Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-07 / 306. szám
1979 november 7., szerda Dunántúlt napló 5 Szeptembertől november végéig Bőrruházat! Gyár, Béke brigád 4 Kozmér-brígád felelőssége A föagronómus szobájába beszűrődnek a major megszokott zajai. Aranylósárga kukoricával teli ZIL érkezik, a szárító garatába dönti terhét, aztán indul vissza a kombájnokhoz. Pótkocsis MTZ fordul tankolás után, vezetője valamit odaszól éppen érkező társának és kihajt a major kapuján. Délidőre jár, lassan megtelik az étkezde szerelőkkel, traktorosokkal, sofőrökkel: ruhájukból párás nedvesség árad. Odakünn vigasztalanul esik. A mai menü zöldségleves, kel- káposztafözelék fokhagymásszelettel. Egy—egy asztaltársaság alig negyedórát tölt az étteremben, majd veszik sapkájukat, és indulnak tovább, a babarc!, a szajki, a versendi határba ... Husti Mihály, a Babarci termelőszövetkezet főagronómusa nemrég ért vissza a határból. Náluk is, mint Baranya valamennyi mezőgazdasági üzemében, szinte fennakadás nélkül természetes, hogy a beszélgetés részeseiként foglalnak helyet a főagronómus irodájában. — Az átvevők lemondták a répaátvételt, ezért tartunk kényszerszünetet a szállításöt éve dolgozik a mezőgazda, ságban —, ám valamennyiük közül Kozmér Kálmán a rangidős mindenféle szempontból. — 1954 óta ülök a traktor nyergében, a kőművességet váltottam föl a ^vezetéssel'". Azon kevesek közé tartozom majd, akik a traktorról leszáll- va mennek nyugdíjba. Januárban búcsúzom, de ha szükség lesz rám, a kampánymunkák idején. a Kozmér Kálmánra számíthatnak. Ebben az őszben eddig hatszáz hektárt szántottam meg, de még legalább ennyi jut ránk gépenként. Úgy számítjuk, hogy november végére legkésőbb végzünk ezzel a fontos munkával, ami a tavaszi vetést készíti elő. — Most rápafelrakó vagyok, — kezdi Vranesics Mihály —, egyébként tizenöt éve traktorosként dolgozom a babarci termelőszövetkezetben. Ha A szajki brigád tagjai: (balról jobbra) Kozmér Kálmán, Nikolics Ferenc, Kovácsevics Mihály, Vranesics Mihály, Mufics Antal, Grátz Imre, Tavas János, Heil Jakab, Szabolcs Pál, Ratting József, Lukács József, Hoffmann János. folyik az ősziek betakarítása, a talajelőkészítés, a mélyszántás. — Hatalmas tömegű anyagot kell megmozgatnunk. — kezdi Husti Mihály. — Ezerszáz vagon répát, ugyanennyi kukoricát, ezer vagon szervestrágyót, ezernyolcszáz vagon műtrágyát, és közel ezer vagon egyéb anyagot. Mindezt csak úgy lehet fennakadás nélkül lebonyolítani, ha olajozottan megy a munka, ha minden tagunk érzi a legapróbb részletekig a feladatok fontosságát. ban. — mondja Szabolcs Pál traktoros. — Általában reggel hétkor kezdünk, de már előtte egy órával a majorban vagyunk, megvizsgáljuk a gépeinket, ellenőrizzük az olajszintet, a gumik, a fékek állapotát. Délután ötnél előbb nem szoktunk leállni, ha pedig kukoricát hordunk — a szárítónk harminc vagont bír el naponta — tizenegy—tizenkét órát is dolgozunk. Szabolcs Pál régi traktoros — különben több mint huszonbefejezzük a répa-, a kukorica szállítást, az MTZ-k a háztájiban folytatják a szántást. Babarcon, mint más gazdaságokban is, az erő. és munkagépek hetek óta nyújtott, illetve három műszakban dolgoznak. A babarci traktorosbrigádnak a rájuk kiszabott éves munka több mint felét —s ez az őszi feladatokból fakad — szeptembertől november végéig kell elvégezni. Salamon Gyula Az t-es szalagon dolgozó Béke brigád egy csoportja G yönyörűen fest Pécs keleti iparnegyedében a kesztyűgyár új bőrruházati gyára. A kívülálló nem is sejti, a pompás homlokzat mögött a fiatal munkásgárda milyen idegfeszítő napokat élt át az idén. Késve kapott rendelések, nehézségek a termeléselőkészítésben, anyagellátási gondok az év elején. Jött a nyár — költözködés az úgy gyárba. Közben rendkívül szeszélyessé váltak a tőkés piacok: mindenki kis tételeket rendel, és hogy szállítsák, lehetőleg holnap. A kritikus időszakokon túlvannak, mostanra rendeződtek a sorok, ám év végéig a termelési és exportfeladatok változatlanul feszített tempót diktálnak a bőrruházati gyárban. Most éppen U-s szériák mennek. Upsala, Ursula, Ulm, Uto- pi, Ulricke. Konfekció fantázianevek - a Berolina cég rendelésére. Az NSZK-beli Berolina cég a legigényesebb partnerük. Rendeléseit az utolsó pillanatban adja, a legnehezebb és legkényesebb modelleket varratja, nagyon gyors szállítást kér. és kis tételeket rendel, ebből ötvennégyet, abból százhatvanhármat, amabból hetvenötöt. Mind külön-kü- lön előkészíteni és megvarrni, mire belejönne az ember, már másik szériát kell kezdeni. De az exportkötelezettségeknek a legnagyobb erőfeszítések árán eddig is maradéktalanul eleget tettek, ezután is eleget tesznek. A bőrruházati gyár varrodájában a Berolino cégnek dőlItt mindig nagy a hajtás! gozik az ezüstkoszorús Béke szocialista brigád. Még ujjaikban van az októberi nagy hajtás minden fáradtsága, óm az öltések ugyanolyan szaporák novemberben is. — Október harmadikón jött a Berolina, hogy 23-ig varrjunk meg nekik 530 női dzsekit — mondja dr. Szabó József igazgató. — A- Béke brigád kapta a feladatot és nagy hajtásban meg is csinálta. Két szabad szombatjuk és vasárnapjuk is benne van. Október 23-án délután négy órakor jött a kamion és elvitte a dzsekiket. Mégcsak biztonsági tartalékot sem gyártottunk. A vevő átnézte a szállítmányt és mindössze tíz másodosztályút talált, a többi első osztályú volt. A Béke brigád a legaktívabb brigád, jól tud mozgósítani, jó példával jár elöl. A brigádvezetőt Sörényi Sán- dornét a varrógép mellett találjuk. — Hetvenöt január elsején alakultunk, két brigád, a fiatalokból álló Janus Pannonius és a Béke egyesüléséből. Huszonnégyen vagyunk, brigádunkban minden korosztály megtalálható. Van még hat patronáltunk, most végzett ipari tanulók, akik a mi szalagunkon időbérben dolgoznak. Januártól ők is brigádtagok lesznek. — Mit vállaltak az idei esztendőben? — Éves átlagban fejenként négyszáz bőrkabát megvonását. A félévi értékeléskor még lemaradásunk volt, de most már pluszban vagyunk. Minőségi vállalásainkat is maradéktalanul teljesítettük. Minden termékünk osztályos, export minőségű volt. — Hallom, hogy éjszaka is bejöttek dolgozni. — Igen. Sok a túlóránk. De menni kell az exportnak. — Anyagilag megéri? Menynyit keresnek? — Átlagban négy—ötezer forintot, de van, aki ennél is többet. — Gondolom, azért vállalják a nagy hajtást, a túlórákat, mert remélik, idővel nyu- godtabb napok is jönnek. — Itt mindig nogy a hajtás — mosolyog Sörényi Sán- dorné. Miklósvári Zoltán Folyamatos szerelés mellett Költözködik az ÉP6ÉP pécsi gyáregysége Részlet az ÉPGÉT pécsi gyárának új munkacsarnokából Ezerkétszáz hektáros kukoricaterületünkről a számítások alapján több mint nyolcvan mázsás átlagtermést takarítunk be hektáronként. A répának magasabb a cukortartalma, mint a tervezett, a betakarítást azért nem gyorsíthatjuk, mert a gyár megszabta az átvétel ütemét. Szőlőnk mustfoka gazdaságunk történetében először érte el a húszas értéket, boraink kellőképpen tisztulnak, jó minőségűek lesznek. A búza vetésével október utolsó hetében végeztünk: brigádjaink a lelkiismeretes munkának köszönhetően, a szárazság ellenére, jó magágyba került a gabona. Egyébként az idei ősz kísértetiesen hasonlít a tavalyihoz: legalább tizenöt—húsz mii. liméter csapadék kellene azonnal, hogy búzáink csírázása kellőképoen meginduljon és az őszi mélyszántás is könnyebbé váljon. A határba indulnék, hogy a versendi háton találkozzak Kozmér Kálmánnal, és traktoros brigádjának tagjaival, de Husti Mihály marasztal: az eső miatt egy időre abbamaradt a mélyszántás. Kozmérék hamarosan a majorba érnek. A tizenkét fős kollektíva több mint tíz esztendeje alakult, a főaaro- nómus szerint a közös gazdaságban a szocialista briaádmoz- galom kovásza voltak. Az éves tervből közel tízezerhatszáz normálhektár megművelése hó. rul rájuk, s ennek legalább hatvan százaléka az őszi hóna- Dokra esik. Időközben meaér- kezik Kozmér Kálmán, beköJ szön Vranesics Mihály és Szabolcs Pál ís, akik szintén a brigád tagjai, s az már csak B ogadics János oda mutat, ahol a kék acélvázú, bordás fém. és üvegborítású, *00 méter hosszú, impozáns csarnok mögött a 12 és fél tonnás híddaru egyensúlyoz éppen egy hatalmas vasdarabot. — Az volt a lakatosműhely. Egy ócska kóceráj. De legtöbbször kinn dolgoztunk. Ha esett, gumicsizmában, esőköpenyben. Mikor már nagyon dagasztottuk a sarat, vízelvezető árkokat ástunk, hogy egyáltalán dolgozni tudjunk. A Vasút utcai telepen se volt sokkal jobb a helyzet. A hatalmas gépek részeit az udvaron kellett javítani, az anyagmozgatás ott is kézzel történt. Lakatos szakmunkás vagyok, de a 8 órás munkaidő feléljen segédmunkát kellett végezni. Ebben az új csarnokban minden más, minden sokkol köny- nyebb. A munkadarabokhoz szinte hozzá sem kell nyúlni, daruk, targoncák szállítják a kezem olá. Tiszta, világos, szóval jó itt dolgozni. A Nagyárpádi úton, a temető mögött új, impozáns gyár épült, az ÉPGÉP pécsi gyárának új telepe. Az ünnepélyes átadás november 2-án volt, de már szeptember végétől megindult itt a termelés. Futács Kálmán, a gyár igazgatója egy infarktusból és trombózisból. épp hogy felépülve viselte el a költözést, beindulást, az ünnepélyes átadásból a reá háruló terheket, ám ezek örömteljes terhek, amelyek feledtetnek minden korábbi problémát. (Még a határidő csúszásokat is.) — A 27 évvel ezelőtt épült telep nemcsak a további fejlődést tette lehetetlenné, de hovatovább a mindennapos munka tisztességes elvégzését is. Csak egy öttonnás csarnok-darunk volt, és egy 1800 négyzet- méteres fedett csarnok állt rendelkezésünkre. Az építőiparban pedig az utóbbi években sok minden változott, új, nagyteljesítményű és így sokszor nagytestű gépekkel dolgoznak. Ezeknek a modern berendezéseknek a javítását, szervizelését kellett nekünk elvégeznünk, rossz körülmények között, elavult eszközökkel és technológiával és óriási erőfeszítésekkel. Mivel a város fejlődésének is útjában álltunk, tenni kellett valamit. Még 1969-ben vásároltuk meg ezt a Nagyárpádi úti telepet, amely a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalaté volt. 1972-ben műszaki gárdánk hozzálátott egy új telep építé. sével kapcsolatos tervek, elképzelések összeállításához, amit annok rendje-rr\pdja szerint benyújtottunk, el is fogadtak. A pénzügyi feltételek azonban csak 1977-ben álltak rendelkezésünkre. Akkor szeptemberben kezdődött az építkezés és kisebb zökkenők ellenére végül is sikerült ez év szeptemberétől üzemeltetni ezt a minden tekintetben modern épületgép- gyártó és -iavító gyárat. A mint. egy 135 millió forintos beruházás kivitelezője a 26-os Állami Építőipari Vállalat volt. Itt lesz a ROMAN betonmixerek orszá. qos szervize, különböző gőzfejlesztő termékcsaládok gyártása, s külön csoportot hoztunk létre 11 felszerelt autóval az ELBA- ÉPGÉP betontelepek helyszíni szervizelésére. Az új telep területe 35 000 négyzetméter. Minden új. Az utak, a festékszagú irodaépü. let előtt frissen felásott kis földdarabkák, amelyekbe a parképítők díszcserjéket ültettek. A területet azonban a 3650 négy. zetméteres gyártócsarnok uralja, amelyet Harmatos József beruházási csoportvezetővel járunk végig. A csarnok előtt oz alapanyag-tároló. Innen daruval, illetve targoncákkal juttatják a darabolóba az anyagot, ahol a kívánt méretre szabják, konténerekbe helyezik és ezzel együtt kerül a feldolgozó helyre. Onnan a soproni AFIT által gyártott automatikus festő- és szárítókabinba jutnak a már elkészült munkadarabok. Az anyagmozgatás csak gépekkel történik. Hét daru végzi ezt és úgy, hogy minden folyamatosan, technológiai sorrendben történjen. A munka — modern kéziszerszámok, berendezések segítségével — tehát könnyebbé, korszerűbbé vált, s az sem mindegy, hogy az emberek jó levegőjű, világos, tiszta helyen dolgoznak. Hogy mennyire magukénak érzik bizonyítja, hogy a szocialista brigádok vállalták, hogy a folyamatos termeié* mellett bonyolítják a költözést, zökkenők és termeléskiesés nélkül teljesítik kitűzött vállalásaikat. Sarok Zsuzsa
