Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-25 / 323. szám
DN HÉTVÉGE 10. HAGYOMÁNY 1979. NOVEMBER 25. Honnan szármázik a görcsönyi pelikán? Zrínyi Miklós könyvtára Yároscímer tízezer tehén árából A griffmadár és a védőszentek A heraldika, a címer készítése és magyarázata a középkorban fontos tudomány volt, ma Magyarországon csak az ELTE levéltárszakos hallgatói tanulják! A címerek használata a Frank birodalomban^ Nagy Károly császár idejében kezdődött, s onnan terjédt el egész Európában, Annak idején igen szigorú szabályai voltak, hogy mi tekinthető címernek. Például pajzs nélkül nem címer a címer. A pajzsot felül sisak és sisaktollak díszítették, oldalt takaró, sátor, palást és címertartó figurák: állatok vagy angyalok. Fontos szerepük volt a színeknek is: a bíbor például mindig a hatalom, az uralkodás jele a heraldikában. A figurák szempontjából kétféle címert különböztethetünk meg: a mitológiai címereket, amelyeknek a figurái elvontak, semmire sem utalnak (például a griffmadár), vagy a hatalom, az uralkodás jelképei, mint például Lengyelországban a sas, Csehországban és az Árpád- házi királyaink címerében az oroszlán; s „beszélő” címereket, amelyek valamilyen konkrét dolgot, eseménvt, jellemvonást tükröznek, például eqy levágott török fej a kardon vagy szerszám, állat, növény, épület. A feudalizmus korában rendszerint az uralkodó adományozta a címereket és ezek egyes nemesi családok örökölhető jel. vényeivé váltak. Hasonló címereket kaphattak testületek, közösségek, is: nemesi falvak, valamint a városok. S címerük volt, s van ma is az országoknak. Maayarországon az Anjou királyaink idején terjedt el a címer használata., A 15. században már néhány város is meg- I * pja a nemesi kiváltságot és az ezzel járó címert. Ezek a városok, amelyeket szabad királyi városnak neveznek, egészen 1945-ig a feudalizmus idején nem tartoznak a földesúri és a vármegyei fennhatóság alá, s a város közössége, pontosabban annak tanácsa köznemesi ranggal bír, s mint ilyen követtel képviseltetheti magát az országgyűlésen. A szabad királyi város státus -rendkívül előnyös kiváltságokkal járt a polgárok számára. Minden város ennek elérésére törekedett, de ez nem volt köny- nyű, sem olcsó. Jellemző erre éppen Pécs példája. Pécs I. István óta, mint püspöki székhely, a püspök földesúri hatalma alá tartozott. A török uralom megszűnte után a város mindent elkövetett, hogy a szabad királyi város rangjára emelkedjék, ám az csak a mindenkori pécsi püspökkel va. ló, 77 évig tartó pereskedés és harc után sikerült, 1780-ban. amikor Mária Terézia nemesi rangra emelte a várost. Nem kevés pénzbe került a pécsi polgároknak a város nemesi címere: összesen 83 000 forintot fizettek érte, s akkoriban nyolc —tíz forintért lehetett venni egy tehenet. A királyi diplomát fényes ünnepségen olvasták fel a népnek és adták a város vezetőinek a királynő küldöttei. A diploma első oldala Pécs szabad királyi város címere: a címernaizsot két női alak tartja két oldalról, az egyikük lábánál kutva, a királyhoz való hűséq, a másik alak lábánál méhkas a szoroa- iom jelképeként a címer rajza három hegycsúcs (középső megkoronázva), alattuk a város képe öt toronnyal, s a Tettye- patakkal. A többi baranyai településnek a feudalizmus idején — legalábbis heraldikai értelemben — nem volt címere. Ez alól csak nemesi községek kivételek, mint Nagyváty, Szabadszentkirály, vagy Dinnyeberki. Ezeknek a községeknek pecsétlenyomatán heraldikai sajátosságok találhatók, ezek közül is a legfontosabbként a pajzs. Egyébként saját pecséttel több mint háromszáz baranyai község, illetve mezőváros rendelkezett. Néhány település pecsétcímerében átvette a földesúr címermotívumait, mint Siklós mezőváros bizonyos időszakban a Gorák sárkányait, majd a Perényiek emberfejű, szakállas madarát, vagy Görcsöny a Batthyányiak fiókáit önvérével tápláló pelikániót. (A presszó és az új lakótelepek elnevezése is ezt a hagyományt őrzi). Más települések pecsétién mező- gazdasági termények és eszközök szerepelnek, például Komló, én a komló, vagy a község templomának a védőszentje, mint Szentlőrincen, Bólvban, Mecsekjánosiban, Szederkényben, Pécsváradon. Jónéhány olyan község van Baranyában, amelynek a neve „mindszent”- re végződik: ezeknek a címer- pecsétjén valóban a szentek koszorúja látható. Mohács és Szigetvár a történelmi múltra emlékezve szerkesztette mea a maga címerpecsétjét, a török- fejes kard. illetve a Zrínyi-oroszlánok motívummal. A megyéknek, mint ahony most sincs, nem volt címerük, csak pecsétjük. Baranya címerpecsétje 1694-ből származik, latin nyelvű körfelirattal, ezt újították meg 1838-ban: a latin nyelvű felirat helyébe magyar nyelvű került, A pecsét alakja kerek, a rajzolata egy babér- koszorúval körbefont bástya, amelynek tetején két férfi, vállukon rúddal hevenget cipel. A heveng szőlőfüzér, amely a bőség bibliai jelképe. Régen a király adományozta a címert a településeknek. Ma, a szocialista Magyarországon helyi címert és zászlót egy 1974-es minisztertanácsi határozat alapján, a helyi tanács alkothat, s ennek formáját és szabályait tanácsrendeletben kell szabályoznia. Helyi címert és zászlót a fővárosi, megyeivárosi, városi és különösen indokolt esetben a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének előzetes engedélyével, nagyközségi és községi tanács alkothat. A címerrajztervet, a régi címerekből átvett elemek történeti hitelességét, a terv esztétikai és szocialista tartalmát a Képző- és Iparművészeti Lektorátus ellenőrzi. A helyi cí. mer a település történelmi múltjára és mai jellegzetességére utaló jelkép: a Magyar Nép- köztársasáq címerét nem helyettesítheti. Az állami és helyi címer együttes használata esetén az állami címernek az elhelyezésben és a címer méretével elsőbbséget kell biztosítani. Baranya meqyében az öt városnak van saját címere: Pécsnek, Mohácsnak, Komlónak, Szigetvárnak, Siklósnak. Dunai Imre A költő Zrínyi Miklós rövid élete folyamán a Csáktornyái •kastélyában igen gazdag könyvtárt, figyelemre méltó fegyver-, kép- és éremgyűjteményt teremtett. Az ismert holland tudós, Jacobus Tollius, aki a költőt 1660-ban látogatta meg Csáktornyái várában, a legnagyobb csodálat és az őszinte elragadtatás hangján beszél Zrínyiről és nagyszerű gyűjteményéről. Ez a gazdag könyvtár és gyűjtemény Zrínyi Miklós halála után fiának, Zrínyi Adómnak a tulajdonába került, aki az értékes gyűjteményt tovább gazdagította. Zrínyi Adóm o törökökkel vívott szalánkeméni csatában, 1691, augusztus 19- én esett el. A gyűjteményt özvegye, Maria Katharina Lemberg grófnő örökölte, aki később Wlassin Ernő Miksa’ grófhoz ment férjhez. Leányuk, Leopoldina gróf Daun Henrik felesége lett, és így került a Zrínyi-könyvtár a morvaországi Vöttauba. Közel 200 éves lappangás után sikerült rátalálni erre a már-már elfelejtett kincsre. A könyvtári anyagot a Pal- lavicini őrgróf házában neve- lősködő Szluha Lqszló fedezte fe| 1880-ban, A Magyar Történelmi Társulat ülésén elhangzott ismertetés azonban nem keltett különösebb feltűnést. Az érdeklődés 1891-ben nőtt meg, amikor a vöttaui majorátus ura meghalt, és így lehetőség nyílt a gyűjtemény megszerzésére. A számunkra felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt egy jószimatú bécsi antikvárius, Sigismund (Zsig - mond) Kende vásárolta meg Daun Henrik gróf özvegyétől. Kende felismerte a könyvtár értékét, azonnal megbízott egy szakembert a birtokába jutott könyvállomány tudományos igényű ismertetésével. Egészséges, józan ösztönével a Zrínyi-hagyatékot a legilletékesebbnek, a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajánlotta fel megvételre. Mivel a Nemzeti Múzeum nem mutatott kellő hajlandóságot a vásárlásra, a nagyértékű avűjteményt eladta a zágrábiaknak. A Zrínyi hagyaték az Osztrák-Magyar Monarchia idején került Zágrábba, mikor még bárki útlevél nélkül utazhatott Horvátországba, ha meg akarta volna tekinteni ezt a számunkra felbecsülhetetlen értékű anyagot. Tehát az út nyitva volt, csak érdeklődő nem volt. Hosszú ideig még szakembereink közül sem akadt vállalkozó, aki Magyarországról ilyen szándékkal utazott volna Záqrábba. Koltay-Kastner Jenő pécsi egyetemi professzor 1932-ben küldte el Zágrábba egyik tanítványát, Drasenovich Máriát, hogy felkutassa a könyvtári könyvekben Zrínyi Miklós saját kezű bejegyzéseit. így jelent meg 1934-ben „Zrínyi Miklós könyvjegyzetei” c. disszertációja. Ebben összeveti a Zrínyi-könyvtár 1662-ben Csáktornyán írt katalógusát a Kende-féle „Bibliotheca Zrinyiana" katalógusával. Megállapítjo, hogy a Zrínyi-könyvtár állományából 1662-től 1893-ig 154 kötet veszett el, 1893-tól a Zágrábi Egyetemi Könyvtár katalógusának az összeállításáig újabb 12 kötet. Az átvizsgált könyvek között 40 kötetet talált, amelyekbe Zrínyi hol magyar, hol latin, hol olasz, nagy ritkán pedig hor- vót nyelven írt jegyzeteket. Drasenovich Mária tanulmánya felkeltette ugyan az érdeklődést, de a második világháború kitörése, majd a felszabadulás utáni években sem adódott lehetőség az intenzív kutatások megkezdésére. A legkiválóbb Zrínyi-kutatónk, Klaniczay Tibor, a Kos- suth-díjjal jutalmazott Zrínyimonográfia írója először 1958- ban utazhatott Zágrábba, de idejének rövidsége miatt ő sem tudta megállapítani a Zrínyi-könyvtár pontos állományát. Annyit mindenesetre tisztázott, hogy Zrínyi könyveinek jelenleg ismert három katalógusa (Zrínyi saját kezűleg 1662-ben írt katalógusa, a Kende-féle katalógus 1893-ból, továbbá a Zágrábi Egyetemi Könyvtár által készített katalógus) sok tekintetben pontatlan, egymásnak ellentmondó. Klaniczay felfedte Drasenovich Mária néhány tévedését is. Kovács Sándor Iván, az ELTE professzora, több Zrínyi-tanulmány szerzője 1979 márciusában három csonka dél- előttön kutatott Zrínyi könyvei között. Drasenovich több hibás olvasatát kijavította a jegyzetek között, A jegyzetek nemcsak az olvasó Zrínyi és az olvasott könyvek szerzői között fennálló eleven kapcsolatról tanúskodnak, hanem az író Zrínyi műveinek fogantatásába is észrevehetően belejátszanak, szinte nyomon lehet követni, hogy egy-egy motívum, gondolat hogyan feslik virággá a Szigeti veszedelemben, illetve a prózai művekben. Ezért tartjuk sajnálatosnak, hogy a Zrínyi-könyvtár anyagának meg-megkezdett vizsgálatát nem folytatta senki, Pedig az elmondottakból is világos, hogy milyen sok még a tennivaló, milyen sdk a tartozásunk. Alapos könyvészeti feldolgozás nélkül Zrínyi műveinek kritikai feldolgozása sem képzelhető el. A magyar könyvkiadásnak ez is aktuális feladata lenne már! Molnár Imre "75 éve nyílott meg Pécs első múzeuma Hetvenöt esztendővel ezelőtt, Pécsett, az Országút 7. szám alatt, a Maléter-féle ház emeletének hét szobájában ünnepélyes keretek között nyitották Pécs első Városi Múzeumát, A múzeum létesítésének ötlete Farkas István 1848-as honvédfőhadnagy, későbbi ügyvéd, Pécs város bizottságának tagjától származott. Farkas István még 1871-ben végrendeletet készített, amely szerint „a város szellemi felvilágosodásának előmozdítása iránti lelkesedésnél fogva elrendelte, hogy a Pécsett létesítendő városi múzeum és könyvtár részére alapítványképp adassák át egyezer forint." Nemes adományáról 1883-ban alapítólevelet készítettek, és azt a törvényhatóság felügyelete alá helyezték. A város hatósága 1895-ben vetette fel a múzeum létesítésének gondolatát, és ebben nagy érdeme volt Bolgár Kálmánnak, a törvényhatósági bizottság tagjának. Élőszóval és. hírlapi cikkeken keresztül sürgette, hogy a Farkas-féle alap felhasználásával fogjanak hozzá a városi múzeum és könyvtár létesítéséhez. A múzeum létesítése érdekében azonban csak 1897-ben indult meg a mozgalom. Múzeumi bizottság alakult, amely megkezdte működését. Németh Béla ügyvéd felhívására a városi hatóság hozzáfogott a baranyai és a szomszédos megyék sajtótermékeinek összegyűjtéséhez, Ettől az időtől kezdve a múzeum létesítése iránti érdeklődés a város lakosságának körében egyre jobban fokozódott. 1898 tavaszán Juhász László, Pécs város részére felajánlotta, hogy gazdag régészeti gyűjteményét kiállítja és a belépődíjakból származó jövedelmet a városi múzeum javára — ásatásokra fordítja. A kiállítás helyéül a régi polgári leányiskola (Sörház utca) felesleges termeit jelölték ki. A legnagyobb nehézséget a kiállításhoz szükséges szekrények beszerzése okozta, de ez a probléma is megoldódott. A kiállításnak anyagi sikere nem volt, de annál nagyobb volt az erkölcsi siker. Felfigyelt rá a múzeumok és könyvtárak országos felügyelősége és azt javasolta, hogy ezt a kiállítást állandósítsák. Juhász László ekkor a város hatóságának javaslatot tett, hogy gyűjteményes anyagát — a tulajdonjog fenntartása mellett - állandó kiállításra átengedi, ha a kiállítási szekrényeket megveszik. Mivel a városnak a szekrények megvételére anyagi fedezete nem volt,""kénytelen volt a Farkasféle múzeumi alapítványhoz nyúlni. De hogy ezt megtehesse, előbb törvényhatósági- lag ki kellett modania a városi múzeum létesítését. Ezért 1899. április 25-én határozati javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, hogy Pécsett városi múzeumot és könyvtárat létesítenek; a tulajdonjog elismerése mellett fogadják el Juhász László gyűjteményes anyagát állandó kiállításra; a 150 kiállítási szekrényt 1200 forintért a Farkas-féle alapítványból fedezzék, és vegyék át, Juhász Lászlónak pedig szavazzanak köszönetét „a múzeum-ügy körül kifejtett buzgalmáért”. A határozati javaslatot a város törvényhatóságának közgyűlése elfogadta. A szekrényeket átvették, és ez volt a pécsi városi múzeum legelső szerzeménye. Ezek után a város hatóságának az volt a célja, hogy a Juhász-féle qyűjtemény- anyaaot hosszú időre hozzáférhetővé tegye a nagyközönség . számára. Ez lehetővé vált azzal, hogy az Országút 7. szám alatt levő Maléter-ház (a mai Rákóczi út 11. szám alatti épület) emeletére helyezték át a múzeum anyagát. Abban az időben a pécsi Városi Múzeumnak már 240 faiból ólló csi- aagyűiteménve, a Quarnero állataiból 35 borszeszkészít- ménye és 160 madara, azonkívül Baranya megye területéről beküldött különféle kövülete, főként mammutmarad- ványa és néhány koponyája volt. A régészeti osztálynak 2500 tárgya volt, leggazdagabb a kőkorszakból származó anyaga. A népvándorlás korából való történelmi emléktárgyak száma elérte a 200-at, ezenkívül volt még 550 magyar vonatkozású is. Az újabbkori iparművészet 300 tárggyal szerepelt a múzeumban. Ezek közül 300 az agyagipar terméke volt. Ez utóbbiak között szerepéitek a Baranya megye területén készült mázas kancsók és fehér edények, azonkívül a holicsi edénygyűjtemény is. Pénzérem mintegy 800 darab volt a múzeumban. A múzeum két utolsó termében helyezték el a képző- művészeti alkotásokat. Az első teremben volt Holló Barnabás alkotása, II. Lajos királyt ábrázoló műbronzszobor, a XVIII. századból származó arckép és a régi festőiskolák mestereinek néhány alkotása reprodukcióban. A legutolsó — a hetedik — szobában a modern képtárat helyezték el, ahol 17 eredeti festményt mutattak be, és - ugyanitt volt a könyvtár is. Itt volt Kunfi Lajos munkábo induló magyar parasztja, Tahy Antal falurészletet. ábtázoló vízfestménye. Nemes Elza rokokó szalonjele- ■nete, Boditz apostol-feje, Kann naosütötte városkája, Grün- wald komor tónusú erdőrészlete, Telepy patakpartja. A szobák előtti folyosón helyezték el a kiállítási szekrényeken Itt az Ormánságból való néhány kézimunkát állítottak ki, Ez volt a múzeum néprajzi osztálya, amely abban az időben még igen kevés anyaggal rendelkezett. A múzeumnak összesen 17 000 tárgya volt, ezek közül 12 000 a csiga-gyűjtemény. A múzeum anyagának összértéke mintegy 13 900 forint volt. Hetvenöt évvel ezelőtt, amikor 1904 november 27-én a pécsi Városi Múzeumot megnyitották, délelőtt 10 órakora városi székház közgyűlési termében díszközgyűlést tartottak. A díszközgyűlést Fejérváry Imre főispán nyitotta meg, a minisztérium képviseletében pedig Szalay Imre miniszteri tanácsos üdvözölte a megjelenteket. Marosi Arnold főgimnáziumi tanár, a pécsi Vó- "rosi Múzeum őre részletesen ismertette a múzeum keletkezését, történetét, majd Majo- rossy Imre polgármester mondott ünnepi beszédet, amelyben méltatta a múzeum megnyitásának kulturális jelentőségét. Pusztai József
