Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-25 / 323. szám
DN HÉTVÉGE 4. GAZDADASÁGPOUTIKA 1979. NOVEMBER 25. Nyereségcentrikus gazdálkodás Lépéshátrányba kerül, aki nem kezdeményez A reménypusztai terménytároló Mit kínál a Dunai Vasmű? H ■ ii rr I ii ff A iovo a könnyűszerkezetes építési módé Ismeretes, Hogy a nép- gazdasági egyensúly javítása, tartós megszilárdítása érdekében 1980-tól a közgazdasági szabályozók tartalmában változások következnek be. Ezek a módosítások a gazdálkodás egész területét átfogják és működésüket tekintve eltérő nagyságrendben befolyásolják az egyes vállalatok gazdálkodását, gazdasági eredményét. A szabályozók hatásmechanizmusa csak összességében, egymással kölcsönhatásban vizsgálható, azonban kétségtelen, hogy jelen esetben kiemelkedő fontossággal bír a termelői, felvásárlói árak alakulása, illetve azok változása. Az árak az eddigieknél jobban tükrözik a tényleges ráfordításokat és bizonyos szempontból közvetítik a világpiac értékítéletét. Elégséges nyereséget! A mezőgazdasági termékeiket érintő és 1980-tól alkalmazandó felvásárlási árak már részletesen ismertek, valamint tendenciájukban, mértékükben behatárolhatók a mezőgazdaságban felhasználásra kerülő anyagok és eszközök új beszerzési árai. Ezek alapján az 1980. évi tervek előkészítése során a megye több termelő- szövetkezete előkalkulációt végzett. A számítások alapján, ha a tárgyévivel azonos ösz- szetételű és mértékű termelés valósul meg, változatlan meny- nyiségű ráfordítások mellett, akkor a felvásárlási árak növekedése csak részben fedezi a beszerzési árak növekedését, következésképp kedvezőtlenül alakulna a termelés gazdaságossága. A termelés gazdaságosságáról, a szövetkezeti eredmény szükséges nagyságú biztosításáról egyik termelőszövetkezet sem mondhat le, mert ezzel veszélyeztetné az önálló vállalatszerű gazdálkodás feltételeit. így tehát a szigorodó köz- gazdasági körülmények között keresni kell mindazon, eddig még fel nem tárt termelési, gazdálkodási lehetőségeket, amelyek termelőszövetkezetenként megteremtik és biztosítják a tartós pénzügyi egyensúly feltételeit. Ezen feltételekre egységes, minden termelőszövetkezetben egyaránt használható konkrét „receptet” nem lehet adni, mert a tennivalókat az egyes termelőszövetkezetek adottságai, a rendelkezésükre álló termelési erőforrások nagysága és összetétele határozza meg. Néhány gazdasági magatartásforma és cselekvés azonban megjelölhető, mint olyan eszközök, amelyek segítik a még fellelhető tartalékok feltárását és a változó közgazdasági körülményekhez való jobb alkalmazkodást. Ezek közül elsőnek említhető a gazdólkődási szemlélet- mód változtatásának, igazításának szükségessége. A gazdasági szabályozók a nyereségérdekeltség elvének következetes érvényesítésére ösztönöznek. így tehát a gazdálkodási gondolkodásmód, a cselekvés terén iso „nyereség- centrikusságot” indokolt előtérbe helyezni. Ez azonban nem szakítható el a termelés mennyiségi követelményeitől. A termelés mennyiségi volumenének növeléséről továbbra sem mondhatunk le. Hisz minden optimális nyereségszintnek van egy termékmeny- nyiségben kifejezhető nagysága. Azt a gyakorlatot kell erősíteni, hogy a hozamok növekedési üteme mindig nagyobb legyen a ráfordítások növekedésénél. Ahol a többletráfordítások nem eredményezik a termékek ennél magasabb értéknövekedését, ott a mennyiség további gyarapításának ténylegesen nincs létjogosultsága. Ebben az esetben o termelési erőforrásokat más gazdaságosabb, több nyereséget biztosító termék előállítására szükséges átcsoportosítani. A módosított közgazdasági szabályozók ösztönöznek az adottságoknak jobban megfelelő termelésszerkezet kialakítására. Az új felvásárlási árak a felhasználásra kerülő anyagok, eszközök megváltozott beszerzési árainak hatására szükséges, hogy minden termelőszövetkezetben felülvizs- gáIiák a jelenlegi termelés- szerkezetet, az előállított termékek arányát, és azokon a rendelkezésre álló eszközökkel összhangban változtassanak. Különösen nagy figyelmet igényel a már meglevő és „ingyen” kapott természeti erőforrások (talaj, domborzat, éghajlat) tudatosabb hasznosítása. Az eddigieknél fokozottabb mértékben indokolt figyelembe venni a termőtáj adottságait termelési feltételeink körében. Gazdasági együttműködés A termelésszerkezet átalakításának egyik — tovább már el nem odázható — eleme a szakosodásra, helyenként a specializációra való törekvés. A világgazdaságban végbemenő folyamatok egyértelműen bizonyítják, hogy a szakosodott termelés teszi lehetővé a szellemi és anyagi kapacitások jobb kihasználását, a pénzbeni ráfordítások csökkentését A szakosodás kialakítása viszont jelentős anyagi ráfordításokat is igényel. Olyan anyagi ráfordításokat, melynek általában szűkében vagyunk. De ezt is meg lehet oldani, kevesebb fejlesztéssel, ha élünk a gazdasági együttműködések adta lehetőségeinkkel. Viszonyaink között a termelés koncentrációjának, szakosodásának nemcsak lehetősége, hanem szükségszerű feltétele is a különböző célú gazdasági együttműködések kialakítása, elterjesztése. Az együttműködésnek azonban nemcsak a szakosodás területén van létjogosultsága, hanem meglevő eszközeink, de még szellemi erőforrásaink hatékonyabb kihasználása vonatkozásában is. Nagyon fontos, hogy nagy értékű termelő kapacitásainkat a lehetőség felső határáig hasznosítsuk. Csak így tudjuk „kitermelni" eszközeinkből azt a jövedelmet, amely biztosítja a pótlásukhoz, megújításukhoz szükséges fedezetet. Annál is inkább, mert beruházási forrásaink az eddigieknél szerényebb mértékben fognak rendelkezésre állni. Ezt az összeget pedig elsősorban nem új termelő létesítmények kialakítására, hanem a meglevők korszerűsítésére, komplettírozására szükséges felhasználni. A munka szerint Az eddigieknél fontosabb feladatunk lesz a termelés költségeinek folyamatos, átfogó vizsgálata. Továbbra is biztosítani kell a várt hozamok elérése érdekében a termelés szükséges anyagi ráfordításait. Elsősorban azt szükséges vizsgálni és elemezni, hogy ezek a szükségletek kielégítése milyen formában, milyen módon és kellő hatékonysággal történik-e? 'Fel kell tárni azokat a ma még meglevő veszteségforrásokat, amelyek az energiafelhasználás, a takarmány- és anyaggazdálkodás terén fellelhetők. Tehát nem a szükségesnél alacsonyabb anyagi ráfordítás a járható út, hanem az ezek felhasználása során fellépő veszteségek megszüntetése. A munka- és üzemszervezés folyamatos tökéletesítése, a változó gazdasági körülményekhez való alkalmazása szintén egy jelentős tartalékforrós a munkaerővel történő hatékonyabb gazdálkodás érdekében. Az új szabályozáshoz igazodóan felül kell vizsgáink a jelenlegi érdekeltségi, ösztönzési rendszert. Az átlagosnál jobb munka anyagi és erkölcsi megbecsülését feltétlenül biztosítani szükséges és a közösség érdekében szankcionálni kell a hanyag, felületes, lelkiismeretlen munkát. Jövedelemszabályozási rendszerünk az eddiginél jobban számol a munka szerinti differenciált bérezéssel. Csak abban az esetben biztosít jövedelemszínvo- nal-növekedést, ha erre a termelés eredménye fedezetet nyújt, mégpedig a dolgozókra vetített nyereség nagysága alapján. Ennek következménye, hogy csak és kizárólag azok a dolgozók részesülhetnek jövedelemnövelésben, akik munkájuk által a közösségnek nyereséget biztosítottak. Ezen szemlélet alkalmazása megköveteli az érdekeltségi rendszer széles körű kiterjesztését és alkalmazását. A szabályozás normatív jellegének erősödése nem jelentheti a vállalkozói kedv mérséklődését. Sőt, az új helyzethez jól alkalmazkodó, kellő mérlegelés után kezdeményező, a megváltozott körülményekben újat kereső termelő- szövetkezetek lesznek képesek gazdasági eredményeiket dinamikusan növelni. Arra kell számítanunk, hogy a módosított szabályozók által közvetített gazdasági irányzatok, célkitűzések tartósan, hosszabb távon fognak érvényesülni. Aki ebben a helyzetben „begubó- zik", aki nem kezdeményez, nem meri vállalni az újat, az menthetetlenül „lépéshátrányba” kerül, lemarad az ütemesen haladóktól. Nagyon fontos viszont, hogy a vállalt kockázat legyen arányban a várható eredménnyel és legyen összhangban a termelőszövetkezet kockázattűrő képességével. Töretlen fejlődést! Gazdálkodási gondolat megváltozása, termelésszerkezet-átalakítás, szakosodás, együttműködések, szigorú költség- elemzés, anyagi ösztönzési rendszer, vállalkozói kedv érvényesítése, mindezek eszközei lehetnek egy olyan összehangolt cselekvéssorozatnak, melyeknek alkalmazásával termelőszövetkezeteink biztosíthatják a további töretlen fejlődést, és amelyek hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy a szigorodó közgazdasági feltételek mellett is megfeleljünk az önálló vállalatszerű gazdálkodós feltételeinek. Kiss Károly, a Baranya megyei Termelőszövetkezetek Szövetségének titkárhelyettese Már a hatvanas évek elején megkezdte a Dunai Vasmű a könnyűszerkezetes épületek vázszerkezeteinek kifejlesztését és sorozatgyártását. Nagyot futott azóta az idő! A Dunai Vasmű a könnyűszerkezeteket más alkalmazhatósági területekre is kiterjesztette. Az elmúlt esztendők során kifejlesztett és azóta több területen eredményesen alkalmazott könnyűszerkezetes típusokat ismertették a Dunai Vasmű szakemberei a néhány napja Pécsett rendezett szakmai napon, amelyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetei rendeztek. A Vasmű szakemberei a megyei és városi tanács, a KISZÖV, a baranyai tervező, kereskedelmi, beruházó, szolgáltató és forgalmazó cégek képviselőinek beszámoltak az általuk gyártott szerkezetek alkalmazhatóságáról, technológiai és költségtényezőinek alakulásáról. Csak néhány érdekesség: ezeket a könnyűszerkezeteket ma mór sikeresen alkalmazzák a mezőgazdaság mellett ipari szerelőcsarnokok, raktárak létesítésére, szociálin és kommunális célokra, sőt Székesfehérváron, Budapesten és egyéb városokban összesen tíz iskolát, másutt, például Kecskeméten vendéglátóipari egységeket készítettek felhasználásukkal, sőt kísérletek folynak már családi házak könnyűszer- kezetekből való összeállítására is. Maga a könnyűszerkezet olcsó, hiszen az acél teherviselő váz egy négyzetméterre viszonyított ára 280-890 forint között mozog. Különösen alacsony ez a költség más könnyűszerkezetet gyártó vállalatok áraihoz viszonyítva, amelyek másfélszer, ötször eny- nyiért készítik a hasonló tulajdonságokkal bíró szerkezeteket. Hogy miért olcsóbbak a Dunai Vasmű termékei? Kérdésünkre dr. Szabó Ferenc, a vállalat vezérigazgatója elmondta, éhhez az „olcsósághoz" jelentősen hozzájárul az a tény, hogy a Vasmű saját fejlesztéssel kialakított termékeket gyárt, másrészt az alapanyag, a kiváló minőségű acél, a korrózióvédő horganyzó technológia berendezései helyben rendelkezésre állnak. A vázszerkezet tehát olcsó. A további anyagok — oldalfalak, szigetelések, nyílászárók, stb. - viszont egyelőre meglehetősen drágák. A könnyű- szerkezetes épületek egyelőre ezért tartoznak a legolcsóbb megoldások közé. Viszont a hagyományos technológiákkal szemben- igen gyorsan, egyszerűen feléptíhetők. Másrészt a közeljövőben sorra kerülő termelői árrendezés után, az árarányok kedvező változását követően minden tekintetben a környűszerkezetes építési mód alkalmazása tűnik a legkifizetődőbbnek. Különösen fontos szólnunk erről a ‘tényről, ha tudiuk, hogyha szakmai nap rendezői a Vasmű olcsó anyagainak, gyorsan megvalósítható építkezési lehetőségeinek ismertetésével a megye VI. ötéves tervének előkészítésén dolgozó szakemberek számára kívántak hasznos tanácsokat adni. Zs. I. Együtt a baranyai juhászok elitje Juhtenyésztési szakcsoport alakult Bolyban Juhtenyésztő szakcsoport szer. veződött szövetkezeti alapon Baranya megyében, 16 társult taggal, a Bólyi ÁFÉSZ irányításával, valamint a Megyei Tanács, a MÉSZÖV, az Állattenyésztési Felügyelőség támogatásával. Az új, életképesnek ígérkező szakcsoport 1980. január 1-vel kezdi meg munkáját. Volt már egy szakcsoport 30 taggal, terehegyi központtal, 1957-től. Ezt a bólyi követte, ugyancsak népes tagságqa), majd 1974-ig a megszűnt Mecsek Szövetkezetnek volt egy hetven fős juhászgárdája. Baranyában a magányosan működő juhászok száma megközelíti a kétszázat, egynek legalább ötven birkája van, de az igazán szakképzett, az állattartáshoz valóban értő juhászok aligha lehetnek százan. Vándorolnak, ki így, ki úgy, vagyis a tsz-ek és tanácsok jóindulatától függően. Aki élvezi valame. lyik szerv bizalmát, az rámehet a legelőre, a tarlóra, de a legtöbben kiszorulnak a jó legelőkről, mert azt mondják, hogy kárt tesznek a tsz-földekben. Baranyában csak néhány tsz foglalkozik juhászattal, nem terjedt el a nagyüzemi juhászat. Az idén szerveződött szakcsoport elnöke Horváth Mátyás, Kásádon lakik, 49 éves, magával hozta a szakcsoportba feleségét, a fiát és Sztévics Pálnét. Igen nagy a szakmai tapasztalata. A legjobb baranyai juhászok közül 16-an álltak össze. Majdnem 2500 anyájuk, 2000 jerkéjük és kosbárányuk volt a „közösben”. Jövőre már 2—2,5 millió forint értékben akarnak értékesíteni 1000—1500 pecsenyebárányt, és legalább 10 000 kiló gyapjút. A bárányt hazai ellátásra, a . gyapjút exportcikként — Stabil, nagyon is megválogatott emberek jöttünk össze ebbe a szakcsoportba — mondja az elnök —, nem olyanok, akik csak meggazdagodni, aztán odébbállni akarnak. Aki beállt, az önként tette, jól ismerjük egymást, szegről-végről majdnem rokonságban is állunk. Bízom a nagyfokú lelkiismeretességben, abban, hogy tökéletes lesz a bizalom. Milyen előnyökben részesülnek igy? Legelőket bérelhetnek, szabadon kapnak kockasót, fürdetéshez bentocidot, öregségi járulékhoz, nyugdíjalaphoz jutnak. (Ma egyébként eoyik „ma- szekjuhósz” sem számít kisiparosnak.) A 10—15 községből származó tagok szabadon vándorolhatnak nyájaikkal, közösen értékesítenek, de közös nyájat nem alakítanak ki. A korábbi évtizedekben a közös nyáj és a közös gondozás volt minden buktató forrása. De nyírni együtt akarnak. Kezdetben az árbevétel egy százalékát fizetik be a közös alapba, később ez a hozzájárulás bővül, ahogy az eqybe- tartozós, a bizalom foka is emelkedik. A Dunántúlon nincs még iuh- tenyésztő szakcsoport, Jánoshalmán négy éve tökéletesen működik egy. Szél Lajos, a Bólyi ÁFÉSZ termeltetési és felvásárlási osztályvezetője : — Új emberek szerveződtek, akik meggyőzhetik a tsz-eket, hogy nem tesznek kárt a vetésekben. Mondhatni, a megye juhász-szakmai elitje van most együtt. Weisz György, megyei juh- tenyésztési felüqyelő is hasonlóan vélekedik, ő még a kukoricatarlók, a parlagon lévő legelők hasznosítására is felhívta a figyelmet. Csuti J. <r __mmsz Az állattenyésztési program keretében, a mintegy ötszázmillió forintos beruházással elkészült Phylaxia gyáregység Karcagon. A jó minőségű és hatékony gyártásra tervezett üzemben kukoricaalapanyagból különféle állati takarmánykiegészitők készülnek. Dinamikusan növeini a gazdasági eredményeket!
