Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-13 / 311. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

Dunántúli

napló

XXXVI. évfolyam, 311. szám 1979. november 13., kedd Ara: 1,20 Ft

Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának la|

Felelősség az öregekért

1980-ban világifjúsági leszerelési konferenciát hívnak össze Helsinkiben

Befejezte munkáját az európai ifjúság tanácskozása

Helyreállítják és megszüntetik az életveszélyes állapotot Pécsett, a

Francia emlékműnél. Kicserélik a törött, meglazult burkolóköveket, és megtisztítva, megújulva kerül vissza a helyére a csúcsát díszítő sas is.

Mit gyártanak a Szellőző Művek mázaszászvári gyáregységében ?

Ventillátorok bányákba, üzemekbe, lakóházakba

E

gyszer egy évben összehívja a vállalat a nyugdíjasokat Terített asztal várja az idős asszonyokat és férfiakat, együtt vannak néhány órán át az egykori főosztályvezetők, és a volt takarítónők. Demokratikus a légkör. Aztán szétszélednek, és egy évig ismét nem gondol rájuk senki.

Mindez nem egy helyen van így, hanem szinte általános. Az orvosi rendelőintézetek váróhelyiségeiben alkolmi ismeretségek szövődnek öregek között, az idő gyorsabban telik, ha van kihez szólniukegy- két szót. Részletesen elmondják egymásnak vélt vagy valódi betegségük tüneteit, társalgásukba beleszövődik kínzó magányuk.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy mindezt törvényszerűnek, az élet velejárójának fogadjuk el. Rohanó időnkben általában a munkából kiöregedettek mogányosságát természetesnek tekintik. Ki-ki a maga lelkiismeretét nyugtatja azzal, hogy soha hazánkban nem tettek annyit az emberek késői napjainak megkönnyítéséért, mint amennyit szocialista rendszerünk eddig is tett. Nyugdíj, díjmentes egészség- ügyi ellátás, szociális otthonok, öregek napközi otthona, nyugdíjasházak — s még sorozatnánk ...

Csakhogy mindezt az állam, a társadalom hozta és hozza létre, megkönnyítve nemcsak az idős emberek életét, de az aktív korosztály vállalról is levéve a gondok sokaságát. Intézkedések és intézmények azonban soha nem pótolhatták oz emberi kapcsolatokat. A munkából kiöregedett emberek tudják, és érzik — még akkor is, ha a nyugdíjak ösz- szege az államkassza teherbíró képességével és nem a szükségletek növekedésével tart lépést —, hogy a társadalom méltányolja korábban végzett munkájukat, egész életük tevékenységét. Mégsem oldja fel a magányt.

Korszerűek, kényelmesek az új nyugdíjasházak. Mint ahogy jól felszereltek az öregek szociális otthonai is. A két intézménytípus között igen sok a különbség, de egy közös bennük. Mindkét helyen hiányzik az eleven kapcsolat a zajló, igazi élettel, a mában élő, dolgozó nemzedékekkel.

Régi megállapítás, hogy az aktivitás meghosszabbítja az életet, s igaz ez fordítva is: aki úgy érzi, hogy rá már nincs szükség sehol, elveszti önbizalmát, életkedvét. Számos országban felismerték ennek jelentőségét, s például úgy is igyekeztek megvédeni a legidősebb nemzedéket az elszigetelődéstől, az életuntságtól, hogy a nyugdíjasházokat a korábbi csöndes, városoktól távoli helyekről fokozatosan áttelepítették forgalmasabb környékekre, az „élet sűrűjébe". Az eredmény — a nyugdíjasok vitalitásának visszatérése, életük meghosszabbodása lett.

Nálunk sokan, sokszor és szívesen hivatkoznak arra, hogy oz élet tempója felgyorsult, „nincs idő” az öregekkel való foglalkozásra. Ennek az álláspontnak hívei éppen a nyugdíjasházakat hozzák fel példának arra, hogy „van, aki törődjék az öregekkel", nem hagyják őket sorsukra.

Csakhogy az idős embernek éppen azért kell az emberi

melegség, a megszokott családi, baráti környezet, mert — azonkívül már nem sok, sőt egyre kevesebb maradt neki. Nem kell külön ecsetelni az öregség fizikai-biológiai tüneteit: nem megy már úgy a munka, fogy az erő. Több idő maradna ügyön a sétára, de lábbal egyre nehezebben bírja az idős ember. Lehetne sokat olvasni, de gyengül a látás, fárasztó a betűtenger. Egyre több tehát igényük a családtagok szeretetére, vágynak rá. hogy minél többet beszélgethessenek övéikkel, visz. szaidézve a megszépített múltat.

Kétségtelen, hogy a nap 24 órájából erre kevesebb jut, mint az öregek szeretnék, hiszen a munkában álló korosztályoknak van első és — leggyakrabban — második műszak, ami kinek gyereknevelésből, házimunkából, kinek otthon vagy házon kívül végzett különmunkából áll. Teljesíteni kell a kötelességeket nemcsak a munkahelyen, de az utódok, a magáról gondoskodni még nem tudó gyermekek iránt is.

Ám éppen ezért kell arra gondolni: valaha éppúgy megtett mindent gyermekeiért a most már hajlott korú apa és anya is! Igaz, akkor sem vártak viszonzást, s nem várnak a hetedik vagy a nyolcadik évtizedükben sem. Csupán any- nyit — s még ezt sem mondják, talán végig sem gondolják —, hogy ne tartsák őket fölöslegesnek.

A nyugdíjasház kitűnő intézmény, máris sokkal nagyobb Iránta az érdeklődés, mint amennyit ki lehet elégíteni. Megkapják ott az idős emberek mindazt, amire fizikailag szükségük van: lakást, ellátást, lakorítást. Lehet ott rádiót hallgatni, tévét nézni, újságot, könyvet véhetnek és olvashatnak a nyugdijas'ház lakói. Ló. togatót is fogadhatnak. De sajnos —• inkább csak fogadhatnának. A legtöbb nyugdíjasházban ritkaság számba megy, valóságos szenzáció, ha valamelyik lakónak látogatója érkezik.

a

z igazi megoldás azonban nem is az időnkénti, kénytelen-kelletlen napirendre tűzött szülőlátogatás, hanem az, ha nem hagyjuk kiesni az időséket a mindennapi élet zojlásából. Lehet, hogy — éppen felfokozott szeretetéhségük miatt —• elkényeztetik unokáikat, ha többet vannak együtt velük. Mégis — csak hadd töltse egymással Szabad idejét a legidősebb és a legfiatalabb nemzedék. Érzelmileg mindkettőnek sokat használ,

S ha a házban — különösen az elmagányosodást amúgyis óhatatlanul tápláló lakótelepi házban — látásból ismert öregeket bevonjuk a ház közös gondjoiba, ha megkérjük őket, hogy vigyázzanak égy-két óra hosszat a ház előtt magukról megfeledkezve játszadozó gyerekekre, ha társadalmi megbízatásként a környékbeli park rendjén őrködnek — oz életüket hosszabbítjuk meg.

Az pedig nagyon sokat jelent, ha apánkról, anyánkról van szó. S ha idegenről — akkor sem mindegy. Sokat beszélünk, írunk orról, hogy mindannyian felelősek vagyunk a gyermekekért. Nincs különben ez az öregekkel sem.

Várkonyi Endre

Az európai ifjúság széles körű együttműködésének politikai elveit és e kapcsolatok fejlesztését szolgáló dokumentum egyhangú elfogadásával vasárnap befejezte munkáját az európai ifjúsági és diák- szervezetek Keszthelyen megtartott háromnapos konzultatív találkozója.

Ä részt vevő közel 60 nemzetközi regionális és nemzeti ifjúsági szervezet 140 küldötte, jó légkörű, a meglevő nézetkülönbségeket sem leplező, de kézzel fogható eredményekre törekvő >— esetenként a késő éjszakába nyúló — viták után fogadta el a 'közös törekvéseket tartalmazó okmányt.

A jelenlegi nemzetközi politikai helyzet talaján a korábbi két- és több oldalú ifjúsági tanácskozások gyümölcseként e rnostoni magyarországi megbeszélésen olyan pozitív eredményekre jutottak, amelyek lehetővé teszik az össz-európai ifjúsági együttműködés magasabb szintre emelését.

Az eltérő politikai nézeteket valló és sajátos érdekeket képviselő szervezetek földrészünk jelenét és jövőjét meghatározó fontos kérdések felelősségteljes megvitatása után számos lényeges kérdésben kedvező álláspontot alakítottak ki. Valamennyien egyetértettek abban, hogy az ifjúsági szervezetek együttműködése a helsinki záró okmány elvein, azok szellemében fejlődjön. Minden részt vevő szervezet közös érdeke, hogy a béke, a biztonság, oz enyhülési folyamat és az ettől egyre kevésbé elválasztható leszerelés a további együttműködés legfontosabb területe legyen.

Elhatározták, hogy a jelen időszak egyik legfontosabb feladata az Európában államá- soztotott fegyverrendszerek csökkentése — az enyhülés katonai területre való kiterjesztése — érdekében 1980-ban Eu. pa-szerte akciónapot szerveznek az „ifjúság a leszerelésért" jelszó jegyében.

További lényeges eredmény, hogy jövőre Helsinkiben világifjúsági leszerelési konferenciát hívnak össze, amelynek célja a közvélemény mozgósítása, a pozitív nemzetközi politikai folyamatok támogatására.

Moszkvában az Országos Béketanács küldöttsége

Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács elnökének vezetésével hétfőn küldöttség utazott Moszkvába. A delegáció — amelynek tagja Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára és Sarkadi Nagy Barna, az MSZMP KB munkatársa — a jövő évi együttműködés kérdéseiről tárgyal a Szovjet Békebizottság vezetőivel.

A küldöttséget a Sereme- tyevói repülőtéren Mihail Kotov, a Szovjet Békebizottság titkára fogadta.

Környezetvédelmi célokat szolgáló kis- és középteljesítményű ventillátorok gyártására a Szellőző Művek Baranya megyében, Mázaszászváron működő 5-ös számú gyáregysége rendezkedett be. A 135 fizikai munkás döntő többsége szakmát végzett, elsősorban lakatosok, forgácsolók, hegesztők helyből és a környékbeli 5—6 faluból. A bonyhádi szakmunkásképző intézetből szakmai gyakorlatra 11 ifjú fórgácsoló- tonuló jár ki, többen a felnőttek közül Budapesten hegesztőképzésen vesznek részt.

A tavasztól működő üzemben á legfontosabbnak tartják, hogy a szakképzettség emelkedjen, hogy az anyogellátás folyamatossá váljon, rövidüljön a gyártási idő, vagyis minél gyorsabban kerüljön a piacra a mintegy tízféle különböző teljesítményű és típusú ventillátor. De fontos cél a kellő gépesítettség elérése is, elsősorbon hazai lemezmegmunkáló gépe. két szeretnének vásárolni.

Röviden így vázoljo a jelenlegi helyzetet Andrási Ferenc gyáregységvezető: — Még javában tanuljuk a szakmát.

így is mór ebben az utolsó negyedévben 300 különböző

méretű ventillátort adnak át a megrendelőknek hotáridőre és már most mindegyik működési élettartama várhatóan 2-3 év lesz. A megrendelők igényeit teljesen figyelembe veszik, vagyis olyan készülékeket szállítanak, melyeket könnyen és gyorsan lehet a falba, mennyezetre, a -padlózatba beszerelni és mindenféle gázszennyező anyagot robbanásveszély nélkül kiszűrnek, sőt a műhelyeket friss levegővel is feltöltik. Berendezéseik nemcsak műhelyek, hanem lakóházak, középületek és takarmánykeverő üzemek szellőztetésére is alkalmasok. Pillanatnyilag a legtöbbet a Magyar Hajó- és Darugyárnak gyártják, hogy a hatalmas folyami és tengeri vízi daruk szellőztetése zavartalan legyen. Második legjelentősebb megrendelőjük az értékes exportot jelentő hajógyár után a Paksi Atomerőmű. Ők élvezik a legnagyobb előnyöket, de elégedett o kereskedelmi közvetítőjük, a MAGÉV, akinek útján ventillátorjaik eljutnak az Országos Bányagépipari Vállalathoz, a budapesti metró építkezésére, vagy a MÉV-nek.

Jonuár elsejétől az anyagok zömét a hazai piacról közvetlenül szerzik be, így az anyag- és alkatrészellátás valóban biztonságos lesz és a beérkező anyagokat egy hatfős előkészítő brigád fogja úgy csomagolni, hogy az egység-csomagok azonnal a szakmunkások munkagépjeihez kerüljenek. A jövő évi termelési érték már hetven, millió forint.

Nagy szükség volna egy csaknem negyvenmillió forintos beruházásra, amire várhatóan a hatodik ötéves tervben sor kerül, de sikeres megvalósításában feltétlenül számítanak a megyei segítségre. így például abban, hogy a baranyai bányák, tsz-ek mind több ventillátort rendelnek Mázoszászvárról.

Jelenleg hovontcr több mint 30 000 forint szennyvízbírságot fizetnek, mert a nikkelezés és a krómozás révén a Siót, illetve a Dunát szennyezik. Ezért a galvánrészben más módszerrel kezelik majd szintén januártól a kész berendezések fémfelületét.

Sparas Gábor főmérnök még elmondta, hogy egy szakmunkás átlag 3500—3600 forintot keres és feltétlenül várják lakatosok, hegesztők és villanyszerelők jelentkezését. Cs. J.

Új, korszerű malom épül Mohácson, 151 millió forintos költséggel, a gabonatároló mellett A napi 7,2 vagon kapacitású malmot a DÉL TERV elgondolásai alapján az ÉLGÉP dolgozói szerelik, a Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat brigádjának közreműködésével. Az átadás határideje 1980. december 31. Erb János felvétele