Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-25 / 323. szám
\ 1979. NOVEMBER 25. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A Dunántúli napló MECKÉRDÍZTE | Gömöry Jánost, Pécs város főépítészét H takarékosság a városfejlesztésben nem a célok feladását jelenti & Beszélgetés a IV. országos városépítési tanácskozásról November első hetében Szegeden tartották a Magyar -Urbanisztikai Társaság rendezésében a IV. országos város- építési tanácskozást. Az urbanisztikával foglalkozó szakembereknek ez a jelentős tanácskozása ezúttal egybeesett az urbanisztikai világnappal, amelynek rangját nálunk évek óta az növeli, hogy e napon adják át a Hild János emlékérmet egy-egy városnak. Most Szeged kapta az elismerést. Gömöry Jánossal, Pécs város főépítészével a tanácskozásról beszélgetve elkerülhetetlenül Szeged és a Hild- plakett kapcsoldta került először szóba: — Szegedi kollégámat kell idéznem. Szerinte azért kapták a Hild-érmet, mert semmi különöset nem csináltak. Az ellentmondásosan hangzó megállapítást én is úgy értelmezem, hogy a városépítésben az a jó, ha nincs túlságosan előtérbe tolt dolog, mert ha van, az már hiba, hiszen azt jelenti: valami mást elhanyagoltak. A város együtt és egyszerre munkahely, pihenőhely és lakóhely, ami magába foglalja a hely történetiségét, tükrözi egyediségét és kifejezi azt, hogy az épített emberi környezetben biológiaialag és pszichikailag mennyire érzi jól magát az ember. És mindezt a gazdasági, lehetőségek borotvaélen táncolva —, de mindig innen maradva — az igények lehető leaiobb kielégítése felé kell irányítani, hogy azért a pillanatnyi olcsóság ne fordulhasson a visszájára. Ezt Szegedre értelmezve: az egész városfejlesztést és annak minden eszközét a gazdasági és történeti adottságoknak megfelelően kezelték. — A Hild-érem odaítélése idején mindig egy kis izgalommal várom: vajon nem Pécs kapja-e? Idén is más■ kapta . . . — Mert — legyünk őszinték — sok minden hiányzik nálunk még ahhoz, hogy az éremre aspirálhassunk. Ezért nézzük meg miben jobb Szeged. Mindenekelőtt a városépítés összetettségében, ami abból ered, hogy ott a város- rékonstrukció sokkal hamarabb elindult. — Tulajdonképpen száz évvel ezelőtt, a nagy árvíz után ... — És azóta is ennek a nagyon következetes továbbviteléről van szó, még akkor is, ha a maiak megpróbálják korrigálni az elődök tévedéseit, hogy Szeged teljes mértékben Tisza-parti város legyen. 1945-ben, közvetlenül a város felszabadulása utón Szeged akkori vezetői megszabták a városfejlesztés irányát, s ebben olyan megállapításokat tettek, amelyek ma is maradéktalanul érvényesek. A városfejlesztést ennek szellemében szünet nélküli folyamatnak tekintették, mindenkor alkalmazkodva o változó körülményekhez. Minden város életében vannak pillanatok, amikor a lakosság és az ország 'örömére el lehet kezdeni valamit. Szegeden a megtalált pillanat jeqyében tevékeny- kedvek és jutottak ej a Hild- érem hez. | — És mi? — Nekünk -nincs a XIX. századból származó rendezési tervünk, de van a rómaiakig visz- szanyúló nagy kiterjedésű tö'ténelmi belvárosunk. Nincs Tiszánk, de van Mecsekünk és a városfejlesztést meghatározó domborzat, ami rákényszerített, hogy átlépjük a vasútvonalat, hogy kialakulhasson Pécsnek az az új fele, ami fizikailag ugyan elszakad a belvárostól, de kapcsolati lehetőségei nagyon is élők. Fennáll az a lehetőség is, hogy a hegyoldali és az új városrészek között olyan hatalmas rekreációs övezetet hozzunk létre — a zagykazetták körüli Tüskés-rétre gondolok —, ami másutt aligha lehetséges. Ilyen adottságot feltétlenül ki kell bontakoztatni. — Térjünk át a tanácskozásra. Negyedik alkalommal is megfogalmazták azokat a téziseket, amelyek — ismerve a korábbiak hatását — meghatározzák a következő évek urbanisztikai leiadatait. Kérem, ismertesse a legfontosabbakat. — Mindjárt az első leszögezi: a városépítés a város- politikai célok elérésének egyik legfontosabb eszköze, amely nemcsak a műszakiak dolga, hiszen visszahat az egész város életére. A gazdasági fejlesztés és a városfejlesztés között mo még nincs meg a kellő összhang, ennek megteremtését szolgálja a készülő város- építési törvény. Az összehangolt fejlesztés irányítása a tanács feladata, az általa jól meghatározott igények és feladatok megfelelő kiindulási alapot adhatnak. Kiemelkedő jelentősége van az infrastruktúra fejlesztésének, hiszen a jövő gazdasági helyzetben is szeretnénk úgy élni — vagy jobban — mint most, de ezt úgy kell elérnünk, hogy amink van, azt jobban működtessük. Ebben vannak még a várospolitikának tartalékai. Egyébként a legszélesébben értelmezett infrastruktúrát — a lakástól a közműveken át a műemlékvédelemig — kell fejleszteni. Nemcsak . építeni, fenntartani is kell, és ez a nehezebb. Mindig büszkén mondjuk, hogy egy-egy tervidőszak, ban mennyit növekedtünk. De ha ezt összevetjük a meglevő vagyonúnkkal, akkor látjuk igazán, hogy a város működtetésében mekkorák a feladataink. És ezekkel a meglevő értékekkel gazdálkodni nem látványos, de annál fontosabb feladat. Megfogalmazták a tézisekben azt is, hogy a városépítésben a szorosan vett funkcionális feladatok gazdaságos megoldása alapvető fontosságú, de egymagában nem elegendő. Gondot kell fordítani az igényességre, a történelmi jelleg megőrzésére, az indokolatlan léptékváltás és az egyhangúság elkerülésére. Erre gondolva örülhetünk, hogy a Szigeti városrészben sikerült a Griffaton-házat, a Stock-hózat megmenteni. Fontosnak tartom, hogy a tézisekben kimondják: „meg kell szűnnie az üdülőlakás, második lakás építése címén értékes földterületeinkkel, természeti értékeinkkel folytatott pazarlásnak". Miért kell létrehozni új településeket üdülő- terület címén, amikor ugyanezt a funkciót átvehetnék egyes elnéptelenedő aprófalvak is. Aztán a tézisekben ismételten megjelenik a gazdaságosság fogalma, amit — úgy érzem — nem lehet mindig ridegen egyértelművé tenni a pénzügyi gozdaságoság- gal. A település üzemeltetésének a gazdaságossága a lényeges. Ezért vállalhattuk a beruházásként drágább köz- műclagutat a biztonságos és gazdaságos üzemeltetés tudatában. — A magyar urbanisták akkor tanácskoztak, amikor javában folyik már a hatodik ötéves terv elökészitése. Kaptak-e ehhez segítséget? — Felidézve a kétnapos tanácskozáson elhangzottakat, feltétlenül igennel válaszolhatok. A magam részére így foglalhatom össze a tanulságokat: a mai gazdasági helyzetben kompromisszumokat kell kötni a városfejlesztésben Ts, de csak úgy, hogy a később vállalható továbblépés és az alapvető célok elérésére az utc.k nyitva maradjanak. Ata- karékosság nem jelentheti a célok feladását, hanem a célok megközelítését jelentheti a meglevő eszközökkel való súlyozott gazdálkodás révén. Van, ahol lehet, sőt kell takarékoskodni, de van, ahol éppen városesztétikai okokból, nem szabad engedni. Pénzeszközeink szűkülnek, de ez új gondolatokat kell, hogy szüljön a városi élet irányításához. Amit itt igényesebben csinálunk, annak ott okosan meg kell találni az olcsóbb ellenpólusát. — A tézisek közül egyre nem tértünk ki. Arra, amelyik azt fejtegeti, hogy a városépítési célkitűzések eredményes valóraváltásá. nak feltétele, hogy az érintett lakosság aktivan beleszólhasson városának, lakóhelyének alakításába, ezért ki kell dolgozni és meg kell teremteni a lakosság bevonásának szervezeti formáit. Erre voltak kísérleteink — több-kevesebb sikerrel —, de ha véleményt várunk, elébe kell menni a lakosságnak. — így van. Azt ugyanis nem várhatjuk, hogy a lakosság, anélkül, hogy megkérdeznénk, kifejtse véleményét fontos városfejlesztési kérdésekben. A kész terveken már nem lehet sokat vitatkozni, ezért már korábban kell véleményt kérni. A várostervezők — műszakiak és nem műszakiak — akkor tudnak jó tervet csinálni, ha jó program van, s ennek a programnak a megállapítása komplex társadalmi feladat. A lakossági beleszólás sem akkor jó, ha a kész terveket véleményezi: a programba kell beleszólni, pl. abba, hogy le- qyen-e itt, vagy ott felüljáró, hogy milyen legyen a tüskésréti rekreációs övezet. . . Vagy abba, hogy milyen legyen a pécsi lakás, és hogy üresen kapja-e meg a pécsi polgár, de akkor legyen, teszem azt 63 négyzetméter, aminek a berendezését aztán ő vállalja, vagy kapja a mostani síiszté- ma szerint, berendezetten, viszont kisebb alapterülettel — és akkor eszerint kell tervezni. Azt hiszem, amikor városépítési kérdésekben találkozunk a lakossággal, okkor nem a hogyanról kell beszélni, mert azt a szakembernek kell megoldania, ilyenkor inkább azt kell tisztázni: mit, hol és miért akarunk valamit csinálni. Az ilyenfajta párbeszédeknek a módját kell megtalálnunk. Hársfai István Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat kiemelt be« ruházásaként 3,2 milliárd forintos költséggel épül az üzem harmadik nagy kőolaj-feldolgozó üzemrésze, a DKV III. Elkészülte és termelésbe állítása után a vállalat évente tízmillió tonna kőolajból gyárt motorhajtó anyagokat, kenőolajat és egyéb olajipari termékeket. A beruházás megvalósítása a tervek szerint halad — a szocialista brigádok felajánlásai alapján még idén határidő előtt elkészül a száz- húszezer köbméteres tárolótér. A baranyai utak gazdája A Pécsi KÉV építőipari gépei között a legkorszerűbb típusok is megtalálhatók Kubikosok helyett - korszerű géppark A következő években sem akar ölbe tett kézzel munkára várni a Pécsi Közúti Építő Vállalat Egészen Hamburg nyugati külvárosáig jutnánk, ha Baranya megye úthálózatát kiterítenénk, s egymás mögé raknánk. Több mint 1500 (!) kilométer. Nem biztos, hogy nagy ez a távolság, ám megépíteni és folyamatosan bővíteni, korszerűsíteni bizony komoly feladat. Márpedig gyakorlatilag így összegezhető a Pécsi Közúti Építő Vállalat tevékenysége. — Nemcsak Baranya, de Tolna megye kétharmada is működési területünkhöz tartozik - egészíti ki Hosszú József igazgató. — Baranya és Tolna között 60—40 százalékban oszlik meg a kapacitásunk. Még földgépek is sürgölődnek az újmecsekoljoi Supermarket környékén, de a piros csíkos léccel körülvett építési területen már inkább a gőzölgő asz. faltot szállító teherautók látványa a meghatározó. Készül a 61A út aszfaltburkolata. A billenős ZIL-ek az útpálya közepén terpeszkedő korszerű, szintvezérléses VÖGELE-finiser torkába borítják a fekete, ragacsos masszát, amely aztán az előre kitűzött vastagságban teríti az aljzatbetonra. Szinte mindentudó gép, fizikai munkát alig igényel. — Hatvanöt millió forint értékű éoítőipari qéoparkkal rendelkezünk — közli Hosszú József —. s mindezen felül 11 millió forint értékben tartunk hagyományos tehergépkocsikat, mukásszállító autóbuszokat. A vállalat igazgatója korszerűnek ítéli meg a gépparkot, különös tekintettel az aszfalt- technológiára. hiszen ez képezi a KÉV fő profilját. A Bogádi úti telepen például egy óránként 80 tonna oszfalt előállítására alkalmas Teltomat típusú keverőgép biztosítja a folyamatos ellátást. — A Bogádi úti keverőtelep azelőtt az Aszfaltútépítő Vállalat tulajdona volt. S ők kezdték meg annak idején a 6/A út építést is. Miért vette át ezeket a KÉV? — Az Aszfaltútépítő Vállalat „beolvadt" az ÚT Trösztbe, omelyhez a mi vállalatunk, is tartozik. így az Aszfaltútépítő helyi főépítvezetősége a Pécsi KÉV része lett. Amolyan jogutódként folytatjuk az általuk megkezdett munkákat. Az összesen 650 főt foglalkoztató vállalatnál oz utóbbi években egyre inkább növekszik a kvalifikált dolgozók aránya. Talán kissé szélsőséges példa Szalai József esete, aki három évtizeddel ezelőtt a vállolat jogelődjénél útőrként kezdte pályafutását, s ma a KÉV személyzeti osztályvezetője. Tény viszont, hogy az egykor túlsúlyban levő „kubikos" elnevezés — az erre jellemző munkakörülményekkel együtt — kiveszett a vállalat szótárából. Útépítő és hídépítő szakmunkások alkotják ma a munkáslétszám zömét. — Nem puszta elnevezésbeli formaságról van szó — így az igozgató —, ezek az emberek, akiknek zöme évtizedek óta dolgozik a szakmában, hallatlan nagy gyakorlati jártasságra tettek szert. Kisujjukban van a szakma minden mozzanata. A gyakorlati tapasztalatok mellé pedig az utóbbi időben mind többen szerzik meg oz ÚT Tröszt által indított szakmunkás-tanfolyamokon a szükséges elméleti ismereteket is. Természetesen a Pécs—Hamburg távolságnyi közutat nem egyedül a KÉV építette, hiszen nagy részét — más kérdés, hogy milyen állapotban — o felszabadulás előtti időkből örököltük. Ám — többek közt a bekö- út-építési program részeként — sok száz kilométernyi úttal gaz. dagította a megyét, s főleg az érintett falvakat a vállalat.-Legjelentősebb munkája ezekben a hónapokban a 6/A 55 milliós beruházással létesülő új szakasza, Tolnában pedig a 86 millióba kerülő szekszárdi felüljáró. A nagy munkák befejezté- yel viszont jelentős visszaesésre számítanak. A hitellel ellátott beruházások száma, s ezzel a megrendelések mennyisége is visszaesett. A következő észtén, dőkre nagyobb felfutást nemigen terveznek, inkább a szjn- tentartást vallják legfontosabb feladatuknak. Ezzel egyidóFen széles körű piackutatásba kezdtek a vállalat vezetői, nemcsak a két megyében, de a szomszédos Jugoszlávia határmenti területein is. Reméljük, sikerül megoldást találniuk, s egy több évtizedes, jó hírnévre szert tett vállalatnak nem kell ölbe tett kézzel várnia . . . Zsalakó István
