Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-07 / 306. szám
6 Dunántúlt napló 1979. november 7., szerda Munkatársunk Mirei Emillel, Gallusz Józseffel és Morber Jánossal beszélget Komló múltja, jelene és jövője: a szén A városéletének 30. évfordulójához közeledő Komló, fejlődésének új szakaszát éli. Ös-Komló helyén most van születőben az a belváros, amely a — Rámához hasonlóan — hét dombra épült település arcát újjáformálja. Ez is jelképe annak, hogy már évekkel ezelőtt eldőlt a kérdés: Komlónak, a szén városának mégiscsak van jövője. A város vezetőivel — Gallusz Józseffel, a Városi Pártbizottság első titkárával, Morber Jánossal, a városi tanács elnökével és Mérei Emillel, a Hazafias Népfront Komló városi Bizottságának elnökével, Kossuth-bánya üzemvezetőjével — a múltról, a jelenről és a jövőről beszélgettünk. — Komló életében, fejlődésében meghatározó szerepe van a szénnek, ez köztur domású. De hogyan látják ezt ma, 1979-ben a város vezetői? Mérei Emil: — Az ötvenes években óriási fejlődés tanúi lehettünk, az egész országot mozgósították Komlóért. Meredekén ívelt felfelé minden. — Komló a szénre épült, a távlatát is a szén határozza meg. Van ugyan már más bázisa is a városnak, de alapvetően mégis a szénre építhetjük a jövőnket. Ebben teljes egyetértésben vagyunk Morber elvtárssal. De vannak itt Komlón magas pozíciókban sokan, akikben' nem ilyen egyértelmű ennek a felismerése és ez nem hasznos a városnak. — A város dicséretére válik, hogy a visszaesés éveiben új iparokat tudott Komlóra hozni és új munkalehetőségeket teremtett, főleg a bányászfeleségeknek. — Már a 60-as években láttuk, hogy egy iparral nem biztosíthatjuk a város jövőjét, az egy iparra szervezett városban a lakosság sem találja meg a jövőjét. Ezért teremtettünk a 60-as évek végére 3500 új munkahelyet és ezzel megszűnt a bányászatban is, hogy az asz- szony maradjon a főzőkanálnái. Dolgoznak, szakmájuk van és megnőtt a társadalmi súlyúk is. — Az új munkahelyekkel azokat a fiatalokat is Komlón tudjuk tartani, akik nem mennek a bányába. Mert sajnos, nem mennek. Gallusz József: — Városunk 19 000 foglalkoztatottjából 7000 a bányász. Sokszor szemünkre vetik, hogy túlhangsúlyozzuk ennek a jelentőségét, hiszen megváltoztak az arányok. Nem az arányokon múlik a bányászság meghatározó szerepe. Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy egyetlen üzem sem veheti át azt a szerepet, amit a bányászat ma is játszik városunkban. — 1979 végén milyennek ítélik meg a város helyzetét? Morber János: — Kezdjük a lakással és az elején. Nem voltunk felkészülve a hirtelen jött lehetőségre,-amit ■a 950 bányászlakás jelentett. De azt teljesíteni kell. Gallusz József: — Elismerés illeti a tanácsot mindezért, amit ennek érdekében tett. Hogy az ezzel járó gondokat jobban érzékelhessük, hadd emlékeztessek arra, hogy az előző két ötéves tervben összesen 750 lakást kaptunk, az ötödikre meg ösz- szesen 1550-et — a 200 családi házzal együtt... Morber János: — Amihez a város csak telket tud adni, de befolyásolni már nem tudja az embereket, hogy építsenek is. . . Szóval 1976-ban egyetlen fillért sem tudtunk elkölteni, mert kiderült, hogy a Komló részére meghatározott műszaki-gazdasági normatívába egyetlen lakás sem fér bele. Új terv kellett és csak 1977-ben indulhattunk. Látható tehát, hogy gondot jelentett öt esztendő programját négy év alatt teljesíteni. Mert ma már ki merjük jelenteni, hogy behoztuk a lemaradást és december végéig összesen 576 bányász és 263 nem bányász-lakást adunk át, 839-et az 1350-ből. Tehát jól állunk. Aztán amit a Városi Pártbizottsággal egyetértésben elhatároztunk, hogy ti. az ötödik ötéves tervet fel kell használnunk az ősközség belvárossá fejlesztésére, az is kezd kialakulni. Látjuk már, hogy 1980-ban átadjuk az új áruházat... Gallusz József: — Ideje is, hiszen a megye városai között a legrosszabbul állunk a kereskedelmi ellátást illetően. Morber János: — Fontosnak tartjuk, hogy elkezdődtek a színházterem építésének földmunkái és az év végéig 3 millió forint értékű munka készül el. Aztán az óvoda... A tervidőszak elején 725 hellyel indultunk, s erre volt 1980 gyerekünk. Mindet felvettük, mert nálunk a kereset nem lehet az elutasítás indoka, hiszen akkor egyetlen bányászgyereket sem vehetnénk fel. Tervünkben csak 50 új hely létesítése szerepelt, a tervidőszak végéig mégis 325 új óvodai helyet adunk át. A különbözet a vállalatok támogatásával, a szocialista brigádok segítségével jön létre. Gallusz József: — Az ő lokálpatriotizmusuk nélkül nem valósíthattuk volna meg ezt a programot. A bányászok társadalmi munkája, az óvónők áldozatkészsége a nagyszámú gyermek vállalásában, a vállalatok támogatása... Meg kell köszönnünk e közösségnek a segítséget'. — Milyen gondok foglalkoztatják a város vezetőit? Morber János: — Ismét a lakással kezdjük. Mindenekelőtt: az 1800 igénylőnk közül — hála a bányászprogramnak — a 700 bányászt ki tudjuk elégíteni. De, hogy az 1100. mikor kap lakást, azt ma nem tudom. Előkészített lakásépítési területünk 1980 végéig elfogy, ezért most két programmal számolunk: bányásszal és anélkül. Az utóbbi 350—400 lakást jelenthet, ennyit a foghíjakon is elhelyezhetünk. Ha lesz bá- nyószprogram •— amit azért már jó volna tudnunk —, ahhoz a mecsekfalui területen tudnánk helyet biztosítani. Gondunk a vízellátás is, rendkívül súlyos a helyzetünk. — Milyen lehetőségek vannak? Morber János: — Sokat enyhíthet a gondjainkon az orfűi tavak meg- szívatása. Ez több mint egy hete megy már, napi másfélezer köbméter vizet kapunk. A szénbánya 1981 végéig ideiglenes kisátmérőjű vezetéket építene Pécs-Vasas térségéből, ezen a dunai vezetékről 2000 köbméter vizet kaphatnánk naponta. Véglegesen azonban a Duna—II. oldhatja meg a gondjainkat. Gallusz József: — Ehhez kapcsolódóan: Or- fűről mi csak annyi vizet hozunk, ami nem sérti a terület érdekeit. De kérem, értse meg mindenki: ez nekünk létérdek! Morber János: — A szennyvizünk 50 százaléka tisztítatlanul megy az élővizekbe. A hatodik ötéves tervben új szennyvíztisztítóra lenne szükségünk, ez mai árakon számolva 160 millió forintba kerülne. Szükség volna az erőmű fejlesztésére, hogy az új lakásokat is ráköthessük a távfűtőhálózatra. A kapacitásfejlesztés 180 millió forintba kerülne. Gallusz József: — 31 ezer ember él ebben a városban, akik többségének ma mór nem a lakás a gondja. Más valami is kell. Komlón hiányoznak azok a kohéziót jelentő létesítmények, amelyeket ha nem pótolunk, elvesznek számunkra az emberek. A dunaújvárosi munkás — azért ezt mondom,, mert Dunaújváros is szocialista város — munka után elmehet az uszodába, utána a művelődési házba. — Nálunk meg? Alapvető fontosságúnak tartjuk e hiányosságok pótlását, mert ezekkel adósai vagyunk a komlóiaknak és mert azt akarjuk, hogy jól érezzék magukat a városukban. Mérei Emil: — [gy zárulna be a kör és lenne Komló a komlóiaké. Az emberek aktivitása sokat ad a városnak, de a városnak is kell adnia azért. — Január 1-e óta Komló járási székhely. Tükröződik ez a mindennapokban? Gallusz József: — Sokat jelent ez, de azért hadd kérdezzem meg: mi az, ami egy város rangját emeli a környezetében? Az hogy munkát ad, ellátja egészségügyileg, kereskedelemmel, kultúrával ... Ezek lényegében eddig is megvoltak. De végre igazgatási központ lett Komló és nekünk ez a lényeg. Morber János: —- Mert most már megvannak a feltételek, hogy a felsőbb szervek a helyére tegyék városunk státuszát. Gallusz József: — Mi a megyei vezetéstől soha nem tapasztaltunk olyan hátrányos megítélést,- ami az általunk kezdettől sérelmesnek tartott státuszunkból adódhatna. Soha nem bíráltak el bennünket részleges középfokú központként, ezt bizonyítja az ötödik ötéves terv is. De sok szerv sajnos eszerint jár el. Ezért kérjük a megyei vezetést, hogy igen határozottan álljanak ki mellénk. — Beszélgetésünk elején hangsúlyosan szóltak a munkásság, főleg a bányászság meghatározó szerepéről. Mi az hogy mun- kásváros? Gallusz József: — Komló közéletében is a munkások vannak többségben, a maguk módján vesznek részt benne és ez hozza városunk egyszerű, de rendkívül eleven politikai életét. A munkásoktól kapott, a várost illető kritikai megjegyzések roppant kemények, szókimondók és ez sokat segít a mi munkánkban is. A város lüktető élete is a munkához, a munkáshoz igazodik. Nem komlói számára elképzelhetetlen, hogy mit jelentenek a város életében a szocialista brigádok. Nemcsak azáltal, amit építenek a városnak, hanem ahogy hozzáállnak valamihez, vagy ahogy beleszólnak a város dolgaiba. Mérei Emil: — Ezek az emberek, mármint a komlói munkások az osztályhelyzetüknél fogva tudják, mi az igen és mi a nem. Ezt elnyomni hefn szabad, ráfigyelni azonban kötelességünk. Igenis van igényük és hogy van, azt az elmúlt 35 évnek köszönhetjük. A ’bányamunka teszi szervezettebbé, összetartozóvá az embereket. Amit tesznek a városért — már pedig évről évre növekvő értéket hoznak létre társadalmi munkában —, arra oda kell figyelnünk, mert azt a patinát, azt az atmoszférát, amit egy ilyen várostól már számonkér- hetünk, a város önmagában, a lakosai nélkül nem tudja megteremteni. És még egyszer a szénről. Komoly a szénvagyo- nunk, tart belőle az ezredfordulón túl is. Komló múltja, jelene és jövője egyaránt a szén, amire még évtizedekig építhetjük városunk fejlődését. Hársfai István Gallusz József: Mérei Emil: Gallusz József: Morber János:
