Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-08 / 276. szám

Megmondják a csillagok Az asztronómia eltévelyedett ikertestvére Oroszián lett a Szűzből N yugot-Európában újra reneszánszát éli az asztrológia, a csillagjóslás. A ké­pes újságok külön horoszkóprovatot állítottak fel, a házassági hirdetésekben’is ki­emelkedő fontosságot kapott, hogy a kívánt partner milyen csillagjegyben született. Az sem ritkaság, hogy az új munkahelyre pályázótól megkérdezi a személyzetis, mi a csillagjegye. Mert, ugyebár, nem mindegy, hogy valaki Oroszlán, Szűz vagy éppen Skorpió: az asztro­lógia hagyományai szerint ugyanis az Oroszlán jegyében született ember tipikusan uralkodás­ra termett, vezető tipus, a Szűz kiváló és en­gedelmes alattvaló, vagyis beosztott, a Skor­pió-típusban pedig nem csekély forradalmi hajlandóság szorult a születésének percében a csillagok állása folytán. A János vitéz története H legtöbbet Játszott darab Készül a rádiófelvétel A televízió negyedik negyedévi műsorából Az utolsó negyedév műsorá­ból csupán az érdekes, vala­miért kiemelkedőnek ígérkező programokat soroljuk fel. így az időszaki politikai és ismeret- terjesztő műsorok közül rend­kívül közérdekű a Metró című kétrészes dokumentumfilm. — Csaknem száz éve ugyanis, hogy Budapesten elkészült Európa első föld alatti kéreg- vasútja, megelőzve például Párizst is. Az ötvenes évek ele­jén új, nagyszabású munka indult, mely ma is folyik: a korszerű új földalatti építése. Ugyancsak érdekesnek tűnik c Somogyi József szobrász- művészről készült portréfilm, melynek címe: Párbeszéd gon­dolataimmal, s meghallgathat­juk benne a művésznek a kö­zelmúlt és a jelen közéleti, mű­vészeti problémáiról kialakított véleményét. A magyarországi műemlékek sorában ritka. Sik­lósi várról is készül egy film. A most kezdődő héten Cse­hov: Cseresznyéskert című hal­hatatlan drámai remekének tévéfeldolgozásában indul az irodalmi és drámai műsorok utolsó negyedévi sorozata. A további tévéátdolgozások: Tur- genyev: Egy hónap falun (Rutt- kai Éva, Mensáros László, Hau- mann Péter és a nemrég Pécs­re szerződött Gyöngyössy Ka­talin főszereplésével, Balázs Béla: Utolsó nap című Rafael Snati életrajza. Továbbá: Győré Imre Dózsa koporsói című tra­gédiája, aztán a vígjátékok sorában az ismeretlen pálos­rendi szerzetes írta Bakhus cí­mű farsangi játék. De lát­hatjuk az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója új főrendezőjének^ Babiczky Lászlónak rendezésé­ben Kazinczy Ferenc: Fogsá­gom naplója című „történeti híradóját". Sokan várják Sütő András: Anyám könnyű álmot igér című tévéjátékát Sik Fe­renc rendezésében, a főszerep­ben Törőcsik Marival, Győri Emillel és Póger Antallal. Több új filmsorozatot vettek meg külföldről: Washington zárt ajtók mögött címmel egy hatrészes amerikai sort az is­mert Watergate-ügyről és Gyökerek címmel Alex Haley világsikert aratott regényének 12 részes amerikai tévéfilm­változatát g iietfoi Ősrégi hiedelem, hogy az égitestek állása befolyásolja a földi eseményeket, emberi sor­sokat, jellemet, egyéniséget. Csaknem 2000 éve írta meg a görög Ptolemaiosz csillagász Almageszt című könyvét, amely máig az asztrológusok bibliája. S már ez a régi könyv is meg­írásakor több ezer éves hagyo­mányok összefoglalója volt tu­lajdonképpen. Az asztrológia az ókorban volt a legfontosabb, legnagyobb tekintélyű „tudomány". A ke­reszténység első századaiban az egyház ellenezte az asztro­lógiát, az ellenérzés azonban egyre fogyott: a reneszánsz idején még a pápák között is jócskán , akadt csillaghívő. Kü­lönösen a 14.—15. század volt erősen átitatva a csillagokba vetett hittel: neves orvosok, pél­dául Cardanus, vagy Paracelsus egész gyógyászati tevékenysé­güket a csillagok járásához szabták. Olyannyira tudomány­nak tekintették az asztrológiát akkoriban, hogy néhány egye­temen külön tanszéke volt. A szélhámosokról nem szól­va, a legkiválóbb tudósok közül is sokan készítettek, horoszkó­pot, így például a csillagász Regiomontanus, aki egy idő­ben Mátyás királyunk udvari ho­roszkópkészítője volt, Ticho de Brahe, vagy Kepler, akinek Wallensteinnek, a 17. század egyik legnagyobb hadvezérének készített horoszkópja máig bi­zonyíték a csillaghívők kezé­ben: Kepler ugyanis megjósol­ta a hadvezér erőszakos halá­lát, s Wallensteint tényleg meg­ölték. Ugyanakkor az is tény, hogy Kepler nem hitt a csillag- jóslásban, s csak anyagi és tár­sadalmi okok kényszerítették a horoszkópok készítésére. Az új kor küszöbétől, a mo­dern csillagászat hajnalától kez­dődően a korábbi „sziámi ik­rek", az asztronómia és az asztrológia, teljesen szétváltak. A tudomány végképp megta­gadta a csillagjóslást, sőt, egy­re több tudományos érvvel ta­gadta létjogosultságát. A csil­lagászok például azért bírálják az asztrológusokat, hogy ami­óta az ókorban feltalálták a csillagjóslást, azóta a földten­gely úgynevezett precíziós moz­gása folytán az állítólagos Víz­öntő születésekor a Nap nem is a Vízöntő, hanem a Bak je­gyében áll. Aki Szűznek születik, az va­lójában Oroszlán. Általában a Nap vándorlása zodiákus je­gyein át egy csillagképpel el­tolódott, de erre az asztrológu­sok ügyet sem vetnek. A bioló­gusok, genetikusok azzal érvel­nek, hogy az ember örökletes tulajdonságai nem a születés percében (mint ahogy a ho­roszkópok alapul veszik), ha­nem már a petesejt és az on­dósejt egyesülésekor meghatá­rozottak. Á születés percében mindezen már senki és semmi nem változtathat — legkevésbé a csillagok állása. Azt, hogy az égitestek mivel hatnak az em­beri egyéniségre, sorsra, azzal az asztrológusok bírálói nem is foglalkoznak, hiszen erre évez­redek óta a legnevesebb aszt­rológusok sem tudtak magyará­zatot kitalálni. De úgy látszik, nem is kell: a ma emberében épp úgy él a csodavárás, mint az ókoriakban. Csak egy jel­lemző adat: nemrégiben felmé­rést végeztek az NSZK-ban, hogy hányán hisznek a csilla­gok befolyásában: 4,4 millió lakos válaszolt „igen”-nel, 13,6 millió pedig „talán”-nal, az or­szág lakosságának több, mint 40 százaléka! D. I. „Szegény" jegyüzér „Drága uraml Két jegy a ha­tosra I" — szajkózza mellettem a gyorsbeszédű fiatalember az egyik budapesti mozi bejáratá­nál, néhány perccel a híradó előtt. Ot perce figyelem, sokad­szor próbálkozik már az eladás­sal. Amikor először megláttam, még egy csokorra való jegye volt, most már csak kettő maradt. Még véletlenül sem egy-két je­gyen túladni akaró, hanem „nagyban" dolgozó profi. Jegy­üzér. — Hogy megy a Zsolt? — fon dúlok hozzá. — Gyengén. A film se túlsá­gosan jó, még jegyet is lehet kapni a pénztárnál. Volt már jobb napom is. — Mennyi jegy kelt el most a hat árai előadásra? — Titok. Már annyiszor meg­buktam, hogy megtanultam, sen­kinek semmit sem szabad el­árulni. — Mégis: hány forintot lehet keresni egy jegyen? — Eredetileg ötösért vettem darabját, most tízért passzolom el. — Miért nem a Csillagok há­borújánál árul? — Ott már nekem befellegzett Több az árus, mint a mozirajon­gó. Az pedig már nem üzlet. — Kiről lehet sejteni, hogy elfogadja az ajánlatot, azaz je­gyet vesz egy üzértől, még ha busás feláron is? — Azt ki lehet szúrni a tö­megből. Jó adag emberismeret kell hozzá. Maga például soha nem venne jegyet tőlem. Jóformán be sem fejezi az utolsó mondatot, elsázza a ma­radék két „zsugát*1 és tovább- állni készül. De pár lépésről azért visszaszól: — Nehéz ügy ez, pajtás. Most roboghatok a másik moziba. És ez igy megy majd minden nap. Azzal a Lada volánjához ül. Egy darabig követem tekintetem­mel, még egyszer visszanéz. Az arcomra van Írva, hogy nem rendülök meg a végén mondot­taktól. Észreveszi. h. I. Egyszer én is voltam már lluska. Egyfonatú copfban vég­ződő, szőke parókában, nővé­rem hosszú szoknyájában és gyomormarkolászó izgalommal, ötödikes koromban. Iskolai színpadunk művészi teljesítmé­nyét kár lenne boncolgatni, de az biztos, hogy örökre megsze­rettük a János vitézt. Petőfi hí­res elbeszélő költeménye, Ka- csóh Pongrác zenéjével szám­talan jobb és rosszabb feldol­gozást is megért. És nemcsak az amatőr színjátszók, hanem a hivatásos színházak is igen megkedvelték a művet, hiszen a János vitéz egyike ^a legtöb­bet előadott, legnépszerűbb da­raboknak a magyar nyelvű szín­játszás történetében. A János vitézt még Cleve- landban is ismerik. Az észak­amerikai városban megtartott 1954-es előadáson ezrek tapsol­tak Jancsi és lluska történeté­nek. És ezzel el is kezdődhet egy felsorolás, a ,,leg"-ek töre­dékes számbavétele, amelyek a János vitéz bemutatóihoz kap­csolódnak. Budapesten, a Király Szín­házban 1904. november 18-án tartották a premierjét. Jancsi szerepét Fedák Sári, lluskát Medgyaszay Vilma, a király­lányt Szamosi Éva énekelte. E darabban nyitották meg 1908- ban a kolozsvári Operát, az el­ső tévéváltozatot a brüsszeli te­levízió sugározta, 1964-ben. A bábfeldolgozás rekordját egy­előre a marosvásárhelyi báb­színház tartja, ahol 1954-ben százhatvanötször adták elő a János vitézt. A világ magyar nyelvű színházai 1970-ben két­száznyolcvanegy előadást tar­tottak a műből. És végül: Pécsen 1967-ben, Sík Ferenc rendezésében került utoljára színpadra a darab. Il­letve 1968 nyarán még előad­ták a pécsi szabadtéri színpa­don, ahol is a címszerepet majd minden idők legnépszerűbb Já­nos vitéze, Sórdy János alakí­totta. A dalmű legújabb kamara­változatát is Pécsen rendezték. A Pécsi Nemzeti Színház tag­jai, Cseh Mária (lluska), Juhász Pál (Jancsi), Ágoston Edit (Ki­rálylány), Berczeli Tibor (Bagó), Németh Nóra (mesemondó) elevenítik meg az alakokat, Á hetvenperces előadást Földessy Dénes alkalmazta színpadra, zenei vezető Károly Róbert. A megyei népművelési tanácsadó szervezésében az előadás be­járta Baranya és Somogy me­gyét A Pécsi Rádió pedig el­kezdte nagy karácsonyi műso­rának felvételeit és többek kö­zött e kamarafeldolgozást is su­gározza, rövidített formában. b. a. Vili a r ilyen is van... A kutyának még tetszik is... Kntyapácíensek a kozmetikában A gazdi a frizurafazont is kiválaszthatja Zebulon nagyon ficereg. Ne­hezen viseli a megpróbáltatá­sokat. Most, hogy a kosztól összeragodt szőrzetének egy részétől szabadítják meg, re­megni 'kezd. Legszívesebben leugrana az asztalról és el­szaladna, de a plafonra erő­sített s a nyakörvhöz csatolt „köldökzsinór” megakadályozza ebben. Nincs más választása, tűr. Hiába, a szépségért még egy uszkárnak is meg kell szenvednie. Zebulon ugyanis uszkár, a főváros egyik maszek kutyakozmetikájának páciense. — Két éve nyitottam meg a boltot a hajdani asztalosmű­hely helyén — mondja Cs/z- madiáné dr. Benkő Ilona, a Lédi kutyakozmetikai szalon mindenese. — Nehezen indult be az üzlet, de most már egy­re több kutyát hoznak ide. Még Szolnokról, Miskolcról is fogadok „vendégeket”. Zebulon közben már túl van az „első felvonáson”, mi­után szépen megnyírták. Akár jöhetne is a fürdetés, ha bírná idegekkel, ám rászorul egy kis pihenésre, annyira remeg. — Lassan összejön egy vö­dör szőr, csaknem ennyitől sza­badult meg ez az uszkár — magyarázza a kozmetikusnő, mialatt a fürdőbe viszi o gazdi féltett kedvencét. Mert hát a java csak ezután következik. Fürdetés, vitaminos samponnal, bolhairtás, szárítás, kifésülés, körömvágás, fogkő-eltávolítás, fülpucolás, fazonigazítás a sor­rend, ezeket végig kell szen­vednie a derék állatnak, hogy megszépülve kaphassa vissza gazdája, aki reggel itthagyta — ha már teljes szépítőkúrá­ra fizetett be. (Persze, csak egyiket-másikat is lehet vá­lasztani.) Az egész tortúra — ebektől függően — pár száz forint körül van, ezen belül a körömvágás, a fültisztítás, a bolhairtás egységesen 30 fo­rint, a fürdetés 60-tól 200-ig terjed (kutyája válogatja), de a fazonigazítás is belekerül 60—80 forintba. Két-három óra kell egy her- cig kutyafrizurához, ha egyéb szolgáltatások is járulnak nyi- ratkozáshoz. Ennyi időbe telik a teljes szépítőkúra, amihez még a frizurafazont is ki le­het választani az ebtartónak. — Nem is olyan könnyű munka ám ez — világosít fel Csizmadiáné dr. Benkő Ilona, aki állatorvosi tapasztalatait is kamatoztathatja a kutyacsino­sítás során. — Amennyi szőrt én naponta lenyelek. . . Meg aztán a testesebb állatók emelgetése sem leányálom. Olykor meg is harapdálnak <jz ebek. Lassan Zebulon is megnyug­szik, igaz nem sokat kell már kibírnia. A gazdi sincs itt, így könnyebben tűri az utolsó si­mításokat. Sokszor ugyanis ép­pen az a baj, ha a tulaj vé­gignézi a műveleteket. Ez tör­tént akkor is, amikor egy al­kalommal az egyik uszkárt az ebtartó nyírás közben addig vigasztalta, amíg a négylábú el is hitte: fáj neki a frizura- igazítás. Ezt látva a gazdi szíve megesett rajta, kiszaba­dította kényszerhelyzetéből, s, az uszkár pillanatok alatt az utcán termett. Egyikőjüket sem zavarta különösebben, hogy a hirtelen szabaddá vált állat félig meg volt nyírva, félig nem. Úgy mutathatott, mint egy hevenyészve kifordított ir­habunda. Horváth L.

Next

/
Thumbnails
Contents