző intézetek, a pécsi I. kerületi rendelőintézet, a sik­lósi és mohácsi általános isko­la áthúzódó munkái minél ki­sebbek legyenek. Erőfeszítéseket kell tenni a Domus Ámha*. n 3000 és 2000 odaqos étterem, valamint a komlói áruház befe­jezése érdekében. Q Előrehaladásunk alapfel­tétele a gazdasági hatékony­ság gyorsabb, következetesebb növelése. Végre kell hajtani azokat a vállalati intézkedése­ket, melyek a termékek és szol­gáltatások gazdaságos, kor­szerű szerkezetének kialakítását, a termelő és szolgáltató folya­matok szervezettségének, mű­szaki színvonalának növelését, a termelési tényezők, erőforrá­sok takarékosabb felhasználá­sát szolgálják. A vállalatok, szövetkezetek vezetői és dolgozói széles kör­ben ismerjék meg az 1980-as évben érvénybe lépő gazdasági szabályzókat. Éves terveik ki. alakítása során — jellegük sze­rint — vegyék figyelembe őket, a termelésben, az értékesítés­ben és az elosztásban jelentke­ző hatásuk alapján évközben módosítsák tevékenységüket. Az ipari termékszerkezet kor­szerűsítése során a termékeket a hotékony termelés, a jövedel­mező értékesítés, a műszaki­gazdasági ismérvek és az ellá­tásban betöltött szerep alopján kell elbírálni. Fordítsanak min­denütt nagyobb figyelmet a technológiai fegyelem betartá­sára és a gyártásközi ellenőr­zésre. A tőkés piacokon is jö­vedelmezően értékesíthető ter­mékek gyártását a feltételek ol­daláról kiemelten biztosítani szükséges. A termékszerkezet korszerűsítése sarán jobban kell alapozni o gyártmányfejlesztés­re, a termelőkapacitások ru­galmas átállítására, a kooperá­ciós kapcsolótok erősítésére és a szakosodásra. Az iparban, az építőiparban és a mezőgazdaság bon lét­számcsökkenéssel kell számolni. A jövedelmező értékesítési le­hetőségekkel alátámasztott ipa­ri kapacitások kihasználása ér­dekében a létszám egyes terü­leteken növekedhet: ennek for­rása, oz ipar más területein fel­szabaduló létszám. A kereske­delemben és o szolgáltató ága­zatokban szerény létszámnöve­kedéssel lehet számolni. A termelő ágazatokban a munka termelékenységének ja­vulása lehet döntően a növeke­dés forrása. Ennek érdekében — a technikai és technológiai kor­szerűsítés mellett - jobban kell alapozni a munka- és üzem- szervezésre. A fő folyamatok mellett kapjon nagyobb szere­pet a kisegítő, kiszolgáló tech­nológiák szervezése is. Javítani kell a vállalati irányítást és kapjon nagyobb figyelmet a vállalati mechanizmusok célsze­rűbb működtetése. A bérgazdálkodásban ha­laszthatatlan feladat a végzett munka mennyisége és minősé­ge szerinti differenciálás. Le­gyen egyértelműbb kapcsolat a teljesítménykövetelmények és a munkabér között. Emelkedjék a teljesítményben dolgozók ará­nya, legyen rendszeresebb a normakarbanta rtás. O Az életkörülmények javí­tása érdekében a kereskedelem az ellátási szint tartását, illetve egyes területeken annak fej­lesztését, az alapvető élelmisze­reknél a minőségi követelmé­nyeket biztosítsa. Továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a munkáslakta terüle­tek és az alacsony keresetűek igényeinek kielégítésére. A vendéglátásban az igényeknek megfelelően bővüljön a közét­keztetés. A szolgáltatások terén fontos feladat a munka minő­ségének javítása, a vállalási idők csökkentése, a tartós fo­gyasztási cikkek garanciális javításának kiemelése, a lakás­karbantartási tevékenység fej­lesztése. A kereskedelem, a vendéglátás és a szolgáltatások területén egyaránt követelmény a kulturált kiszolgálás biztosítá­sa és a fogyasztói érdekvéde­lem erősítése. A cselekvési egység biztosí­tása megköveteli, hogy a me­gye párt- és tömegszervezetei, valamint állami szervei össze­hangoltan tevékenykedjenek a program megvalósításáért. A megyei pártbizottság kéri, hogy a megye dolgozói, a párt­tagok és pártonkívüliek, a veze­tők és a beosztottak fegyelme­zetten dolgozzanak a célkitűzé­sek valóra váltásáért. A munkaerő felelősségre vágyik — Kérem a munkaköri leírá­somat! — hangzik gyakran az indulatos követelés, amely rend­szerint akkor fogalmazódik meg, ha volami baj van. Egy oktatási intézmény első embere nem vállalta addig megbízatását, amíg írásban nem tisztázták hatáskörét. Nem a felelősségtől ódzkodott —el­lenkezőleg: azért kereste a lei­adat határait, hogy a vele iáró felelősséget ténylegesen vállaL hassa. Nehogy több szék között — melyek egyike az övé — „pad alá essen”. Alacsonyabb beosztásokban nem ilyen egyszerű a helyzet. A munkakört ugyanis — leírva, vagy anélkül — a munkáltató határozza meg. Ha a dolgozó nem fogadja el, az gyakorlati­lag a felmondást jelentené. Ezért ha valahol nincs tisztáz­va a munkakör, vagy nincs mun. kaköri leírás, annak nem az érintett munkavállaló az oka. Sokkal jellemzőbb a dologban a vezetői halogatás, idegenke­dés. Pedig a beosztottak felelős­ségre* törekvése jó munkavi­szonyt jelez: olyan tőke, ame­lyet, hűen kezelni vezetői köte­lesség. A legtöbb kutatóintézet há­zi műhelyében jókezű, sokoldalú technikusok dolgoznak. Az eqyik orvosi egyetemi intézetben mondta a népszerű ezermester, aki találmányszámba menő megoldásaival az ott zajló tu­dományos munkában is érde­kelt: — A. mi munkaköri leírásunk meg sem próbálja a lényeget megfogalmazni. Számomra a lé­nyeg ott kezdődik, ahol már könnyen ráfoghatják: „nem le­het megcsinálni”. Egy másik ismerős technikus­nak, aki egy nagy szolgáltató vállalat műszaki ellenőre, nincs ilyen szerencséje a munkaköri leírásával. Az utolsó bekezdés­re bök leleplező szándékkal: „ ... továbbá köteles ellátni azokat a feladatokat, melyek­kel csoport- vagy osztályvezető, je szükség esetén megbízza”. És ő lépten-nyomon „szükség esetént” végez . . . A*munkaköri leírás önmagá­ban nem csodaszer; nem terem­ti meg a rendet, ha egyébként annak feltételei hiányoznak. Eb­ből ered a feszültség. Ronthat, ja a helyzetet a ma is gyakori jogi tájékozatlanság. Sokan csak a leírást lobogtatva sze­reznek tudomást arról, hoqy a munkaszerződéseken belül a munkáltató végrehajthat válto­zásokat, például a dolgozó vál­lalaton, intézményen belüli át­irányítását, ha az nem jár ke­resetcsökkenéssel, ha ideiqlenes jellegű, és nem ütközik általá­nosabb érvényű más jogszabály­ba. Mindez pedig független at­tól, hoqy leszögezték-e munka­köri leírásban, vagy sem. Kötelezhet, és leleplezhet te. hát ez a dokumentum, de a közös érdek, hogy a dolgozó és munkáltató ne alkalmatlan fegyverként, hanem az ésszerű és termelékeny munka érdeké­ben együtt használja. K. T. Simon József

Next

/
Thumbnails
Contents