Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)

1979-12-12 / 340. szám

DunQntmi napló 1979. december 12., szerda Tűzesetek! Az elmúlt hónapban 48 esetben riasztották me­gyénkben a tűzoltókat, tényleges tűzeset csak 38 esetben volt. A Baranya megyei Tűzoltóparancsnok­ság tűz-statisztikája a tűzesetek kapcsán egy ha­lálesetről tesz említést, a keletkezett kár értéke 338 000 forint. A tűzvédel­mi hatóságok 13 személy elen tettek szabálysértési feljelentést. Tart a fűtési szezon. Húsz esetben pusztítottak a lángok lakóházban, la­kásban és melléképület­ben, ebből három alka­lommal a sugárzó hő és a feledékenység okozta; az elektromos áram 11, a gyerekjáték 4, míg a do­hányzás 5 alkalommal sze­repel tűzkiváltó okként. Vegyük a legtanulságo­sabb eseteket. „A dohányzás káros az egészségre!" — hirdetik a cigaretta csomagok, de nemcsak az egészséget, értékeinket, életünket is veszélyeztetheti. Lánycsó­kon egy 37 éves férfi ágyban dohányzott és meghal; a meggyulladt ágynemű füstjében és égési sérüléseitől. Pécsett konyhai műanyag szeme­tesvödörbe ürítették a ha­mutartót, benne egy pa­rázsló csikkel. Kigyulladt a vödör, és égett a be­rendezés. Egyetlen ciga­retta 10 000 forintba ke­rült a dohányosnak. Nagyárpádon 8 éves fiú megtalálta a gyulát, és az udvaron meggyújtotta a kukoricaszárat. A gye­rek megúszta, a kár je­lentéktelen, az apát felje­lentették. A szerelem lob- bantotta lángra Mohács egyik iskolájában az öl­tözőszekrényeket. A diák­fiú csalódott-e a szerel­mében, nem tudni, tény, hogy a szerelmes levelet meggyújtotta, és az öltö­zőszekrény alá tette a lángoló papírt Két-három szekrény tüzet fogott, bent égtek a ruhák és más holmik, a kár 6 000 forint. A fiú szigorú igaz­gatói megrovást kapott. A palackos vagy veze­tékes gáz begyújtásának aranyszabálya a következő: először a gyufát kell meg­gyújtani, utána kinyitni a gázcsapot. Komlón idős, nyugdíjas hölgy fordítva cselekedett, a pb-gázsü- tö csapját megnyitotta és vesződött a gyufával. A gáz belobbant, az abla­kok kitörtek, szerencséjére nem sérült meg. Szigetvá­ron műanyag padlót ra­gasztott Pálmatexszel egy férfi, nem szellőztetett, a villanykapcsoló szikrájától belobbant a gáz. A falak bekormozódtak, kitörtek az ablakok, más baja nem esett. Majson a daráló sza­bálytalanul bütykölt elekt­romos vezetéke miatt gyulladt ki a tetőszerkezet, 30 ezer forint kárt okoz­va. Tékesen, az Öreghe­gyen kukoricaszárat ége­tett egy idős ember a csemetéstől néhány méter­re. Az átterjedt tűzben tízezer forint értékű cse­mete égett. Kölkeden egy lakatlan ház örökösödési ügyében nem tudtak meg­egyezni, így az egyik érintett az egyetlen örö­kösnek a lángokat tette meg, meggyújtotta a por­tát. A tetőszerkezet le­égett, a kár 20 ezer fo­rint. A korábbi évek szomorú statisztikái ismét figyel­meztetnek: közeleg a ka­rácsony, vigyázzunk, ne­hogy a karácsonyfagyer­tyák lángja átterjedjen a lakásra I Murányi László A fórumok tapasztalatait kamatoztatni lehet Rovarirtás ■ Csak úgy hatásos, ha valamennyi lakásban permeteznek ■ Anyaghiány is késleltette az akciót A * ingázás nem a férfiak privilégiuma: ha tud, akkor a falun, városkörnyé­ken élő nő is felkéretőzik a hajnali buszra. Körükből évről évre egyre többen vá­lasztják — helybeli munka- alkalom híján - ezt a sa­játos életmódot, s sző­niük feltehetően növekvő. Keresi ugyan a mezőgazda­ság a nők foglalkoztatásá­nak lehetőségeit, de valljuk meg, jószerivel perdöntő megoldást nem talált. A bejáró nők helyzete vala­mivel kevésbé irigylésre méltó, mint a férfiaké. Kettős a teher, többnyire a család gondja is a vállukon, s ez mindent meg­magyaráz. A családi tűzhely rendbentartói: a bevásárlás, fő­zés, takarítás, gyereknevelés és az üzemi munka malmai között őrlődnek, s nem csoda, hogy az áhított — szorgalmazott ■— közéleti feladatok vitelére már elenyésző részük vállalkozik, vállalkozhat. A Hazafias Népfront Baranya megyei Elnöksége mellett műkö­dő nő- és rétegpolitikai munka- bizottság tegnapi — és ez évi utolsó — ülésén többek között az ingázó nők gondjait vette bonckés alá. A közelmúltban Dobszán, Alsószentmártonban, Mánián, Lánycsókon és Hosz- szúhetényben szervezték meg az úgynevezett bejáró nők fórumát, és éppen a legilletékesebbek véleménye alapján készítették a vitára bocsátott előterjesztést. A kérdés kézenfekvő: vajon milyen gondok jöttek szóba ezeken a fórumokon? Mint ahogyan várható, az első és legfontosabbnak tűnő kérdést a Volán szülte: a köz­lekedés gondjai a legégetőb­bek. A járatok ritkán közleked­nek, zsúfoltak, nem igazodnak a műszakkezdéshez-műszakvég- hez. Ismert téma. Gond továb­bá, hogy sok községben a bol­tok, üzletek nyitvatartása nem az üzemekben dolgozók órái­hoz van igazítva. Ezen segítené­A magyarokból szervezett le­gendás hírű Petőfi brigád harci útjairól rendezett kiállítást a siklósi művelődési központban a Horvátországi Magyarok Szö­vetsége és a Baranya megyei Népművelési Tanácsodó. Ez al­kalommal mutatták be a szövet­ség kiadásában megjelent hor. vát nyelvű Ady-műfordításköte- tet is. Tröszt Sándor, a Horvátorszá­gi Magyarok Szövetségének el­nöke a kiállítást megnyitó sza­vaiban elmondotta, hogyan ala­kult meg a magyar harcosok­ból szervezett Petőfi zászlóalj 1943. augusztus 15-én. Magya­rok a népfelszabadító háború megindulásától, 1941-től kezdve harcoltak a jugoszláv partizán­egységekben: jöttek a Vajda­ságból, a Dráva mentéről és Magyarországról, még Buda­pestről is. Kezdetben az ellen­ség nyugtalanításo volt a fel­adatuk, később részt vettek a nyílt harcokban. 1944 végére ezres létszámra duzzadt a zászlóalj, s az év utolsó nap­ján, magyar területen, Csány- oszrón, az egységet brigáddá szervezték. Ezen a környéken állták a németek drávai áttö­rését, itt halt meg parancsno­kuk, a zászlóoljt megszervező Kiss Ferenc. Tragikus sorsú egy­ség volt a Petőfi brigád, mind­végig részt vettek a fasizmus elleni küzdelemben, s vesztették el legrégibb harcosaikat a há­ború utolsó napjaiban. A hírük legendás volt — rajtaütéseikről, hadmozdulataikról csodákat be­széltek. ötágú csillaggal díszí­nek az üzemi büfék, több­kevesebb sikerrel. Éget a gyer­mekintézmények hiánya, sok gondot szült az iskolák kör­zetesítése. A felmérések azt mondják: az ingázó, iparban munkát vállaló nők többsége mint betanított munkás vagy segédmunkás dol­gozik. Iskoláztatásuk — akár a nyolc általános befejezéséről, akár a szakmunkásbizonyítvány megszerzéséről van szó — igen nehéz. S hogy ezek a nők miért nem vállalják az iskolapadot, arra nemigen kell magyarázat. Az ingázás — ha tetszik — némileg „ragályos betegség”, ingázó ingázót csábít a saját falujából, a szomszéd faluból. Egy jobb vagy jónak tűnő munkaalkalom hamar kitudódik. A szabad idő megrövidül, s így jó, ha a buszozást vállalónak a háztartási munkán kívül a ház­tájira is jut energiája. A szabad idő és művelődés páros fogcl- ma elhalványul, s így azonnal érthető az előterjesztés mon­data: „A községekben ugyan a művelődési házak biztosítanak programjaikban szórakozási- kultcrálódási lehetőséget, de ezek látogatottságával nem lehetünk elégedettek." Nem vé­letlen tehát a további meg­állapítás: az ingázás igenis akadályozza a közéleti tevé­kenységet, a különböző testü­letek munkájában való részvé­telt. Nemes a szándék, amit e népfront-munkabizottság célul tűzött — nevezetesen az ingá­zó nők közéleti munkába való bevonását — de csak úgy le­het a jelen helyzeten változtat­ni, ha az ingázás gondjainak tett magyar zászló alott har­coltak, s o felszabadulás után elnyerték a legmagasabb jugo­szláv katonai kitüntetést. Talán furcsa párosításnak tű­nik egy est keretében a fasiz­mus ellen vívott nemzetközi horcról és Ady Endre költésze­téről beszélni — de e két pólus között nem is olyan nagy a tá­volság. Különösen, ha az est el­ső verse — magyar és horvát nyelven — éppen a „magyarok és nem magyarok" sorsáért ki­áltó Mogyar jakobinus dala. A verseket magyorul és párhuza­mosan horvátul a Pécsi Tanár­képző Főiskola hallgatói gdták elő. Részt vett az esten az öt­ven Ady-vers fordítója, Josip Krleza is, aki a negyedik hor- vát-szerb nyelvű Ady-kötetet ad­ta az olvasók kezébe. Az iro­dalmi est harmadik jugoszláviai vendége, dr. Bosnyák István, az újvidéki egyetem mogyar tanszékének professzora így elemezte Krleza Ady-fordító sót: — Nem marad el a most megjelent kötet a korábbi for­dítások színvonalától, noha a fordítók között olyan irodalmi tekintély is található, mint Da- nilo Kis. Krleza a maga örömé­re fordítgató értelmiségi ember, aki hihetetlenül jó affinitással topintott rá arra, hogy Ady Endre költészete nem egyszóla- mú politikai líra. Legalább olyan sokszínű, belső ellenté­tektől feszülő, mint a XX. szá­zad világlírája napjainkig, s éppen ezért forgatják ma is oz emberek Ady köteteit. Gállos Orsolya gyökeréig ásunk, s ha minden résztvevő — az üzemtől az ott­honig — megpróbálja e fel- adatdömpingből a saját fel­adatát megoldani. Természetesen az ingázó nők helyzetén való gondolkodást — a javítás szándékát — öröm­mel fogadhatjuk, jó látni e te­rületen a társadalmi szervek, szervezetek közös tenniakará- sát. Munkájuk figyelmet érde­mel. Csúcsforgalom. Tömött bu­szok, utasokkal teli megálló­helyek, hosszú kocsisorok a jelzőlámpáknál, lassú hajtás, torlódás, idegeskedés. Jófor­mán vele kezdődik a nap, s délután újra ismétlődik. Ta­vasztól őszig valahogy min­dig könnyebben viseljük el. És télen? — erre kerestünk vá­laszt tegnapi pécsi közlekedé­si őrjáratunk során. Reggel hét óra tíz perc. Az utcákon még sötétség, a jár- műözön azonban már megin­dult. Ahogy múlik az idő, egyre többen kapcsolják le a világítást. Még nem kimondot­tan ideálisak a látási viszo­nyok, jobb lenne, ha nem ilyenkor takarékoskodnának a fénnyel. Ami meglepő: nem egy jármű lámpája olyan piszkos, hogy a fény alig tud áttörni a koszrétegen. A Landler Jenő utca és a Kórház tér kereszteződésében összetorlódtak a járművek. Van, aki jobbra1, van, aki bal­ra akar kanyarodni. De nem tud, mert a jobbról étkezőik mindegyike siet, senki sem udvarias. Valaki megunja a sokadik perce tartó várako­zást, félig-meddig kikanyaro­dik. Fékcsikorgás, a letekert ablakon keresztül szitkozódás. Elkezdődött.... Csúcsforgalom és valahogy mégsem az. Mintha keveseb­ben közlekednének az utakon. Gyalogos van épp elég, ám gépkocsit, motort nem olyan sokat látni. Igaz, jó páran garázsba tették már járművü­Hogy állunk a rovarirtással? Kérdésünkkel dr. Zelles Máriá­hoz, a Baranya megyei KÖJÁL főorvosához fordultunk. Nem csupán azért tértünk vissza a rovarirtás témájához, hogy megtudjuk, jelenleg hol tar­tanak ezzel a munkával, ha­nem azért is, mert sokakat izgatott a kérdés: miért ép­pen most, karácsony előtt ke­rült sor a Kertvárosban, a Gyöngyös utca környékén, er­re a kétezer lakást magába foglaló háztömbre, — Négy éve foglalkozunk szervezetten rovarirtással. Ha két - közeleg az igazi tél —, s a takarékosság is sokakat leállásra késztetett. Kevesebb az autó, motor — időben munkába érni mégsem olyan könnyű. Bizonyos utak túlzsú­foltak, másokat ellenben —ta­lán kényelemből vagy meg­szokásból — alig vesznek igénybe. Ahogy láttuk (nem újdonság!), a József Attila út —Szalai András út nincs tel­jesen kihasználva, miként az Alkotmány utca-Kodály Zol­tán útvonal sem. Helyettük még mindig a Szigeti út—Rá­kóczi út a sláger, itt bonyoló­dik le a reggeli, belvárosba irányuló forgalom nagy része. Ez sem új tapasztalat, még­is érdemes vele újra foglal­kozni: az udvariasság terén tanulhatnának még a pécsi autósok. Nemigen dívik az előnyről lemondás, mások ki- és beengedése, mint mondjuk, a fővárosban. Ennek különö­sen a buszvezetők a meg­mondhatói ... A reggeli csúcsforgalmat vettük tegnap szem ügyre, a járműáradatot figyelve főként a gépkocsivezetők magatartá­sát vizsgáltuk. Túlzás lenne azt állítani, hogy csupa jóval találkoztunk, de hát ők sin­csenek irigylésre méltó hely­zetben. A csúcsforgalomban való közlekedés fokozottabb óvatosságot, több figyelmet, nagyobb adag jóindulatot igé­nyel. Ez o recept arra, hogy ne mindjárt idegeskedéssel kezdjük a napot... (h. I.) egy-egy területről több jelzés érkezik, hogy elszaporodtak a csótányok és az úgynevezett pa nel boga rak, határozatot ho­zunk az irtásra. Természetesen ennek a munkának csak ak­kor van értelme, ha az érin­tett ház, illetve háztömb va­lamennyi lakásában permete­zünk, ott is, ahol még nem bukkantak elő a csótányok. — Vannak, akik tiltakoznak, vagy megtagadják, hogy la­kásukban rovarirtást végezze­nek. Miért van mégis szükség arra, hogy a „rovartalan" la­kásokban is irtsanak? — Egyébként nem lenne ér­telme az egésznek. Hiszen ha a csótány megérzi a rovarirtó szagát, menekül arra a hely­re, ahol biztonságban érzi magát. S miután a panelhá­zak szerkezete olyan, hogy le­hetővé teszi a rovarok vándor­lását, előbb-utóbb azokban a lakásokban jelennek majd meg, ahol nem tudtuk elvé­gezni az irtást. S miután a távfűtéses házak e rovarok „melegágyai”, általános jelen­ség, hogy beköltözés után már fél évvel föltűnnek a pa­nelbogarak az új épületekben is. — Mennyi időt vesz igény­be egy ilyen kétezer lakásos tömb megtisztítása? Egy la­kásban mennyi ideig tartóz­kodnak a Köztisztasági Válla­lat emberei, s mekkora „föl- lordulással" jár mindez? — Az irtást mindenhol két­szer kell megcsinálni, kéthetes időközben. Ekkora háztömbbel három nap alatt végeztünk, úgy, hogy minden nap déli 1 órától este 7-ig dolgoztunk. Egy lakásban a permetezés mindössze 2—3 percet vesz igénybe. Rendetlenséget nem idéz elő, csak a vizes helyisé­gekben és a fal melletti terü­leten csinálnak egy körülbelül 2 centiméteres méregmezőt. Annyi kellemetlenséggel jár csupán, hogy ezeket a része­ket három napig nem szabad fölmosni. Egyébként a rovarir­tószer szagtalan, színtelen, s még azt is el kell mondanom, hogy a legoptimálisabb idő az irtásra a távfűtés kezdete­kor van. — A távfűtést már koráb­ban elkezdték. Miért csak most folyik ebben az érintett két­ezer lakásban a csótányirtás? Mikor érkeztek az első beje­lentések a lakóktól, akik kér­ték ezt a munkát? — Az első bejelentéseket januárban és februárban kap­tuk. Ekkor el is kezdtük a szervezést, februárban már rendelkeztünk is a névsorral. Sajnos én közben megbete­gedtem, s februártól szeptem­ber közepéig nem dolgoztam, s így nem volt, aki folytassa a szervezést, s nem tudták el­kezdeni a munkát. Mikor én visszajöttem, akkor pedig a mennyiségileg és minőségileg megfelelő irtóanyag hiányzott. Angol és német gyártmányú vegyszert használunk, s mind­kettő hiánycikk volt egy ideig. Október végén sikerült meg­szerezni, s december 3-án, 4- én, és 5-én a rovarirtás első fázisát meg is csinálták. A kö­vetkező permetezésre 17-én, 18-án és 19-én kerül sor. Mindössze tíz lakót nem ta­láltunk otthon, úgyhogy ezek­ben a lakásokban 17-én per­metezünk először, s majd új­év után másodszor. D. Cs. A Petőfi brigád harci útja A siklósi sokác klub jugoszláv vendégei Találkozás Ady horvát fordítójával Kozma Ferenc így közlekedünk mi Kocsi kocsi hátán a reggeli csúcsforgalomban, a Kórház térnél Csúcsforgalom Mindenki siet, udvariatlan... Fokozottabb óvatosságot, több figyelmet kíván Ingázó nők Szabad időf művelődés, közéletiség

Next

/
Thumbnails
Contents