Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-07 / 306. szám

1979 november 7., szerda Dunántúlt napló 5 Szeptembertől november végéig Bőrruházat! Gyár, Béke brigád 4 Kozmér-brígád felelőssége A föagronómus szobájába beszűrődnek a major megszo­kott zajai. Aranylósárga kukoricával teli ZIL érkezik, a szárító garatába dönti terhét, aztán indul vissza a kom­bájnokhoz. Pótkocsis MTZ fordul tankolás után, vezetője vala­mit odaszól éppen érkező társának és kihajt a major ka­puján. Délidőre jár, lassan megtelik az étkezde szerelőkkel, trak­torosokkal, sofőrökkel: ruhájukból párás nedvesség árad. Odakünn vigasztalanul esik. A mai menü zöldségleves, kel- káposztafözelék fokhagymásszelettel. Egy—egy asztaltársaság alig negyedórát tölt az étteremben, majd veszik sapkájukat, és indulnak tovább, a babarc!, a szajki, a versendi ha­tárba ... Husti Mihály, a Babarci ter­melőszövetkezet főagronómusa nemrég ért vissza a határból. Náluk is, mint Baranya vala­mennyi mezőgazdasági üzemé­ben, szinte fennakadás nélkül természetes, hogy a beszélge­tés részeseiként foglalnak he­lyet a főagronómus irodájában. — Az átvevők lemondták a répaátvételt, ezért tartunk kényszerszünetet a szállítás­öt éve dolgozik a mezőgazda, ságban —, ám valamennyiük közül Kozmér Kálmán a rang­idős mindenféle szempontból. — 1954 óta ülök a traktor nyergében, a kőművességet váltottam föl a ^vezetéssel'". Azon kevesek közé tartozom majd, akik a traktorról leszáll- va mennek nyugdíjba. Januárban búcsúzom, de ha szükség lesz rám, a kampánymunkák ide­jén. a Kozmér Kálmánra szá­míthatnak. Ebben az őszben eddig hatszáz hektárt szántot­tam meg, de még legalább ennyi jut ránk gépenként. Úgy számítjuk, hogy november vé­gére legkésőbb végzünk ezzel a fontos munkával, ami a ta­vaszi vetést készíti elő. — Most rápafelrakó vagyok, — kezdi Vranesics Mihály —, egyébként tizenöt éve trak­torosként dolgozom a babar­ci termelőszövetkezetben. Ha A szajki brigád tagjai: (balról jobbra) Kozmér Kálmán, Nikolics Ferenc, Kovácsevics Mihály, Vranesics Mihály, Mufics Antal, Grátz Imre, Tavas János, Heil Jakab, Szabolcs Pál, Ratting József, Lukács József, Hoffmann János. folyik az ősziek betakarítása, a talajelőkészítés, a mélyszán­tás. — Hatalmas tömegű anyagot kell megmozgatnunk. — kezdi Husti Mihály. — Ezerszáz va­gon répát, ugyanennyi kukori­cát, ezer vagon szervestrágyót, ezernyolcszáz vagon műtrágyát, és közel ezer vagon egyéb anyagot. Mindezt csak úgy le­het fennakadás nélkül lebo­nyolítani, ha olajozottan megy a munka, ha minden tagunk ér­zi a legapróbb részletekig a feladatok fontosságát. ban. — mondja Szabolcs Pál traktoros. — Általában reggel hétkor kezdünk, de már előtte egy órával a majorban va­gyunk, megvizsgáljuk a gépein­ket, ellenőrizzük az olajszintet, a gumik, a fékek állapotát. Délután ötnél előbb nem szok­tunk leállni, ha pedig kukori­cát hordunk — a szárítónk harminc vagont bír el naponta — tizenegy—tizenkét órát is dolgozunk. Szabolcs Pál régi traktoros — különben több mint huszon­befejezzük a répa-, a kukorica szállítást, az MTZ-k a háztáji­ban folytatják a szántást. Babarcon, mint más gazda­ságokban is, az erő. és mun­kagépek hetek óta nyújtott, illetve három műszakban dol­goznak. A babarci traktoros­brigádnak a rájuk kiszabott éves munka több mint felét —s ez az őszi feladatokból fakad — szeptembertől november végéig kell elvégezni. Salamon Gyula Az t-es szalagon dolgozó Béke brigád egy csoportja G yönyörűen fest Pécs ke­leti iparnegyedében a kesztyűgyár új bőrru­házati gyára. A kívülál­ló nem is sejti, a pompás homlokzat mögött a fiatal munkásgárda milyen idegfeszí­tő napokat élt át az idén. Késve kapott rendelések, ne­hézségek a termeléselőkészí­tésben, anyagellátási gondok az év elején. Jött a nyár — költözködés az úgy gyárba. Közben rendkívül szeszélyessé váltak a tőkés piacok: min­denki kis tételeket rendel, és hogy szállítsák, lehetőleg hol­nap. A kritikus időszakokon túl­vannak, mostanra rendeződtek a sorok, ám év végéig a ter­melési és exportfeladatok vál­tozatlanul feszített tempót dik­tálnak a bőrruházati gyárban. Most éppen U-s szériák men­nek. Upsala, Ursula, Ulm, Uto- pi, Ulricke. Konfekció fantázia­nevek - a Berolina cég ren­delésére. Az NSZK-beli Beroli­na cég a legigényesebb part­nerük. Rendeléseit az utolsó pillanatban adja, a legnehe­zebb és legkényesebb model­leket varratja, nagyon gyors szállítást kér. és kis tételeket rendel, ebből ötvennégyet, ab­ból százhatvanhármat, amab­ból hetvenötöt. Mind külön-kü- lön előkészíteni és megvarrni, mire belejönne az ember, már másik szériát kell kezdeni. De az exportkötelezettségeknek a legnagyobb erőfeszítések árán eddig is maradéktalanul ele­get tettek, ezután is eleget tesznek. A bőrruházati gyár varrodá­jában a Berolino cégnek dől­Itt mindig nagy a hajtás! gozik az ezüstkoszorús Béke szocialista brigád. Még ujjaik­ban van az októberi nagy hajtás minden fáradtsága, óm az öltések ugyanolyan szapo­rák novemberben is. — Október harmadikón jött a Berolina, hogy 23-ig varr­junk meg nekik 530 női dzse­kit — mondja dr. Szabó József igazgató. — A- Béke brigád kapta a feladatot és nagy hajtásban meg is csinálta. Két szabad szombatjuk és vasár­napjuk is benne van. Október 23-án délután négy órakor jött a kamion és elvitte a dzsekiket. Mégcsak biztonsági tartalékot sem gyártottunk. A vevő átnézte a szállítmányt és mindössze tíz másodosztályút talált, a többi első osztályú volt. A Béke brigád a legak­tívabb brigád, jól tud moz­gósítani, jó példával jár elöl. A brigádvezetőt Sörényi Sán- dornét a varrógép mellett ta­láljuk. — Hetvenöt január elsején alakultunk, két brigád, a fia­talokból álló Janus Pannonius és a Béke egyesüléséből. Hu­szonnégyen vagyunk, brigá­dunkban minden korosztály megtalálható. Van még hat patronáltunk, most végzett ipa­ri tanulók, akik a mi szala­gunkon időbérben dolgoznak. Januártól ők is brigádtagok lesznek. — Mit vállaltak az idei esz­tendőben? — Éves átlagban fejenként négyszáz bőrkabát megvoná­sát. A félévi értékeléskor még lemaradásunk volt, de most már pluszban vagyunk. Minő­ségi vállalásainkat is maradék­talanul teljesítettük. Minden termékünk osztályos, export minőségű volt. — Hallom, hogy éjszaka is bejöttek dolgozni. — Igen. Sok a túlóránk. De menni kell az exportnak. — Anyagilag megéri? Meny­nyit keresnek? — Átlagban négy—ötezer fo­rintot, de van, aki ennél is többet. — Gondolom, azért vállal­ják a nagy hajtást, a túlórá­kat, mert remélik, idővel nyu- godtabb napok is jönnek. — Itt mindig nogy a haj­tás — mosolyog Sörényi Sán- dorné. Miklósvári Zoltán Folyamatos szerelés mellett Költözködik az ÉP6ÉP pécsi gyáregysége Részlet az ÉPGÉT pécsi gyárának új munkacsarnokából Ezerkétszáz hektáros kukori­caterületünkről a számítások alapján több mint nyolcvan mázsás átlagtermést takarítunk be hektáronként. A répának magasabb a cukortartalma, mint a tervezett, a betakarítást azért nem gyorsíthatjuk, mert a gyár megszabta az átvétel ütemét. Szőlőnk mustfoka gaz­daságunk történetében először érte el a húszas értéket, bora­ink kellőképpen tisztulnak, jó minőségűek lesznek. A búza vetésével október utolsó heté­ben végeztünk: brigádjaink a lelkiismeretes munkának kö­szönhetően, a szárazság ellené­re, jó magágyba került a ga­bona. Egyébként az idei ősz kísértetiesen hasonlít a tavalyi­hoz: legalább tizenöt—húsz mii. liméter csapadék kellene azon­nal, hogy búzáink csírázása kellőképoen meginduljon és az őszi mélyszántás is könnyebbé váljon. A határba indulnék, hogy a versendi háton találkozzak Kozmér Kálmánnal, és trakto­ros brigádjának tagjaival, de Husti Mihály marasztal: az eső miatt egy időre abbamaradt a mélyszántás. Kozmérék hama­rosan a majorba érnek. A tizen­két fős kollektíva több mint tíz esztendeje alakult, a főaaro- nómus szerint a közös gazda­ságban a szocialista briaádmoz- galom kovásza voltak. Az éves tervből közel tízezerhatszáz normálhektár megművelése hó. rul rájuk, s ennek legalább hatvan százaléka az őszi hóna- Dokra esik. Időközben meaér- kezik Kozmér Kálmán, beköJ szön Vranesics Mihály és Sza­bolcs Pál ís, akik szintén a bri­gád tagjai, s az már csak B ogadics János oda mutat, ahol a kék acélvázú, bor­dás fém. és üvegborítású, *00 méter hosszú, impozáns csarnok mögött a 12 és fél ton­nás híddaru egyensúlyoz ép­pen egy hatalmas vasdarabot. — Az volt a lakatosműhely. Egy ócska kóceráj. De legtöbb­ször kinn dolgoztunk. Ha esett, gumicsizmában, esőköpenyben. Mikor már nagyon dagasztottuk a sarat, vízelvezető árkokat ás­tunk, hogy egyáltalán dolgozni tudjunk. A Vasút utcai telepen se volt sokkal jobb a helyzet. A hatal­mas gépek részeit az udvaron kellett javítani, az anyagmozga­tás ott is kézzel történt. Laka­tos szakmunkás vagyok, de a 8 órás munkaidő feléljen segéd­munkát kellett végezni. Ebben az új csarnokban min­den más, minden sokkol köny- nyebb. A munkadarabokhoz szinte hozzá sem kell nyúlni, daruk, targoncák szállítják a kezem olá. Tiszta, világos, szó­val jó itt dolgozni. A Nagyárpádi úton, a teme­tő mögött új, impozáns gyár épült, az ÉPGÉP pécsi gyárá­nak új telepe. Az ünnepélyes átadás november 2-án volt, de már szeptember végétől meg­indult itt a termelés. Futács Kálmán, a gyár igaz­gatója egy infarktusból és trom­bózisból. épp hogy felépülve vi­selte el a költözést, beindulást, az ünnepélyes átadásból a reá háruló terheket, ám ezek öröm­teljes terhek, amelyek feledtet­nek minden korábbi problémát. (Még a határidő csúszásokat is.) — A 27 évvel ezelőtt épült telep nemcsak a további fejlő­dést tette lehetetlenné, de ho­vatovább a mindennapos mun­ka tisztességes elvégzését is. Csak egy öttonnás csarnok-da­runk volt, és egy 1800 négyzet- méteres fedett csarnok állt ren­delkezésünkre. Az építőiparban pedig az utóbbi években sok minden változott, új, nagytelje­sítményű és így sokszor nagy­testű gépekkel dolgoznak. Ezek­nek a modern berendezéseknek a javítását, szervizelését kellett nekünk elvégeznünk, rossz kö­rülmények között, elavult esz­közökkel és technológiával és óriási erőfeszítésekkel. Mivel a város fejlődésének is útjában álltunk, tenni kellett valamit. Még 1969-ben vásá­roltuk meg ezt a Nagyárpádi úti telepet, amely a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalaté volt. 1972-ben műszaki gárdánk hozzálátott egy új telep építé. sével kapcsolatos tervek, elkép­zelések összeállításához, amit annok rendje-rr\pdja szerint be­nyújtottunk, el is fogadtak. A pénzügyi feltételek azonban csak 1977-ben álltak rendelke­zésünkre. Akkor szeptemberben kezdődött az építkezés és ki­sebb zökkenők ellenére végül is sikerült ez év szeptemberétől üzemeltetni ezt a minden te­kintetben modern épületgép- gyártó és -iavító gyárat. A mint. egy 135 millió forintos beruhá­zás kivitelezője a 26-os Állami Építőipari Vállalat volt. Itt lesz a ROMAN betonmixerek orszá. qos szervize, különböző gőzfej­lesztő termékcsaládok gyártása, s külön csoportot hoztunk létre 11 felszerelt autóval az ELBA- ÉPGÉP betontelepek helyszíni szervizelésére. Az új telep területe 35 000 négyzetméter. Minden új. Az utak, a festékszagú irodaépü. let előtt frissen felásott kis föld­darabkák, amelyekbe a park­építők díszcserjéket ültettek. A területet azonban a 3650 négy. zetméteres gyártócsarnok ural­ja, amelyet Harmatos József be­ruházási csoportvezetővel járunk végig. A csarnok előtt oz alap­anyag-tároló. Innen daruval, illetve targoncákkal juttatják a darabolóba az anyagot, ahol a kívánt méretre szabják, kon­ténerekbe helyezik és ezzel együtt kerül a feldolgozó hely­re. Onnan a soproni AFIT által gyártott automatikus festő- és szárítókabinba jutnak a már elkészült munkadarabok. Az anyagmozgatás csak gépekkel történik. Hét daru végzi ezt és úgy, hogy minden folyamato­san, technológiai sorrendben történjen. A munka — modern kéziszer­számok, berendezések segítsé­gével — tehát könnyebbé, kor­szerűbbé vált, s az sem mind­egy, hogy az emberek jó leve­gőjű, világos, tiszta helyen dol­goznak. Hogy mennyire magu­kénak érzik bizonyítja, hogy a szocialista brigádok vállalták, hogy a folyamatos termeié* mellett bonyolítják a költözést, zökkenők és termeléskiesés nél­kül teljesítik kitűzött vállalásai­kat. Sarok Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents